Délmagyarország, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-23 / 140. szám

1929 junius 26. DELMAGYARORSZÁG . *7 ben tiltakoznak Budapesten, addig a másik kezükkel alaiLomban a román szövetségeseikbe öklöznek a szerbek. A támadás annál alávalóbb, mert nem nyilt ellenségtől, hanem olyan baráttól származik, aki váratlanul döfi kését barátja szivébe. A támadás, amely miatt a Cuocntul felháborodik, a szerb-román határmegállapitás irányában történt, amennyiben a Prtwda kifogásolta azt, hogy, szerb hó'sök román területen pihennek. w A mmis£íere!nök a magyar-francia közeledésről beszélt a felsőilés külügyi bizottságának Illésén Budapest, június 22. A felsőház külügyi bizottsága ma délután Berzeviczy Albert elnöklésével ülést tartott, amelyen Balogh Jenő előadásában letárgyalta és elfogadta a nemzetek szövetsége egyességokmányának módosításáról, a választolt biróságj szerződések, a Kellogg-paktum és az állandó nemzetközi bjróság kötelező igénybevétele tárgyában kötött, szerződések becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat Ezután Berzeviczy Albert elnök a bizottság nevében kijelentette, hogy az egész magyar nemzet a miniszterelnök háta mögött állt akkor, amikor a névtelen hősök emlékmüvének leleplezésén mondott beszédében hangot adott minden egyes magyar ember érzelmeinek. A bizottság helyesléssel fogadta az elnök enundácjójit. Walkó Lajos külügyminiszter tájékoztatta ezután a bizottságot a kisebbségi jogvédelem ügyének fejleményeiről, majd József főherceg szólalt fel, őrömének adva kifejezést afelett, hogy a francia sojtó eddigi, sajnos, sokszor gyűlölködő hangját ujabban megértőbb hang váltotta fel. Kívánatos volna, ha a francia közvéleménynek ez az örvendetes hangulatváltozása a francia hivatalos körökre is átterjedne. Gróf Bethlen István miniszterelnök ismertette ezután a magyar kormánynak azt a törekvését, hogy a Franciaországhoz való vjszonyt, amely egy szerencsétlen incidens következtében egyideig sok kívánni valót hagyott fenn, fokozatosan megjavítsa. Elsősorban informatív munkára volt szükség s párisj utjának is az volt a célja, hogy személyesen vállalja az informatív munkának reá eső részét, főleg azokban a kérdésekben, amelyekben a francia hivatalos körök sulyt helyeznek arra, hogy tisztán lássanak. Azt hiszi, hogy sikerült bizonyos félreértéseket tisztázni s ez hozzá fog járulni ahoz, hogy vjszonyunk Franciaországhoz még fokozottabban javuljon. A megértésnek ezt a politikáját a jövőben is követni akarja. Ez Olaszországgal való meleg barátságunkkal és a többi államokkal szemben követett politikánkkal öszszefér és egymást kiegészíti. Gróf Hadik János, gróf Eszterházi Pál, Papp Géza báró szólalt még fel, majd Berzeviczy Albert elnök az ülést berekesztette. A pápa tegnap fogadta ?Á(ikef Seréi fciboros Róma, junius 22. Serédi Jusztinián bíboros her, e r ¡-imás tegnap reggel a Szent Péter-templomban szentmisét mondott a magyar zarándokoknak,majd beszédet intézett hozzájut, amelyben összetartásra buzditotta a magyar katolikusokat. Délben a pápa magánkihallgatáson fogadta Bartza György vatikáni magyar követet és Huszár Károly volt miniszterelnököt. Utána a konzisztórium termében a közel háromszáz főnyi magyar zarándokcsapatot fogadta a pápa. Zsemberv István átnyújtotta a pápának a Katolikus Szövetség ajándékát, a Magyar Katolikus Almanach harmadik évfolyamínak művészi bőrmagyar zarándokokat, ipriüiás vezetet! eléje kötésű példányát, amelyet a Szcntatva őrömmel fogadott. Ezután Serédi Jusztinián biboros-herr.eaorimás intézett beszédet a pápához: — Szentséges Atyánk! — Az események szerencsés ősszetnlálkozása folytán Szentséged örömteljes papi jubileuma egybeesik a bencés rendszabály megírásának XIV. évszázados fordulójával. Az utolsó tiz esztendő súlyos szenvedéseinek tüzében keményen megpróbált magyarságot nagy vigasszal tölti el az a szerencse, hogy ez alkalommal Magyarország ősi hitének és civilizációjának e két forrásához járulhat Régi asszonyokról Irta: Móra Fprene. Igen. csakis régi asszonyokról szerkesztem ezt az írást. Mert m;t tudhassak én világtól elmaradt öreg kőnyvmoly létemre a moslaui asszonyokról? Aztán meg próbálnám 'meg csak elmondani, ha mégis tudnék egvetmást! De a régi asszonyok körül való tapasztalatszer2ések nincsenek tilalom alá vetve. Különösen, ha még azok körül sein maga tapaszlalkodik az ember, hanem olyan kipróbált kalauzba kapaszkodik, mint András tisztelendő. Érteudő alatta Dugonics András, a kedves öreg árnyék, aki sokat kísérget engem a szegedi uccákon s akit én is sokat fölemlegetek. Például valahányszor kísérlet történik reggelenként abban az irányban, hogy tejtermékekkel szeliditség az erkölcseimet, uiindig az a véghatározatom: — Ugy kidobom, al<i eugem tejeskávéval akar megrontani, hogy hát háztelön keresztül kiesik mellékalaknak a Dugonics-szoborhoz. Persze sohasem foganatosítottam még ezt a véghatározatot, sőt kimondani is csak Írásban merem, amikor nem tartózkodjk körülöltem asszony, ember látható formában. Igenis, asszonyember. Ezt ís András tisztelendőtől tanultam, hogy »néha az asszony is ember«. Tudniillik olyankor, mikor messziről jön valaki asszonynép s csak azt látni, hogy valami mozog, de azt még nem lehet kivenni, hogy szoknyában mozog-e, vagy nadrágban. Olyankor még az asszonyra is azt mondják a népek: — Ninj, ahol jön egy ember! Az őszön olvastam én ezt az ítéletet Dugonics egyetlen könyvében, amely túlélte az öreg piaristát, a magyar példabeszédek es közmondásokban. Ha én rajtam állana, nem az Etelkát neveltetném az iskolában a serdülő ifjúsággal, hanem ezt. Mert arra, hogy milyen a rossz regény, úgyis előbb-utóbb rájön mindenki, iskolai oktatás nélkül is — természetesen a regényírókat kivéve —, de annyi magyar humort és életbőlcstí.,é3et az összes. kötelező háziolvasmányokból nem lehet tanulni, mint a példabeszédekből. — Páldául ki tudja azt a mai nemzedékből, hogy miért nem szerepelhetnek a misemondáskor asszonyok is, mint minísztránsok? — Azért — mondja mosolyogva András tisztetelendő —, mert a misében kilencszer fordul elő a kyrie eleison s mivel az elsőt a pap mondja, a kilencedik is az övé. De ha az asszonynak is megengednék a minisztrálást, akkor ő tizedik kireleizumot is mondana, mert az asszouy mindig magának akarja az utolsó szót. Nem utolsó dolog annak a szokás-mondásnak az eredete se, hogy aklot ugrik, amivel a nagyerejü embert szokták dicsérni- Az egykori juhász is ¡tyen nagyerejü ember volt legénykorában. Ha farkas ólálkodott az akolban, egyszerre kiugrasztotta, maga is utána ugrott s helyben is hagyta a botjával. Történt azonban, hogy a juhász is horogra került, feleséges ember lett belőle s egyszerre nehezére esett neki a farkasregulúzás. Kiugrasztani ugyan most js kiugrasztotta a farkast az akolból, de maga már nem birt utána ugrani, csak ugy a kérdés mellől fenyegette botiával az ordast. — Várj zsivány, várj, te is majd megházasodsz egyszer és akkor majd elbánok veled, mert te sem ugrálod olyan könnyen az aklot. Az ám ni, most veszem észre, hogy ez a példázat nem is az asszonyokról szól, hanem az eml berekről. De csak egy-két lapot kell fordítani s " ott már az asszony csapja a levet | Ezt ugyan mostanában inkább a férfiak gyakciÉlf^ 1929 jmiiiis 23. Szemüvegek 274 leemeübizFiaiMaft Sandöerjs Uenrlhiiű, — E kettős jubileum felemelő hangulatával borulunk tehát Szentséged lábai elé. — Es hogy üres kézzel ne jöjjünk, elhoztuk szegénységünktől telő ajándékul az isteni Főlséget engesztelő zarándokok bűnbánó szellemét, szivünk megkérlelést susogó érzelmeit. £s azért mi, a szomorú jelen megtépett nemzedéke, ráemlékezve a katolikus Magyarország régi diesőr-épére. az eljövendő nemzedék nevében is töredelmes lélekkel megfogadjuk, hogy a- élő hit apostolai és áz ősi erkölcsök követői leszünk. — Ugy akarunk hazatérni, hogv apáink hite, ifjuságunk reménye és Bóma szentjeinek szeretete lángoljon szivünkben. A hercegprímás szavait lelkes éljenzés fogadta. A pápa a következő beszédben válaszolt: — Szivünk mélyéből köszöntünk benneteket, kik fáradságot és áldozatot nem kiplélve, ily szép számmal jöttetek Hozzám a távoli, da szivünkhöz mindig közel álló kedves Magyarországból. Jól esett atyai szivünknek, hogy igazán kiváló főpásztorotök vezetésével eljöttetek aranvniisés jubileumunkra. — Az isteni kegyelem azon a n-non vezérelte Hozzám utatokat, amikor Gonzagai Szent Alajost ünnepeljük, aki eszményképül szolgál a világ ijfuságának. Kedvező előjelnek, jó kilátásnak vehetitek ezt, a ti ifjuságtok Védőszentjének, Szent Imre hercegnek most készülő jubileumára. Tudjuk, hogy mi a Szent Alajos az egész világ ifjúságának, ugyanaz a magyar ifjúságnak első apostoli királyotok szentéletű fia, Szent Imre herceg Megáldalak mindnyájatokat, akik itt vagytok: a nekünk és nektek oly kedves szerelett magyar hazátokra, szüleitekre, családaitokra, mindenre és mindenkire, akire szeretettel gondoltok, áldásunkat adjuk. — A' mai nap emlékére, szeretett, kedvelt fiunk, bíboros főpásztorotok utján a szent Teréz emlékérmet adjuk nektek. A Szentatya olasz nyelven mondott beszédét a hercegprímás tolmácsolta magyarul. Ezután kiosztották a pápa ajándékát a zarándokoknak. A kihallgatás a Himnusz eléneklésével ért véget, amelyet a Szentatya állva hallgatott végig. ,;;i4us a Szegedi Uri Dalárda á„C"atl hangversenye a Belvárosi Moziban a | szerdán este Maqyar Rapszódia előadásai kereté7 órakor bsn el$adiák a debreceni országos dolosverseny kirn'y- és kormányzódilas és vegyeskari darabjait. Kendes helyárak. torolják a kiszólás szerjnt, aminek így nem sok értelme van, mert mi nem igen szoktunk lécsapkodással foglalkozni. A Dugonics idejében se a férfiak mestersége volt. hanem az asszonyoké. — Midőn a' magyar asszonyok vagy hízelkedni, vagy jó baráttyajknak . kedveskedni akarlak: őket ebédre hiván, oly levesáel szolgálnak, melybe tojássárgáját vervén, azt kanállal csapkodják és azt a legjobbnak ¿lüttyák. Mihelyt észre veszik tehát: hogy a' gazdasszony csapja a' levet, tüstént tudgyák, hogy ezt nem ok nélkül cse1 ek s zi. Nem hát, a régi asszonyok se tettek ok nélkül semmit sem. Nagyon logikus volt minden teltük-vetlük. A fiatal menyecskének rágurult az urára a teli hordó és agyonlapította a jámbort. Sírtrítt, jajveszékelt a menyecske, mert borzasztóan szerette az urát. Alló hétig vigasztalta is a sok sógorasszony, komaasszony, mert attól féltik, hogy meghasad a szive a fájdalomtól. Nem is ért szegénykének a vigasztalás semmit, nyolcadnapra elkeseredetten fakadt ki: — Ne unszoljatok engem, nincs itt asszonyi vigasztalásra semmi szükség, egy férfi tudósabb volna az ilyenben száz asszonynál. Hát ez csak fabula lehet, hanem azt személyas tapasztalatból meséli András tisztelendő, hogy néha egy asszony fölér húszezer porosz gránátossal. Tudniillik ismert egy vitéz generálist, akit a háborúban húszezer gránátos se ijesztett meg, hanem nekivitte a seregét De ha itthon a fele. sége csak egyet toppintott, egyszeriben kórságossá lett a vitéz generális, ugy megijedt. El lehet képzelni milyen heves kis toppintás lehetett ez. Aliglianem ennek a generálisnénak a rokonságából lehetett az a veszett asszonya is, akivel az Ördög sógora cimü példabeszédben találkozni. — Tudom, hogy úgyis megházasodsz az én holtain után, te szégyentelen lator 1 — ölte az urát.