Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-18 / 87. szám

Flatlzelé»! Ara havonta 3-20 vidéken é» a fftvAroíha i :Vf»>. KUliaidSn S-40 penna. Sgves szám 16, vntar- es Ünnepnap 24 illier BSSH 9ZE6ED: Sxerhetzlöség: Somogyi ucca M. L em. Telefon: Kiadóhivatal. XfllCKInkfínyvfAr és fegylroda : Aradi ucca 8. Telefon: 306. - Nyomda : I.»w I.Ipól ucca 19. Telefon : 16—34. «»«»«» Csütörtök, 1929 április 18 JQl V. évfolyam szám MAKÓ: SzerkeszlAség és kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon: 131. szóm.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerketzlfitég é» Kiadóhivatal: AndrÄMy ucca 23. Telefon: 49 »zAm. « » «» « » « >» « » Angol helyzetkép Bethlen Gábor kora óla a magyarságnak nem volt önálló külpolitikája és a hosszú századok alatt, niig a magyar külpolitikát a császári ház igényeinek megfelelően Bécsből intézték, a magvai- nemzetnek külpolitikai kér­dések iránti érzéke elsenyvedi. A közelebb fekvő Béccsel folytatott örökös küzdelem a távolabb eső, de esetleg összefüggéseikbea nagy horderejű ügyeket levarázsolta a nem­zet politikai horizontjáról. Mindössze két ön­álló, de következményeiben eredménytelen kül­politikai vonatkozású megnyilatkozása volt a magyarságnak, az ónodi és a debreceni fügi­getlenségi nyilatkozat. Hogy a magyarság sor­sa is a világpolitika szekeréhez van hozzá­kapcsolva, csak a nagy összeomlás óta tanul­tuk meg igazán. Csak azóta idegződött bele a magyar közönség gondolkozásába, hogy nap­jaink történetének nincsenek elszigetelt jelen­ségei s ami idegen államok életében történik, nz visszahatással lehet a mi sorsunk alakuláj­sára is. Ebbe a szemszögletbe beállítva, annak a választási harcnak a kimenetele, amely Ang­liában néhány hete megindult, Magyaror­szágra nézve sem lehet közömbös. A jelenleg uralmon levő konzervatív kormány napjai, melynek a külföld irányában a szürke Bald­ini miniszterelnöknél sokkal inkább Cham­berlain külügyminiszter volt a reprezentánsa, ngylátszik. meg vannak számlálva A konzerva­tív párt, amely ötödfél esztendő előtt meglepetés­szerűen nagy többséggel került be az alsóházba, az utolsó hetek eseményeinek hatása alat elve­szi lette önbizalmát és maga is számol kisebbség­rejutásánakeshetőségeivel. Az időközi választá­sok, amelyek Angliában sokkal inkább fok­mérői a választóközönssg felfogásában történt elhajlásoknak, mint másutt, sorra a konzer­vatívok ellen dőltek el és még ott is, ahol si­került nekik a kerületet megtartani, az ellen­zéki szavazatok tetemes számbeli gyarapo­dást mutatnak. Az sem segitett, hogy a konzer­vatív párt, mint arra már Angliában néhány esetben volt példa, merész gesztussal kiter­jesztette a választójogot, arra számitva, hogy az alkotmányba bevoni uj tömegek fogják vá­lasztási erőtartalékát szolgáltatni. Az uj választásnál Angliában szavami fog minden férfi és nő, aki huszadik életévét be­töltötte, de ez a páratlanul széles választójog nem lesz a konzervativ párt megmentője. Az ötödfél esztendő előtti események nem fognak megismétlődni. Angliában általános az elége­detlenség a jelenlegi kormányrendszerrel szemben és ez az elégedetlenség az általános választás alkalmával talál majd nyilt kife­jezést. Az elégedet lenség okai ismeretesek. Anglia évek óta állandó gazdasági válság állapotában van. A legnagyobb iparágak, a szénbányászat, vasipar, textilipar, sőt bizonyos mértékig még a hajózás is, képtelenek a világháboru óta megváltozott gazdasági viszouyokba beillesz­kedni. A munkanélküliség már nem időleges, hanem állandó jellegű és a munkanélküliek száma egymillión felül stabilizálódott. Hogy mennyiben hibás ebben a kormány gazdasági politikája, az nem reánk tartozik- A mi szem­pontunkból elég annak megállapítása, hogy az »ngol közvélemény arra hajlik, hogy a kor1­mány adja át helyét másoknak, akik talán több eredménnyel kísérlik mez a széles ré­tegeket érintő gazdasági bajok orvoslását. Lloyd George, a lobogó fehér sörényű walesi oroszlán, aki az uj választásnál a brit libera­lizmus reneszánszára számit, belefujt csata­kürtjébe és azóta messze halló hangon hir­deti, hogy olyan panaoeának van birtokában, amely a munkanélküliséget a költségvetés szá­mottevő megterhelése nélkül a jelenleginek számot sem tevő töredékére tudja leszállítani. A kormánybuktatás emeltyűjét a jelenlegi rendszer leginkább sebezhető pontján he­lvezte el. A másik nagy kérdés, amely az angol kö»­véleményt elfordította a konzervativ kormány­tól, a külpolitika komplexuma. Alapjában véve ez a probléma-csoport is gazdasági termé­szetű. Az angol közvélemény széles rétegei látják, hogy a világ ügyeinek az a rendezése, melyet a Baldw in-kormány megkövesiteni igyekezett, nem szolgálja a békés együttműkö­dés és közvetve az angol gazdasági élet ér­dekeit. Anglia elégedetlen, mert kormánya belement egy olyan külpolitikai irányzatba, amely tulajdonképen csak más nagyhatalmak imperialisztikus céljainak függvénye gyanánt jelentkezik. És mig igy Anglia a kontinensen nem a nyugalmat szolgálta, addig kormánya megengedte, hogy a másik oldalon állaudóan szaporodjanak az ellentétek közte és az Egye­sült Államok kormánya között. Pedig az an­gol közvéleményben mindig igen erős pállja volt az Amerikával való barátságnak. A jó­zan angol felfogás százötven esztendő előtt leszámolt az amerikai gyarmatok elszakadár sának tényével és azóta, rmiló iucidensektől eltekintve, a nyelvben és kulturában vele roi­kon tengerentúli köztársaság felé igyekezett orientálódni. A legutolsó választás alkalmával a konzer­vativ pártnak nagy ütőkártya volt a kezében a hirhedt Zinovjev-levél, amely a lx>lseviz­mus veszedelmének felidézésével hajtotta a választóközönség többségét a munkáspárttól legtávolabb eső konzervativ táborba. Ma az ilyen természetű eszközök elvesztették hatásu­kat és megismétlődésükre nem lehet számítani. Ma tisztán objektiv okok fogják eldönteni a választást, ezek az okok pedig a fennálló kormányrendszer ellen szólnak. Sokkal nehezebb megmondani, hogy mi kö­vetkezik majd a választás után. A háború óLa ugyanis az egymást váltogató kettős párt­rendszer Angliában megszűnt ós harmadik nagy politikai tényező gyanánt nyomult elő­térbe a munkáspárt. A kérdés az, hogy a két ellenzéki párt, a liberálisok és munkáspárt közül melyik fog nagyobb erővel visszatérni az alsóházba. Az esélyek a kettőre nézve kö­rülbelül egyformák. Egy további kérdés, hogy az uj politikai háromszög miként fog csopor­tosulni. A két baloldali csoport fog-e koaleálni, vagy a választás után sikerül-e a Rothermere lord által felvetett gondolat megvalósítása, hogy a két polgári párt egyesüljön koalíciós kormányzásra, de ebben az alakulásban a külpolitikai vezetés a liberális oldalt illess« meg. Ha ez történik, akkor figyelembe vévo Lloyd Georgenak több izben hangoztatott ki­jelentését, hogy a békeszerződések nem örök­életüek, sőt a világ nyugalma érdekében reví­zió alá kell venni őket, magyar szempontból ifi messzemenő irányváltozásra kell elkészülnünk. Borzalmas vasúti katasztrófa: száz kilométerrel száguldott a gyorsvonat Levegőbe emelkedtek a gyorsvonat kocsial — Tizenegy halott, huszonhét sebesült (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Brüsszelből jelentik: A halli vasútállomáson szerdán a kora reggeli órákban borzalmas szerencsétlenség történt. A Párisból jövő gyors­vonatnak az éjszakai sűrű köd miatt másfél­órás késése volt, amit a mozdonyvezető be akart hozni és Hall előtt százkilométeres se­bességgel rohant. A száguldó gyorsvonat elro- } bogott a tilosra állított szemafor előtt, amit a | mozdonyvezető nem vett észre és a következő percben teljes sebességgel rohant bele az ál­lomáson veszteglő lillei tehervonatba. Az összeütközés ereje olyan nagy volt, hogy; a gyorsvonat első postakocsija a levegőbe emelkedett, azután ráesett a mozdonyra. Két harmadik osztályú kocsi egymásba fúródott. Eddig a romok alól tizenegy halottat és hu­szonhét súlyos sebesültet húztak ki. Ä TőrekHanács ötévi fegyházra ítélte dr. Veér Imrét A köztársasági párt volt elnökének pöre a budapesti törvényszéken Budapest, április 17. A bndapesti törvényszék Töreky-tanácsa ma tárgyalta dr. Veér Imre, a köztársasági párt volt elnökének októbrista ügyeit. Az ügyészség vádiratot adott ki nemzetellenes bűn­cselekmény miatt Károlyi Mihály, Dugovics Vik­tor, Dlener-Dénes József, Garami Ernő, Kanti Zsigmond. Gábor Andor, .lászl Oszkár, Hortk Já­nos, Llnder Béla és Szende Pál ellen is, de Veér Imre ügyét elkülönítve tárgyalta. Veér Imre — miflt ismeretes — a szegedi állam­fogházban töltötte köztársasági agitációért reá­mért büntetését, majd elvesztette félszeme világát, szabadlábra került ss ¿saülqjtépeu Párfcha tá­vozott Később önként visszatért Magyarországra és önként jelentkezett. — Nincs törvényes alapja a vádnak — kezdte védekezését dr. Veér a mai főtárgyaláson, majd azr emlékezetes Royal-szállóbeli vacsoráról szólva, ki­jelentette. hogy az nem volt kimondottan ok­tóbrista jellegű. — Nagyon csodálkozom — folytatta —, hogy én itt egyedül állok a bíróság előtt. Töreky: Tessék belenyugodni! Vrér: Ez kormányait! trükk. TRrekv: Rendreutasítom. Veér; Nsm üt<mi--m..»egffiflBH- vMBt/ü tir*ö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom