Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-21 / 90. szám

1029 április 21. T>£!,!Vf \ GYAROR5Z kG A. Jculiusszminisszíer Berlinben (Budapesti tudósítónk telefon jelen- * képviselő jelent meg. Klebelsberg a Collegium tése.) Berlinből jelentik: Gróf Klebelsberg Knnó I Hungaricumban szállt meg, egy hétig tartózkodik kultuszminiszter két egyetemi tanár kíséretében . a német fővárosban, majd megtekinti a münsteri ma este Berlinbe érkezett. Fogadtatására az állo- ' és göttingeni egyetemed máson Bccker porosz kultuszminiszter és több I Szeged adójövedelmei másfélmillió koronáról 4 és félmillió pengőre emelkedtek A városi zálogház részére a Postatakarékpénztártól kérnek kölcsönt, hogy a kamatai leszállítsák — Vita a pénzügyi bizottságban a színház állami szubvenciójáról (A Délmagyarország munkatársától.') A pénzügyi bizottság szombaton délben összeült, hogy letárgyalja a város háztartásának 1928. évi zárószámadását. Az ülésen a tagok igen szép számban jelentek meg. A polgármester elnökölt és Rack Lipót pénzügyi tanácsnok ismertette a zárszámadás egyes tételeit. Dr. Bodnár Géza szólalt föl először. Véleménye szerint a zárszámadási jog éppen olyan fontos joga a város közönségének, mint a költségvetési jog. Az 1928. évi zárszámadásban azt tartja a legfontosabbnak, hogy a zárszámadás adatai szerint a város háztartása végre eljutott a tizmilliópengős végösszeghez. Kívánatosnak tartaná, hogy a pénzügyi bizottság hangsúlyozná a nagyobb takarékoskodás szükségességét és ilyen értelmű átiratot intézne a város tanácsához. Sokkal nagyobb és eredményesebb takarékoskodásra van szükség, mint amilyent a városi tanács kifejtr Bodnár Géza ezután megállapította, hogy a két legfontosabb kiadási tételt a személyzeti illetmények és az adóssági kamatterhek jelentik a város számára. A személyzet illetményeire közel négymillió pengő kell, mig az adósságok kamatai közel másfélmillió pengőt emésztenek fel. Akármilyen nagy összeggel szerepel a személyzet illetménye a zárszámadásban, kétségtelen, hogy az alsóbb kategóriákba tartozó városi alkalmazottak fizetése nyomorúságosan kevés. A tanácsnak foglalkoznia tellene e .kérdés rendezésével, mert 1925 óta, amikor utoljára rendezték a városi tisztviselők illetményeit, az elsőrendű közszükségleti cikkek ára legalább negyven-ötven százalékkal emelkedett A leghelyesebb megoldás az lenne, ha a város valamilyen módon, de feltétlenül szukcesszive redukálná az alkalmazottak létszámát. Utasítsa az ügyosztályok vezetőit a tanács, hogy saját ügyosztályukra vonatkozólag tegyenek a létszámapasztás ügyében konkrét javaslatot. Az adózás kérdéséről szólva megállapítja Bodnár Géza, hogy bár igaz, hogy a város egyetlen uj adónemet sem hozott be, a városi polgárság adóterhei mégis megkétszereződtek a háború óta az adókulcsok állandó emelkedése következtében. A városnak 1913-ban másfélmillió korona adójövedelme volt, ma pedig közel négy cs félmillió pengő. A városi polgárság az állami adókkal együtt évente körülbelül nyolcmillió pengő adót fizet, a háború előtt csak négymilliót fizetett. Ezt a tehertöbbletet egy leszegényedett, keresetében erősen redukálódott lakosság nem viselheti el. Törekedni kell a terhek csökkentésére. Ez a nyomorúságban sínylődő nemzedék nem vállalhatja magára hossz« évtizedek mulasztásainak pótlását. Kifogásolta Bodnár Géza, hogy a zárszámadásban nincs pontos kimutatás arról, hogy a város mennyit költött már az egyetemre és mennyi egyetemi teher sulyo o ik a kó'tscgvetésre. — Megmondom én — szólt közbe a polgármester —, körülbelül nyolcmillió pengőt költöttünk eddig az egyetemre. Bodnár Géza ezután az alapítványok restaurálásának kérdéséről beszélt és kijelentette, hogy ezt a kérdést pénz nélkül, egyszerű könyvelési tétellel rendezni lehetne. A város beállítaná az alapítványok névértékét a költségvetésbe az alapítványok passziv követelése gyanánt és a kamatokat megfizetné utána. Ezután Pásztor József szólalt föl. Beszéde elején a városi zálogház üzletviteléről beszélt. Elmondotta, hogy hiteles helyről beszerzett adatai szerint a városi zálogház 20—2 í százalékot kamatot szed a kölcsönök után. Ez a kamat nem törvénytelen, mert a törvény huszonöt százalékban állapítja meg a ?á!ogkamat makszimumát, de azért mégis antiszociális, különösen egy városi intézmény részéről az, mert hiszen a város, mint erkölcsi testület, szociális céllal alapította ezt a zálogkölcsönző intézetet. A zálogházba a legtöbb zálogtárgyat, kisértékű ékszereket, jegygyűrűket a szegényebb emberek viszik be négypengős kölcsönért A város ötszázezer pengőt fektetett be eddig a zálogházba és ezért a pénzért annyi kamatot kap a zálogháztól, mintha a pénzt valamelyik bankban, vagy takarékpénztárban gyümölcsöztetné. Budapesten nincs városi zálogház, ellenben van a központi zálogház és annak 32 fiókja. A pesti zálogházak mindössze tizenkétszázalékos kamattal dolgoznak és ezen felül a felektől a zálogtárgy becsértékének két-három százalékát szedik csak be egyszer és mindenkorra kezelési költség címen. A budapesti zálogházak a postatakarékpénztártól kapják a forgótökét tehát attól az állami intézettől, amelynek az egész országban van hálózata és amelv az egész ország területére kiterjeszti pénzügyi FrankÓ AndOrgyogyszertárában OugonlcS-tér (Szegedi Napló h6z) kaphat""1 a felülmúl hatatlan hatása „Virágkrém". Az angol főnri kSrSk kedvenc itala az indiai CHRYSINTHEMUM TEJI most kicsinyben is kapható. V< kilót bádogdobozban Pengő 6*60 beküldéso ellenében bérmentvé szállif: k.22 T. H. ANDERSEN Budapest, VI., Andrá>sy-ut ZO. «Dürkopp«, »Automoto« »Lucifer«, »Steyer«, »Ameri cán« a világversenyek svöz esei minösígben utólí h tetleu Gyárt «rak' Gummtk, alkatrészek legolcsóbban. 876 gyermekkocsik e^z^bb kivitelben reklára ára»on - Árjegyzék ingyen. Kardos István u'ódán*i Csekonlcs a. 5. Pécs mellett 62° meleg, kénes, iszapos rádióakti v gyógyforrásaiSÜS2K rfaeuma, mmimi CSUZ és ÍSChiQS ellen. JElő-utóidényben szállodai szoba, teljes ellátás, I. osztályú fürdővel együtt M. 40 naponta pengő. KérHn részletes prospektust. Interurbán telefon: 9. működését. Ebben a kérdésben is érvényesül azonban az a kormányzati szellem, amely a vidékkel nem törődik, hanem mindent Budapestnek ad. — Azt indítványozom tehát — mondotta Pásztor József —, hogy a pénzügyi bizottság terjesszen javaslatot a tanácson keresztül a közgyűlés elé, hogy a közgyűlés irjon fel a kormányhoz és kérjen a postatakarékpénztárj tói megfelelő nagyságú tőkét a városi zálog! ház számára. így a város pénze felszabadulna ' a zálogházban és ezt a pénzt más célra is : felhasználhatná a város. Eelhivja Pásztor a város hatóságának figyelmét arra is', hogy tudomása szerint Szegeden nagyon sok zugzálogház működik és zsarolja a szegé nyembereket. írjon tehát át a város tanácsa a rendőrséghez és kérje ezeknek a: zugzálogházaknak szigorú üldözését A városi háztartás költséges kezeléséről beszélt ezután Pásztor és csatlakozva Bodnár Géza véleményéhez, a tisztviselői létszám revízióját szintén szükségesnek tartotta. Rámutatott arra, hogy a város nagyon sok állami funkciót végez, de az államtól ezért semmi ellenszolgáltatást nem kap. A városi adóhivatal kezeli és szedi be például az állami adókat is, amelyek mintegy ötven százalékát jeleintik az adóhivatal egész forgalmának. Jo gosult tehát az a kívánság, hogy az állam vállalja magára a városi adóhivatal fantartási költségeinek is az ötven százalékát. (Közbeszólások: Ezért kap a város részese-1 dést a forgalmi adóból és ezért engedte át az állam a városnak a kereseti adót.) ! — De azért kérhetjük az állami hozzájárulást — válaszolt a közbeszólábokra Pásztor —, aki ezután a városi intézmények devalválódott államsegélyéről beszélt és indítványozta, hogy a város hatósága az államsegélyek mlorizálását is kérje a kormánytól. Pásztor József ezekután a színház államsegélyének kérdésével foglalkozott, Megállapította, hogy a színház mai formájában képtelen jelentősebb kulturális eredmények elérésére, mert a város egymagában nem áldozhat annyit a szinházi kulturáért, mint amennyire szükség lenne. Hivatkozott a kultuszminiszternek arra a kijelentésére, amelyet Szegeden tett a házikezelés első esztendejében, amikor megáliapitolta, hogy a város nagy szolgálatot tett a szini kulturának a házikezeléses rendszer bevezetésével, kijelentette azonban azt is, hogy a házikezeléses rendszer fentartásával járó terhekben osztozkodnia kell a városnak, a társadalomnak és az államnak egyaránt A város és a társadalom már viseli a terheket, de az állam a kultuszminiszter határozott Ígérete ellenére I sem járult még hozzá a szinház ientartásához. Tudomása szerint a polgármester ötven-1 ezer pengő államsegélyt kért a kultuszminisz- > tértől. Ezt a legnagyobb mértékben helyesli.1 azonban anníl jobban helyteleníti azt, 'hogy