Délmagyarország, 1929. október (5. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-27 / 245. szám

1929 okt<5ber 27. •naBHEOHIEn DÉLMACV \ r " r.CI A. Ss?5fSv€5tlc<e5KeIf Városi Balpárt vasárnap délelőtt fél 11 órakor a Sxéc&enyl Moziban választási gyUlésl tart. Elöailók: Polgári részről: A szociáldemokraták részéről: Pakois Jószseí Propper Sándor országgyűlési képviselő, töruényh. biz. tag. országgyűlési kéooiselő, tőroényh. biz. Ing. Végig a földalatti RóRuson Tragédiák, pusztulások, éöexések a szegedi „városban" (A Délmagyarország munkatársától.) Kéthárom évnél nincs több ideje, hogy a külváros problémái a belváros programjává alakultak, hogy csatornázatlansága hangzatos jelszavak forrása lett s a pincelakásokból szép szóvirágok termettek uri körök fehér asztalára. A külváros két-három év óta betelepedett, mint lelkiismeretfurdalás a belváros szivébe, a polgárok öntudatába és mint a megoldatlan feladatok előtt álló tilalomfa, növeszti árnyait mindenre, ami a belvárosban fölösleges fényűzés, meddő költekezés, mindenre, ami bűnös mulasztás a csendesre dermedt dolgozó ezrekkel szemben. Nem ismeri a külvárost, aki szép, mpns délutánokon végigsétál a fűvel belepett uttalan-utakon s csak a fehér tollú, úszkáló kacsák dekoratív hatását látja a szennyvízzel telt árkokban. Még az se ismeri a külvárost, aki a félig beragadt, sárral küzködő szekerek kinlódását látja, se az, aki pöttöm gyerekek játszadozását nézi a rothadással, dögökkel telt bűzös árkokban, hiszen ez még mind kint van a szabadban, levegő és kék ég kőzött, ahova bekukkanthat a napsugár és egy-egv simogatással vigasztalja az elsápadt, élkényszeredett embert. Hogy mit jelent a külváros, akkor tudjuk meg, amikor benyitunk a házak kapuján. Valóságos dzsungeljébe érünk a vigasztalanul középkori állapotoknak. A szegénység itt már nem is sir, az elhanyagoltság már embertelenül torz, az emberek már némák, süketek és vakok magukkal és másokkal szemben, mintha az életösztőnt a beszivárgó szennyvíz mosta volna érzéketlenné. • Rékuson vényünk. Csak így találomra benyitogatunk az ajtókon. Kisteleki ucca 12. Nagy telken két ólszerü fabódé. Ablakai csak lukak, papírral betapasztva, a szél ugy jár benne, mintha ott volna kvártélyban. A bódé fele már bedűlt, csak a jó Isten vigyáz a bentlakókra. A bódé házinénije reszketős, hetvenöt éves beteg anyóka, »albérletben« tart még két lakót. Az albérlők 10—10 pengőt fizetnek azért az odúért havonta. Amikor jegyezzük a házszámot, az öreg anyóka zokogásba tör ki— Jaj, ne vegyék el ezt a keresetemet, mi lesz /elem ? — kiabálja. — Adja el a telket, néni, elég lesz az ára egész életére. — A fiaim nem engedik, azt akarják, hogy igy cű aradjak. Lehel ucca 6. Bent az udvarban, mint a ház oldalába nőtt fekélyes daganat, egy bedeszkázott istálló, ablakok helyett negyedméteres lukkal, az is papírral van betapasztva. A tákolmány nem nagvohb három négyzetméternél. Elképzelhetetlenül nyomorult élet s a nyomasztó csendre boruló fatetö az élve eltem etettekről beszél. öthalom ucca 45. Rettenetesem elvadult viszonyok. A ház Mészáros Józsefné tulajdona. Az anyósa kintlakik egy tetős istállóban, a trágyadombnál, a kutyaól mellett- Orrfacsaró bűz a környéken. Mészáros Istvánné sirva meséli: — Vasutas voltam, vonattisztitó, mindenemet a fiamnak hagytam és most ide lökődtem a szemétre, betegen, fáradtan és nincs hatóság, amely segítséget hozna. Lakik itt az udvarban másik lakó is fabódéban, Lévay Imréné. Jó ez a lakás, mondja, nem vizes. De hogy annyi levegője sincs, amennyire egy állatnak is szüksége van, hogy ablaka sincsen, csak ajtaja, azt már nem is érzi. A Zákány uccában lakik egy vasutas, Egy szoba-konyhában heten. A legidősebb fiu sulvos tüdfibajban fekszik hőnapok óta. Ez alatt az idő alatt egy tizenhatéves leányt vittek szanatóriumba, egy tizennégyéves leány áll gyanús sápadtsággal gyógyitás alatt és a hétéves fiúra is átragadt a suhanó végzet árnyéka. Pusztul a család, szép, derék gyerekek fölött suhog a kaszás. Az anya nem panaszkodik, dé patakokban hull a könnye. A beteg fiút nem vették fel sehová, most viszi magával a többit Zákány ucca 'ti. Papp Sándor papucsos a föld alatt lakik harmadmagával. Kisfia, akárcsak ő maga, valósággal hamuszínű. Tizennyolc pengőt fizet havonta földes szobáért Papucscsináláson keres huszonöt pengőt. Kérjük, mondja meg, hol vannak még ilyen lakások, hol laknak még tömegesen. — Én még azt se tudom, kérem, kik laknak a házban, még kevésbé, hogy kik laknak az uccában. Sok nekünk a magunk nyomorúsága is,, nem kell tudni a többiét, — mondja. A Puskás uccában benézünk egy sötét, földes, nedves szobába. Az ajtó zárva, és kétéves aranyos, szép gyerek ül és himbálódzik. Csak az ajtón keresztül csevegünk: — Hogy hivnak? — Jucika. — Hol az anyukád? — A gyárban. — Ki vigyáz rád? cipörakfárbai?9 Szeged, Széchenyi-tér 16. foSyíe^'aji leszállított árban kaphatók: mísüeiő minőség gyermekein ..... P 8-tó! feneie es barna szinbeu SS P 10"fekete és barna szinbsn >r | részletruhák, pongyolák Ívelésre is SNCZ JBMEL Széchenyi lér «3. sz. ucsay patika melleit.) — Senki. — Mikor jón hazai — Este. — Mit eszel, ha éhes vagy? — Semmit. Ilona ucca 19 N. Gy.-né éppen ebédet ad gyerekeinek. Kis széken tálacska paprikás krumplival, két csöpp fiúcska illedelmesen eszik, az asszony a tűzhely mellett sírdogál, a férj a másik szobában az asztalra könyököl. Nézése vad. Perpatvar közepébe értünk. Ilona ucca 17. B.-né mos két méter széles és négy méter hosszú szobában, amelynek berendezése két ágy, egy tűzhely, sublód. Az egyik ágyon kéthónapos sápadt csecsemő, a másik ágyon 19 hónapos rettenetesen sovány és fehér kisbaba. Rekonvalenscens vérhas után. Az udvaron játszik a három éves, szamárhurutja van, a legnagyobb első elemista. — A kínlódást velük már nem is bánnám, sóhajtja az anya, egy szép, fiatal asszony, akinek vonásait átjárta a gond, de még fejre sem lelik. Szegények, a. >ta elválasztottam őket egy se fudp, mi a lef és egyik betegségből a másikba esnek. Folyton hurcolkodom, hogy egészségesebb helyre kerüljek, de mindegy. A mi lakásunk csak a föld alatt lesz jő. A nedvességét, a földét, már megszoktuk, nyugodt": alhatunk majd. De miért akar a miniszter tőlünk, szejény asszonyoktól sok gyereket? Hát segit fölnevelni? Hát ád kenyeret, munkát, egészségesebb lakást?... A Francia uccában tömeglakások, hat kvárfélyos is egy kis odúban. A Hétvezér uccában szintén tömegével a nyomortanyák, földes, sötét szobák. mind a föld szine alatt, hogy beszivárog a föld nedvessí^e. Ezekért a nyomorult búvó helyekért, mert nem lakások, fizetnek 18—20—25 pengőket havonta. Es hol? Se viz, se levegő, se fény. A vízért hosszú utakat kell megjárni a kutig. A levegő romlott, dohos, fertőzött a csatornák szenynyétől. A világítás nappal csak annyi, hogy tapogatódzva megtalálják holmijukat, este petróleum, vagy semmi. Hogy fejlődhet itt családi élet, bensőséges lelki kultura, hogy lehet itt egészség és béke. • Egyszoba-konyhás bérházak kellenek, napközi otthonok és szennyvíz levezetése. Többet költött a város az utóbbi években reprezentációkra, mint amennyi a dolgozók legminimálisabb, de legjogosabb igényeinek kielégítésére kellene, | ~ ., , , . Lengyel Vilma.