Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-05 / 101. szám

1fl2fi május ő \1 A r.V* f»r-T«c--r t fl tölrobbaní dinamiipalronolc s&élrombolíak eg> &ászat Borzalmas szerencsétlenség egy baranyai Községben (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') j nedves patronokat a munkásSzobában helyezte Újvidékről jelentik: A baranyamegyei Battina el, ahol azonban az egyik ott tartózkodó munközségben szombaton délután borzalmas rob- . kás a meleg kályhára hely. ¿ie őket. A patbanás történt, amelynek hét halottja van. A ronok néhány pillanattal később Jelrobbantak, községben van Guttmann és Frenk újvidéki a ház összeomlott és a rorvn'. alól a községcég kőbányája, ahonnan egy felügyelő jött beliek hét holttestet húztak slö. Többen sube pénzért egy másik munkással, aki atned- lyosan megsebesültek, vesedett dinamitpatronoka hozott magával. A' Miért nem volt pénze máJuf eliején a város főpénztárának A polgármester nyilatkozata (A Délmagyarország munkatársától.) A Uélmaggarország szombati számában foglalkoztunk azzal az eseménnyel, amely május elsején ment végbe a városi közigazgatás életében. Megírtuk, hogy a városi főpénztárban nem volt annyi pénz, amennyi a városi alkalmazottak esedékessé vált fizetésére kellett volna és igy a város kénytelen volt váltókölcsönt szerezni, hogy tisztviselőinek és nyugdíjasainak kifizethesse a fizetéseket és a nyugdijakat. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester ezzel a vezércikkel kapcsolatban most a kővetkezőket mondotta a Délmaggarország munkatársának: — A cikket sérelmesnek tartom, mert tartalma — igaz és mégsem igaz. Igaz az, hogy a főpénztárnak május elsején nem volt pénze, hogy váttór kölcsönt vett fél a város és abhól fizette ki a tisztviselői illetményeket, ez azonban nem azt jelenti, hogy a városnak nem volt pénze. A dolog ugy áll, hogy a főpénztár az év eleje óta körülbelül kétszáznyolcvanezer pengőt fizetett ki a fogadalmi templom továbbépítésének költségeire előlegképen arra az ötszázezer pengős váltókölcsönre, amelynek felvételét akkor még nem engedélyezte a belügyminiszter, amelynek jóváhagyása csak most érkezett meg. A város most ezt az ötszázezer pengőt vette fel váltóra és ebből kapta vissza a főpénztár az előlegezett kétszáznyolcvanezer pengőt, amelyből azután nemcsak az összes tisztviselői illetményeket fizette ki, hanem még százezer pengő készpénze is maradt, amelyet azután ismét takarékpénztárban helyezett el. Pedig a tisztviselők illetményeire, tekintettel arra, hogy május elsején lakbért is kapnak a városi alkalmazottak, háromszáznegyvenezer pengő kellett. Bolrányos éjsszakai jelene/ egy belvárosi bérfiáxban Egy iiaial színésznő és egy fiatalember a rendörségen i (A Délmagyarország munkatársától.) Szokatlanul durva botrány zavarta meg szombatra virradóra éjszaka az egyik belvárosi bérház csendjét Egy ismert szegedi fiatalember súlyosan inzultálta a szegedi színház egyik művésznőjét, még pedig a művésznő magánlakásában. A botrány iratai jelenleg a rendörségen vannak, de egyelőre bizonytalan, hogy lesz-e az éjszakai botránynak bűnügyi következménye, mert a fiatalember ittassá jár i való hivatkozással bocsánatot kért a művésznőtől, aki még ma is betege a súlyos inzultusnak. B. L. pénteken este résztvett a Nem élhetek muzsikaszó nélkül előadásán. Előadás után két ismerőse társaságában elment a Bohnétterembe vacsorázni. Egyik kísérője K. G volt. A kis társaság az étteremben ismerősökre talált. Három ismerős fiatalember ült az egyik asztalnál már egészen vidám hangulatban. A művésznő kísérőivel ehez az asztalhoz Aztán közelebb hajolt hozzám és súgva mondta, hogy valahogy tul a Tiszán meg ne hallják a szavát. — Hallja-e? Levelet kóllene irni a törők császárnak. — No* — Hát azt kóllene neki mögirni, hogy van ám itt tőrök pénz kocsiderékkal, csak éppen ki kóllene ásni. De annyi ám, hogy mind kilőhetne vele flaszterolni a szögedi várost. — Ejnye-hejnye! — mondtam most már én is. . — Hát. Üsmeri tán a Jajhalmot, akit Bojárdahalmának is hívnak? Mert az volt a lányneve a török császár lányának, akit alája tóttek. — No az régen lehetett. — A nagyapám idejibe vót, tudja., még akkor nem az a török császár létözött, aki most, hanem ennek is a nagyapja. Itt volt akkor a fővárosuk a lörökőknek. ötömösön. Emitt Majsán mögint volt egy törők kaszárnya, aztán az az őrnagy, aki abba lakott beleszeretőtt ebbe a Bojárdába. Sirtritt a lány, istenködött a török őrnagy, de a török császár azt mondta, hogy ü aztat nem tőheti, hogy egy