Délmagyarország, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-05 / 124. szám

IYELMICTLAHOBSZAG 1929 junf№ 5. amiből viszont a történetírónak az ecetes bor feletti őszinte felháborodása is kiviláglik. Ugv látszik az ecetes bor is fokozta »a tagok szükségérzetét«. A Szegedi Uri Kaszinónak ezt a kiadványát nem lehet elhelyezni »a müveit család asztalára«. Olyan trágár adomák vannak benne, olyan vaskos tréfák. meheket »a kaszinó finom urai« csak meghitt férfitársaságban súghatnak egymás fülébe. A kaszinótag-szerzŐ nem tűnik ki pallérozottságával és uri Ízlésével, Az uri kaszinó százéves történetében olyan eseményeket örökilcll meg a történelem számára, mint amilyen a dr. Bokor Pál által fizetett bér összege, a Magyar-Olasz Bank által fizetett üzletbér alakulása, itt olvassuk azt is, hogy Gaál Endre, a város érdemes volt kulturszenátora, nyakkendőjéről híres, hogy Korpássv Elemér repülés helyett hova küldte Boros »Jóskát* s milyen suspensoriumviccekkel szórakoztatták egymást a kaszinó urai. Ebből a könyvből tudjuk meg például azt is, hogy a Szegedi Kaszinó az 1928-ik évben 34 P 20 fillért költőt! könyvtárra és 426 i P 02 flll.-í borra. Játébjövedelemből az 1929. évre előirányzott 5500 P-t, a könyvtárra ugyanekkor 30 P-l. Ha valakinek valaha kedve lenne megtámadni a szegedi kaszinói, nem kellene kutatnia az adatok ulán: ez a jubileumi emlékkönyv sokkal több alapot nyújt a támadásra, mint az ünneplésre. A le;/fapinfatlana'>b rs tegbántóbb azonban a könyvnek az a része, amivel a politikai megítélés alá eső eseményeket regisztrálja. Tapintatlan módon' emlékezik meg a város vezetőiről s egész különös minősítési táblázatot állit öszsze a kaszinó hadvjsell tagjairól. A forradalmi idők eseményeinek megírásában azonosítja magát a kaszinótag-történetíró annak a »gonosz hamarságí.gai ítélkező tömeghangulalnak verdikljével, amit a tisztultabb felfogás és lehiggadt ítélkezés már revízió alá vett. A' Szegedi Uri Kaszinó kiadványa beáll a legszélsőségesebb üldözők közé. Csak a kipécézeilek forradalmi szereplését ismerteti, de azt sem a történetíró objektivitásával, hanem a tájékozatlanság általánosításával, a türelmet lenség elfogultságával, szemet hunyva a tényék és bizonyítékok előtt. Szeged forradalmasításában szerepet juttat Almáss.v Lászlónak is. Mi egy Almássy Lászlót ismerünk: a képviselőház elnökét, aki valószinüleg nagy csodálkozással hallaná Czimer Károly megállapításait. Felsorolja a kaszinótagok forradalmi szereplését, de ez a felsorolás nem teljes Nem sorolja fel a kaszinó valamennyi tagját, aki tagja volt a Nemzeti Tanácsnak. Nem sorol}a fef azokat a kaszinói tagokat, akiket a Munkástanácsba küldtek ki. Nem Jegyzi fel azokat a kaszinótagokat sem, akiket a Földműves-, Katona- és Munkástanácsba választottak meg. Nem Jegyzi fel azt sem, hogy melyik kaszinótag esküdött fel a szovjjétalkotmányra s a kaszinótagok közül kik asszisztáltak ennél az esküléteinél. A történetíró vagy legyen objektív, vagy ne vegyen lollatt a kezébe/ A kaszinó választmánya, — mint olvassuk a nyilatkozatból — megindítja a könyv miatt hozzáérkezett panaszok folytán a vizsgálatot. Nem tudjuk, mire vonatkozik ez a vizsgálat? Lehet, hogy a kaszinó választmánya a saját felelősségél is meg akarja állapítani. Mert ezért a könyvéi! nemcsak a sz$rzű felelős, felelősek azok is, akik Czimer Károlyi bizlák meg a könyv megírásával s akik eltűrték azt, hogy bírálat nélkül megjelenhessen ez a címeres könyv. Nem háríthatják el maguktól a felelősséget, akik Czimer Károly képességeit ismerték. De nem háríthatják el a felelősséget azok sem, akik nem ismerték. Hirtelen nem is lehet megállapítani, hogy kinek felelőssége nagyobb. Törvény és joggyakorlat l megállapítja a vétkesség nélküli felelősséget i is a veszélyes üzemeknél. S nincs Veszélyesebb üzem, mint az irótoll. Ezért a könyvért az erkölcsi felelősséget azoknak is viselni kell, akik lollat adtak Czimer Károly kezébe. Mint értesülünk, dr. Dettre János nyugalmazott főispán rágalmazás és halott emlékének megyalázása miatt feljelentést tett a Szegedi • Uri Kaszinó kiadványának szerzője ellen., DLIONIA Egy Kivándorló ha$ó története Irta Tonetli Sándor. 25 Azután jöttek a szárazföld komolyabb jelei. Egyik reggel sirályok keringtek a hajó árboca körül és le-lecsaptak a hajó csavarja által felkavart fehéres vizsávba. Ugyanaznap délután hirtelen, mintha függönyt bocsájtottak volna le a Golf-áramlás meleg levegője mögött, beállott a kemény, decemberi hideg. Le kellett menni a hálóhelyiségbe a meleg, téli gúnyáért. Az árbocmester elmondta a tolmácsnak, a tolmács elmondta az egyik embernek és attól elterjedt a hir, hogy már igazán csak két napunk van Amerikáig. Aznap este volt még egy kisebb fajta szenzációnk, amelyet ma sem tudok megmagyarázni. Nyolc óra tájban, mikor a vacsoráról már kijöttünk és csak kevesen voltunk a fedélzeten, az Ultonia nagyot zökkent. Olyan érzés volt, mintha a viz alatt a hajót valami megemelte és ismét visszaejtette volna. Néhányan elkezdtek kiabálni: — Köre ment a hajó) A parancsnoki hidon volt is valami szaladgálás, azt hiszem, egy darabig álltunk is, de utána folytattuk utunkat. Hogy mi történt, senki sem mondta meg, az utasok legnagyobb része pedig, aki már lefeküdt, tudomást sem szerzett az eseményről. A következő nap eseménytelenül telt el. Este az árbocmester meg a főpincér a fotográfia reményében, amit megígértem neidk, titokban meginvitáltak a matrózok helyiségébe egy kis mulatságra. A matrózok hálóhelyisége a hajó legeslegvégén volt, az asszonyok osztályán tul, közvetlenül a hajócsavar fölött. A szük helyiségben való tartózkodás, különösen mert a hideg miatt a fedélzetre nyiló csapóajtót sem lehetett kinyiini, kellemetesnek épen nem volt mondható. A csavar közelsége miatt minden állandóan rezgett és remegett, összepréselődve ültük körül az asztalt, amelyre ágyak alól, ládákból, kofferekből és egyéb rejtekhelyedről egymásután kerültek elő a dugott szeszes üvegek. Sivár ivás kezdődött, kártyával tarkázva. Felerészben pokert, felerészben pedig olasz kártyával sette mezzot játszottak, amely a magyar huszonegyeshez hasonlít. Annak idején Rivában a kettes császárvadászoknál, ahol a legénységünk fele olasz volt, megtanultam ezt a nemes játékot és igy nem volt akadálya, hogy én is résztvegyek benne. Az árbocmester minden osztás után töltött és koccintásra emelte a poharát. Csalni az ivásnál nem nagyon lehetett és a kutyául erős brandytől meg v/hiskytől a társaság nagyobbik része csakhamar elázott. A hangulat kezdett vadra fordulni és a játékosok kezdték egymást meg nem engedett manipulációkkal gyanúsítani. Egyik-másik a többieknek felfelé menő női rokonait emlegette, nem egészen hízelgő jelzők kíséretében. Szerettem volna szabadulni, de nem lehetett, mert nyerésben voltam és partnereim állandó revánsot követeltek, egyébként pedig jobbról és balról be voltam szorítva szívélyes házigazdáim közé. Jóval éjfél után volt már, mikor kijutottam a szabad levegőre. A részletekre, hogy miként végződött a mulatság, már nem emlékszem, de azt tudom, hogy kábult voltam, szörnyen fájt a fejem és mikor a sötét hajón végig botorkáltam hálótermem lejáratához, sokkal több csillagot láttam, mint amennyi az égen ragyogott. Másnap megolvastam a pénzemet. Tizenhét dollárt gomboltam le erről az internacionális társaságról, amellyel nem szeretnék valamelyik kikötőváros csapszékében találkozni. De az utam élményeihez ez is hozzátartozott. Nélküle nem tapasztaltam volna ki az Ultoniát minden vonatkozásban. Eljött az utolsó nap. Kora reggel kezdődött a nagy munka a hajón. Kötélkötegeket, ládákat, csomagokat hordtak ki a fedélzetre, tisztogattak, dolgoztak mindenfelé. Az emberek mondogatták: — Bontják már a hajót. Holnap Amerikában leszünk. Két-három gőzössel is találkoztunk, majd egész sereg motoros halászhajó vett körül bennünket. Már igazán ne:n lehetett tagadni, hogy közel vagyunk a szárazföldhöz. Nyolc óra tájban köd ereszkedett le és az Ultonia menését nagyon meglassítva, állandó tülkölés közben haladt előre. A tülkölésre néha válasz is jött; más hajók is voltak a közelünkben. Délelőtt utolsó vizsgálatot tartottak a hajónA hajóorvos mindenkit megvizitált, utána mindenkinek fel kellett mutatni a jegyét meg útlevelét. A vizsgálat után az egyik oláh előszedte a pikuláját és fújni kezdte. A társai a parancsnoki hid alatt pikulaszóra táncoltak. Egészen furcsa havasi hangulat volt: a zuzmamaralepte angol hajón bun'dába öltözött, táncoló mócok. A többiek körülállták őket és kezükkel verték, lábukkal dobogták a taktust. Védekezés volt egyúttal a hideg ellen. Ennek a napnak volt még egy szenzációja. Déltájban »flrü, nagy pihékben esni kezdett a hó. A magyarok csodálkozva konstatálták, hogy a hó nemcsak a szárazföldön, hanem a tengeren is esik. Még jobban meg volt lepődve egy maltai olasz, aki soha életében nem látott még havat. Valósággal megrémült a csoda láttára, mikor pedig látta, hogy a többiek örülnek a befehéredett hajónak, félve nyúlt hozzá a fedélzetet boritó hóhoz és elkapkodta a kezét a nedvesen hideg tapintásra. A hóval csak Tóth László volt megelégedve. Igaza lett neki, diadalmaskodott: — Mondtam én, hogy bolondság volt a meleg. Decemberben tél van, meg kell gyünni a hónak meg a fagynak. Délután két órakor kinyitották a hajó pénztárát. Mindenféle nyelven kikiáltották, hogy lehet pénzt beváltani és táviratot feladni. Akinek van még magyar, görög, olasz, spanyol, vagy bárminő más pénze, becserélheti dollárra. Holnap reggeltől kezdve már a dollár a kizárólagos ur. Ezen a délutánon már senki sem találta helyét a hajón. Mindenki csomagolt, rendezkedett, félbehagyta a csomagolást, felment a fedélzetre megnézni, hogy odafent mi újság, aztán megint lement, hogy néhány szót váltson ismerőseivel. A férfiak átmentek a női osztályba, hogy feleségükkel beszéljenek és segítsenek a nagy készülődésben. Soha akkora jövés-menés nem volt a hajón, mint az utolsó néhány óra alatt. Ebben a nagy járás-kelésben csak Bux Jakab nem vett részt. A nagy hálóteremben, a vízcsap mellett, reggeltől estig állandóan nyirt és beretvált. Még a tiszteletbeli Bux Jakabné is átjött a női osztályról és segített neki. Szappanozott és lemosta a kezelésen átesettek ábrázatát. Kivándorló ha. jón nem is rossz mesterség egyedüli borbélynak lenni.