Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-19 / 112. szám

rt íffeLMAGTABORSZX^ К ER JEN es VISELJED QUMMITALPU VÁfZONCIPÖT 1929 májas 19. A „Gráf Zeppelin" Pierrefeuban várja a szabadulást ёскепег visszautazott Frindrichshafenbe (Buda/ti tudósilónk telefon jelentése.') "Párisból jelentik: A pirrefeui hangárban, ahol a Gráf Zeppelin kényszerű pihenőjét tölti, igen' mozgalmas az élet. A kis község pünkösdre nagy i E^.i^gaYomra számit. Német újság, irók repülőgépen érkeztek meg Pierrefcube. Az uj motorok kicserélését valószínűleg hétfőn megkezdik. Az még nem dőlt el, hogy a Gráf Zeppeliij Pierrefeuből folytatja-e tovább útját, vagy | pedig először vissza kell térnie Friedrichshafenbe. A gép négy amerikai utasa repülőgépen Hamburgba utazott és hajón tér, vissza Amerikába. A léghajó mechanikusai cáfolják, hogy a defektet szab'oTázs okozta. ficlíener erről a kérdésről nem beszélt. Berlinben és Friedrichshaflenben visszautasítják ezt a feltevést. A motorgyár is lehetetlennek tartja a szabotázst. Dr. Eckener ma délben visszautazott Friedrichshafenbe. Valószínűnek tartja, hogy a csavarmenetek törését a motor kilengései okozIák, amelyek a motor ritmusát megzavarták. II kormányzó vitézzé avatja Gömbös Gyulát és Borbély-Maczky Emilt Budapest, május 18. A juniusi vitézi avatáson a felavatandó vitézek között két politikus is szerepel. Az egyik Gömbös Gyula honvédelmi államtitkár aki a háború alatt mjnt vezérkari százados teljesített szolgálatot, a másik Borbély-Maczky Emil képviselő, Borsod vármegye volt főispánja, aki a háborúban hosszú ideig teljesített szolgálatot. í A százezer pengős sikkasztással vádolt Weisz Oszkár! Gyomron elfogták / Budapest, május 18. A győmrői csendőrség ma délben elfogta az Agai, Vidor és Társa gabonacég sikkasztó pénztárnokát, Weisz Oszkárt és vele lévő barátnőjét. Bedő Máriát. A szökésben lévő pár Budapestről egyenesen Gyömrőbe utazott, ahol Berger Sándor győmrői bádogosmester kocánpusztai házát bérelte ki és ott rejtőzött el. A 110 ezer pengőből mindössze 1152 pengőt költöttek el, a többit megtalállak náluk. A sikkasztót a házjgizda ismerte fel az egyik lapban közölt fénykép nyomán. Weisz a csendőrség emberei előtt rögtön bc. vallotta, hogy ő a sikkasztó. Előállították a főkapitányságra. Az esti órákban megkezdték Weisz Ödön részletes kihallgatását, aki a sikkasztást beismerte. Csak azt hangoztatta, hogy Bedő Mária nem segített neki semmiben, mert a sikkasztásról semmit sem tudóit. A rendőrségen azt nem tartják valószínűnek, mert a villa gazdája látta a pénzt a bőröndökben, tehát Bedő Máriának is észre kellett azt venni. Érdekes egyébként, hogy Weisz Ödön elutazása előtt nyakkendőt vásárolt egy körúti üzletben és ottfelejtette bőröndjét. Nemsokára visszarohant érte és amikor megkapta, megmutatta a személyzetnek a százezer pengőt. Szombaton délután megtartották a Monti-ünnepélyt Budapest, május 18. Szombaton délután tartották meg a Nemzeti Muzeumban a Monll-ünnepélvt. Berzeviczy Albert nyitotta meg az ünnepséget a kormányzó és az olasz vendégek jelenlétében. Marpicati Arturo méltatta ezután az olasz ezredes szerepét, majd az olasz követ beszélt. Az emlékoszlopnál D'Aneora gróf, Róma alkormányzója nyitotta meg az ünnepséget, mire Bethlen miniszterelnök mondott beszédet, aki köszönetet mondott az olaszoknak. Az emlékműre ezután elhelyezték a koszorúkat, az első koszorú i kormánvzóé volt. ISS Szemüvegek legmegbízhatóbbak 274 sundberg Henriknél. Lefoglalták a „Magyar-zsidó lexikont" Budapest, május 18. Újvári Péter »Magvar-zsidó Lexikon« címen könyvet adott kj. A lexikonba a kikeresztelkedett zsidókat js bevette és csillaggal jelölte meg őket. Ezek között felsorolta Wcszelv iftdön pécsi egyelem! tanárt Is, aki ezért rágalmazás} pört indított Ujváry Péter ellen és a könyvek lefoglalását kérte. A vizsgálóbíró elrendelte a lexikon összes példányainak lefoglalását. A 6500 példány lefoglalása meg is történt. csak elsőrendű ayártmány. Kerékpár Preslo, Puch, Monet, Goyon verseny 30 P előleggel heti 5, vagy havi 20 P részletre szállít Budapest, B. 34 Andrássy ut 34. szám. Nagy József Színházjegyek a Délmagyarország jegyirodájában elővételi dij nélkül válthatók »DUrkopp«, »Automoto« »Lucifer«, »Sleyer«, »Amerlcán« я világversenyek evöz'esei minösígben utóié h-tetlen Gyári Arak! Gammlk. alkatrészek legolcsóbban. $76 gyermelzlcocsilí e-nzebb kivi'elben rekÜTi éraKon Árjegyzék Ingyen Kardos 1*1 tán u ódíníi CscJconics u. 5. Könyvhét a könyvtárban Irta: Móra Ferenc. Mondtam én azt már máskor is, hogy a könyvtárigazgatói hivatal volna a világ legkellemesebb hivatala, ha csak könyveket kellene benne igaz-^ gatni, embereket nem. Mert a könyvek szót fogadnak és ha a János, meg az András, meg a József 'haptákba regulázzák őket a polcokon, állják az egy helyet. Némelyik inár negyven esztendeje állja anélkül, hogy emberkéz megzavarta vol. na a nyugalmát. (Én ugyan egyszer zavargattam valamennyit a könyvtárral való összcházisodásom első tiz esztendejében. Minden könyvvel igye. keztem személyes ismeretséget kötni, ugv, hogy legalább az ábíázatába belenéztem. Még akkor lehetett, inert csak hetvenezer körül járt az állag s nem volt képtelen vállalkozás mindnyájába belekukkantani, kiben mi lakik. De hát én nem számitok. Magától értetődőleg minden rendes szakácsnak tudni kell annyit a maga konyhájáról, hogy hol tartózkodik a liszt, a só, a paprjka, a bors, a gyömbér és a szerecsendió. (Utóbbi alatt értendő olyan fűszeres könyv, ami nem való gyerek kezébe.) A könyvekkel tehát könnyű bánni, hanem az emberekkel nehéz, különösen a könyves emberekkel. Már tudniillik, akik valami öreg könyveket- akarnak eladni a könyvtárnak. Régebben mindig azon jajgattam, hogy minálunk ilyenek nincsenek. Aki eladja az örökölt könyveit, az világért se a könyvtárnak szól. hanem odaadja őket kilóra az ócskásnak. s attól veszi meg a könyvtár *taxab*záprr*. *<lván néha egv d.irabért annyit, amennyit ő az egész kocsjrakományért adott. Az emberek attól félnek, hogy a könyvtár ingyen kiván mindent. Hát hiszen szó siucs róla, hogy elkergetnénk, aki ajándékot kinál. Csakhogy az ilyen fehér holló sehol se olyan ritka, mint Szegeden. (Annál nagyobb örömmel jegyzem ide például a Grassely-örökösök nevét, akik a boldogult Laci bácsi egész életen át gyűjtött könyvtárát hcrétlenül nekünk adták s még csak köszőnő-levelet se sürgettek érte, noha adjuk mink azt készörömmel. S most már a Grassely bácsi nevét akkor is őrzik a mj kezünkre került képes öreg Zeitungok^ mikor a sjrkövéről már lekoptatja az idő.) Aki pedig a város könyvtárából i5 pénzt akar kivasalni, az js jó helyre jön mihozzánk. Minden portékáért megadunk annyit, amennyit ér, sőt ha a könyvtárnak többet ér, mint másnak, akkor még pretium affectíonis-t is fizetünk. Csak éppen akörül van a baj, hogy mennyit ér hát az öreg könyv? Ezen a héten több disputa is volt ekörül. Nagy kínálat volt vén salabakterekben, — ugy látszik, a helybéli nemzet igy értette a könyvhetet. Hogy akkor a könyvtár tartozik megvenni minden nyomtatott lim lomot azon az áron, amin kínálják. Különösen a női ne men levő nemzet tanúsított ilyen eredeti felfogást. Az óvatosabb nem is hozta be mingyárt a könyvet, csak bejelentette: — Borzasztó öreg könyv, kérem, nem is adnám cl. mert még a szépapám hagyta ránk, de tetszik tudni, ezek a nehéz idők... — Tudom, tudom. Hát mennyi idős? — Én kérem? Én... én.... I | — Pardon, a könyveket kérdezem, i — Ja igen, — könnyít magán egy sóhajjal az ügyfél. — Olyan régi könyv ez, kérem, hogy a Pozsony mindenütt Pofon-nak van nyomtatva. Azt mondják, tán még a könyvnyomtatás előt ti időből való. — No, — mondom — az nagyon érdekes nyomtatvány lehet, amit még a könyvnyomtatás előtt nyomtattak. Pláne magyarul. Hát csak tessék behozni, majd föltekintjük. Miután az úrhölgy előkészít rá, hogy itt le kell venni a kalapot, mert a pesti muzeum már négy évvel ezelőtt százötven pengőt igért a kincsért, másnap csakugyan behozza a nevezetes állatot. Be van csomagolva újságpapírba háromszorosan is s még bontogatja, nem minden büszkeség nélkül mondja, hogy nincs már ennek táblája se olyan borzasztó régi könyv. Hát ez a kisebb baj. Nagyobb az, hogy már táblája sincs a nagy régiségtől. De azért pápaszem nélkül is megmondom neki, hogy ez a Svastics Ignác Magyarok históriája, még pedig »z 1805-dik esztendőből való kiadás. Ha az eleje megvolna. meg a vége se hiányozna, testvérek közt is megérne két és fél pengőt. — Tessék? — riad rám az úrhölgy, mint a kígyócsipett. — Azért mondom, nagyságos asszony, hogy »testvérek közt«, mert nekünk nem ér annyit se. Nekünk olyan példányunk van belőle, aminek eleje is van, hátulja is. — Akkor nem is ilyen régi az, — mondja dacosan az urnő és igen mérgesen néz rám. Nyil• vánvalóan n71 hiszi- hí«ty a réfü könyvfct jiay