írnagynak adja az egyetlen lánygyermekét, hanem akkor inkább odaadja apácának. Hát az mög kapta magát — mert tudja, mán nagyon benne volt az üdőben — masinát ivott, vagy mit csinált magának, de abban a minutomban kiadta a lelkét. Olyan igaz, mint hogy Isten az égben van. Hát azt temették ide a Jajhalomba, kilenc hordó pénzt is töttek mellé, hogyha valaki mögtanájja, | mingyárt lássa, hogy ez valami nagy *ie""etség- J bői való szömély. lohetött. — No ez szép töHénet, — mondom, — soha se hallottam még. — Hát mán hogy hallotta vóna? Senki ezt az égvilágon énrajtam kivül nem tudja, én is csak az édösapámtul hallottam, nem is mondtam volna el senki Istenfiának, de mán nem tudtam tovább kitürni. A szervók miatt. — Nini, — mondom, — de hát miért kell ahhoz a törők császár? Hiszen mink is kiáshatnánk tán a kin csőt? — Jaj, tudja, azt nem lőhet Mert ugy tötte az apám a testamentumot, hogy olyan ne nyúljon a kincshőz, akinek nincs hozzá jussa, mert azt rögtön elkapják a lelkök. Mán pedig én ugy itélöm, hogy ahhoz csak a törők császárnak van jussa. Mivel ezt minden rendes ember így ítéli, megállapodtunk Korponai bácsival, hogy még ma megteszem a jelentést a tőrök császárnak. S ehol már ¡rom is nekj, hogy küldje hamar a kincstartó basáját, ásassa föl a Bojárhalmát. Aztán zavarjuk hamar a szervöt. Igaz, hogy van egy kis baj, nem tudom, megvan-e még a penzióba küldött török császár. De ha nincs meg, majd eligazítja a posta a levelet Kemal pasához, jó szívvel vagyok én ahhoz is. A folyosón megint pattyognak a papucsok. Titoktudó Korponai visszaóvakodjk s letesz az asztal sarkára tíz fillért. — Ezt mög béllegre hagyom ilt. Hallom, igön nagy most a sarc a béllegbe * ««nn bele„ akj kitaoálta. OptUca-Foio ttebmann látszerésznél ui Ha-Ha mellett. ült le. Amikor azonban B. L. látta, hogy a hangulat már túlságosan vidám, i felkérte K. G.-t, hogy kisérje haza, mert fél, hogy a mulatozás elfajul. K. G. azonban kijelentette, hogy a társaság tagjai megsértődnének, ha minden indokolás nélkül eltávozna a művésznő, ezért arra kérte, hogy menjen át a társasággal a Renaissanoe Bárba, ahonnan könnyebb lesz föltünés nélkül eltávozni. A művésznő elfogadta ezt a javaslatot és néhány perc múlva már fel is kerekedett a társaság és átment a bárba, ahol a hangulat még inkább fokozódott. A művésznő itt ismét felkérte K. G.-t, hogy kisérje haza. Sikerült is feltűnés nélkül eltávozniuk a bárból és megindultak a művésznő lakása felé. Amikor a kapuhoz értek, a művésznő el akart búcsúzni kísérőjétől, aki azonban kijelentette^ hogy jpem megy el, mert mert akarja látogatni a művésznőt. i B. Lí. kikérte magának ezt az ajánlatot és dühösen becsöngetett a házmesterhez, majd amikor a házmester ajtót nyitott, bement és becsapta kísérője orra előtt az ajtót. örült, hogy megszabadult tőle ~és megnyugodva ment föl albérleti szobájába, ahol megnyugodva lefeküdt. Néhány perc múlva azon. ban éktelen lárma, kiáltozás, dörömbölés verte föl az alvó bérház csöndjét. A művésznő néhány percig ijedten hallgatózott, elősözr nem akart reagálni a dőrömhölésres de azután látva, hogy a dörömbölő nem hagyja abba, félve a botránytól, felkapott magára valamit ós félig kinyitotta az előszoba ajtaját. Ott állt az ajtó előtt .K. G. és fuldokolva kiáltotta: — Átmásztam a kerítésén, engedjen be. csali egy szóra. A művésznő azonban ismét be akarta csukni az ajtót, de K. G. nekitámadt a művésznőnek, ugy ellökte az ajtótól, hogy az nekiesett az előszoba szekrénynek, amely csúnyán összetörte az arcát. A művésznő rémülten kiáltozott segítségért. A nagy zajra az egész ház felébredt és a házbeliek odafutottak a színésznő lakása elé. K. G. azonban hirtelen befutott a művésznő szobájába és magára zárta az ajtót. A megrémült lakók felhívták a rendőrséget, ahonnan csakhamar rendőr érkezett, kinyittatta K. G.-vel az ajtót és felszólította ugy őt, mint a művésznőt, hogy menjenek a rendőrségre. A rendőrségen dr. Véber Árpád rendőrkapitány kihallgatta őket és jegyzőkönyvet vett föl az esetről. A jegyzőkönyvek elkészítése után a felek eltávoztak a rendőrségről. A kora reggeli órákban azonban K. G. ismét megjelent Véber kapitány előtt, kijelentette, hogy ittasságában követte el a botrányt, amiért sajnálailál bocsánatot kér a ' sulyosdn megsértett művésznőtől. Véber kapitány ezt a nyilatkozatot is jegy» zőkönyvbe vette. Hogy lesz-e a botránynak» bűnügyi következménye, azt egyelőre nem le. het tudni. "MMBSM Három okos szó: hmmmmB I Szegszárdy bőrönd ió! | - — — • mi ».apgTw-»"- -