Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-07 / 151. szám

2 DÉL M A G Y A K <31? S 7. AG •1929 julius 7. Bárksmiíjesívérek szobaíesíésf, mázolási és buíoríényezésí elsőrendű kivitelben és a legkedvezményesebb árban készítenek. Szeged, Kig^ó ucca 4., ax udvarban. ítélet 6001/1927/22. szám. A szegedi kir. tőrvényszék. A MAGYAR ÁLLAM NEVÉBEN. A szegedi kir törvényszék, mint büntető bíróság feajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt Wittig Rezső ellen a Braun Soma főmagintvádlónak B. 6001/1927/16. számú .vádiratában foglalt yid felett Vild Károly kir. törvényszéki tanácselnök, mint elnök, Habermann Gusztáv kir. törvényszéki biró és dr. "Schaffer Lajos kjr. törvényszéki biró, valamint dr. Szász Jstván kir. tőrvényszéki jegyző, mint jegyzőkönyvvezető részvételével, dr. Gálffy Endre ügyvédjelölt, mint magánvádlónak képviselőjének, a szabadlábon levő vádlottnak jelenlétében Szegeden, 1928. évi július hó 17. jaapján megtartott nyilvános főtárgyalás alapján a vád <ée védelem meghallgatása után meghozta a következő ítéletet: Wittig Rezső vádlott 21 éves, szegedi születésű és lakos, Jnagyar állampolgár, nőtlen, hírlapíró, hadmentes, a középiskola 8 osztályát végezte, vagyontalan, bűnös mint szerző, az 1914 XLI. t.o. í. g-ába ütköző és a 3. §. 2-ik Xbekezdésének 1. pontja szerint minősülő rágalmazás Vétségébne, amelyet ugy követett el, hogy л Szegeden megjelenő »Délmagyarország« cimü politikai napilap 1927. augusztus 30-án megjelent III. évfolyamának 197. számában a »Hétfőn őrizetbe vették Mró Gaudernak, bírósági végrehajtó segédjét, Braun Somát» főcím alatti cikkében, már a közlemény főimében, továbbá annak »Egyre bonyolódik a letartóztatott háró-végrehajtó bűnügye« alcímében a cikk egész terjedelmében és különösen a kővetkező kitételekben: »Ennek alapján hétfőn őrizetbe vették Braun Som* Írnokot... Braun Soma a végrehajtási aktákat is eltüntette, hogy a gyanút magáról elhárítsa... Addig pedig Braun Soma értesülésünk Aszerint, továbbra fs őrizetben maradi. Braun Soma főmagánvádlóról oly tényeket állított, amelyek valóságuk esetén főmagánvádló ellen a bűnvádi eljárás megindításának okai lehetnek és főmagán vádlót kőzmegvetésnek tenné ki. A kir. törvényszék ezért Wittig Rezsó vádlottat az 1914: XLI. t.-c. 3. 2. bekezdése, а И. Bn. 3. §. első és utolsó .'bekezdése, valamint 5. és 6. §g-ai alapján a Btk. 92. ¿-nak alkalmazásival 200 P (Kettőszáz) pengő pénzbün:tisre ítéli. A pénzbüntetést behajthatatlansága esetére а П. Bn. 40. $-a alapján 20 (Husz) pengőnként egy (1) napi fogházra -kell átváltoztatni. Vádlottat a St 39. §-a alapján kötelezi, hogy Braun •Roma fómagánvádlónak 800 P nem vagyoni kárt. továbbá 75 P ügyvédi képviseleti költséget és 80 P utánjárási költ «éget az itélet jogerőre emelkedésétől számított 15 вар •ЫшП végrehajtás terhével megfizetni. Vádlott a Bp 480L g-a értelmében köteles az esetleg ilBrutáo felmerülő bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni A pénzbüntetésért a főmagánnvádló részére megállapi<btt kártérítésért és a bűnügyi költségért a St 40 és 42. $-a értelmében elsősorban a szegedi m. kir. pénz-' •üprigazgatóságnál 64527 számú letétszámlán 163. naplószám alatt biztosítékul letett ősszeg erejéig a Pásztor ¡J4zsef (Szeged, Kazinczy u. 6 sz.) által képviselt »Dél;TOagyarország Hirlap- és Nyomdavállalat Részvénytáraság« mint kiadó, a biztosíték által nem fedezett öszjszeg erejéig, másodsorban a vádlott, — ha ettől behajtható nem lenne, harmadsorban a fentemiitett kiadó rt és ha ettől sem hajtható bc, negyédsorban a lapot előállító- »Délmagyarország Hirlap- és Nyomdavállalat Rt« szegedi cég (képviseli Pásztor József) a felelős. Mindeme behajtások sikertelenségének megállapítása után hajtandó végre ár St. 41. g-a értelmében "vádlottal szemben я pénzbüntetés helyébe tépő fogházbüntetés. A St 43. g. 3-ík bekezdése alapján Icötelezi