Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-08 / 203. szám

1P20 s7<»r>t(»mTier <ujm szegedi paprikamalmob Mtl'úM sztrájkba lépnek és beszüntetik üzemüket a pájízyptfgazgaféság tesujabb reníleíkezése miatt Harmincszorosára emelték te! a paprikcöriés lorga'miadúját — Monstreksildöttség a főispánnál (A Délmagyarország munruiársálól.) A szegedi paprikaőrlőmalmok hétfőn beszüntetik üzemüket, munkásaikat elbocsájtják és mindaddig nem kezdik meg ismét a munkát, amig a pénzügyminisztérium nem vál'oztatja meg a szegedi pénzügyigazgatóság legújabb rendelkezését. Ez a rendelkezés ugyanis a paprikaőrlés forgalmiadóját az eddig fizetett adó harmincszorosára emelte fel, mélermázsánként harminckét fillérről liz pengőre, ami arra késztette az érdekelteket, hogy formálisan sztrájkba lépjenek. A szegedi paprikamolnárok, paprikatermelők, paprikafeldolgozók és paprikakereskedők a paprikamalmok üzemének szüneteltetését szombaton délben küldöttségileg jelentették be dr. Aigner Károly főispánnak, aki a küldöttség előtt kijelentette, hogy a tüntetésnek, a tiltakozásnak ezt a módját a maga részéről mindenben helyesli. A küldöttséget dr. Hunyadi-Vas Gergely ve- | zette a főispán elé. Elmondotta, hogy a szegedi pénzügyigazgatóság legújabb forgalmiadórendelkezése következtében a paprikamalmokat és általában a paprikatermeléssel, feldolgozással és eladással foglalkozó érdekcsoportokat súlyos sérelem érte. A pénzügyigazgatóság ezt a rendeletét a pénzügyminiszter legutóbb kiadott malomrendeletének félreértése, vagy helytelen értelmezése következtében adta ki. A malmok forgalmiadóját az 1925-ben kiadott miniszteri rendelet szabályozza. Ez a rendelet meghatározza a vámőrlés és a kereskedelmi őrlés fogalmát. Vámőrlésnek minősili annak a gabonamennyiségnek a megőrlését, amelyet az őröltető saját háztartásában használ el. A többi viszont kereskedelmi őrlés. Az előbbi esetben a forgalmiadó csak az őrlési vám után róható ki, kereskedelmi őrlés esetén viszont az egész megőrölt gabonamennyiség értéke után. Ez a m seken az oreli stcppe a napos rétekkel, a ritkás nyiresekkel, a ruézszagu hársfasorokkal, a szemetet és virágot hömpölygető lassú folyókkal és a messzire ellátszó pásztoríűzekkel, amelyek mellett vontatottan sir az örök szomorúság nótája. — Papa, papa! — nyöszörögte el magát a haldokló. — Kergessétek el a kutyát! Mi lesz akkor a kis fürjekkel^ ha Mumu megfojtja az anyjukat 1 Az aggastyán hangja olyan volt, mint a nyafogó gyereké. A diplomata összerezzent, az orvos nyugodtan mondta: — Az utolsó agónia. Pár perc múlva vége. Viardotné fölállt és megállította az állóóra ingáját, amely nagy kortyokban nyelte az időt. A diplomatát meghatotta a fehérhajú ar.szony gyerekessérre, aki az órával az időt is meg akarta állitani. Elmosolyodó szemmel nézett az orvosra. — Heine óta ember nem szenvedett ennyit, szólt Charkot halkan. — Csakhogy a hútgerinrák még rettenetesebb. Csak orosz ember bírhatta ennvi ideig, amit Szergejevics Iván kiállt. És ki mondta volna, mikor a Költemények prózában megjelentek a Revue-ben, hogy azok egy emberroncs morfiumkábulatában látott álmai I — Ah, barina, — vitatkozott valakivel keserű hangon a beteg, — mi oroszok nem találtunk fel mást a világon, csak a kancsukát! Valamelyik sarokból felröppent egy dongó és lomhán röpködve körül a haldokló fejét. A vicomte kivett a vázából egy sárgalevelü nyírfagallyat, azzal hessegette el. — Milyen királyi fej! Goncourt ur szokta mondani, hogv olyan, mint valami kedves erde: óriás. — Tudja vicomte, hogy a Szergejevics Iván Ősei királyok voltak? Persze, olyan vadkirályok Tatár kánok a kipcsaki aranyaordúban. — Igen, ezt szokta emlegetni. Talán tőlük tanulta «1, hogy az embereket az hódítja tneü legkönynyebben, aki könnyekre kényszeritheti őket.. — Taine ur azt tartja, hogy a görög művészet óta kevés olyan tökéletes műrész volt, mint Szergejevics Iván. A vicomte alig észrevehetően elmosolyodott — Pyrrhon óta kevés olyan tökéletes kritikus volt, mint Taine ur. Hanem abban igaza van neki, hogy csak a görög anthológia sirverseiben van annvi édes és bájos szomorúság, mint szegény bar.'tunk művészeiében. Olyan titokzatos gyöngédség árad belőle, mint a hajnali harmatból. ¡Ezért fogja kezüknél fogva vezetni még nemzedékek nosszu sorát A haldokló oroszul kiáltott valamit. A vicomte fölé hajolt és vánkosa alá dugott karjával fölemelte a fejét. — Kiván vaiamit Szergejevics Ivánt Turgenyev lefogta a szemét és fájdalmas arccal suttogta: — Mikor legutoljára otthon jártam... a Puskinünnepen... a deákok». Moszkvában... diadalkapuval.. fogadtak.. Pétervárott... kifogták a lovakat a... kocsimból.. De az államtanács... elnöke... Ivanovics... Szergejnek nevezett* Még... még a... keresztnevemet se... tudta... Hirtelen fölegyenesedett és elsenyvedt kezével Theodore Rousseau festményére mutatott a szemben levő falon. A kép magános tölgyet ábrázolt, amelynek utolsó leveleit szaggatja le az őszi szél. A szája hangtalanul mozgott, azután vsiszaesett 8 párnára és nem mozdult többet Fölakadt szemeit az orvos zárta le, Paulinát a vicomte gyöngéden kikaroltatta a szobából. A nyitvamaradt ajtón a szél jött be és Jermoláj egy kosár maréchal-niel rózsával. A szél lefújta az éjjeliszekrényről az utolsó kéziratot, amelynek a citne Kétségbeesés volt Jermoláj ráhintette a halolt takarójára a bougivali kert utolsó rózsáit A lépcső alján vonyítva kapart a kutya, amelynek neve Eszperánsz volt rendelet a paprikáról nem emlékezik meg ési a szegedi pénzügyigazgatóság eddig a paprikaőrlést általában vámőrlésnek tekintette és csak' az őrlési dijra vetett ki forgalmiadót Az őrlési vám métermázsánként tizenhat pengő volt, tehát a paprikatermelők egy mázsa paprika' után harminckét fillér forgalmiadót fizettek. Mivel azonban külön rendelet általában mentesíti a paprikát a forgalmiadó alól, a szegedi érdekeltségek az őrlési vám után kivetett forgalmiadót is méltánytalannak tartották és már hónapokkal ezelőtt küldöttségileg tiltakoztak ellene a pénzügyminisztériumban. A szegedi pénzügyigazgatóság most megváltoztatta az eddigi gyakorlatot is. Oly rendelkezést bocsájíott ki, amelyben kimondja, hogy, a malomrendelel általában a paprikamalmoiira is vonatkozik, tehát a forgalmiadó lerovása szempontjából itt is az a döntő, hogy vámőrlésről, vagy pedig kereskedelmi őrlésről van szó. Mivel pedig egy-egy paprikatermelő saját háztartásában három-négy kiló paprikánál többet nem igen használhat el évenkint, a paprikaőrlés áJtalában kereskedelmi őrlésnek tekintendő és igy a forgalmiadót nem az őrlési vám, hanem a malomba vitt paprika egész mennyiségének értéke után kell leróni, ami az eddig fízeletí forgalmiadé megharmincszorozását jelenií, mert egy métermázsa édesnemes paprika értéke körülbelül ötszáz pengő. A pénzügyigazgatóság rendelkezése rendkívül súlyosan érinti mindazokat, akik a paprikából élnek, éppen ezért a küldöttség arra kérte a főispánt, hogy járjon el ebben az ügyben a pénzügyminisztériumban és állapittassa meg, vájjon a szegedi pénzügyigazgatóság helyesen értelmezi-e a malomrendeletet, vagy pedig a rendelet intencióinak helytelen értelmezése alapján adta-e ki uj rendeletét. A küldöttség részletesen kidolgozott memorandumot is adott 6t a főispánnak azzal a kéréssel, hogy azt is juttassa el „a pénzügyminiszterhez. Dr. Aigner Károly főispán válaszában kijelentette, hogy már régen foglalkozik a paprikára vonatkozó kérdésekkel és igy szinte paprikaszakértőnek tekintheti magát. Mint a paprikaügyek alapos ismerője, azt hiszi, hogy a szegedi paprikások a rendelet téves értelmezésével állanak szemben. A jövő hét elején személyesen felutazik Budapestre, érintkezést keres majd a pénzügyminiszterrel és tőle, magától tudja meg, hogy mi a rendelet igazi intenciója. Abban az esetben, ha a szegedi pénzügyigazgatóság valóban a rendelet félreértése alapján adta ki sérelmes rendelkezését, az orvoslás igen egyszerű lesz, mert a minisztérium elrendeli annak korrigálását. Ha ellenben az derül majd ki, hogy a szegedi pénzügyigazgatóság a kormányrendé-