Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-08 / 203. szám

-OftLMtfiV '1920 szeptember 3. (Jjvldéken kivégezték a péterváradi gyilkos! A kivégzés után — két mepfialelilósi kisérlet (Budapesti tudósítónk telefonjcientóse.) Belgrádból jelentik; Újvidéken ma végezték ki a péterváradi erőd Jussupovles nevü közkatonáját, aki agyonlőtte két tisztjét és egy orosz ezredest. Jussupovics még a kivégzés előtt is tagadta bűnösségét. A kivégzés után kioperálták ivarszerveit, amelyet az újvidéki kórházban két aggastyán megfiatalítására használta!- fel. Az egyik magoperált 79 éves agglegény, a másik 67 eves és nemrégen házasodott. A szegedi szülők kérvényben kérik a kulteminiszterl, hogy állítsa vissza a leánygimnáziumot Nagy társadalmi akció a leánygimnázium megmentéséért (A Délmagyuiország munkatársátólNemrégen foglalkozott a Délmagyarország a kultuszminiszternek azzal a rendeletével, /miely a leánygimnáziumot líceummá alakította át, megváltoztatván ezzel a leányiskolának azt a jellegét, amely minden soronkivüli tanulás nélkül is előkészítője az egyetemi továbbképzésnek. A gimnáziumi érettségi eddig megnyitotta a továbbtanulás lehetőségét minden fakultásán az egyetemnek, a leányliceumi végzettség majd semmire se jogosít, miután az egyetem majd minden szakán szigorúan követelik a latin érettségit. Tehát nem elegendő a latin szakvizsga, latin érettségi kívántatik, amit a leányliceum uj organizációjával nem adhat. így a rendelet mesterséges gát, amely a nőket akadályozza az egyetemre való beiratkozásban. Sérelmes a rendelet gazdasági szempontból, sérelmes az ország szellemi életének fejlődésére. Legnagyobb sérelme mégis, hogy Szegedre is kiterjesztette a miniszter a líceummá való átalakítást, ahol tudvalevőleg nagy áldozatokat hoztak a leányos szülők is az egyetemért abban a reményben, hogy leánygyermekeik jövőjét fogják igy jobban biztosítani. A rendelet kibocsájtása tudvalevőleg nagy nyugtalanságot keltett és lépéseket tett szükségessé. Ilyen akció az a kérvény, amelyet a szülők sürgőser. felterjesztenek a kultuszminiszterhez. Ha a kérvény aláírásával sokszáz szülő csatlakozik a mozgalomhoz, valószínűleg vissza tudják vivnl a leánygimnáziumod Minden lehetőt el kell tehát követni, hogy az akció sikerrel járjon és minden szülőnek, aki érdekelve van, sietnie kell, hogy ezen társadalmi megmozduláshoz segédkezet nyújtson. A kérvénynek, amely dr. Szivessy Lehel ügyvédi irodájában van felfektetve, a következő a szövege: »Az 1926. évi XXIV. tc.-ben biztosított jogainál fogva Nagyméltóságod a szegedi leánygimnázium jellegét a folyó tanévvel megváltoztatta és azt olasznyelvü liceummá alakította át. A Nagyméltóságú Miniszter Ur ezen intézkedését az alulírott szülők, bár tisztelettel, de aggodalommal vették tudomásul. A mai nehéz gazdasági viszonyok közepette, a középosztály nagy erőfeszítés mellett tudja csak leánygyermekeit a középiskola 8 osztályán át vezetni és taníttatni. A leánygimnázium elvégzésének nem csupán tudományos célja és oka van, hanem # a középosztály szülőinél gyakorlati és anyagi szempontok ís közrejátszanak, mert azt óhajtjuk, hogy leánygyermekeink, az érettségi letétele u'.án, az egyetemen foly< tathassák tanulmányaikat, tanulmányaik elvégzése után pedig, különböző szakokon egyetemi radu sokat szerezhessenek és igy biztosítsák további életük folyamán a gazdasági létük feltételeit és kenyérkereseti tevékenységet fejthessenek ki. ÉÜ (O. M. T. K.) M. 76 pastörözött tejszü'.'svfeflieíél napon.tfn? pontosan hftzhoz si№ íiijált, ha megrendel! 15—48 telefonszámon. Tudjuk jól, hogy az egyetemi felvételnek nincs semmi akadálya abban az esetben sem, ha leányaink gimnázium helyett líceumot végeznek. Viszont tudjuk azt is, hogy nyelvészeti, orvosi, gyógyszerészi, esetleg jogi szakon, az egyetemek a latin nyelv tudását követelik meg. Minthogy pedig nem elegendő az, hogy a líceumot végzett tanuló csak némi la'cintudási sajátítson el, hanem az egyetemen, a felvétel utáni időpontban bár, de mégis megkövetelik vagy a latin érettségit, vagy a latin szakvizsga letételét, kettőzö't nehézség elölt áll a leány, noha a fiuk automatikusan folytathatják főiskolai tanulmányaikat. Noha Nagyméltóságod bölcs elhatározásának oka bizonyára mélyen átgondolt kulturkoncepciókon nyugszik, mégis, bizonyos tekintetben belevág a szülök gazdasági érdekeibe és megnehezíti a leányok továbbtanulásának lehetőségeit. Éppen ezért mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, kegyeskedjék az eddigi intézkedéseit revizíó tárgyává teor.i és a szegedi leánygimnáziumot fenntartani. Kérésünk indokolására bátrak vagyunk Nagyméltóságod elé tárni, hogy Szeged, mint egyetemi város, más elbírálás alá esik, mint azok a városok, ahol egyetem nem működik. Leányainkat Szegeden azért járatjuk gimnáziumba, hogy tanulmányaikat az egyetemen folytathassák. Már pedig, ha e tekintetben nehézségek merülnek fel, akkor a szülőket nagyfokú anyagi és erkölcsi károsodás éri. Miután tudjuk azt, hogy Nagyméltóságod milyen szeretettel és gondossággal viseltetik Szeged minden polgára iránt, bizalommal és tisztelettel kérjük, hogy jelen kérésünket megfontolás tárgyává tenni és előbbi elhatározását megváltoztatni méltóztassék. Ha azonban ez bármely oknál fogva keresztülvihető nem volna, ugy arra kérjük Nagyméltóságodat: méltóztassék legalább azt elrendelni, hogy a szegedi leánygimnáziumban a lathi nyelv faeultativ tantárgy legyen, amelyből az intézetben érettségi vizsgát lehet tenni.« Szergejevics Iván halála Irta: Móra Ferenc. 1883 szeptember 3. Vasárnap délután. Az ég mezeje még nyárkék színű, de rajta a felhők hóból rakott boglyákra emlékeztetnek. Színes kis csónakok öntik a párisi kirándulókat a bougivali villák közé. Derék kispolgár-családok sok gyerekkel, elemózsiás batyukkal, nagyon boldogok, mert nagyon lármásak... A kopaszodó gesztenyék hegyében utrakész rigók mondogatják egymásnak, hogy milyen szép volna az ősz, ha emberek nem volnának. A főtasor közepén egy kis gyerek döglött kárászt szorongat a markában. Most vette a Szajna-parton «>gy souért valami halászgyerektől. Ő ugyancsak magának vette, de az egész család nagyon büszke rá. — A cethal is egészen ilyen, csakhogy az nagyobb — magyarázza az apa. Erre a gyerek mellé két kisebb testvére is odafurakszik, ők is szerelnék fogni a döglött kárászt, amelyik egészen olyan, mint a cethal. A fiu sikoltozva szaladt kincsével a pirosra festett, erkélyes svájci villa felé, amelynek palafödele aranylott a napsugárban. Egyenesen a térde közé szaladt egy kozák-ruhás, fehérhajú cselédféle embernek, aki a villa rácsos kapuja mel lett a kőpadon üldögélt két pawlónia-fa ritkás árnyékában, — Csónd, fiúcska, csönd! — emelte fel ráncos kezét —itt ma nem szabad lármázni! Eszperánsz! Hé, hallod, Eszperónsz, idejönnil Eszperánsz, a mérges mopszli morogva bujt vissza gazdája lábához, a párisi polgár pedig peckesen állt a kozák elé: — Ugyan ? Ki tilthatja meg az én fiamnak, hogy akkor lármázzon, mikor akar? —- Szergejevics Iván haldoklik, — inteti be a villa leié fáradtan a kozák és hunyorgó szeméből kibuggyant a köuny. A párisiák elcsendesedtek, mert Páris szereti a romantikát és nem is lehet különb romantikát kivánni, mint egy haldokló nagyurat, akinek kozák szolgája van és annak olyan kutyája, aminek a neve Eszperánsz. — Orosz nagyherceg — magyarázta a polgár a családjának. — Olvastam róla a Rappel-ben. Elegáns phaeton állt meg a villa előtt. — Ez a Viardot-villa? — rántotta meg a kocsis a lovak száját. — Ez, — áltt föl a kozák. — Eszperánsz is barátságosan billegette a farkát Csak nagyúri látogatókhoz volt szokva. Lakkcsizmás, arannyal szegett fehér uniformisos tiszt ugrott le a kocsiról. Csörömpöltek a mellén az arany és ezüst fityegők, ahogy eldobogott a kozák mellett. — Pardon, barin. — ért hozzá alázatosan az öreg, — nem lehet. Most... most van utolsóban... Szergejevics Iván. — Ah. te vagy az, Jermoláj? — fordult vissza a tiszt. — Régóta? — Ma reggel ót«. Sokan voltak itt. Senki se mehetett be. Aranyozott vesszőkosarat vett fel a padról, tele névjegyekkel, odatartotta a katona elé. Maréchall Orlov... Monsieur és madame Renan... Aurelien Scholl... Alexandre Dumas- Edmond Gonoourt._ Etienne Türr... Lesseps... Francois Coppée... J. Massenet... Félícien Ropsz... Leo Delibes... — turkált a katona a névjegykazalban, azután kőzédobta a magáét: General Mihail Dimitrievics Szkobelev. Khokand meghódítója, a cár főszárnysegéde azután elrobogott a phaetonon s míg a párisiák szájtátva néztek után, Jermoláj bebotorkált a aévjegyes kosárral a Viardot-villába. amelynek lonicerákkal befutott uccai szobájában negyedik eve haldoklott már Tur&enyev Szerbevics Iván. A költő csöndeseu feküdt az utolsó órák gyűrött párnáin. Maradék-élete mind hatalmas oroszlánfejébe vonult vissza, amelynek fehér sörényét eleisimogatta a nemcsvonalu homlokból a régi barátnő gyöngéd keze. Viardot-Garcia Paulina, »z ünnepelt énekesnő még le se telte a gyászt, amelyet tavasz óta viselt az uráért s a halál újra odaállt az ajtóba. Visszafojtott zokogással számlálta, hány perc múlva aluszik ki a világokat megvilágosító fény, amely husz év óta szelíd házimécsül szolgálta az ő asszonyi zsenijét. Szemnek láthatóan rajtuk kívül ketten voltak még a napszállati fénytől piros szobában. Charoot ur, az orvos és De Vogüé vicomte, e különös diplomata, akinek az az ötlete támadt, hogy az orosz regényírókból tudja ki az orosz szfinksz titkát. De szemnek láthatatlanul ott álltak az ágy körül a sötét Bazarov, a nihilista, akinek ő adta ezt az örökéletű jelzőt, amellyel rátalált a kor betegségére az Apák — és fiuk-ban; az ideges Csulkafurin, az ötödik kerék-bői; Puuin, a dologtalan csavargó ,a Füst akarat nélkül való Litvinovja; Nyezsdanow, az álmodozó összeesküvő, akit azok a parasztok adnak át megkötözve a rendőrségnek, akiket meg akar váltani és a megalkuvó okos Szolomin, az Now-ból és a Nemes urak fészkének boldogta'an Lawrackija. És ott sorjáznak a nők, a fehér galambok és nőslény farkasok, Az előestén éreniprofiiu, komoly Yelenája, Asszia, a rajnaparti fáj virág, a megrontó, bűbájos russzalkák, Irina. Odiuczova és a Tavaszi hullámok özvegye és mindnyája közt legközelebb hozzá, az ágya szélén ülve, Liza, ez a mennyei tisztaságú látomás, akit kakukfüvek illatából szültek a spaszkojeszelói csillagfényes rnájuséjek. És a sarkoké a zugok mind tele vannak a Vadász elbeszéléseinek alázatos muzsikjaival, a Bjerzin rétjének kisértetlátó csikósbojtárjaival, a Don-szükehaju Akulinákkal, az eszem-iszom kurta nemesekkel és szigorú matronáikkal és ahogy oü szoronganak, szétfeszítik a taiuavali-viUa falait és beköcLUk a ró"