Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-08 / 203. szám

fsmr. SZEGED: Sxe№e*zt04ég: Somogyi uctn 22. L cm Telelőn: 13—33.-KledAhlvntrl, k»lc»önk3nyvlAr és legylroda : Aradi ucca 8. Telefon: 30Ö. - Nyomda : LHw I IjióI uctn lí>. Telefon • 16-34, «»«»«» Vasárnap, 1929 szeptember 8 MAKÓ: Szerkesztőség é* klndóhlvelolt Url ucca O. Teleion: ISI. izám.« »«»«» HÖDMEZÖVÁSÁRHELV : SzerkeszUSség és kiadóhivatal: Andrújsy ucca 23« Telelőn: 49 izára. «» « » « » « » « » V. évfolyam 195. szám vammm BlúUzete«! Ara havonta J-2J vldé-*e-» és a (övaraibai 3-«*<>. «UltlldSi №49 potin'». egyes sz&rn 19, vasár- és Ünnepnap 24 tUlér Edison betegágyánál Olvassuk a hirt: Elmeorvosi hivattak Edi­son betegágyához. Megbomlott a szerkezet, összezavarodott a műhely, amelyik az emberi­séget a legtöbb és a legáldásosabb meglepe­tésekkel ajándékozta meg. Hol a határ, ame­lyik a lángészt az őrülttől elválasztja? Nem láttak-e benne őrültet, amikor bejelentette, hogy gépet alkot, amelyik az emberi beszédet visszaadja? Nem nézté'k-e akkor is tébolyult­nak, amikor először magyarázta el, hogy a villamos áram segiiségével hogyan tudunk majd világítani? Hátha most is csak egy uj, minden eddiginél nagyszerűbb találmányt be­jelentő szólörmelékek keltik azt a gvanut, hogy a legnagyobb teremtő zseni megzavaro­dott. Bennünk, bevalljuk, ez a sötét gvanu egy­ídeje él már. Amikor Edison nyolcvanadik születésnapját ünnepelte, helyesebben: ami­kor születésnapját ünnepelték, Edison a kö­szöntő szavakra olyan nyilatkozattal válaszolt, ami bennünk már akkor azt a félelmes két­séget keltette, vájjon a lángész ihlete, vagy a tébolyodott agy rögeszméje szólalt-e meg sza­vaiban. A világbéke, — mondotta akkor Edi­son, — megköveteli a világbiróság felállítá­sát. Ennek a bíróságnak működését az őszinte­ség és becsületes békelörekvés eszméinek kell vezetni Edison legutolsó találmánya: a világbiró­sőg. Nem tudjuk, a tudomány számon tartja-e még pontosan találmányainak számát. Gazdag ötletei elgyökereztek a tudományos vizsgá­lódás minden terén. Ki tudná ma már, ami­kor a »modern technika vivmányai«-t beide­gezte mindennapi életünk, hűen, vagy csak elképzeltetően megfesteni az Edison előtli és Edison utáni világok között a különbséget? Edison találta fel, — hogy csak a legnépsze­rűbbekről szóljunk, — a villanylámpát, a ' fonográfot, az első mozgó képeket, a telefon mikrofonját, a dinamót, a drótnélküli telefon kathodáramát. Edison nélkül nem telefonál­nánk, nem repülnénk, nem világítanánk vil­lanylámpával, Edison nélkül nem szaladná­nak a villamoskocsik s az autók, nem rádióz­nánk és nem járhatnánk moziba s meg sem tud uk mondani, mennyivel szegényebb, meny­nyivel középkoribb lenne nélküle az életünk. Edisonnak az egyik kimutatás szerint több, mint hatszáz, a másik szerint mintegy hét­száz önálló találmánya van. Edisonnak ez a hatszáz, vagy hétszáz találmánya olyan gyö­keresen alakította át egész világunkat, hogy nem tudjuk, valamikor a történelemírás nem fog-e találmányaiban olyan korszakot lezáró és uj korszakot felnyitó jelentőséget lálni, mint Amerika felfedezésében, vagy Luther fellépésében lát a mai szemlélet. S mégis azt mondjuk, ez a hat- vagy hétszáz találmány minden történelmi hatásával eltörpülne amel­lett a találmánya mellett, amelyik a világ­bíróságot valósítaná meg s amellyel az Őszinte, séget s a becsiVetes béketőrekvést az eszmék világából a fizikai világ valóságai köze hozná le. Ha. mintahogy meg tudjuk mérni a fény terjedési sebességét, a hő fokát, az eleklromos áram intenzitását, éppenugy meg tudnánk mérni az őszinteség fokát s a béketörekvések becsületességét és mint ahogy a villamosságot fel tudjuk használni, éppenugy gyakorlati cé­lokra fel tudnánk használni a világbiróságot is, — nagyobb előrehaladást tenne az emberi­ség a békésebb és bo'dogabb jövendő felé, mint amennyire Edisonnak hatszáz, vagy hétszáz találmánya vitte előre. Azt az elixirt kellett volna feltalálnia a leg­nagyobb feltalálónak, amelyik a népszövetség halódó gondolatát a világbiróság eleven ural­mává, éiő hatalmává varázsolná. Amit Wil­son álomtéglákból, szivárványszínekből, déli­báb kárpitból rótt össze, azt kellett volna a gyakorlatiasság nagy szuverénjének élő hata­lommá tennie. Ehez a magassághoz valóban az őszinleség és a becsületes béketörekvések leltek volna a lépcsőfokok. De hol van ma mértéke a közéleli becsületnek? A hazugság mindig a becsület