Délmagyarország, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-23 / 140. szám

SZEGED: Szerüeszlőséq: Somogy! ucca 22. I- cm Telcípn: 13-33. ' Kiadóhivntel, IcíIICíBnkHnyvlAr és Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 30ö. - Nyomda: L8w I fpól ucca IO. Teleion - ÍO—34. «»«»«» Vasárnap, 1929 junius 23 V. évfolyam 132. $zém ••amnnHHHHBHnH MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: t)rt ucca 6. Telefon: ISI. szóm.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztősig és kiadóhivatal: Andróisy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » «» Elotlzeiest dra tiavoata 3-20 vldé'lcn és a lóvarosban 3-00, kttliaidSn 0-40 pengő, egyes szám 16, vasár- és Uanep^np 24 illlér •a—ffiaBMmwiuiwf1wwwii in, ihphiiihhui , i Mwmmtmm&mm:^'* Nemzeíi panaszkönyv Eddig ez se volt s attól tartunk, ezután se lesz. S ha nem lesz, az nem a miniszterelnök jóakaratán múlik, aki lelkükre kötötte a vakációzó képviselőknek, hogy gyűjtsék ösz. sze a panaszokat, amiket majd jártukbankeltűkben hallanak az országban. Még azt is föltesszük, hogy a képviselők megpróbálnak szót fogadni. De nagy gyakorlati akadályai vannak a kivitelnek. Valamennyi folyónk ha mind tinta volna, valamennyi fűzfánk ha mind penna volna, ahogy valami régi magyar fohász mondja, — elég volna-e az ahoz, hogy mind beiktassa a jajainkat-bajainkat0 S ha a nemzeti panaszok gyűjteményes kiadását letennék a Ház asztalára, az bizony letörne alatta s még ez lenne a legkisebb baj De ki birná azokat a panaszokat előadni a mai házszabályok melleit és ki győzné őket meghallgatni, tekintetlel arra, hogy törvényhozóink mindig roskadoznak a komoly és halaszthatatlan munkák terhe alatt és hol az az államférfi, aki vállalni merné, hogy ezeken a panaszokon segít? Hiszen egy-két szemelvény ebből a nemzeti panaszkönyvből mintha eddig se lett volna ismeretlen a kormány és pártja előtt, hál mért nem méltóztatott legalább azokon segíteni? Okvetlenül meg kell az összkiadást várni, kommentárokkal és tartalommutatóval? Hiszen mire a végére méltóztatnak érni, akkorára el lehet tenni az egész Corpus Quaerelarum Hungaricarum-ol a parlament levéltárába, mint elavultat és idejétmúltat Mert akkorára nem lesz kin segíteni, ugy elfogynak az ország piros vérsejtjei, hogy a halál ellen már vérátömlesztés se használna. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a kormányelnök intelme nekünk nagyon szim. patikus nem volna. Mi nagyon is szükségesnek tartanánk a panaszok összegyűjtését s ennek bizonyságául felhívjuk valamire a panasztanulmányi kirándulásra szétoszlott képviselők figyelmét Arra, hogy ebben az országban nemcsak mindenki panaszkodik, hanem mindenki tud orvosságot is arra, amiről panaszkodik. Ez az orvosság pedig: az akasztófa Csonkamagyarországon a béke tizedik esztendejében mindenki akasztatni akar valakit s ebben a boldogtalan országban ez ma a legmegdöbbentőbb jelenség. Amit állítunk, arról mindenki meggyőződhetik, ha nyitott szemű és nyitott fülű ember s nem teszi magát készakarva vakká és süketté. Gyorsvonatok étkezőjében, falusi bakterházak előtt, pipaszagu jegyzői irodákban, tiszteletes urak méhesében, kanonokok könyvtárszobájában, országúti csárdákban, zenés kávéházakban, mindenüt akasztanak a magyarok. Mindenkinek van valakije, akiről azt tudja, hogy »azt is akasztatni kellene«. Természetesen az akasztás tárgya nem mindig ugyanaz. A csendőrőrmester mást szán kötélre, mint a téglavető kubikos és a gazdalisztnek egészen másfajta akasztott ember az ideálja, mint a hagymakereskedőnek, a partáj nem arra a nyakra áhitja a hurkot, amelyikre a háziúr, de abban mindnyájan megegyeznek, hogy akasztatni kellene. Mindnyájan kasaztalunk valakit és mindnyájunkat akasztat valaki és igy körülbelül kvittek is volnánk, hiszen gondolatkötélen senkinek sc roppantjálc meg a nyakacsigáját, azon meg nincs mit megütközni, hogy a magyar ember egy kicsit el-elsóhajtja magát. így volt az mindig és régi szokás-mondás az, hogy ha az ember sóhajtani nem tudna, hát megfulladna. Csakhogy a dolog nem egészen igy van. Való igaz, hogy az »akasztani való« magyar szójárás. Csakhogy ha azelőtt, mondjuk ugy, ahogy van: a háború előtt a magyar embernek kezébe adták volna a kötelet, hogy »itt van, tessék, húzzad«, akkor a magyar ember ijedten elszaladt volna és a hideg verejték verte volna ki arra a gondolatra, hogy Ő hóhérmesterséget próbáljon, mert a magyar ember igazán nem erre született De jött a háború és hozta törvényes ikreit, a forradalmat és ellenforradalmat s egyik se vetheti a másiknak szemére a túlzott irgalmat és lágyszivüségat Mindkettőben bebizonyosodott, hogy az emberek nem szaladnak el többet, ha kezükbe kaphatják a kötél végét. Sőt nagyon is nagy » volt érte a tolongás, mert politikai princípium lett, hogy azé a hatalom, akinek a kezében a kötél vége. De elmúlt a háború, a forradalom és ellenforradalom, helyreállt a rend és konszolidáció, csak a lelkek békéje nem állt helyre és az akasztató szándékok nem multak él. Itt ma is minden nyomorúságunk ellen való csodaszert látnak az akasztófában. Azzal akarnak orvosolni drágaságot, lakáshiányt, oi-szágcsonkitást panamát, rossz politikát, jobb- és baloldal szélsőségét, minden oldalon való szeu. vedést és elégedetlenséget. Holott mindenki tudja, hogy az nem orvosság, mert a háború is ölt, a forradalom is gyilkolt, az ellenforradalom is akasztatott: s van-e egyetlen probléma, amit a vérontás esztendei megoldottak volna? És van-e valaki, erős szavú, országot átérő hangú ember, aki misszionáriusságot vállalna a lelki kannibálok közt? Melyik szószék az, ahonnan elkárhozással fenyegetik meg azokat, akik akasztófát imádkoznak miatyánk helyett? Melyik iskolának a tanterve teszi első kötelességéve a tanítónak, hogy beoltsa az embermegbecsülés szérumával a gyo. reklelket, mielőtt a gyűlölet himlője eltorzítaná az egész életre? Ki igyekszik megértetni a hatalmasok közül a méltóságos, nagyságos, tekintetes és hallja kend akasztatókkal, hogy a gyűlölettel mindent el lehpt pusztítani, ami megmaradt, sőt le lehet gázoltatni a jövendő vetését is, de egy szem búzával nem lehet többet termelni? Tudjuk, hogy a szándék nem tör csontot, — de csak addig, míg a csont a kezeügyébe nem esik. Ezek a levegőben úszkáló akasztató szándékok, amik olyan érzést ébresztenek, mind csöndes nyári délben a messziről jövő tompa égzengések, lépten-nyomon megütik a fület. Jó volna, ha vezető politikusaink fülét is megütnék, tán több foganatjuk lenne, mint a nemzeti panaszkönyvnek. És nekik is könnyű akasztató emberekkel találkozni, csak ne utazzanak szalonkocsiban, ne vegyenek maguk mellé diszkisérctet és ne a díszembereket kérdezzék meg közállanotaink íelőL Hanem járják be az országot egy kofferrel a kezükben és egy esernyővel a hónuk alatt és ugv tudakolják meg a nemzet be nem mutatott tagjaitól, hány hét a világ és mi kívánnivalójuk van a sors intézőitől. A válaszok talán nem mindig lesznek kellemesek, de mindig többet lehet belőlük tanulni, mint mikor fehérruhás lányok hintenek virágot a lábuk elé és a szónok a kalapja fészkébe rejtett írásból a hazai ég üstökösei gyanánt üdvözli őket a fellobogózott állomás előtt. Megegyezés léikül feleződtek be a magyar-román opfánstárgyaláiok Becs, junius 22. A magyar-román optáns. 1 tárgyalásokról a következő közös közleményt adták ki A május 30. óta Bécsben folytatott magyarromán optánstárgyalásokat ma lezárták. A két. delegáció arra törekedett, hogy az egész anyagot feldolgozza. Megállapították, hogy eddig nem sikerült megegyezési elérni, miért is a két delegáció jelentést tesz kormányának. A román delegáció tekintettel arra, hogy a tárgyalások jelenlegi állása alapján valami gyakorlati megoldás nem látszik kizártnak, ajánlatosnak tartja a tárgyalások folytatását, amivel szemben a magyar delegáció éppen a megegyezés érdekében javasolja, hogy forduljanak közösen és egyetértésben a Népszövetség titkárságához. Az indítvány felett a két kormánynak tartják fenn a döntés jogát' magyar kormány válasziegyzéke a román demarsra Budapest, junius 22. (MTI.) Mint a MTI. jelenti, a magyar kormány a mai nap folyamán juttatta el válaszjegyzékét a budapesti román követhez, a követnek gróf Bethlen István miniszterelnök május 26-án tartott beszéde ügyében átadott jegyzékére. A magyar kormány jegyzéke lényegileg megegyezik azzal a válasszal, amelyet Walkó Lajos külügyminiszter szóban közölt az ugyanebben az ügyben nála járt csehszlovák és jugoszláv követekkel. A budapesti román követ írásbeli jegyzőkében utalás történt arra, hogy a román kormány Magyarország és Románia viszonyának megjavulását óhajtaná. Mai jegyzékében a magyar kormány is hangsúlyozza, hogy határozott szándék a két ország jószomszédi viszonyának előmozdítása s őszintén reméli, hogy a román kormány meg fogja köny. nyiteni a két ország kölcsöuös megértéséhez szükséges alapok megteremtését Román támadás Szerbia ellen Bukarest, junius 22. »A mi délnyugati szomszédaink« cím alatt a Cuventul kikel a szerbek ellen s azt írja róluk, hogy míg egyik kezüket_szöveh-égesjeiknek.nyujtya kéza kéz-