Pásztor 7óísef szegedj lakost, mint a »Délmagyarország« cimü időszaki lapnak felelős szerkesztőjét, hogy 'jelén Ítéletet inafckaival együtt a ¿Délmagyarorszig« cimü lapnak a jogerős Ítélet kézbesítése után megjelent legközelebbi, vagy azt közvetlenül kővető számának elején rendes nyomással minden lappéldányon tegye "közzé E célból az Ítéletet jogerő után Pásztor Józseffel közölni rendeli. Indokolás: ,Wjttig Rezső vádlott a főtárgyaláson beismerte. Hogy a ¡vád tárgyivá tett újságcikket 6 irta, illetve diktálta le Nagy Sándor nevű újságíró társának és 6 tette közzé a »Délmagyarország« cimü napilapban. A cikkben foglaltakért a sajtójogi felelősséget vállalta. Előadta, hogy a cikket egy bírósági tisztviselőtől szerzett információ alapján irta s igy nem gondolhatta azt, hogy az információ nem felet meg a valóságnak s mint hivatásos ujságiró kötelességének tartotta a 'közérdekű eseményt a lap számára megirni. Előadta végül, tipgy ez újságcikk megjelenését kővető napon, amikor a cikkben foglaltak valótlanságát megtudta, azonnal egy heljTeüllitó közleményt fett közzé a lápban. я kir törvényszék vádlott beismerése ®apján meg" állapitotta, hogy vádlott a vádbeü cikk szerzője és hogy mint ilyen a St. 33. g. 1-ső bekezdése értelmében a cikkben foglaltakért felelős. Vádlott az inkriminált cikkben közli, hogy báró Gaudernak Rudolf szegedi bírósági vegrehajtó ellen hivatali sikkasztás miatti bűnügy még folyamatban van és a pótnyomozás ujabb bűncselekményre derített napfényt s igy Gaudernak lelkiismeretét a hivatali sikkasztáson kívül számtalan kisebb bűncselekmény terheli. Kózli folytatólag, hogy megállapittatott az is, hogy báró Gaader- i inak jfcoke Вгавд Soma (a fómaginyádlói szintén 6 ц- J állóan kezelte a végrehajtásokat s igy történt, hogy az egyik végrehajtási ügyben a végrehajtott fél tiltakozott a végrehajtás ellen, azzal, hogy ő a végrehajtási öszsz.eget már kifizette a végrehajtónak és végrehajtató fél ügyvédje megtudta, hogy az összeget Braun Soma vette fel'. Ezek szerint vádlott a cikkben Braun Soma főmagánvádlót, mint Gaudernak végrehajtó hivatali sikkasztásainak és egyéb bűncselekményeinek bűnrészesét, illetve tettestársát állítja be, — tehát oly tényeket állit főmagánvádlőról, melyek valóság esetén főmagánvádló ellen a bűnvádi eljárás megindítására okul szolgálhatnak. Vádlott cselekménye tehát a Bv. 1. §-ba ütköző és a 3. g. 2. bekezdésének 1. pontja szerint minősülő rágalmazás vétségének tényálladéki elemeit magában foglalja. Minthogy pedig főmagánvádló magáninditványát a Btk. 112. |-bíin előirt 3 hónapi határidőn belül terjesztette elő; minthogy másrészt vádlott az állított tények valóságának bizonyítását nem kívánta, sőt kijelentette, hogy a cikkben foglalt, főmagánvádlóra vonatkozó tényállítások nem felelnek meg a valóságnak: a bíróság vádlott bűnösségét megállapította. A büntetés kiszabásánál a bíróság súlyosító körülményként mérlegelte, hogy vádlott sajtóvétség miatt 3 ízben büntetve volt; ellenben enyhítő körülménynek vette vádlott beismerte és azt a körülményt, hogy vádlott a cikk megjelenését követő napon, midőn az állított tények valótlanságáról értesült, ugyanazon lapban egy helyreállító nyilatkozatot tett közzé, amelyben az inkriminált tényállításokat visszavonta, amely körülmény főmagánvádló is megerősített. Ezen nyomatékos enyhítő körülményekre való figyelemmel a bíróság a vádlott cselekményére meghatározott fogházbüntetés legkisebb mértékét is aránytalanul súlyosnak találván: a Btk. 92. g. alkalmazásával kiszabott pénzbüntetést látta megfelelőnek. Pénzbüntetésnek mellékbüntetésként a II. Bn. 3. §. 3-ik bekezdése alapján való kiszabását a bíróság mellőzte, mert vádlott vagyontalan és olyan megfelelő keresete nincs, amelynek alapján aránytalan vagyoni megterhelés nélkül ezen pénzbüntetés kiszabható volna (II. Bn 6. §.). Nem vagyoni kár címén a bíróság főmagánvádló javára, — ennek kérelmére, — azért ítélt meg pénzbeli elégtételt, mert kétségtelen, hogy főmagánvádló, — különösen figyelemmel annak társadalmi állására, az inkriminált cikkben foglaltak folytán, erkölcsi mivoltában súlyos kárt szenvedett. Vádlott és főmagánvádló vagyoni viszonyainak figyelembevételével a bíróság az elégtételt a megállapított ősszegben találta megfelelőnek. Szeged város polgármesterének 11323/1927. eln. sz. értesitése. szerint a »Délmagyarországi Szegeden megjelenő időszaki lap, melynek a szegedi kir. pénzügy-igazgatóság által kezelt 1 P 60 f hírlapbiztositéka van Igy a St. 40. és 42. §-ai értelmében a pénzbüntetés, valamint a kártérítés a bűnügyi költségre vonatkozóan a {okozatos felelősség a rendelkező részben irt sorrendben volt megállapítandó. Az ítélet közzététele főmagánvádló kérelmére a felhívott törvényhely értelmében volt elrendelendő Ez itélct egyéb rendelkezései az idézett szakaszokon alapulnak. Szeged. 1925 julius hó 17 napján. Vild Károly s. k. Vir törvényszéki tanácselnök, mint elnök, Habermann Gusztáv s. k. törvényszéki bíró, előadó. A kiadmány hiteléül: Olvashatatlan aláírás főtiszt A szegedi kir Ítélőtábla. B. 1736/1958/26 Mám A MAGYAR ÁLLAM NEVÉBEN. A sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt .Wittig Rezső ellen folyamatba tett bűnügyet, melyben a szegedi kir. törvényszék 1928. évi julius hó 17. napján B. 6001/1927/22. szám alatt ítéletet hozott, a vádlottnak és a lapkiadónak a bűnösség megállapítása. valamint a nem vagyoni kár megitclése miatt, a vádlottnak még a büntetés enyhítése végett is bejelentett, s mindkettőjük részéről írásban indokolt felebbezés folytán 1928. évi december hó 5. napján tartott nyilvános felebbvíteli főtárgyaláson, melyben dr. Kovács Rókus tanácselnök, dr. Hubay László és dr. Juhász István itélőbirák vettek részt, a főmagánvád képviseletében dr. Gálffy Endre járt el, viszont a vádlottat és a »Délmagyarország lapkiadó rt-t dr. Barta Dezső védő képviselte, a jegyzőkönyvet pedig dr. Raszlaviczy Zoltán tanácsjegyző vezette, a vád és védetem meghallgatása után vizsgálat alá vette és a következően itélt: A kir ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó részét a pénzbüntetés mérve tekintetében a II. Bn. 28. g-ában meghatározott semmiségi okból a Bp. 423. §.ának 2 bek. értelmében megsemmisíti és a pénzbüntetés összegét egyszáz (100) pengőben állapítja meg, ugyanannak az Ítéletnek a nem vagyoni kár összegére vonatkozó részét pedig a Bp. 423 §-ának 3 bek. értelmében megváltoztatja és a nem vagyoni kár összegét háromszáz (300) pengSben határozza meg, egyebekben azonban a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja és a St. 40. és 42. §-ának felhívása mellett abban megnevezetteket az ott megjelölt fokozat szerint a Bp 480 §-a alapján arra kötelezi, hogy Braun Soma főmagánvádlónak' a felebbezéssel okozott ügyvédi képvjseltetés címén 30 pengő bűnügyi költségit is 15 nap alatt yéjj-ciiajtis terhével megfizessenek. - * l ndokolás: N Az elsőbiróság ítéletében kiemelt tényállást, mint a bizonyítás anyagának megfelelőt, a kir. ítélőtábla is valónak fogadta el s ebből folyóan tekintve, hogy ¡>z állított tények kétségtelenül rágalmazók, amennyiben azok valóságuk esetén Braun Soma ellen bűnvádi eljárás megindítására okul szolgálnak, illetve őt a közmegvetésnek tennék ki, a hírlapi közzétételben való jóhiszeműség pedig nem mentesít, a vádlott szerző bűnösségének megállapítása helytálló, cselekményének minősítése pedig törvényszerű. A vádlottra kimért pénzbüntetés azonban az elsőbiróság által helyesen értékelt bünösségi körülmények figyelembe vétele mellett is tulmagas ősszegben szabatott ki, mert a vádlottnak vagyona nincs, keresete pedig mint hírlapírónak, éppen nem jelentékeny. Ezért a kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó részét a II. Bn. 28. g-ában meghatározott semmiségi okból annyiban megsemmisítette, hogy a vádlott pénzbüntetésének összegét bünösse^i fokához mérve, a vagyoni helyzetével is arányos 100 pengőre leszállította. A nem vagyoni kár megítélését a kir. Ítélőtábla is helyénvalónak találta, mert a rágalmazó lapközlemény a sértett erkölcsi megbecsülésén, habár rövid időre, jelentékeny csorbát ejtett, a kárösszeg megállapításánál azonban figyelembe vette egyrészt a bírósági végrehajtó mellett segédi, illetve becsüsi minőségben szereplő sértett társadalmi állását s a vádlott vagyoni helyzetét, másrészt a szóban forgó cikk megjelenését követő napon ugyanazon lapban közreadott helyreigazító közleménynek a hatását s mindezek számbavételévet a nem vagyon?1 tárnak a kir. törvényszék által lulmagasan megszabott ősszegét, — az ítélet e részbeni megváltoztatásával — megfelelően mérsékelte. A kir. ítélőtábla ezzel a megsemmisítéssel, illetve változtatással a kir. tőrvényszék Ítéletét egyebekben indokai alapján hagyta helyben, mégis a pénzbüntetés mcl. lékbüntetésként való kiszabását a vagyontalanság és megfelelő kereset hiánya okából mellőző indokok elhagyásival, mert pénzbüntetésnek főbüntetésül való alkalmazása esetén mellékbüntetésként pénzbüntetés kiszabása a II. Bn. 3. g-ának utolsó bekezdésénél fogva mindenképen ki van zárva. A fe.lebbezési eljárással a főmagánvádlónak okozott ügyvédi képviseleti költségben, mint bűnügyi költségben a St. szerint arra kötelezettek a Bp. 480. és a St 40. §-a, illetve 42. g-a alapján marasertaltattak. Szeged, 1928. évi december hó 5. napján. Dr. Kovács Rókus s. k. tanácselnök. Dr. Hubay László s. k. előadó. — tfaíftníny hiteléül: v , Lang Antal irodafötiszt A Magyar Királyi Kúria. B 1. 453/1929/28. szám A MAGYAR ÁLLAM NEVÉBEN Sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt Wittig Rezső ellen indított bűnügyét, amelyben a szegedi kir. törvényszék 1928. évi julius hó 17. napján B 6001/ 1927/22 szám alatt, a szegedi kir. ítélőtábla pedig vádlottnak és a lapkiadónak felebbezésére 1928. évi december hó 5. napján B, 1736/1928/26. szám alatt ítéletet hozott. a védő részéről ugy is mint a kiadó jogi képviselője részéről használt írásban is indokolt semmiségi panasza folytán az 1929 évi junius hó 4. napján megtartott nyilvános tárgyaláson a koronaügyésznek meghallgatása után vizsgálat alá vette és meghozta a kővetkező végzést: A kir. Kúria a semmiség! panaszokat elutasítja. Indokolás: A kir ítélőtábla ellen a vádlott védője semmiségi panaszt jelentett be a Bp. 385. g-ának 1. a) pontja alapján, mert a megállapított tényállás nem bűncselekmény, továbbá a »Délmagyarország« lapkiadó társaság jogi képviselője a Bp. 385 g-ának 2. pontja alapján a vagyoni kár megitélése és annak mérve miatt. Minthogy azonban az alsófoku bíróságok nem alkalmazták tévésen a tőrvényt, amikor a vádbeü sajtóközleménynek az elsőfokú bíróság ítéletében idézett tényállításai miatt vádlott terhére a rágalmazás vétségének tényálladékát msgállapitották: a Bp. 385. g-ának 1. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panaszt, mint alaptalan perorvoslatot a Bpn. 36. §-ának elsó bekezdése értelmében el kellett utasítani. Hasonlóképen alaptalannak ismerte fel és elutasította a Bp. 385. g-ának 2. pontja alapján bejélentett semmiségi panaszt is, amelyet azonban nem a vagyoni kár, hanem a nem vagyoni kár megitélése miatt a St 56. g-a alapján használt panaszként bírált el. Ugyanis az elsőfokú birőság Ítéletének a nem vagyoni kár megitélésére vonatkozó okfejtését helytállónak fogadta el és a másodfokú bíróság ítéletében e címen főmagánvádló javára megítélt összeget megfelelőnek találta Budapest, 1929. évi junius hó 4. napján. Dr. Slavek Ferenc s. k. kir. kúriai biró mint elnök. Dr. Csengey Miklós s. k. előadó. A kiadmány hiteléül: Kóoáts Matild s h. tisztviselő Bemherg selyemharísn yák minden szinbsa mar 4'30 P-ért kapható 972 Hotfmanxt Dezsőnél. Csekonlcs u. <.