tógáját ölti fel, a gyilkos szándék mindig jogol emleget, a rabló ösz­tön a magántulajdon szentségét hirdeti, a gályarabok a túlvilági üdvösség hitével csil­lapítják a rabtartók. Groteszk színpad a világi fórum. Farsangi vaudeville-eket mutat'; nak be a tegnap héroszai Tudás, tapasztalat, a történelem utmutatása, az emberiség lelkiismerete nem tudta eddig megteremteni az őszinteségnek és becsületes békének uralmát. S attól kell tartani, már, abból a titokzatos műhelyből sem kerül ki, ahonnan eddig hat, vagy hétszáz találmány indult el a világsiker útjára. Edison a villany­lámpáról nem beszélt, hanem világított vele, a fonográfról nem beszélt, hanem elindította a titokzatos masináL A világbiróság volt az egyetlen találmánya Edisonnak, amiről csak beszélt. Hétszáz találmány után már csak sza­vakat talált Edison Alva Tamás is. S éppen azért hisszük, hogy a világ legtragikusabb be­tegsége nem akkor kezdődött, amikor elhívták betegágyához az elmeorvost. Ralíaszúr piispölc: „A kösélei demokratizálásai as orsszág külpolitikai érdeke megkíván fa, a £>assa érdeke pedig megpa­rancsolja" Vasárnap a pUspöK Ismét ialállcoxilc Mayer Jánossal (Budapesti tudósítónk telefonjelen­té se.) Baltazár Dezső püspök ma újságírók előtt nyilatkozott azokról a tárgyalásokról, amelyeket legutóbb Mayer János miniszterrel folytatott. Bal­tazár kijelentette, hogy meggyőződése szeriut Bethlen miniszterelnök vállalja az ő reformtervei­nek végrehajtását, mert a közélet demokratikus átalakítását a jelenlegi belső viszonyok követelik. Ezt az ország külpolitikai érdeke megkívánja, a haza érdeke pedig parancsolja. — Ha Bethlen még sem vállalná — folytatta a püspök —, a gyakorlati politikába akkor sem avatkozna bele, de bizonyos, hogy akadna poli­tikus, aki az ő programját vállalná. Elmondotta ezután, hogy Mayer Jánost holnap vendégül várja zeleméri birtokán, ahol letárgyal­ják majd reformtervezetét. Eqy Sdegbefeg, meneküli volt pécsi ügyvéd rálőtt a kcvelségl $a$£éaMa$éra Büníeléseinek kitöltése elől íávozoíí el Pécsről, Bécsben nagy nyomorban élt Bécs, szeptember 7. A bécsi magyar követsé­gen ma délelőtt egy magát Badai Gyulának nevező egyén Ziegler Vilmos követségi sajtó­előadó ellen reio'veres merényletet köi-e'et: el. A merénylő háromszor sütötte el fegyverét s a golyók egyike Zieglert combján sértette meg. A követségen a^l mondják, hogy Budai az utóbbi időben sürün járt fel a követségre és állandóan feltűnő exaltáltságot tanúsított. Bu­dait a merény et elkövetése után a bécsi rend­őrség azonnal letartóztatta és bekísérte a rendőrí'őnökségre, ahol Budai ugyancsak rend­kívül exaltáltan viselkedett. A merénylő a rendőrségen beismerte, hogy Chalupny álnéven lakotl Bécsben, igazi neve dr. Budai Kálmán. Pécsett volt ügyvéd és a Dunántuli Déli Újság szerkesztője. Amikor lapja megszűnt, máshová is dolgozott. Sajtó­vélségekért fogházra és pénzbüntetésre Ítél­ték, de amikor ezek kitöltésére került sor, 1927 decemberében eltávozott Pécsről. Először Bécsbe, majd Pozsonyba ment, de állandó foglalkozást nem tudott találni, mire 1928-bnn kitoloncolták. Azóta Bécsben él nagy nyoinoi-­ban. Elmondotta, hogy kérte "a magyar hatósá­gokat, hofiy büntetéseit kegyelem utján en­gedjék el, de kérvényeire még választ sem kapott, kétségbeesése és egészségének össze­roppanása érlelte meg azután benne a me­rénylet tervét, hogy igy esküdtbíróság elé kerüljön és ott felhívhassa a nyilvánosság figyelmét a vele történtekre. Amikor ma a sajtófőnöktől azt a választ kapta, hogy semmi hir sincs ügyében, elkese­redésében elkövette a merényletet, de a sajtó­főnököt nem akarta megölni Pécsi jelentés szerint dr. Budai a legviha­rosabb multu tagja volt a pécsi ügyvédi kama­rának. A kurzus idején megválasztották az ébredők elnökének, de különböző olyan dolgot követett el, amelyek miatt lemondásra kény­szeritették. Ekkor tovább működött mint ügy­véd, de mindenkivel összeveszett. Végül egy, biró megsértése miatt három hónapra Ítélték. Ennek kitöltése elől menekült el az összefér­hetetlen, roncsolt idegzetű ember. Ziegler attasé sérülései nem súlyosak, a lö­vések valószinüleg csak horzsolták testét. A; merénylet után az attasét a kórházban ambu­láns kezelésben részesítették, majd utána el­bocsátották a kórházból. Ziegler még a hi­vatalos órák vége előtt újra megjelent hivat­talábanv ahonnan két óra tálban távozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom