Délmagyarország, 1929. december (5. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-22 / 292. szám

DÉLMAGYARORSZÁG lí!20 rte^pmbRr 22. tCS ZseMra favlíűs 2 pcngOftl l/áno, gyürüforrnszfás arannyal 50 f. Brilliáns ék­szer alakítás 6s foglalás. Lelkiismeretes szakszerű munka. Kisebb javítás megvárható pm » » Wlfc»álh K. ii. <2. Valéria tér sarol^Ajj«! Pedig, tisztelt reakció és közvélemény, itt van a farkaskutya eltemetve. A közigazgatási jellegű intézkedések széles mezeje a burkolt vámemelésnek olyan lehetőségeit biztosítja bármelyik államnak, hogy a vámtarifának akár egy jottányival való megváltoztatása nél­kül is, attól koldulhat az egész kereskedelem. Némi tapasztalataink már vannak ebben a tekintclben. Állategészségügyi védekezés cí­mén el*lehet tiltani például a szalámi bevi­telét. Köztudomásúlag a szalámi igen vesze­delmes az élő sertésekre. Lehet olyan növény­védelmi intézkedéseket megkonstruálni, ame­lyek lehetetlenné teszik a kész seprő és a fog­kefe szállítását. Ha akarom, a vasút deficit­jére való hivatkozással fel lehet emelni a vasúti tarifát, úgyhogy megakadályozom min­den olyan cikknek a behozatalát, ami nekem nem tetszik. Sőt még egészen ártatlan sta­tisztikai adatfelvétel mezében is lehet olyan intézkedéseket elrejteni, amelyek hatásukban igen tekintélyes vámemeléssel érnek fel. Váj­jon mit fog ilyen rendszabályok esetében cse­lekedni a Népszövetség? Mindenesetre, mielőtt a nngy tárgyalások megindulnának, egy klasszikus ésetet nem ártana elmondani Mi sajnálni szoktuk Német­országot, amely velünk együtt vérzett és ve­lünk együtt vesztette el a világháborút. Ez a sajnálkozás azonban nem mindig kölcsönös. A németek velünk szemben gazdaságiakban legkevésbé sem folytatnak érzelmi politikát. Kein Brúder im Spiel. A zsiráfot, kétpupu tevét, kengurut vámmentesen beeresztik, de a sertéssel és a sertésproduktumokkal szem­ben már keményebb magatartást tanúsítanak. Még a tyúkoknak sem kegyelmeznek. A ba­romfi is vámot fizet. Mondjuk, hogy ez így van rendjén. De ki tudná megmagyarázni, miért kell a porosz főldmivelésűgyi minisz­tériumnak olyan rendeletet kibocsájtani, hogy Németországba való bevitel előtt le kell vágni az éilő tyúkok farktollát. Erre ugyanis van rendelet. Vájjon miféle közigazgatási, rend­őri, vagy statisztikai érdek talál veszedelmet a tyúkok farktollában? Ezért illuzórius minden népszövetségi hatá­rozat, amit az érdekeltek nem akarnak igazi őszinteséggel végrehajtani. Ugyanezen a jog­cimen meg lehet követelni, hogy vörösre fes­sük az exportálandó ökröket, külön selyem­papirosba csomagoljuk a mezőgazdásági gépe­ket ós statisztikailag mutassuk ki, hogy hány szem búzát őröltünk bele a lisztnek egy métermázsájába. Hol van ebben vámemelés, de hol van itt maga a Népszövetség? AZ ÉLET MOZIJÁBÓL t5» AMIG ÖW ALSZIK "^HARMOL DOLGOZIK ' Csokoládé* hnsholtö. Enyh", enm. bixtoa. Egy próbaeaomagolta 1* ZLllérérl meggyöil Ont erről l (Karácsonyi ajándékok) Színhely a békés családi otthon, amelyen most repül keresztül a szeretet angyala és egy tányér. Spiritizmussal foglalkozó emberek azt süthetnék ki ebből, hogy a szeretet angyala cserepes. Ha azután tekintetbe vesszük, hogy a háziaaszony a pukkadásig dühös, máris szakítottunk a spi­ritizmussal, mint babonával. Személyek: Az elárult háziasszony, meg az ura. IdO: Karácsony hete. A feleség: Ezek után ne egyen már a fene és beszéljük meg a karácsonyi ajándékokat A férj: De miből? De miből? Feleség: Szóltál valamit? Vagy ugy. Hát először is itt van a mama. Az anyád... — Hogy hangsúlyozod ezt a szót? Remélem, jem akartál rosszat mondani. — Isten mentsen. A legnagyobb súlyt helye* «m a mamára. Az anyádra. — Egy szóval mit vegyünk neki? — Ajánlanék egy kis helyes kombinát, mondjuk taplóból. — Megbolondultál? — Lehet, sőt bizonyos is, ha arra gondolok, mennyit táncol a kedves mama a Halpikkely­zsurokon. ö a legtüzesebb táncos, hát illik, hogy egyszer tüzet fogjon, különben sosem híil le. — Ja, ha te itt Molnár Ferencet akarsz játszani az aforizmáiddal, akkor veled nem lehet beszélni. Inkább hagyjuk ki a mamát, majd elintézem én. — Magam is megtettem volna szívesen, de ha Ugy tetszik, én kihagyom. A világból... — Mi az? — Mért nem engeded, hogy végigmondjam! A vüágból úgyis csak az a miénk, amit megcszünk. — Felpukkadsz a szellemtől. Térjünk