Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-21 / 66. szám

1929 ni'ífcíus '2f, ntfJMGYAffffllS'ZAtf Tonelli Sándor előadása d szegedi Moíary Klubban Szovjeloroszországrél (A Dclmaggarország munkatársától.) A szegedi Rotary Klub tegnapi összejövetelén dr. Tonelli Sándor az angol parlament kiküldött bizottságának Jelentése, Koch-Weser porosz igazságügyminiszternek Oroszországról szóló beszámolója és a szovjet Oroszországról legújabban megjelent könyvek alapján előadást tartott a szovjet gazdasági viszonyairól. Előadásában abból a kettős kérdésbűi indult ki, hogy miként szerezhette meg Oroszországban egy maroknyi kisebbség a hatalmat és ez a hatalom miként tudott 12 év leforgása alatt állandósulni. Az első kérdésre részben az a dezorganizálódás adja meg a választ, amely Oroszországban a háború alatt végbement, részben magyarázatot szolgáltat azonban az a körülmény is, hogy Oroszországban csak ellenzéki pártok voltak, amelyek a hatalmat mind valami dchonesztáló dolognak tekintették és csak Lenin és hiuci voltak azok, akik tudatosan a hatalomnak a megszerzésére törekedtek. Megtartani viszont ezt a hatalmat azért tudták, mert valósággal szervesen kiirtották mindazokat az elemeket, amelyeknél arra lehetett számítani, hogy a, régi rendnek a visszaállítására törekszenek. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a gazdasági rendszer, amely ma Oroszországban fennáll, azonos az ortodox-marxizmussal, vagy azzal a gazdasági politikával, amelyet a szovjet megalakulása alkalmával maga elé kitűzött. .4 szovjet kénytelen volt megalkudni a viszonyokkal; először 1923-ban szabaddá tette az úgynevezett parasztpiacot, vagyis megengedte a parasztoknak, hogy gabonájukat eladják. Erre következett a gabona megadóztatása, a postai és vasúti tarifáknak a helyreállítása és a kereskedelemnek nagyrészben való szabaddá tétele. Ma a belkereskedelem 90 százalékban ismét magántevékenységen alapul és csupán a külkereskedelmet tartja az állam a kezében. Elméletileg a szovjet- még mindig azt hirdeti, hogy a földtulajdon az államé, de megengedi a birtokolt földek átöröklését, a bérmunkások alkalmazását, sőt a kisbirtokok egyesítését is. Csak a ^ külkereskedelem az, amelyhez a szovjet feltétlenül ragaszkodik, de kénytelen is ragaszkodni, mert azzal <11, vagy bukik az egész rendszer. Oroszországban ugyanis az orosz ipari munkás ¿okkal kisebb teljesítőképessége mellett életbeléptették a 7 órás munkaidőt, a gyárak rendkívül magas termelési költségekkel dolgoznak, igy például a Koch-Weser adatai szerint ugyanannak a mennyiségű vasnak az előállításán, amelyet külföldön két munkás készít, Oroszországban Vr—íő munkás dolgozik és ha ilyen viszonyok mellett szabaddá tennék a behozatalt, a szovjetnak egész ipari rendszere egyszerre összeomlana. A szovjet a külföldi behozatal szabályozásával védi a maga életképtelen iparát A mérlege az orosz állapotoknak az, hogy a szovjet 12 év elteltével még áll. A régi rend eredeti formájában már alig térhet vissza, mert 12 éo elteltével a parasztoktól a földet visszavenni már nem lehet. A bolsevizmus még ma is a legnagyobb kegyetlenséggel jár el a régi polgári osztály minden tagjával szemben, igy például nem engedi meg, hogy régi állami hivatalnokoknak, vagy katonatiszteknek gyermekei középiskolába, vagy egyetemre járjanak, gazdaságilag és társadalmilag azonban már nem az, ami volt Gazdasági életképessége a szovjetnek képes és csak a külföldtől való elzárkózás mellett tudja magát fen. tartani. Ideig-óráig ezt Oroszország rengeteg területe lehetővé teszi, mert nagyjából el tudja látni magát Éppen azért nagyon nehéz megjósolni, hogy mikor fog bekövetkezni az a kényszerhelyzet, amely a gazdasági viszonyok teljes revízióját teszi szükségessé. Borzalmas he§ycsuszamlás Ausztriában Linz, március 20. Braueau mellett Sehlafzen környékén, Unterlochenban a Siedelberg egyik nyúlványán katasztrofális hegycsuszamlás történt, amely egy négytagú család által lakott ház felét magával sodorta, négyen, egy gyári munkás felesége és három gyermeke a családiház nagyságú sziklatömb alá került, amely