Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-19 / 112. szám

SZEGED: Sxcrkcsztöííg: Somogyi ucca a2.1. em. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, kí11c»önkíínyvlAr é» Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 306. Nyomda : löw tlpői ucca 19. Telefon : 16-34. «»«»««» Vasárnap, 1929 május 19 V. évfolyamJ&3C szám MAKÓ: Szerke>zlO»6g és kiadóhivatal: Irl ucca 6. Telefon: 151. szóm.« » « » « « HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: SzerkeszMaég és kiadóhivatal: Andrátsy ucca 23. Telefoi»: 49. szám. « >» « » « » « Előfizetést Ara havonta 3-20 vidéken és a lövArosbon 3-60, kllllSIdUn 6-40 pengó. Egyes szám le, vaMr- és Ünnepnap 24 fillér Jövel, Szenllélek-urislen Hiába volt hát minden? Hiába vezetett az ot a betlehemi jászoltól a vesztőhelyen át az angyalok által elgörgetett fedelű sziklasirig? Hiába volt-e minden, ami karácsony éjszakája szimbólumától elvezet húsvét harangzugásos vasárnapjáig? Hiába voltje a sok halhatatlan ragyogású szó, a sok lélekzetelállitó csoda, a sok vérfagyasztó szenvedés? Hiába tanítottak az apostolok, hiába irtak az evangélisták, s hiába omlott a mártírok vallomástevő vére? Ha a pentekoste csodája meg nem ismétlődik: igen. Ha a megvilágosító Szentlélekisten aki a feltámadástól számított ötvenedik napon a maga tüzével töltötte meg az apostolok lelkét, újra meg nem ihleti erejével a kiválasztottakat, hogy vezetni tudjanak, akkor az emberiség újra visszasülyed abba a kaoszba, ahonnan a kereszténység kiemelte. Az idők teljessége. így nevezi az írás az emberiségnek azt az állapotát, amelyben az általános rothadásból ki kell csírázni az uj életnek. Az idők teljességéből az általános roíhadás már megvan. • _. ->— Pedig az apostolok elvégezték, amit az Isten Fia rájuk bizott. A palesztinai igék megtették a nagy utat a jeruzsálemi háztól a Városig. A városig, amelyei egyedül neveztek Urbs-nak, mert közej>e és tengelye volt a világnak. Gyalog, mezítláb jöttek az örökkévaló igék, alázatos zarándokok gyanánt, átlépték a Via Appia síremlékektől szegélyezett ösvényét, besurranták a hires kapukon és eljutottak oda, ahol a fórum osztogatta a parancsokat a világnak, ahol a fényűző fürdőkben mocskolódlak be a lelkek s ahol a gigantikus amfiteátrumban mulatta magát Róma népe. Eljutottak oda és kinyíltak, mint tavasszal a vad jácintok a Circus Maximus hatalmas kövei közé tévedt maroknyi réteken. Néhány szál jácint és azon a kősziklán, amelyekből a Circus Maximus felépült... A circus porondján ontották a vért a gladiátorok, ott tépték szét oroszlánok és tigrisek az apostolokat, ott feszitették keresztre a vértanukat, fejjel lefelé... Mit tehetett az a néhány szál istenkéz. vezette virág a Circus Maximus sziklahegyei ellen? -«• - -.—, )• r> pr. --• ;—Jézus?... Lehet, nem emlékszem, — mondja Pontius Pilátus, legalább Anatole Francé szerint, mikor már hazajött a zsidók földjéről és köszvényét gyógyította a hazai thermákban. Miért is emlékezett volna egy római prokonzul az Ember Fiára, aki saját hívei szerint is rongyos istállóban született. És minek törődtek volna Róma hatalmasai, konzulok és néptribunok, patríciusok és szenátorok, császárok és császárok miniszterei azokkal a különös keleti igékkel, amik a katakombák mélyén szivárogtak egyik szegényembertől a másik szegényemberig, egyik rabszolgától a másikig? Miért hallották volna meg a földalatti zsolozsmákat és himnuszokat, mikor övék volt minden nagy fürdő és minden nagy amfiteátrum, mikor övék volt minden templom és övék volt a fórum, amikről parancsokat adtak a világnak? Mért vetettek volna ügyet a császárok a földalatti búvóhelyek szerény kis oltáraira, mikor a hatalmas márványtemplomok minden oltára előtt Imádták az istenné deklarált császárt? És mégis, mikor eljött az idők teljességie, összedűllek a márványtemplomok, az amfiteátrumok és fürdők, a világbíró fórum oszlopai s maguk alá temették a konzulokat és szenátorokat, a császárokat és az isteneket. S nagy Konstantin császár államvallássá tette Krisztus tanítását, mert a megvilágosító Isten sugallatából megértette, hogy másképp nem lehet újjáépíteni a római birodalmat. ...Jövel Széntlélek-isten, megvilágosító Creator Spiritus! Mert nagyon régen nem államvallás már sehol a világon a jézasi szó, a jézust szellem, a jézusi hagyaték. Jöttek a pogányok és győztek, jöttek a gyűlölet hadseregei és letiporták a szeretet igéit. Mindenütt felbontották Jézus oltárait és bemocskolták Krisztus hét sebét. A Pilátusok nem emlékeznek a betlehemi jászolra és az egész világ a hatalmasok cirkuszává lett, akik rosszabbak a régi pogányoknál, mert fórumaikról békét hirdetnek akkor, mikor amfiteátrumaikban százezreket és milliókat véreztetnek el lassú kínhalállal önmagukat bálvánnyá emelt, érdekeiért JőVel, megvilágító Isten és tüzesits át a magad lelkével egy uj Konstantint, aki győzelemre tudja vezetni a gyűlölet ellen a katakombákba menekült szeretetet. Mert itt az idők teljessége és nem sok kell már ahoz, hogy itt nem lesznek többé népek és országok. Csak romok lesznek mindenfelé: az oltárok és templomok körül az országol? és népek romjai. Ha nem jön el a Megvilágosított, aki újra államvallássá teszi a letiport és megcsúfolt igazi kereszténységet. Jézusnak és a keresztfának, a szenvedésnek, szeretetnek és világosságnak kereszténységét. A Dunába zuhant a Bécs—budapesti repülőgép A pilóta és a gép egyetlen utasa meghalt A szerencsétlenség oka: a pilóta hirtelen rosszulléte (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Szombaton este Budapest határában halálos repülőgépszerencsétlenség történt. A bécsi repülőgép a Dunába zuhant, a pilóta és a gép egyetlen utasa szörnyet halt. A repülőgép, a Magyar Légiforgalmi Rt. ABF jelzésű gépe, szombaton délután 5 órakor indult Bécsből. Pilótája Reiter osztrák pilóta, utasa pedig Hoffer Hubert linzi fogtehnikus volt. A gép Budaörsig akadálytalanul tette meg az útját, Budaörs határában "i azonban az egyfedelű gép defektust kapott, de mégis el tudott jutni Pest határáig. Kelenföldön az összekötő vasúti hid tájékán a járókelők arra lettek figyelmesek, hogy a 600—700 méter magasságból a repülőgép hirtelen lebukik, nagy sebességgel zuhan a Duna felé, majd egyik szárnya leválik, a gép pedig tovább esik a víz felé. Közvetlenül a víz felszínén a repülőgép motorja felrobbant, a gépből lángnyelvek csaptak ki és néhány pillanattal később a gép teljesen elmerült. Amikor a repülőgép még 400—500 méter magasságban többször megfordult tengelye körül, csomagok estek ki belőle, amelyek mind a vizbe estiek. A gép 230 kiló rakományt szállított. Az összesereglett járókelők telefonáltak a mentőkért, a rendőrségért és a tűzoltókért, hogy az elsülyedt gép kimentését megkíséreljék. A rendőrség egyik mentőcsónakja arra a helyre sietett, ahol az ABF gép roncsai . eltűnni látszottak a vizben. A többi mentőcsónak összeszedte a gépből kieseit tárgyakat. Megtaláltak egv vízmentes vászonba csomagolt nostazsákot. továbbá egy, a Schmidt Lorenz zürichi cég által egy budapesti cégnek feladott csomagot, számos iratot, továbbá egy csomagot, melyben 17 kalap volt, egy pilótakeztyüt, egy levélbélyegekkel telt kisebb csomagot, egy motordugattyut és két csomag újságot. Ezeket a csomagokat a főkapitányságra vitték. A Dunában elmerült repülőgép pilótájának és utasának kimentése érdekében minden lehetőt megkíséreltek. Este 8 óráig azonban nem sikerült a repülőgépet megtalálni a viz alatt. Bizonyos, hogy Reiter pilóta és Hoffer Hubert, a repülőgép utasa meghalt. A lezuhanás helyétől nem messze a víz felvetette a pilótaülést, amelyen véres húscafatok voltak. Pionireket rendeltek ki a helyszínére, hogy csáklyákkal kutassák az elmerült gépet, eddig azonban csak egy szárnyrészt tudtak megtalálni, amelyet a viz vetett fel. A repülőgép leesett szárnyrészc a Csepelsziget partjára zuhant. A gép hat hét alatt tizenötödször tette meg a Bécs—budapesti utat minden baj nélkül. A társaság az utast 35 ezer pengőre biztosi totta. Szakértők szerint a szerencsétlenség ugv következett be, hogy a pilóta elájult, vagy hirtelen meghalt. Az utas azért nem ludott kiugrani a zuhanó, robbanó gépből, mert ^zijakkal erősen oda volt erősítve. Hoffer egyébként véletlenül került a szerencsétlenül járt , gépbe. A rendes járatra öt utas jelentkezett Bécsben, mire Hoffer önmaga ajánlkozott, hogy átül a csomagszállító másik gépbe, hogy kényelmesebben utazhasson. Az átszállás meg is történt — a halálba.