inkább a Hanna nénire. — öh, az áldott jó Hanna nénire én is gondol­tam. Neki igen aikalmas lesz az a szivarvágó készlet, amit le kaptál tavaly a Samu bácsitól. Viszont a Samu bácsit meglepjük azzal a rokokó porcellánnal, amit Hanna néni küldött a születé­semnapjára s azóta, mint családi amfora szerepel a vitrin mellett- Várj, ne vágj a szavamba, most egészen belejöttem s azt hiszem, hogy el tudok intézni mindent Sorrendet se tartok, ugy kőny­nyebb. A szakácsnő szolgálati idejének és műkö­désének emlékére kap egy kötet Kozma-verset, a mosóné pedig okiratot, hogy ne féljen se a földi, se az égi igazságszolgáltatástól s csak vi­selje nyugodtan a harisnyákat, amiket a mángor­lásnál ellopott. — A gyerekekre nem gondolsz? — Mást se csinálok, csak rájuk gondolok. Szim­/oroza gardedám nélkül mehet a moziba, Ábelt pedig nem lesem meg többet, amikor színművé­szeti leckéket vesz a kis cukrászdában a görlök­től. Mit gondolsz, adhatnék nekik ennél különb ajándékot? — Ezek előterjesztések*, amikről később esik szó. Egyelőre magam is itt vagyok, akit valamikor aranyodnak becéztél. — Istenem, ha csakugyan arany volnál, már rég leütöttem volna a fél-lábadat. — Szóltál valamit? Vagy ugy. Hát rólam volt szó és ismerve a rajongásodat, amit az uj hited iránt táplálsz... — Az ám, táplálom az éhes gyerekeimet, de nem a rajongást. — Ne tagadd! Bele vagy őrülve a hitszónokokba s még az üzletben is azt hangoztatod a személyzet előtt, hogy: a szeretet a fő, uraim, mert, akiben szeretet... az isteníáját a maga lófejének Spitzer, ugy is. mint srélhüdéses bivaly, maga akar egy szaldokondista ienni? Igen, fiam, mindig a szere­tetről beszéltél. Hát terjeszd most ki rám is. Terjeszd rám egy csikóbundával. Férj: Jó. Majd megbeszélem Balogh úrral, — Ki az a Balogh ur? -r Hat az a gyönyörű fehérhajú ifjú, aki mint végrehajtő, minden müveit család asztalát lefog­lalja. A legjobb barátom, de nem tudok tőle semmit megtagadni, olyan szeretetreméltóan mo­solyog. — Egyszóval szerény vagyok, csak egy kis csikó­bundára fáj a fogam. Nahát, — Mi az a nahát? — Nyelvtanilag Horger professzor ur Jobban meg tudná mondani, hogy határozó-e, vagy ige­kötő, esetleg ilyesmi,. a jelen esetben azonban csikó. — Aranyom", jó órában legyen mondva, Isten­ben boldogulni nem akaró édesanyád, özvegy Flohputzerné szintén bolondja volt valaminek. De nem a csikónak, hanem a libának. Az volt a szép és a fehér, ahogy tömte, aztán tépte, tépte, tépte, hogy a fene egye meg a nagyravágyást, amit nem tudott belőled kitépni. Mi vagy te? Lóasszentáló bizottság, hogy csikót akarsz? Miért nem éppen hermeünt? Az is elég csinos. Feleség: Lelkecském, én őszinte akarok lenni. Férj: őszinte? Akkor abból e«y piszok hazug­ság származik. — Ne kételkedj. A szeretet ünnepe ugy áthatjja a lelkemet, hogy én bevallók neked mindent. (Nagyon hirtelen:) Én már meg is vettem a csi­kót Férj (bután:) Meg? f Feleség (szemérmesen:) Meg. Azt gondoltam, mi­re való az a sok hiábavaló beszéd, ami csak elmérgesiti köztünk a jóviszonyt Hát mingyárt megvettem (széditő gyorsan hadarja) a kigyóbőr­dpővel, a lilamoaré ruhával, a pilótakalappal, az estélyi ál konttyal együtt Férj (hülye tekintettel:) Megvetted? — Meg. f ^ Á — De miből? De miből? — Szóltál valamit? Vagy ugy? Most pedig me­hetünk tovább. (Csönd. A férj maga elé mered, a pipaszurkáló­val kotorász a sótartóban, egyszerre mosolyogni kezd, felugrik s galoppban körülfutja a szobát) — Nyihahaha, hehehe, hahaha, hohoho... Feleség: Az istenért, rosszul érzed magad? Férj: Nyihaha hehehe. (Tovább galoppozik az asztal körül. — M egbolon d ultál ? — Még nem, de már kezdek nyeríteni. Tudod a közmondást: aki meril. az nyerít Már pedig hazudik, aki azt mondja, hogy én nem vagyok a végletekig kimerítve. Most hozzálátok és beleta­nulok a lóságba, aztán ha vizsgáztam, lehúzha­tod a bőrömet. Ez uj lesz, nem a régi. A régit úgyis lenyúzták már a hitelezők. Nyihahahahaha.«. (Messziről csengetnek már a mentők.) Bob. Finom órák legolcsóbban céqncl, Iskola-ucca 23. 1 Legfinoiiiafsb szalon- és karácsonyi cukorkák, jj csokoládék és tcasiitemátiyek a SegjutáRyosaíib árfian kaphatók az Első Szegedi Cukorka és Csokoládégyár Kárász u. 8. sz. a. üzletében É 312 a aj üvviéw.'-hi matMmkmawa»» tt jmswükí «hmhmh»»« K;*fóvA>*ti<imi

Next

/
Oldalképek
Tartalom