Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-22 / 215. szám

SZEGED. SzerketzMtéQ! Somogyi Dcca 22. I. cm Teleion: 13-33.^Kiadóhivatal, )<aic*!InkOiiyT>Ar és Icgylrodo ; Aradi ncco S. Telelőn: 30fl. — Nyomda • LMw llpól UCCB l'J. Telefon; 16-34. TAvIrall és levélcím: DtlmagyaromAg Sieged. ^¿»wagwiaiimwM «.wiiif IHM Vasárnap, 1929 szeptember 22 Ara 24 miér V. évfolyam, 207. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3>2ü, vidéken és Budapesten 3-öO, KUllöldön 6-40 pengd. -» Egye* udm Ara hétkOc« nap 16, vasár- és Unnepnan >111. Hlr< detéseK felvitele tarifa szerint. Megfe* lenik. néllft kivételével naponta reggel. Székházavató örömmel és büszkeséggel köszöntjük Szeged iparosságát mai ünnepén. Milyen kevés és mi­lyen ritka alkalom adódik arra, hogy a ma­gyar iparosság ünnepeljen. A közélet kalen­dáriumából kifakultak az ünnepek s kihullot­tak а •ътадпит áldomás«-ok pohárkoc intásos alkalmat. Ma, akkor ünnepel a magyar iparos, ha sikerül halasztást kérni az adóra s az árverés napját sikerül kél hétre kitolni Mi lett a virágzó és gyümölcsöt érlelő ma­gyar iparból*? Gyász és kétségbeesés, vergő­dés és meddő reménykedés: meddig még Úr­isten? KétsZer is letelt már a hét szűk esz­tendő évadja s nem is a bőségnek, csak az élet megkönnyebbülésének idejét hasztalan várja, hiába sóvárogja a magyar iparos. Az idők járása megnehezedett felette, egyre csak vet és soha nem arat, egyre csak szánt, de soha nem hordhatja be a termést Az élet akadályainak milyen hősi legyő­zése kellett ahoz, hogy a rokkant napok nyo­morult gondjai között is mert a szegedi ipa­rosság nagyot gondolni s amikor régi házát le­rombolták, uj ház építéséhez sereglett össze. Mennyi remény, mennyi bizakodás, mennyi Ígéretes vigasztalás van ebben az elhatározás­ban! Az élet gondjai "nem tudták legyőzni a gondola* szárnyalását, az élet terhei nem ver- j hették bilincsbe az akaratot. A szegedi iparos csüggedten ereszti le fejét, de gondolatai ak­kor is az égbolt felé törnek. És áll a székház büszkén diadalmaskodva a gondoknak és tépelődéseknek kétségei, a pénzetlenség és szegénység pesszimizmusa fe­lett. És áll a székház, hiába állt meg az élet és hiába omlottak össze exisztenciák: a szegedi iparosságban volt annyi nemes csökönyösség, volt annyi SZÍVÓS kitartás, hogy merte vállalni a terheket és merte kőbe, téglába, alkotásba menteni a gondolatot. Hiába volt igazuk azok­nak, akik azt hangoztatták, hogy fájdalmas anakrenizmus volt a dolgozó iparosok szob­rával ékesíteni az oromzatot: emlékké vált a dolgozó iparos képe s ha a mai iparos ké­pét akarták volna ábrázolni, a munka nél­küli iparosnak, a végrehajtást szenvedő ipa­rosnak, a műhelye redőnyét örökre lehúzó s a hid karfájára támaszkodó iparosnak szob­rát kellett volna inkább kifaragni s felemelni a székház oromzatára e kétségbeesett kor két­ségbeesett emlékeképen. Áldás legyen e székházon, áldás legyen a munkán, amelyik életrelerem tette s béke le­gyen a falak között A székháznak legnagyobb ékessége a lelkek békessége lehetne. Az iparos lássa meg társában az iparost Ne azt nézze, hogy az Egyistent melyik templomba jár imádni, ne azt keresse, hogy az országot melyik párt elvei szerint akarja szolgálni, lássa benne munkájának és életének osztályosát, lássa ben­ne sorsának társát, akit ugyanaz a gond nyom, ugyanaz a kétség tép s egy tehernek súlya alatt roskadozik. A magyar iparosok az élet gályarabjai, — miért különböztetik meg egy­mást aszerint, hogy jobbfelé tekint-e vagy balfelé s hogy az örökegy gálya jobboldalán, vagy baloldalán huzzák-e az evezőt Politikai meggyőződések szalmaszálai szétválaszthat­ják-e egymástól azokat, akiket a sorsközösség acélpántja füz össze? Akik egymást bátorító elhatározással, példátlan felelősségvállalással s vállvetett munkával fel tudták épiteni ezt a székházat azok vállalkozhatnak-e a béke és megértés anyaszentegyházának lerombolására? Mindig annak kell a békejobbot nyújtani, aki uralmon van. Ne attól várják soha a kö­zeledést, aki leszoritottnak, kisemmizettnek, becsületes szándékában és becsületes munká­jában megbántottnak, az ügyek intézésétől félreállitottnak érzi magát. Nem a legyőzött országoknak és nem a legyőzött embereknek tiszte az, hogy keressék a győzők kegyét. A győzelmet csak a legyőzöttekkel szemben ta­núsított magatartás nemesitheti meg. Hiába prédikáljuk a békét és hiába sürgetjük az egyetértést, ha csak a győzelem vérgőzén és bosszúállás szenvedélyén keresztül látják meg a győzők a legyőzötteket A bokrétaünnepet a béke ledében tartották, a béke jegyében kellene tartaniok a székház­avatást is. A béke gondolata s a béke akarata avathatja fel legméltóbban az üj palotát. Az élet terheinek fallankszával szemben csak al egyetértés s az egymás munkájának és ké­pességének megbecsülése vezethet sikerre. A megosztott harc megosztott erőket jelent s osztott erővel, szétforgácsolt csapatokkal gyrv zelmet remélni nem lehet Áldás és békes­ség legyen a szegedi iparosság munkáján, ' soha békétlenség gyoma ne verje fel a lel­keket és soha ne forduljanak egymás ellen azok, akiket élet, sors, végzet, a kenyér pa­rancsa s a munka megbecsülése soha egy­más ellen, mindig csak egvmás mellé állított. MindSssze négyezren vettek részt a Heimwehr szombati gyűlésén, amely zavargás nélkül folyt le 9 (Budapesti tudósítónk telefonjclentése.") Bécsből jelentik: A délután félötre hirdetett Heimwehr-gyülésre már a kora délutáni órák­ban kezdtek gyülekezni az emberek. A tö­meg zászlók alatt, formaruhákban vonult fel. A rendőrség hivatalos jelentése szerint a gyű­lésen négyezren vettek részt, a jobboldali kö­rök túlzottan lizezer főre becsülték a jelen­levőket Feltűnt, hogy a bécsi villamoskalau­zok nagy számban vonultak fel. A Hoíburg egyik frontja előtt mintegy százfőnyi ifjn kom­munista munkás gyülekezett és a Heldcn­platzra akart vonulni. A rendőrség oszlásra szólította fel a csoportot, nem engedelmes­kedtek, mire a rendőrség szétverte őket Köz­ben az egyf : fiatalember bottal fejbevágott egy rendőrt, aki véresen terült el a földön. A fiatalembert letartóztatták. A Heldenplatzon tartott gyűlés főszónoka dr. Steidle volt, aki egyebek közt ezeket mondta: — Harcot hirdetünk a szociáldemokrata el­lenfél ellen és nem engedjük meg, hogy ettől bármi is eltérítsen, még a külföld mobilizálása sem. Az ellenfél látva, hogy küzdelme célta­lan, kívülről igyekszik a harcot szitani. Csak­hogy mi nem engedjük ki az ellenfelet a fogó­ból s egészen sarokba szorítjuk. Harcolni fo­gunk, amig teljesen ie nem gvőzzük az asztro­marxizmust — Amig az 1926. évi program fennáll * azt körűi nem nyesegetjük, addig Ausztriában nincs szocializmus, csak bolsevizmus. Sze­münkre vetik, hogy polgárháborút prédiká­lunk. A polgárháborúhoz kettő kell: egy, aki vezet és egy másik, aki a barrikádokra áll és az ügyéri hajlandó meghalni Csakhogy ellen­feleink erre nem hajlandók. Ha ők polgár-. háborúról beszélnek, akkor ez csak a rossz lelkiismeret folyománya náluk. A kormány­nak és a népképviseletnek reánk kell hall­gatnia. Miután a Heimwehr még egy vezetőie be­szélt a gyűlés rendben feloszlott. Henderson Londonban nyilatkozott a döntőbíráskodás! eszme haladásáról A jövő héten találkozik a szovjet kiküldöttjével (Budapesti tudósítónk teiefonjelenlése.) Genfből jelentik: A népszövetségi közgyűlés ma este plenáris ülést tartott Az ülés az ör­mény menekültek ügyéről, az egészségügyi szervezet munkálatairól, az orosz és görög menekültek ügyéről s a rabszolgatartás elleni küzdelem állásáról szóló jelentéseket hall­gatta meg. A közgyűlés sorra tudomásul vette ax előadói előterjesztéseket és a hozzájuk fű­zött határozati javaslatokat Londonból jelentik: Henderson külügyi ál­lamtitkár ma délután megérkezett Londonba a Victoria-pályaudvaron, ahol családja és a miniszterelnök képviselője várta. A Press Association képviselője előtt kiemelte annak a ténynek a fontosságát, hogy az állandó döntő­biráskodási szerződést most már négy hata­lom is aláirta számos kisebb országon kivül s igy ezek is kötelezettséget vállaltak vitáik békés uton való elintézésére. Reméli, hogy belátható időn belül úgynevezett gazdasági fegyverszünetet lehet majd kötni, amely az áltaMoos tariíaieszállitási konferencia beve­zető lépése lesz. Henderson a Reuter-iroda levelezőjének ki­jelentette, hogy azért utazott el Genfből még a népszövetségi ülés bezárása előtt, mert a jövő héten találkozni akar Szovjeloroszország képviselőjével. A megbeszélések során érin­teni fogják az összes elintézendő kérdést, igy többek közt az adósságok ügyét is. Ezeknek a kérdéseknek részletes megbeszélése, véle­ménye szerint legalább is három hónapot vesz igénybe. Apponyi Genfben előadási tartott Amerika számára Genf, szeptember 21. A nők világszövetsé­gének genfi központja felkérte gróf Apponyi Albertet, hogy tartson angolnyelvü előadást Magyarország helyzetéről a világszövetség amerikai tagjai számára, akiknek száma több­milliót tesz ki. Az előadás alkalmából, me­lyet gróf Apponyi Albert ma este tartott meg, gróf Apponyi Albert és felesége arcképét táviróátvitel utián továbbították Amerikába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom