Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-05 / 101. szám

OpLlMAfiV ftrfORajZAO 1929 május J>. HÉRIENÉS GUHMITALPU VISELJEM VÁSZONCIPŐT fökolomposok, akiket eddig még nem sikerült letartóztatni. A véres események foglalkoztatni fogják a parlamentet is. Természetesen a kommunisták interpellálnak és támadni fogják a rendőrfőnököt, akinek elboesájtását fogják követelni. Tüntetés Münchenben München, május 4. A kommunisták ma délötán a Kolosseumban a berlini eseménvek ellen tiltakozó gyűlést akartak tartani, azonban a Kolosseumot a rendőrségtől megszállva találták. Néhány százfőnyi kommunista vsoport tűntetni kezdett. Az egyik külvárosi n a kommunisták összeütköztek a r rdörsé g t miközben a rendőröket néhán^ ablakból /cövekkel dobálták meg. Többi z.>n uccai csoportosulás támadt, amelyet a rendőrség gumibotokkal kergetett szét. Összesen mintegy 10 embert tartóztattak le. Grandi államtitkár Esztergomban Az olasz lapok Grandi budapesti látogatásáról Budapest, május 4. Grandi olasz külügyi államtitkár ma délelőtt Durini di Monza gróf olasz követ társaságában Esztergomban meglátogatta Seré di Jusztinián hercegprímást. Délben a hercegprímás villásreggelit adott tiszteletére. Az olasz államférfi délután tért vissza Rudapestre. j| Róma, május 4. Az egész római sajtóban óriási visszhangra talált Grandi budapesti látogatása. A lapok vezércikkben méltatják az esemény jelentőségét. A Lavór« Fasclsta szerint az olasz—magyar barátság jelentősége túlmegy a szokásos politikai barátságokén, a reális lárgya az hogy közös frou\ot kell tartani a megalomániába esett kisállamokkal. Az olasz—magyar szerződés nagyszerűen ellensúlyozza a kisántánt akcióját. A Messagere vezércikke kiemeli, hogy Magyarország Középeurópában a latin civilizáció eleme és ezért a béke garanciája a bolsevizmus ellen legnagyobb védgát intézményeivel és fegyelmezett, szorgalmas lakosságával. Az olasz—magyar barátság minden szempontból tökéletesen beleillik Mussolini mély elgondolásu külpolitikájába. A kisebbségi kérdésről Londonban tárgyal a hármas bizottság r London, május 4. Az a bizottság, amelyn«k ^Chamberlain, Adatci és Quinones a tagjai és twnelynek feladata a kisebbségi kérdésről szóló jelentés kidolgozása- ezen a héten Londonban többször ülésezett és megvizsgálta az államoktól, valamint a magánszervezetektől származó felvilágosításokat. A bizottság jelentéstervezetet dolgozott ki, anuíl^eL mégegyszer meg fog vizsgálni unnak eldöntése végett, vájjon szükségese ibb tárgyalás, mielőtt a jelentés végleges szövegét a népszövetségi fanács június 6-Sn Madridban összeülő bizottsága eíé terjesztik. Három és félévi fegyházra ifiélték Nagy István birót Nagy István továbbra is szabadlábon marad ' Budapest, május 4. A budapesti büntetőtörvény«zék Patay-tanácsa 6 hónapig tartó tárgyalás után jna délelőtt hirdette ki az ítéletet dr. Nagy István írnlt törvénvszéki bíró és társai bünügyébrn. A törvényszék bűnösnek mondotta ki dr. Nagy Istvánt egy rendbeli megvesztegetés és egyrendbeli hivatalos hatalommal való visszaélés bűntettében és ezérl 3 évi és K hónapi fegyházra üéltc. A büntetésből az elszenvedett vizsgálati fogsággal 21 hónapot kitöltöttnek vett a biróság. Dr Gazda György könyvszakértőt 9 hónapi börtönre, dr. Fazekas Ferenc ügyvédet pedig egyévi börtönre Ítélte a törvényszék. Mindkettőjük büntetését a vizsgálati fogsággal kitöltöitnek vette a biróság. A tóbbí vádlottat a törvényszék felmentette. Az indokolás felolvasása után Auer György ügyész visszavonta azt a felfolyamodását, amelyet annak idején Nagy István szabadlábra helyezése alatt jelentett be és hozzájárult a hoz, hogy Nagy István továbbra Is szabadlábon védekezzék. Az ügyész egyébként az elitélt vádlottak terhére felebbezést jelentett be súlyosbításért, valamint K. Kunitz Elemér kivételével a felmentett vádlottak terhére is Szemüvegek legmegbízhatóbbak 274 Sandberg Henriknél. Eltemellék Vargha Gyulái Budapest, május 4. Vargha Gyulát szombaton délután temették a Magyar Tudományos Akadémia oszlopcsarnokából. A kormány képviseletében gróf Klebelsb'erg Kunó kultuszminiszter volt jelen, az országgyűlést Pukg Endre lalelnök és Kara[iáth Jenő háznagy képviselte. A gyászszertartást dr. Ravasz László református püspök végezte. Utána gróf Klcbelsberg Kunó kultuszminiszter, majd Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke mondott beszédet. A Petőfi Társaság nevében Pékár Gyula, a központi statisztikai hivatal és a Statisztikai Társaság nevében pedig Kovács Alajos búcsúztatta az elhunytat. A búcsúztatók elhangzása után a menet megindult a Kerepesi-uti temető felé. Kétezer pályázat a budapesti országos gyorsiróversenyen ~ Budapest, május 4. A Magyar Gyorsírók Országos Szövetségének rendezésében szombat délután kezdődtek meg a kereskedelmi akadémián az országos gyorsiró versenyek, amelyeken az ország minden részéből nagy számban vesznek részt a pályázók, úgyhogy körülbelül 2000 pályamunkára lehet számítani. A szombat délutáni megnyitón a kultuszminiszter képviseletében dr. Tra?ger Ernő kormánybiztos jelent meg. A megnyitáson számos gyorsírás szakember vett részt, az ország minden részéből. Szegedet Bohdaneczkt Imre és Dokov|cs Lőrinc képviselte. A verseny ünnepélyes megnyitásán Puky Endre képviselőházi alelnök mondott megnyitót. A versenyek átnyúlnak a vasárnap délelőttiére is. Zavarjuk hamar a szervöt Irta: Móra Ferenc. Nagyeszű Korponaival innen-onnan vagy husz (esztendeje tartjuk a barátságot. Akkor ásattam az őtőmösi nagypartban, ahol találtunk nyolo vanegynehány csontvázat. Az egyiknek az állát egy kicsit félre nyomta a föld, ami könrtyen megleshet ezer esztendő alatt. Korponai bácsinak azonban ez a magyarázat nagyon primitjv volt, tudott ő annál különbet. — Ugyan miféle löhetött ez a hullám világi «etében? (Hullá m-nak mondják errefelé a népek a holtfelemet, ha úrfélével urasan beszélnek. Mert anttok van értelme, nem ugy, mint a hulla szólnak.) • — A Jézuska jobban tudja, Korponai bácsi. — De hallja, tudom azt én is. Mög higvje, hogy dudás volt az illető. Nézze, még most is ugy tartja a száját, mintha a dudát szopná. így szokott aztán megeredni a beszéd, ilyenkor № pipát is elő kell venni, ki is kell piszkálni, a szátat külön kifújni, az acskóért is ki kell mászni a ¡födörből, a masinát is ott nem felejteni a tarisznyában, hogy még egyszer vissza lehessen érte Benm s akkor is csupa olyant találni a tartóban, (melyiknek leázott a mérge. Végre is valamennyi árkot össze kellett járni Igy szál gyufáért s tizenhat emberi föltartani a »unkájában. S a dologban az volt a legfájdalBasabb, hogy Korponai bácsi szóra tudta hozni l togmogorvább ötómósi kiskunt ÍS s akkor együtt Az utolsó ásatós tavaszon a háború előtt ugy fogtam ki az öregen, hogy egy süket kunnal állítottam egy gödörbe. Azori nem fogott a szó, akárhogy lapátolta felé. — No, — gondolta Korponai bácsi, — ha ló nincs, akkor szóba állok én az úrral is. — Hallja-e, — azt mondja, — hitös embör maga? — Megkereszteltek, csak ugy, mint kendet. — Nem ugy értőm, hanem hogy bizodalmas löhetök-e én magához? — Mi tekintetben? — Sönkinek az égvilágon én azt mög nem mondanám, de magának mögmondom száz pöngőért. De nem aranyban, hanem valódilagos bankóban. Száz pengő akkor olyan nagy pénz volt, hogy azt most már ki se tudja az ember mondani. Az én fizetésem akkor volt egy hónapra 166 korona valódilagos bankóban és hatvanhat fillér bronzban. Bedugtam a száját az öregnek egy rövid-szivarral és azt mondtam neki, hogy majd jövő ilyenkor beszéljünk a dologról, most lássunk az után, amiből élünk. Jövő ilyenkorra azonban már nem volt pénze az államnak olyan bolondságra, hogy ezer esztendős halottakat szedjünk ki a föld alól, akkor már az egész világ abban serénykedett, hogy az eleveneket rakják be a föld alá. Utóvégre valakinek csak gondoskodni kell a jövő évezredek régészeiről is. Azóta aztán nem láttam Korponai bácsit egész tegnap reggelig. Mindgyárt ráismertem a csizmafejből kerekített papucsáról. Tulajdon a oai pucs, amelyikben husz évvel ezelőtt gázolta az ősök omlatag csontjait. De meg a bizodalmas pusztai hang is ismerősen csendült a fülembe. Le is teltem mingyárl az újságot a kezemből. ' "...'_. — No mi jót hozott, Korponai bácsi?-" Félre hajtotta a fejét és pislogott rám, mint csóka a csontra. — Hát mögüsmert, tekintetös ur? Vagy minek is szólítsam mán most az tirat? — Aminek régen, Korponai bácsi- Az a sarzsi vagyok én most is, ami régen. — Nono, — nyugtatott meg, — hát nem tösz az sömmit. Nézze, én se vittem följebb azóta. Pedig mán nem igön hallok az egyik fülemre. Korponai bácsi nyilvánvalóan azt hiszi, hogy a rangemelés logikai kapcsolatom áll a hallószervek funkciójával. Akinek mind a két füle jó, az hallja kend. Aki csak az egyikre hall, nagyságos. Aki egyikre se hall, méltóságos. Hát ezzel ¡s többet tudunk, de ezért nem lett volna érdemes betörekeddni Majsa széliből. — No gyújtson rá, Korponai bácsi és mondja el, mi jót tud. — Azt mán majd maga mondja mög, mert maga keziben van az újság. Zavari-e mán a tőrök a s z e r v-öt? Mindenekelőtt annak örültem neki, hogy á: szervián szerv-re rövidült. Aztán megadtama diplomáciai fölvilágosítást. Nem a török zavar j« a szerbet, hanem a {alján, majd ha az ideje itt lesz. " v — Ejnye-hejnye, — csőválta meg a Kossuth-szakállas őszfejét. — Pedig addig nem lösz belülüuk sömmi, még a török nem tavari *». s*ervöt-