Délmagyarország, 1929. július (5. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-06 / 150. szám

SZEGED: szerkesztötég: Somogyi ucca az. L cm. Telefon: !3-33.'Kladóhlvnlal, H HIcsönkHnyvfAr és Jegyiroda : Arofll ucca 3. Telefon: 306. - Nyomda : Löw ( Ipól ucca 19. Telefon : 16-34. «»«»«» Szombat, 1929 julius 6 ®s>a V. évfolyam 142. szám MAKO 1 Szerkesztőség is kiadóhivatal: I rl ucca A. Telefon: 151. izom.« »«»«>» HÚDMEZÖVAsAHHELV : Szerkesztö*6g és klndóhlvolal: Andrátsy ucca 25. Telefon: 49. tzám. « » « » « » « » << » ««ww jui iii'i null.,»«—i uv. üBBBai Elötlzelótl Ara havonta 3-20 vldólcen és a lóvórotban 3 ftO, ktlllilldün 6-49 pengó. Egyes sxAra Itt, vasár- és Ünnepnap <24 illlér A nyilvánosság halála Azon mi már tul vagyunk, hogy az auto­nómia halála felett kongassuk meg a harangot. ' A közigazgatásunk átalakul, de az önkormány­zatunk nem. Csak élő szervezet tud átalakulni, de nem a halott önkormányzat. Az önkor­mányzatunk pedig Jairus lányával ellentét­ben nem álomba, hanem halálba szenderült Mégis volt azonban valami, ami a közigaz­gatás rendszerébe levegőt vitt és napfényt s az egyetlen uralkodó akarat mellett is sze­rephez juttatta a meg nem kérdezett és m g nem hallgatott ezreket Ez a nyilvánosság volt Hiába jelentéktelenedett el polgármes­teri ukázzá a tanácsi határozat, hiába vesz­tette el befolyását a közgyűlés s hiába erőt­lenedett el a polgári akarat: a nyilvánosság ellenőrzése, a nyilvánosság irányító hatalma, a nyilvánosság kontrollja mégis ott lebegett az egyeduralmak és egyetlen akarattá kisa­játított közigazgatási hatáskörök felett. Ne mondják azt, hogy nem változott semmi, mert eddig is a polgármester csinált mindent s ezután is a polgármester csinál majd min­dent, — a változás mégis felmérhetetlenül nagy, mert. eddig a polgármester a nyilvá­nosság előtt csínált mindent s ezután a nyil­vánosság kizárásával cselekszi ugyanazt. A városi közigazgatást ezt a nyilvánosság kötötte össze a város közéletével. Ez a nyil­vánosság teremtette meg az éltető érdeklődést s ez az érdeklődés csak hasznára volt a közügyeknek. Ez a nyilvánosság a napfény volt, a tiszta levegő, amiben nem él m g baktérium s ami távol tartolta magától a gya. nakvások suttogását. A polgárság kizárásával intézték az ügyeket, de a polgárság ott ült az amfiteátrum nézőterén s legalább látta azt, hogy ki mit végez. Most kisöpörték a néző­térről, bezárták a kapukat, magukra marad­tak a gladiátorok, — ki fog törődni ezentúl a birkózás szabályaival s a mérkőzések esz­tétikájával. Párnázott aj lók mögött döntenek sorsod felett polgártárs. A közügyeket ugy in­iézík el, mint a váltóbirálatot. Az egyik ur referál, a másik ur aláir s te ünnepelheted az önkormányzat diadalát, amig életbevágó ügyeidet intézik el. Eddig csak nélküled, ezen­túl már a tudtodon kívül is. A nyilvánosság kiirtása a közmorál legna­gyobb veszedelme. A sajtószabadságot nem azért követelte a termékeny liberálizmus, hogy az újságírók mindent megírhassanak, hanem azért, .hogy a sajtó ellenőrző szerepét, ellenőrző hivatását fék és korlát nélkül gya­korolhassa. A közigazgatás nyilvánossága sem azért fontos, hogy az érdeklődést ki lehessen vele elégíteni. Hanem azért, mert az eml»­rek általában nem azt cselekszik a nyilvános­ság előtt, amit véghez visznek titokban. A szinpad reflektorfénye és a kulisszák mögötti homály különbsége van meg a tegnapi s a mai közigazgatás rendszere között. De a nyilvánosságnak más szerepe is van. Hány uj ötletet, hány termékeny gondolatot vetettek fel a nyilvánosság előtt azok, akik egyébként az ügyek intézéséből ki vannak zárva. Hiszen minden fontosabb ügyet felöt­iésétől elintézéséig a sajtó kimerítően ismer­tetett. Tág lere volt a hozzászólásoknak és vé­leménynyilvánításoknak egyrészt, másrészt azonban a város polgárai s a közgyűlés tagjai az újságokból ismerkedtek meg a készülő ter­vekről,^ munkában lévő alkotásokról. A ess. lekedet és az elhatározás előtt volt idő arra, hogy mindenki hozzászóljon a megoldandó problémákhoz. Ezentúl azonban a város ügyei­vel s így a magunk ügyeivel is csak akkor fogunk megismerkedni, ha már a polgármester kibocsátotta az ukázát s a .elöntés megvan. Ed­dig közreműködhetett a polgárság az alkotá­sokban s a kritika a tervekkel s nem az alko­tásokkal foglalkozhatott. Ezentúl csak kész intézkedéseket, befejezett elhatárolásokat, meg­valósított terveket bírálhat a város közszel­leme. Ezért elmondhatjuk, hogy nemcsak az auto­nómia halt meg, hanem a közélet nyilvá­nossága is. Az önkormányzat átalakul a sut­togó baritonok kórusává. Csak semmi hangos szó, semmi erő'ueljes kifejezés. Mi mir nem önkormányzunk, nem önigazgatunk, csak re­• ferálunk és aláírunk. Elhisszük, hogy a pol­gármestereknek tetszik ez az uj rendszer; n?rtl volt még eddig olyan köztisztviselő, aki ha­táskörének megnövekedése ellen panaszkodott volna. De az mégsem önkormányzat, ha Ön kormányoz, Polgármester Ur. A suttogó ba­riton és a polgármesteri ukáz, — ime, ez lett a régi magyar önkormányzatból. A budapesti €mh kö¥el ismét megfelelt a kQIOgymlnlszterné és elégtételt kért „A magyar kormánynak sokkal inkább és kilátásba helyezte a (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Hivatalosan közlik: A budapesti csehszlo­vák követ ma délután látogatást tett Waltó I^jos külügyminiszternél és a Hidasnémetiben kémke­désen tetten ért Pecha Vencel letartóztatásának ügyét újból szóvá tetle. A követ szerint a cseh­szlovák kormánynak az a felfogása, hogy a ma­gyar hatóságok a Magyarország és a csehszlovák köztársaság közt a közös halárpályaudvarok tár­gyában kötött egyezmények 19. és 23. cikkét sér­tették volna meg azzal az eljárással, amelyet Pecha Vencel letartóztatásánál követtek. A követ az iránt írdeklődőtt a külügyminiszternél, hogy a magyar kormány az egyezmény megsértéséért milyen elégtételadásra gondol. Walfcó I^ajos külügyminiszter azt válaszolta, hogy meggyőződése szerint a magyar halóságok a kffzös pályaudvarokra vonatkozó egyezményt semmiben «em sértették meg, de minthogy a kő­vet előadásában több — szerinte kifogásolható — mozzanatot emiitett, a külügyminiszter arra kérte a követet, jelfilje meg a cseh kormány közelebb­ről írásban, miben látja ez egyezmény egyes pántjainak megsértését. A külügyminiszter kilá­tásba helyezte, hogy a vélt sérelmeket azok kö­zelebbi megjelölése után haladéktalanul tüzetes jogi vizsgálat alá fogja venni. A külügyminiszter ezután azt hangoztatta, hogy véleménye szerint az adott esetben sokkal inkább a magyar kormánynak van oka tiltakozásra, amirrt a cseh hatóságok a vasnli forgalmat kellő ok nélkül egyoidalulag megszakították. Minthogy a követ felvilágosításokat kért a kül­ügyminisztertől a keddi látogatása óta az esetet illetően tudomására jutott részletes adatokról, a külügyminiszter különösen arra hivta fel a követ figyelmét, hogy a vasúti forgalom szabályszerű le­bonyolítását Pecha Vencel letartóztatása nem aka­dályozta, mert hiszen Pechának junius 28-án tör­tént letartóztatása után a forgalmat julius 2. déli 12 órájáig, értesülése szerint, továbbra is minden fennakadás nélkül bonyolították le. A ma­gyar kormánynak egyébként tudomási van arról oka volna tiltakozásra: — mondotta Walkó sérelmek megvizsgálását * is, hogy a cseh vasutigazgatóság Pecha Vencel helyére, akit julius 1-től kezdődően más szolgálati helyre osztottak be, az addig Pecha feladatkörébe esett szolgálati teendők ellátására C«ap állomásról más vasuü tisztviselőt rendellek ki, aki junius 2S-án megérkezett Hidasnémetire, ami kétségtelenné teszi, hogy a hidasnémeti cseh vasúti kirendelt­ség 5 alkalmazottja közül Pecha letartóztatása a kirendeltség szolgálatának ellátását nem aka­dályozta­„4 forgalom beszüntetése nem helyénvaló" Prágla, julius 5. A Slovak vezércikkben fog­lalkozik a hidasnémeti eseményekkel s meg­állapítja, hogy a Pecha Vince letartóztatá­sára adott válasz, a forgalom beszüntetése ós ezzel az idegenforgalom lecsökkentess nem volt teljesen helyén való. — Az idegenek elmaradása károsítja nem­zetgazdaságainkat, sokkal inkább, mint hisz­szük — ir.ja a lap —, Hidasnémetin keresz­tül nem járnak a vonatok s ezzel hosszabb időn át olyan légkört teremtettek, hogy a magyarok nem jönnek el hozzánk és viszont a cseh állampolgárok sem mennek Magyaror­szágra. Arra kell törekedni, hogy az ilyesmi a jövőben meg ne ismétlődjék, m rt ez ugy a cseh köztársaság, mint Magyarország ér­deke. Több lap döntőbíróság összeülését követeli a hidasnémeti ügyben. Menekülnek a fürdővendégek Prágából jelentik: A magyar—cseh határ­zárról elterjedt hirek a fürdővendégek szá­zait arra indították, hogy gyorsan elhagy­ják az országol és igyekezzenek tul jutni a magyar határon. ítélet A szegedi kir. törvényszéktől B. 2339/1927/15. szára. A MAGYAR ÁLLAM NEVÉBEN. A szegedi kir. törvényszék mint büntető biróság sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt Nagy Sándor ellen Piroska János főmagánvádlónak 12. sorszám alatt iktatott vádiratában foglalt vád felett Vild Károly kir. törvényszéki tanácselnök mint elnök. ilr. Molnár István kir. törvényszéki biró és dr. Sehaffer La­jos kir. törvéniszéfcj biróA yaljurúat ¿r. üomtógs Ai-, bért kjr. törvényszéki joggyakornok mint jegyzőkönyv­vezető résztvételével Piroska Jánosnak, mint főmagán­vádlónak dr. Szécsényi István úgyvédnek mint főmagán­vádló képviselőjének a szabadlábon levő vádlottnak je­lenlétében Szegeden, 1927. évi augusztus hó 16. napján megtartott nyilvános főtárgyalás napján a vád és védelem i meghallgatása után meghozta a következő ítéletet: Nagy Sándor vádlott, 30 éves, r. k vallású, temesvári születésű szegedi 'Kistisza u 10. sz. a.) lakos, magyar állampolgár, nőtlen, hírlapíró, katonaviselt, gimn. érett­g&üs yaa, teútoi LaiíS « néhai Majir- ílona. vagyon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom