Délmagyarország, 1929. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-15 / 209. szám

npnLMAr.T* a Nagyszeged Pártban mennyire túlteng a sok méltóságos, a Gazdasági Párt azonban az egyetlen méltóságára, a város dolgozó polgáraira alapítja fennállását fis céljait. Dr. Schwarz József tiltakozott az ellen, hogy a Nagyszeged Pártba felvett 23 zsidó képviseli a liberális pártot, őket nem is fogadják el a zsidóság pártjának. A' felszólalásokat A Nagyszöged a belvárosi (A Délmagyarors z á g munkai írsától) A Belvárosi Függetlenségi Népkör szombaton este m B a ff a i-vendégi őb en tartotta meg Kossuth Lajos születésének évfordulója alkalmából emlékvacsoráját, amelyen a Nagyszeged Párt és a külvárosi párt is képviseltette magát. Megjelent a vacsorán többek között dr. Aigner Károly főispán, dr. Somogyi Szilveszter polgármester, Wimmer Fülöp, dr. Pap Róbert, dr. Szekerke Lajos, dr. Tonnlli Sándor, dr. Kósző István, dr. Győrffy István egyetemi rektor, stb. Az első beszédet ' N . f vitéz dr. Gárgyán Imre < kórelnök mondotta, aki üdvözölte a kör vendégeit. A Nagyszeged Pártra, a külvárosi pártra és Somogyi Szilveszter polgármesterre üríti poharát. Ezután dr. K,észó István mondotta el ünnepi beszédét. Kossuth Lajos pályáját ismertette. Kossuth Lajos századokra megjelölte a magyarság útját, megírta történelmét. A világháború igazolta Kossuthot A magyarságnak ma is Kossuth a vezére, — mondotta. — Kossuth Lajos jöjjön el a te országod, — fejezte be bestédét. Dr. Afgner Károly főispán azzal kezdte beszédét, hogy a Nagyszeged Párt is Kossuth Lajos országáért küzd, Kossuth Lajos nemzeti demokráciájáért Ezt a heterogén politikai elemekből alakult pártot az ország és a város forró szeretete hozta össze. A Nagyszeged Párt azokból áll, akik tnl tudták tenni magukat a politikai szempontokon és az egyéni érdekeken. A Nagyszeged Párt programja: betetőzése a most folyó kuHurmunkának és áttérés az intenzív közgazdasági munkára. Szeged helyzete súlyos, mert iorgalomnélküli határvárossá vált, amely közgazdasági halálra van Ítélve. A Nagyszeged Párt ez ellen a halálos Ítélet ellen küzd. Nekünk nincs »zükségünb harcra, mert minden polgárnak méltá1!I2? szeptember 15. bástyái Hollzer Tivedar fejezte be, aki kijelentette, hogy ő izzig-véríg demokrata, de helyét találta a Gazdasági Pártban, amely nem politizál. Mint a párt elnöke, örömének adott kifejezést, hogy a párt tagjai ilyen hatalmas számban jöttek össze. Ez az j összejövetel a győzelem felé int és erre üriti 8 poharát. Az elnök ünneplésével ért véget a Gazdasági Párt zászlóbontása. Párt wncsorája nyolnia kell ezt az összefogást. Ez a párt hivatott a város vezetésére. Munkatársain emeli poharát. Somogyi Szilveszter polgármester a jobb jövő derengését látja abban, hogy a városi választások előtt megszűntek a pártpolitikai ellentétek Szegeden. Kószó beszédére reflektálva kijelenti, hogy Kossuth az egységes magyarság építőmestere volt. Dr. Pap Róbert, mint a kör régi tagja, kijelenti, hogy a belvárosi függetlenségi kör mindig megmaradt azon az uton, amelyen elindult. Kossuth Lajos működésének méltatása után kijelenti, hogy Szeged város most történetének fordulópontjához jutott — Mi nem adtuk fel az elveinket — mondotta —, maradunk, akik voltunk, mi csak a város boldogulásáért nyujtottunk most testvéri jobbot pártpolitikai ellenfeleinknek. Pctrik Aíntal a külvárosi párt szervezetét és céljait ismertette. Wimmer Fülöp a Nagyszeged Párt sikerére ürítette poharát. Utána dr. Tóth Imre beszélt. Megindokolja, hogy miért fogadta el a liberálisok békejobbját: Nagyszegedárt. A várospolitikában nem