Délmagyarország, 1929. május (5. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-01 / 98. szám

DÉLM\rVA7?^SZAG 1929 május 1. vizdijak fizefés'ére magukat kifér retten nem kötelezték. Ez a kérdés annál nagyobb jelentőségű, mert a város belső területén tizenötezer bérlakás van s ebből hatezer már szabad rendelkezés aM esik. Végül rá kell mutatni arra is, hogy rendkívül nehéz kérdés a vizdijak kivetésének és sredésének adminisztrációja Is. A vizdijak ed. dig együttes kezelés alá voltak vonva. Május első napjától kezdve a város más alapon, más mértékben és más kötelezettektől szedi a viz. dijat s egy pillanatnyi idő nem. állott rendelkezésre az előmunkálatok elvégzésére. Alig képzelhető az átmenet idejére más megöl dás, mint az. hogy a m'ájusi közgyűlés felhatalmazza a tanácsot., illetve az adóhivatalt a vízdíjaknak előlegképen való szedésére mindaddig az ideig, amig a szükséges előmunkálatok elvégzésével a vizdijak törvényszerű ki. vetése, előírása és az előírásnak megfelelő beszedése nem történhetik meg. Szerdára virradó éjszaka vakmertt rabiétámadást kíséreltek meg Budapesten Ki akartak rabolni egy 70 éves trafíkosnöt (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Szerdára virradó éjszaka vakmerő rablótámadást kíséreltek meg a Mályás-tér 17 szápiu házban, ahol a 70 éves Birinyi Saroltának kis trafikja van. Az idős asszony itt is lakott. 11 óra felé a szomszédok látták, hogy számolta a keddi bevételt. Nemsokára két fiatalember felhúzta a redőny t, megtámadta és fojtogatni kezdte a 70 éves trafíkosnöt, aki kétségbeesetten védekezett. Élet-halál harc fejlődött ki, amelynek hangjaira a járókelők behatoltak a trafikba és lefogták a támadókat. A két támadó Gombos Imre 19 éves napszámos és Lote Lajos 21 éves cserepes volt, akiket a főkapitányságon őrizetbc veitek. „flz egyik oldalon elvesznek 400.000 nengüt, a másik oldalon parádéra milliókat költenek" Friedricfa István éles támadása a kormányzat ellen Uudapeel, április 30. A parlament mai ülésen először Gál Jenő terjesztene elő az elitéltek re. habüitációjára vonatkozó indítványát. — A bíró — mondja többek között — ne legyen köteles marasztaló ítéletet hozni akkor sem, ha a bűnösséget megállapította. ítéleteiben mondhassa ki azt is, hogy bűnös vagy, de én nemzeti érdek alapján feloldozlak a bün alól, nem büntetlek, bár a törvény szerint bűn, amit elkövettél. Volt olyan eset, amjtor közéleti férfiakat és katonatiszteiket ítéltek el és a tannk sorában levő magasrangu bíró és képviselő (Wölff Károly) melegen gratulált a vádlottaknak. (Nádossy.) Aztán jött az ítélet és jött a kegyelem, ami azonban nem pótolja a rehabilitációt. A kegyelem felemel, de fel nem támaszt. Lehetővé kell tenni, hogy valaki visszatérhessen a társadalomba, nem az államfői kegyelem, hanem a bírói igazságszolgáltatás utján. ZsitTay Tibor igazságügyminiszter az indítványt nem tartja alkalmasnak arra, hogy a törvényhozás tárgyalja. Az igazságügy miu¡sztérium is foglalkozik a kérdéssel és nemsokára alkalma lesz ilyen törvénytervezettel a Ház elé lépni. Az erkölcsi bizonyjtvány terén azonban helye van a rehabilitációnak. Gál Jenő ezután indítványát visszavonta. Következett a földadó, a jövedelemadó s a kareseti adó csökkentéséről szóló törvényjavaslat. Farkas István javasolja, hogy a forgalmiadé csökkentését is vegyék fel a Javaslatba. Wekerie Sándor pénzügyminiszter Farkas indítványának elvetését kéri. A Ház az eredeti szöveget fogadja el. Farkas István ezután azt javasolja, hogy 8 törpebirtokokat 10 évig adómentességben részesít, sék. Szemére veti a kormányzatnak, hogy nem' törődik a kisemberekkel. Wekerie Sándor pénzügyminiszter meglehetősen ingerült hangon utasítja vissza Farkas István megállapításait. Friedrieh István áll fel ezután szólásra. Könnyen meg tudnék világi tanj — úgymond — olyan forrásokat. amelyekből 400—500 000 pengő könnyen előDzsengiz khán Irta: Tonelli Sándor. Kell, hogy legyen valami közös a nagy hódítók természetrajzában. Mikor Napoleon Erfurtban a híres kongresszust rendezte, melyen az angol király kivételével reszt vettek az akkori Európának majd összes uralkodói, az összejövetelek alkalmával az ajtónállók kikiáltották valamennyi uralkodó cimét: — őfelsége Ferenc, Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, Csehország királyai — őfelsége a minden oroszok cárja! — őfelsége Poroszország királya! Azután jöttek az egyéb királyok, fejedelmek, nagyhereegek, hercegek és végül jött, akinek személye körül forgott minden. Az ajtónálló hármat kopogott botjával és csak egy szót kiáltott: * — A császár! Mikor Dzsengiz khán megindult hóditó útjára nyugat felé, meghódolásra szólitotta fel Mohamedet, Khorezmia szultánját, aki akkoriban leghatalmasabb török uralkodója volt Belső-Azsiának. A perzsa iródiák, aki a levelet megirta, ékes • szavakban sorolta fel a khán összes hódításait és eimeit. A khán széttépte az trést és ráparattcsolt a diákra; — Írjad neki egyszerűen: a khán! Prisoos Rhetor, a görög császár követe, aki megfordult a hun király udvarában, azt irja, hogy az előkelők gazdag ruhákban pompáznak, csak Atlila egyszerű. A többiek arany serlegekből isznak, ő megelékszik fakupával. Mikor Dzsengiz khán birodalma a kinai tengertől a Dnyeper folyóig terjedt, összehívta a nagy kurulMjt, a birodalom nagyjainak tanácsát. Az arany, tömérdek drágaság és mindenféle kincs, amit vezérei Jeo kingt61 Indiáig osszctoaritselUk, .¿rtélitelfin litn:iSS Szemüvegek legmegbízhatóbban 274 sandherg Henriknél. teremthető. Ez a mai kormányrendszernél olyan csekélység, amelyről nem is érdeme« beszélni. Csekélység olyan kormányrendszernél, ahol megjelenik egy hollandi gróf és egy váltóra kap minden fedezet nélkül 800.000 pengő értékű árut. Vagy nézzük meg a parádi és lillafüredi akciót. — Én, mint ellenzéki képviselő — fordult a kor. mánypárt felé — reszketek az önök sorsáért. Ki fogja elszámolni azt a sok-sok milliót, amelyet reprezentációs célokra adnak ki nyugodtan, amikor a munkástársadalom vergődik és a nyomorult adófizető jwlgár hazafiasságból, nemzetj érzésből csendesen hurcolja sorsát? — Hiányzik az a gazdaságpolitikai koncepció — folytatja —, amely végre ennek a szegény dolgozó társadalomnak a hóna alá nyalna. Amikor egy nagyon jó összeköttetésekkel bíró bankár jön és találkozik az urakkal a folyosón, rögtön felmerül az eszme) hogy meg kell venni a fürdőt. Ne vásároljanak olyan erdői, amelyben nagyon kevés fa van. (Ideges mozgás a kormánypárton.) Mi lesz a vége annak, ha tovább folyik az egyikoldalon ez az akadékoskodás, a fővárostól elvesznek 400.000 pengőt és a másik oldalon parádéra, luvusra, fürdőkre milliókat költenek? Ezekről a mflliókról, araim, önök még egyszer el fognak számolni. Várnai Dániel szintén kéri, hogy ne vegyék el a fővárostól ezt a jövedelmi forrást. Wekerie Sándor pénzügyminiszter: A fővárosnak 7,600.000 pengő feleslege van, a költségvetés szerint. A keresztény gazdasági párt tagjai felugrálnak helyeikről és Wolff Károly vezetésével kiáltoznak a pénzügyminiszter felé, de a nagy zajban egyetlen szavukat sem hallani. Petrováez Gyula hangja süvít át a zajon: Miniszter w, ez nem lojális kijelentés! Wekerie Sándor pénzügyminiszter vérvörös arccal, hangos szóval válaszol Petrovácznak: — ín sohasem fogom öntől megtanulni, mi a lojalitás! A kormánypárt a javaslat mellett szavaz, a kereszténypárt, a pártonkívüliek és az egész ellenné* a Javaslat ellen. Amikor a kormánypárt szavazásra feláll, Frfedrlrh így kiált feléjük: — A sárospataki erdőben sincs sokkal több la! (Peroekig tartó derültség.) Az ülés két óra előtt ért véget. Dr. Gréf-léle hnra«ns kiilniviz ugy illatánál, mint bor axtartal mánál fogva kitünS hat&su. Csak zárt üvegekben kapható a 91 Szent Rókus gyópysxertárban. Kis Üveg Ara l.ZO. nagy Üveg Ara 2-40. lom gyanánt hevert a nagy khán sátrában A székeket néhai fejedelmek trónjai pótolták. Csak a khán ült szürke szőrpokrócon. Azt még abból az időből őrizte meg, mikor csak egy kis mongol törzsnek volt a fejedelme, a Góbi sivatag északi vidékén. Dzsengiz khánt eredetileg Temudzsinnak hívták és a kék mongolok törzsének volt az uralkodója. A Dzsengiz nevet, ami tökéletes harcost jelent, 1206-ban, negyvennégy éves korában vette fel, mikor tömérdek viszontagság után egyesi tette a mongol törzseket és megindította hadait a világ meghódítására. Akkor vésette rá pecsétjére: »Isten az égben, a khán a földön. Ez az emberiség khánjának pecsétje.« Mikor huszonegy esztendővel később Kínából való visszatérte közben meghalt, a pecsét büszke szavai majdnem igazolódtak. A déli félszigetek és az északi lakatlan területek kivételével majd egész Ázsiát magáénak mondhatta. Ezen a rengeteg területen, amelyben huszonöt-harmincszor elfért volna Napoleon birodalma, amelyhez képest összezsugorodott a római birodalom, ő volt az egyedüli ur és törvénykönyve, a jassza, volt minden közjognak, magánjognak, büntetőjognak egyedüli forrása. Ennél a sivatagi mongolnál nagyobb hódítója nem volt az emberiség történetének. Imi és olvasni Dzsengiz khán nem tudott. Ilyen fölösleges dolgokra nem terjedt ki a mongol ifjúság nevelése. Ami egyébként egy cseppet se volt csodálatos, mert akkoriban az európai főurak se nagyon értettek a betűvetés mesterségéhez. Mégis Dzsengiz khán több volt közönséges barbárnál és tévedés volna a tatárjárás emlékei alapján azt hinni róla, hogy pasztitásnál egyebet nem müveit. Igaz, hogy a mongolok, ahol fergeteg módjára megjelentek és különösen ahol ellenállásra találtak, kímélet nélkül mindent feldúltak, lelegeltek és mindenkit legyilkoltak. Elpusztították a középázsiai mohamedán kultura székhelyeit, Szamarkandotés Bokharát, felégették Kina régi fővárosát, Jenkinget. a földdel egyenlővé telték Kievet és pusztulást és rémületet terjesztve söpörtek végig Magyarországon. Ez volt hódításuk taktikája. Ha azoúban valamelyik ország behódolt, megelégedtek vele, hogy fegyverfogható téríiait hadseregükbe, a nai/y hordába sorozták, mongol kormányzót állítottak az élére, egyébként pedig nyugodtan hagyták. Azok a hittérítők, akik Dzsengiz khán és utódai idején elvetődtek a karakorumi udvarba, megírják, hogy mindenféle nemzethez tartozó embereket találtak a khán udvarában. Voltak közöttük még magyarok is. Közönséges emberi tulajdonságokkal olyan birodalmat, mint Dzsengiz kháné. meghódítani nem, de megszervezni még kevésbbé lehetett volna. Ez a sivatagi mongol egyike volt a világtörténetem nag> államszervezőinek is. A római birodalom évszázadok alkotása volt; Dzsengiz khán negyedszázad alatt teremtette meg a mongol birodalmat. A rengeleg birodalomnak a néhai mongol sátortábor, Karakorum volt a középpontja. Ezt a sivatagi fővárost rendszeres gyorsposla-járatok kötötték össze a birodalom minden részével. A nagykhán állandóan értesült mindenről, ami akár a kisázsiai, akár a koreai végeken történt Elképzelni is nehéz azt az óriási apparátust, amely állandóan mozgásban volt, egy olyan korban, mikor, nem ismerték se a vasutat, se az automobilt, se a távírót Katonaemberek mondhatják meg, hogy milyen feladat volt egy ilyen korban százezres hadseregeket egységes tervek szerint irányítani, vezetni, élelmezni és minden szükségessel ellátni Indiától Magyaroszágig. Dzsengiz khán jött, végigzugott a világon és elment, uiint a vihar. De a világtörténelmi nyomok: