Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-22 / 292. szám

Dfr.MVnV' WfílíSZ if. 1 Árkádiába n, azaz az árkádok aló) — Levél a szerkesztőhöz. — Feszült figyelemmel olvastam azt a művészeti polémiát, amely a Lázár György-tér árkádjainak szobrai körül forog. Müvészlelkek és történelemtudósok már kombinációba hoztak mindenkit, akinek illik szobrot, vagy legalább is reliefet kapnia, azonban olyan messzi világba kanyarodtak el, hogy szinte követni se tudjuk őket. Viszont az egyetem, meg a Fogadalmi templom annyira közel van a mindennapi életünkhöz, hogy a jelenkorról sem szabad megfeledkeznünk, ha csak nem akarjuk magunkra süttetni a hálállanság bélyegzőjét. Kedves szerkesztő ur, lássa be ön is, hogy nem csupán a múltból élünk. A jelenkor is fárad, törekszik, — miért várjunk akkor bizonytalan időkre, bizonvtalan idők mittudoménmilyen felfogású embereire, amikor máris leróhatjuk az elismerésünk adóiát. leginkább önmagunkkal szemben. Korunkat általában a szerénység jellemzi, a Ma embere nem beszél arról, hogy mit alkotott. Miféle emberi, vagy erkölcsi tőrvény irja elő, hogy valakinek csak a halála után állítsanak szobrot, elmúlásával fessék meg az arcképét, mikor a képzőművészet is jobban tud eleven alapon dolgozni, mint fotográfiák nyomán? Hajítófát sem ér az a nagy szerénység, hiszen az utókor mindig hálátlan, csak öumagával törődik s ostobán előre néz, viszont jellemrajzot adni önmagunkról mi tudunk a legjobban. Azonfelül is lépten-nyomon érdemekbe ütközünk s Forgalmi ellenőr ur hasztalan tiltakozik, mi igenis megünnepeljük szolgálati idejének negyedik évfordulóját. Eleget forgott miatta tokjában az agyvelőnk. Érezze^ hogy van elismerés,, meg közéleti tisztesség. Csak egy klasszikus példát ragadtam ki a sok közül,-de jellemezni akartam a helyzetet és hangsúlyozom, hogy legyünk egyszer soviniszták. Az egyetem, a templom, meg a tér a mienk, — követeljük a szegedi vonatkozású szobrokat is, amik azonban szükség esetén lehetnek szimbólumok Határozottan megőrökitendőnek tartom az emlékezetes Széncsatát, amely esztendők óta izgatja az érdekfeleket, nemkülönben az egészeket s kormos betűkkel kerül bele egyszer Szeged históriájába. Megvan az elképzelésem is, hogy ki ülne modell, fekete gyémántból faragva, a főalak számára. Előbb azonban az elvvel legyünk tisztában. Szerény elképzelésem szerint, anélkül, hogy bele akarnék kontárkodni az alkotó művész ihletébe, ez a főalak délceg férfiú, aki egyik kezével halandzsa-nyelven beszél, miközben bicegő mellékmondataira támaszkodik. Ugyanakkor a másik kezét kilincseken tartja. Továbbá: Mikor örökítsék meg a tanyai magyart, ha most nem? Zöld mezőkön fut a kisvasút és merész zökkenővel átveti magát a hozzájárulási költségeken. Ez a zökkenő utánozhatja a hullámvasutat s mint ilyen is szivet-lelket gyönyörködtető játék. Ha azonban valaki nagyon köti magát hozzá, tőlem lehet bökkenő is. Szimbólum és széleskörű pályázat utján biztosítandó egy művészi probléma megfejtése, amely azt az embert ábrázolja, aki őszintén bevallja, hogy nem ért a Színházi kérdéshez. Eddig ugyanis halálos sértés volt az ilyen föltevés, amint azt a szinügyi bizottságba való duródási vágy is igazolta. (Jogcím: Látott már életében három műkedvelői előadást.) Szobor kell annak az uj tőrvényhatósági bizottsági tagnak is, aki ugy gerálja magát, mintha a városatyaság jelentősége csak most kezdődnék. (Ez az emlékmű készülhet spanyolviaszkból is. Nem mintha... hanem azért mégis.) A másik városatya ís megörökítendő, aki nyomban a hálátlan és önzetlen közszereplést emlegeti, mihelyt a kijárásait nem fogadják hódolattal. Á kijárást pompásan meglehetne csinálni a Zrinyiucca felé. A szegedi kereskedelem megörökitésére nagyon elmés mód kínálkozik, ami még látványosságnak is alkalmas, esetleg toronyzene kíséretével. Ringlspil az egész egy fellegvár tetején. Az egyes hintákban, meg lovakon a dorozsmai szolgabiróság hajdúi, nemkülönben a sándorfalvai községháza kisbirái ülnek és azt igazolják, hogy Szegeden igenis van forgalom. Legyünk udvariasak és lovagok. Hol marad az ft nő, aki még senkit sem szólt meg s hol a nagymama, aki táncolni tanul? (A háttérben kicsinyített formában a Bösendorfer, amit hordárok tartanák addig, ámig hazaérkeznek a lábak.) Volna még néhány ötletem, de ezeket résziut helyszűke, részint az esküdtbiráskodás szünetelése miatt csak alkalmas időben mondom el. De elmondom. Kiszakadna a bögyöm. ha magamban kéns tartani. Hafiz Etnefcir. Vanishinq &Có)ó A női szépség ápolására és megőrzésére! Kapható drogériákban, qyóqyszer'árakban és illalszertárakban va ov a főraktárban Neruda Nándor, BoHaoest, IV., Kossuth Lalos n 10. B.12 Karácsonyi mese a Népszövetségre!, a leszerelési!!, a vámíegyverszOsietröl, a tyúkok farktoiláról, és más fontos daSgolcrőS Irta: Tonelli Sándor. Furcsa egy valami az a Népszövetség. Minden nemzet vezető államférfiainak szine-javával képviselteti mr<gái benne: azt kellene hinni róla, hogy a kötelékébe tartozó államok legokosr^b embereinek gyülekezete. Ahol ennyi okos ember rakja csomóba az eszét, fel lehelne tételezni azt is, hogy egymásután születnek a bölcs határozatok, amelyek megjelölik az emberiségnek a boldogság és béke felé vezető útjait. A valóságban ellenben a Népszövciség észlelései és ajánlásai a rideg valóság után kullognak. Mikor már mindannyian nyögünk valamely lehetetlen állapotnak súlya alatt, mikor már az uccának és kávéháznak egyszerű politikusa is érzi, hogy igy nem mehet tovább, akkor a Népszövetség felfedezi, hogy tenni kellene valamit. Cselekedni ugyan a Népszövetség nem szokott. Olyan előkelő testület, hogy ilyesmit várni sem szabad iőle. Ajánlani szokta az államoknak, hogy legyenek jók, bölcsek és okosak. Ha nem azok, az már nem a Népszövetség feladatkörébe tartozik. Az államok fegyverkeznek. Akiknek szabad, akkora szuronyerrlőt ültetnek, amekkoráról a fegyveres béke idejében, amely a háborút megelőzte, álmodni sem mertünk. A mechanizált hadserege'': ijesztően nagyszabású gyakorlatokat tartanak. Olyik államnak több a repülő ezrede, mint ahány ezred katonasága volt a nagy háborús készülődések idején. Katonai szakértők szakszerűen szép előadásokat tartanak a jövő háboi ujáról és megértetik. hogy nem iesz olyaq gyerekjáték, mint a világháború, amelynek ? mostani generáció szolgáltatta a szenvedő alanyait. A jövő háborúja a mögöttes országrészek és a polgári lakosság ellen fog irányulni, mert ez a legbiztosabb mód a frontokon álló hadseregek megbontására és demoraiizálására. Legyen mindenki légi támadásokra és gázbombákra elkészülve. A Népszövetség észleli ezeket a je!enségeket és ajánlja a fegyverkezések korlátozását. Óvakodik azonban tőle, hogy beleavatkozzék bármelyik állam szuverenitásába. Különösen a hatalmasok érzékenységét veszedelmes volna megsérteni. Megmarad tehát a Népszövetség a leszerelés ajánlásánál és a fegyverkezés korlátozásának jámbor óhajtásánál. Az ilyen határozatokat egyhangúlag elfogadják és a határozatok meghozatala után a delegátusok különvonaton, szalonkocsiban és elsoosztályon hazautaznak, hogy az ujabb hadikiadásokat megszavazzák. Most a Népszövetség, helyesebben a szövetség gazdasági bizottsága, megint felfedezett valamit. Azt mondja a gazdasági bizottság, hogy magasak a vámok. Tíz év óta nyögi egész Európa az elzárkózás politikáját és a magas vámok rettenetes, életet megdrágító, forgalmat béklyózó hatását: csodálatos, hogy a Népszövetség gazdnsági bizottsága is ráeszmélt, hogy ez így nem mehet tovább. Valamit tenni kell, különben a gróf a vízbe fnl. A gazdasági bizottság tehát kidolgoz egy tervezetet, amelyet tárgyalni is fog a Népszövetség legközelebbi ülésszaka. A tervezet szerint a szövetséghez tartozó és esetleg még hozzájuk csatlakozó államok két, vagy három esztendőre vámfegyverszünetet kötnek es megígérik, hogy ez idő alatt vámjaikat tovább' nem fogják emelnL A tervezet szétmegy az egyes érdekelt államokhoz, amelyek mind azt tanulmányozzák, hogy miként lehetne majd a szerződést ugy megkölni, hogy az csak a többiekre bírjon kötelező erővel. Buzgón folyik a kaulélák keresése, amelyek majd átlyuggatják a szerződés fehér, vaay zöld teritőjét. De hát még elteleik jő egynéhány hónap, amig ez a szerződés éleibe lesz léptethető. Addig tehát gyorsan neki: emelni, amit lehet, még a szerződés életbeléptetése előtt. Tegnapelőtt emelt Törökország, tegnap emelt Lengyelország, ma emel Románia, holnap emel Ausztria, hogy a többiekről ne is beszéljünk: szóval teljes nekikészülődés folyik a vámfegyverszüneti tárgyalásokra. Előre igyekeznek illuzóriussá tenni azt, amit majd egyhangú lelkesedéssel el fognak határozni. Nem lehet azonban azt mondani, hogy a Népszövetség gazdasági bizottságának tagjai nem ismerik a kereskedelmi- és vámszerződések kijátszásának technikáját. Hiszen a Népszövetség elé terjesztendő Szerződés-tervezetben benne foglaltatik az is, hogy a szerződést aláíró Magas Felek a vámok emelésén kívül tartózkodni fognak minden olyan intézkedéstől is, amely hatásában vámemeléssel volna egyjelentőségü. Hogy a Magas Felek miként fogják az aláírandó szerződésnek ezt a pontját megtartani, az már magint nem a Népszövetségre tartozik. des Jéznskám! u ból arra Véllek, hngv nékem Isméi csak Dr. Beréiyitil ti .?zá' aindéko», mivel eddi? roindie napr<" meg voltam elégedve. Tudod, a' eev éns/er^s- a te twscnál s nála láttam a 'evazebb di goba a Idgncsóbl ár'knn én innom. h ev H'«t Nexcd n'cón kell v-nn»d. tinev mtn'lenMnel' in s'n El'r- 1« kts-önfim. I A Bembergsely m harisnyák ^ kékróka, acél, füst, kék, kreoB uf, dlvalszlnekben érkeztek, gyári lerakat 366 iáit TestvérHS& Csekonics y. és Széchenyi tér.