halálra zúzta őket. Egy ember súlyosan megsebesült. A szerencsétlenség színhelyén husz utász, továbbá csendőrök dolgoznak, de ezenfelül még 30 katona segítségét is igénybe kelj£tt venni. További heavosuszamlástól tartanak. jfi {iiX'áfmas miniért őrőme1es% nem fesz többé gondja -mert a Úját vftrnrsrifín f Kiméire A közgyűlés isméi megszavaztat a városi tisztviselők 1927-es karácsonyi előlegének elengedéséi Érdekes vita a város kezén elértéktelenedett alapítványok restaurálásáról Csütörtökön folytatják a közgyűlést (A DélmagyaroTszág munkatársától.') Az első tavaszi közgyűlés iránt elég nagy érdeklődés nyilatkozott meg. A városatyák — ujak és régiek vegyesen — csaknem egészen megtöltötték a napsugaras közgyűlési termet. A polgármester félőt előtt nyitotta meg a közgyűlést. Jelentését dr. Pávó Ferenc tb. tanácsnok olvasta fel. Zala vármegye az autonóm vámlarifa revízió« fáért és a kartellkérdés rendezéséért köriratozik. A tanács a vámtarifa revízióját nem tartja kívánatosnak, ellenben a kartellkérdés rendezéséért indított akcióhoz csatlakozik. Dr. Fajka Lajos kért szót Zalamegye köriratához. Kijelenti, hogy a köriratot teljes egészében elfogadja, mivel az a mezőgazdaság érdekeit szolgálja. Szeged nemcsak ipari és kereskedelmi város, hanem elsősorban mezőgazdasági. A mezőgazdaság válságban van. Mindent el kell követni, hogy a helyzet enyhüljön. A gazdatársadalom helyzetének megkönnyítése érdekében fontos, hogy a mezőgazdaságban szükséges ipari cikkek váuitarifáját leszállítsa a kormány. Wimmer Fülöp a tanács javaslatát fogadja el. Szerinte az autonóm vámtarifa fentartása fontos államérdek, mert azt a célt szolgálja, hogy a kereskedelmi tárgyalások alkalmával az állam rekompenzálhassa a tarifa leszállításával az elért kedvezményeket. Ha a magyar mezőgazdaságnak más bája nem lenne, mint az autonóm vámtarifa, akkor gratulálni lehetne a magyar mezőgazdaságnak. A kartelitörvény megalkotására pedig nagy szükség van. Dr. Tonelli Sándor kijelenti, hogy a mezőgazdaság érdeke követeli meg az autonóm vámtarifa fentartását, mert ha az állam minden rekompenzáció nélkül leszállítaná az ipari cikkek behozatali vámját, akkor nem érhetné el az ország, hogy a szomszédos államok beengedjék a magyar mezőgazdasági termékeket és ezzel agyonütnék a magyar mezőgazdaságot. Fajka Lajos szólal még fel a zárszó jogána majd a polgármester elrendelte a szavazást.' A többség a tanács javaslatát fogadta eL ~ Ezután dr. Pávó Ferenc ismerteti fa számonkérőszék működésének eredményét. A számonkérősze'k nem tapasztalt szabálytalanságot, hanem lelkiismeretesen igyekezett teljesíteni kötelességét minden ügyosztály cs minden hivatal, A tanács a levéltár selejtezésére tett ezután javaslatot. 1861-ig kiselejtezték a levéltárt. Most 1913-ig kell selejtezni. A közgyűlés Kiss Ferencet és Tőrös Sándort küldte ki a selejtező bizottságba. Fajka Lajos nem tartja helyesnek a selejt tezést, mert később szükség lehet egyik-másik kiselejtezendő aktára. Ha a levéltár jelenlegi helyiségeiben nem fér el, akkor uj helyiségekkel kell inkább kibővíteni. Dr. Bodnár Géza nem ért egyet Fajkával. Minden hatóság selejtezi irattárát. Azt azonban nem tartja helyesnek, hogy egészen 1913-ig selejtezzen a városi levéltár. Azt javasolja,, hogy csak 1897-ig selejtezzék a levéltárt. Sz. Szigeti Vilmos városi főlevéltáros szólalt fel ezután. Elmondja, hogy selejtezést; törvény nincs, a most bemutatott szabályzat felsorolja azokat az aktákat, amelyek nem selejtezhetők ki. A polgármester ezután bejelenii, hogy a tanács hozzájárul Bodnár Géza indítványához. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta ezután a Bodnár-féle inditványt és kimondotta, hogy csak az 1868—1897. évi akták selejtezését rendeli el. Nagy vita támadt egy vizbekapcsolási felebbezés körül. Az egyik Móra-uccai háztulajdonos kért engedélyt a magasnyomású víz bevezetését a Móra-uccai tanács az engedélyt megtagadta. Megfellebbezték. A tanács a felebbezés elutasítását kérte. Dr. Szivessg Lehel és dr. Fajka Lajos szólalt fel a tanács javaslata ellen. , A közgyűlés ezután leszavazíg. a lafiácsot,