játszhatnak szerepet a felekezeti, vagy társadalmi szempontok. Wenner Sándor, Körmendv Mátyás szólaltak még föl, a vacsora késő éjszaka ért véget. Értesítem a t. hölgyközönséget hogy bééit bevásárlási utamról a legalább modelehhel hazaérkeztem. ElaRer Juci (O. M M.76 pastőrözött tejszükségletét naponként pontosan házhoz szálülják, ha megrendeli 15—48 telefonszámon. A vasárnapi népgyűlés A liberális polgári párt és a szociáldemokrata párt ma délelőtt t i z órakor tartja rendkívüli érdeklődéssel várt cgyiitJes népgvülését a Széchenyi Mozi helyiségében. A népgyűlés szónoka a polgári párt részéről dr. D e 11 r e János, a szociáldemokrata párt részéről pedig L á j e r Dezső lesz. A rendezőség felkéri az érdeklődőket, hogy helyeiket ininél előbb foglalják el, mert a mozi befogadó képessége folytán helyek csak korláíoMan állnak rendelkezésre. A Szövetkezeit Városi Balpárt kedd este 8 órakor a Beivárosi Étteremben pártvacsorát tart. Felszólalnak: dr. Szabó László egyetemi magántanár és Pásztor József szerkesztő. A Szövetkezett Városi Balpárt vasárnap a következő gyűléseket tartja; Délután 4- órakor Újszegeden, Csanádi-ucca 8, volt Barna-féle vendéglőben. Előadók: dr. Balassa István, dr. Sz. Szamek Sára, dr. Valentiny Ágoston. Délután 5 órakor Sr.mogyí-telepen, 24. ucca, özv. Németliné-féle vendéglőben. Előadók: dr. Pálfy Zoltán és Dáni János. Délután 5 órakor Somogyi-telepen, 3. ucca 83. szám, Horváth-féle vendéglőben. Előadók: Kertész József, Horváth József és Lájcr Dezső. Délután fél S órakor Sándor-ucca, Főrgetegféle vendéglőben. Előadók: Szűcs Imre gazdálkodó, Gombos István, Lájer Dezső, Hodács Antal, Dobó János. Bethlen Lillafüreden és Hadványliaii vadászik Budapest, szeptember 14. Bethlen miniszterelnök az elmúlt napokban elhagyta Inkét és Lillafüredre utazott A miniszterelnököt szarvasvadászatra hívták meg Lillafüredre, ahol három-négy napot fog tölteni. A jövő héten Bethlen Radványba utazik, ahol Károlyi László grófnak lesz a vendége és ugyancsak vadászattal tölti cl pihenőjének hátralévő idejét Bethlen október első napjaiban viszszatér a fővárosba és átveszi hivatala vezetését. A „Sándor" emléke körül Irta: Móra Ferenc. Sighele olasz kriminológusnak van egv érdekes könyve a büu presztízséről, ami tagadhatatlanul nagyobb, mint a szegény erénynek a presztízse. Bis ez nem válik valami nagy becsületére az emberi fajzatnak, de igen csak így szokott lenni falun-városon. Hogy ne menjek tovább eunél a városnál, ahová az isten az én kenyeremet letette, hát itt a szegedi határban bizonyosan sok mindenféle nevezetes dolog történt ezer esztendő alatt. Derék, jóravaló embereket, söt igazi nagy magyarokat is bőven termett a homokunk, némelyik az úgynevezett lialhaiatlauságra is eijutott bronz és márváay képében. De mi az ő minden hírük-nevük a Rózsa Sándoréhoz képest, akinek pedig nem állítottak szobrot a városi urak? Valamikor ugyan, fiatal trifurciter korunkban, irók, piktorok, szobrászok és más kapakaszakerülők mindig készültűnk rá, hogy szobrot készíttetünk a város legnépszerűbb fiának, Sándornak, még pedig stílusosat, bőrből valót, szép zöld szironnyat kihányva, rozmaringgal körülszegve és meghívunk a leleplezésre sok országos előkelőséget, — de hát most már nem igen lesz a Sándor bőrszobrából semmi. Mégis megöregedtünk, a bőr is megdrágult, a szobor-várományosok is megsokasodtak. De monumentum nélkül is erősen tartja magát a Sándor emléke odakint a tanyákon, amiket nrasan >külterület«-nek szokás nevezni. Megvan a madarásztói csárda, ahol sokat toroztak és áldomásoztak Sándorék, ma is Rózsa-fa a neve még a térképen is a százesztendősnél öregebb nyárfának, amelynek nagy határra ellátszó orma meteorológiai állomásul szolgált nekik, sőt megvan még a Rózsa Sándor tanyája is, inuét a demarkációs vonalon. — Jelös ház ez, uram, — billent arra a fejével a kocsis, ha városi embert kocsikáztat odakint — ez vót a Rózsa Sándoré. Amire az ember nem okvetlenül emeli ugyan meg a kalapját, me mindenféle gondolatai támadnak a hírnévről, dicsőségről, meg egyéb világi kitalálásokról. De még a tanyák közé se kell kimennem, hogy bizonyságát lássam a Sighele igazságának. Husz esztendeje vagyok mindenes-cselédje a legnagyobb vidéki nyilvános könyvtárnak, de el tudnám számlálni az egyik kezemen, hogy például Dugonits András felől hányan kérdezősködtek azóta nálunk. Ellenben nem volt még olyan esztendő, hogy ne mortifikáltak volna »betyárirodalomért«. Nem helybeliek, baoem az ország legkülönbözőbb vidékeiről való jogászok, katonák, csendőrtisztek és különösen irók. Minden érdeklődő mirajtunk kereste a Ráday-világ hiteles történetét, ugy gondolván, hogy a százharmincezer kötetes szegedi könyvtárban bizonyosan nagy irodalma van a szegénylegény-korszaknak. Hát hiszen vanni vau, mert a Jókai Lélekidomárjától A fehér zsandár cimü ponyvaregényig mindent összeszedtünk, amit lehetett, de ezeknek az Írásoknak nem igen van történeti hitelük. Nem is lehetett, mert senkise tudhatott biztosat aki pedig tudott volna, az nemcsak nem irt, hanem nem is beszélt. Én nem találgatom, miért, de a Ráday-korszak minden szereplője ugy hallgatott, mintha fogadalmat tett volna rá. Maga a nagy inkvizítor, a Jókai Lándoryja nem irt memoárokat, se a munkatársainak soha nem volt szava a nyilvánosság számára. De még a bor se oldotta meg a nyelvüket, baráti körben sem. Kutyu-ujságiró koromban én még barátkoztam öreg csendbiztosokkal, akik Ráday alatt szolgállak, — akkor >kózbátorsági komiszáros« volt a titulusaik — olvkor kalao alatt is virradtam velük, de soha elszólásra rá nem tudtam őket venni. Gsalí egyszer ment el odáig az öreg Bende bácsi, hogy annyit mondott: — Olyan világ volt az, öcsém, hogy szolgabírót is, főkapitányt is állítottam én vasban a gróf eleibe. Erre a többi öregek rábólintották a fejükkel a helybenhagyást, de rá is parancsolták a szemükkel a vén pusztázóra, hogy ki ne kottyantsa a neveket. Valami nagy titok s ugy lehet, jótékony titok lebeg ezek fölött a sötét idők fölött Valaki egyszer megpróbálta bolygatni, de ugy látszik, arra is hallgatást parancsoltak. 1869-ben előfizetést hirdettek az akkori lapokban egy Szegedi bünkrónika cimü, több kötetesnek tervezett könyvre, azonban csak az első kötet jelent meg belőle 1870-ben. A szerző, aki Búvár pszeudonim alá bujt, nagyon benfentes ember lehetett, mert aktákból dolgozott. Nem valószínű, hogy érdeklődés hiján maradt volna kiadatlan a többi kötet, inkább gondolom, hogy az irónak megtiltották a mélyebb rétegekben való búvárkodást. Ez a Szegedi bűnkrónika különben alighanem unikum, mert a pesti könyvtárak sokszor kikölcsönözték már tőlünk egyegy előkelőbb érdeklődő kedvéért s olyankor mindig könyvigazgatói szívszorongással vártam viszsza. Mit lehetett tudni, hátha »a vonatkozók vonzóereje« kisiklatja a kincset vivő-hozó vonatot ott Páka körül, ahol Sándorék az ügyetlen vonat-stiklit csinálták. (Éppen ezzel a fejezettel végződik a félbenmaradt könyv.) Hála istennek, ennek a hivatalos szivszorongásaak most már vége, mióta egyik újság kinyomtatta a nagy jogász, Edvi Illés Károly memoárjait. Erre az alapra már építhet regényt Rózsa Sándorról, akinek jobb dolga nincs. S mindjárt adok is neki hozzá egy-két téglát a kunos kamrámból