Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-14 / 61. szám

1929 március 14. DfiT.W * r.V ^ ""«¡7 JG 3 Amiről elfeledkezett a tíiszkozciyíilés „A íanács maid foglalkozik a külföldi üdvözlésekkel" — mondía a polgármester (A Délmagyarország munkatársától.) A törvényhatósági bizottság keddi díszközgyűlésén — mint arról a Délmagyarország részletesen beszámolt — dr. Gaál Endre ny. kulturtanácsnok felvetette ugyanazt a gondolatot, amely hangot kapott keddi vezércikkünkben, ahol többek között a következőket irtuk: »Ha a díszközgyűlés nemcsak ünnepelni akarna, de emlékezni is, hálairatot küldene mindahoz a v>ároshoz, melyről accát nevezett el, hálairatot küldene Londonba, Róm'ba, Berlinbe, Brüsszelbe és Bécsbe is, mert a pusztulásra emlékezvén, talán illenék megemlékezni azokról is, akik talpraállani segítettek és talán melegebbé tenné a szimpátiát, ami még lehetne termékeny az elszerencsétlenedett, de talpraállt város s az elszerencsétlenedett s még talpraállni nem tudó nemzet javára.« Ugyanez a gondolat nyilatkozott meg Gaál Endre emlékbeszédében, amikor a következőket mondotta: — Nincs jogom indítványt tenni, csak a polgármester ur figyelmét hívom fel: talán illő volna az adományozó államokkal most, ötven év után a város háláját és köszönetét újra tolmácsolni, egyben mostani salyos helyzetünkre figyelmüket felhivni. Gaál Endre szavait általános helyeslés kisérte a diszközgyü'ésen, helyeslőleg bólintott az ott jelenvolt kultuszminiszter is, rábólintottak a tanács tagjai is, de azért nem akadt senki, aki ezt a gondolatot magáévá tette volna, aki azt konkrét inditváng formájában előterjesztette volna, mert hiszen Gaál Endre, amióta nyugalombavonult, nem tagja a közgyűlésnek, indítványozási joga nincsen és csak, mint meghívott beszélt a díszközgyűlésen. A díszközgyűlés valahogyan olyan formában alakult ki, mintha nem is a törvényhatósági bizottság ülésezett volna, mintha a városatyák felszólalási és inditvángozási joguktól megfosztott hallgatói lettek volna a kultuszminiszterre tartott hivatalos pohárköszöntőknek. Mert a nagy hizelkedésben elsikkadt valahogy a díszközgyűlés őszuzehivásának az alapoka, az árvizévforduló, a szónokok nem a város feltámadását ünnepelték, nem tt várost uj életre keltő emberi szolidáritást, hanem u — minisztert. így azután Gaál Endre indítványának nem is akadt gazdája. Az fejbólintással elintéződött. A Délmaggarország munkatársa szerdán délelőtt kérdést intézett a polgármesterhez ebben az ügyben, aki a következőket mondotta: — Igen, igen, a város tanácsa majd foglalkozik ezzel a kérdéssel és a külügyminiszter utján elküldi azokat a hálaleveleket azoknak az államoknak és városoknak, amelyek ötven évvel ezelőtt segítséget nyújtottak Szegednek. Változékony,, szeles idő A Meteorológiai Iniézeí jelentése: Hazánkban túlnyomóan derült idő mellett gyenge éjjeli fagyok voltak. A hőmérséklet többnyire plusz 4—5 fokra emelkedett. Budapesten délben a hőmérséklet plusz 8 fok Celsius volt. jóslat: Változékony, aránylag enyhe idő kisebb lecsapódásokkal és megélénkülő szelekkel. A Meteorológiai Intézet jelentése esfe 10 órakor: Az európai időjárás általában az északnyugati aránylag enyhe óceáni légáramlás hatása alatt áll. Különösen enyhe az idő Déleurópában. Lecsapódások inkább csak Keleteurópában voltak. Hazánkban az idő jórészt derült és erős nyugati légáramlás mellett aránylag enyhe. Jóslat: Változékony és egyelőre szeles idő várható, gyenge éjjeli fagyokkal. Null fok alá szállt a szegedi hőmérő A szegedi egyetem földrajzi intézetének meteorológiai obszervatóriuma jelenti, hogy szerdán Szegeden a hőmérő legmagasabb állása 7.8 fok Celsius, a legalacsonyabb pedig — 3 fok Celsius volt. A barometer adata nullfokra és a tengerszinre redukálva reggel 761.6 mm., délben 759.7 mm. A levegő relativ páratartalma reggel 99 százalék, délben 60 százalék volt. A szél iránya reggel déli, délben nyugati s erőssége 0—1. 60 fiffier dobozonként 2Q&ŐÍzanafíobozonfíént tandfan&énl és azért egy nagu táP JCímjc -Hab. Súlyos motorkerékpár~szerencsétlenség a Zrmyl~uccáhan (A DélmagyarorszaQ munkatársától.') Buttvla József városi műszaki tisztviselővel szerdán délután a Zrinyi-uccában súlyos motorkerékpár-szerencsétlenség történt. A fiatal sportember motorkerékpárján a Zrinyi-uccából a Gizella-tér felé igyekezett. A Zrinyiucca végén Butlula motorjával ki akart térni egy szembejövő kocsinak, amiko» felfutott a gyalogjáróra. A motorkerékpár a következő pillanatban felborult és a szerencsétlen sportember széles ivben repült le a motorról. A1 motorkerékpárnak még forogtak a kerekei, amikor Buttula eszméletlenül feküdt a kocsiúton. A szerencsétlenségről azonnal értesítették a mentőket. A kivonuló mentők Buttulát a sebészeti klinikára szállították, ahol megállapították, hogy mindkét lába eltörött. A helyszíni szemle alapján kitűnt, hogy a szerencsétlenségért senkit sem terhel felelősség. Tiz évvel vakifották meg Szened amely még ma Is vakon (A Délmaggarország munkatársától.) A körtöltésen, ott, ahol a Csongrádi-sugárut áthajlik a sándorfalvai müutba, szomorúan áll egy furcsa, elfelejtett ts elhagyott »emlékműt. Rücskös, fehér kövét már messziről megláthatják azok, akiket végighajt a sorsuk ezen az uton. Az emberek megszokták, hogy ott van, ma talán már nem is törődnek azzal, hogy miért került oda, minek az emlékét őrzi, kik állították fel? Az emlékmű pedig vakon áll őrt a körtöltés faláJ rmk ormán, szemürege üresen mered a közömbössé vált város felé. Üresen, mert márványszeezelőtt egyetlen árviz-emlékét, nézi a föltámadt várost Valamikor a kőből faragott emlékmű város felé néző oldalán aranybetűs emléktábla hirdette, hogy ezen a ponton vesztette el Szeged népe az árviz ellen kifejtett heroikus küzdelmét Ez a márványlap azonban 1919 nyarán eltűnt róla és azóta nézi vakon a megcsonkított kőtömb a várost. Pedig azóta több, mint tiz esztendő telt el és az idő elérkezett a borzalmas pillanat félszázados évfordulójához. A város mindenható urai nem igen járnak Sándorfalva felé, hiszen ezen az uton nem kínálkozik hódoló elismerés, szivbizsergető dicséret, sőt ióindulatu fejbőíogatás sem. Akik! mét ezelőtt vagy tiz esztendővel kiütötte az emberi brutalitás. Az emlékmű a városnak azt a pontját őrzi, amelyen keresztül ezelőtt, pontosan ötven esztendővel betört a Tisza haragos, bosszúálló, pusztító árja a belterületre és néhány óra alatt a föld színével tette egyenlővé a büszke várost. Nevezetes pont j volt ez valamikor. Hetvenezer ember rettegése I figyelt rá és hetvenezer ember kétségbeesett reménykedését változtatta át reménytelen kétségbeeséssé. Megérdemelte azt az emléktáblát, amelyet a megbékélt utódok állítottak föléje szörnyű meI mentőként az utódok feledékeny utódai számára. pedig ezt az utat járják, azok sokgondu, sok dolga és kevéskenverö szegényemberek, az élet kipusztít szivükből minden érdeklődést más baja-gondja iránt A városnak mégis jóvá kellene most, az ötven éves fordulón tenni ezt a tiz esztendős nemtörődömséget Hiszen olyan jelentéktelen dologról van sző. Nem kerülne sokba az uj márványtábla és rendbejönne a dolog. Nem is a pénzhiányom mult eddigi hanem a nemtörődömségen. Pedig ha valamelyik kegyelmes vendég most kíváncsi lenne arra a pontra, ahol a Tisza bevette Szeged büszke városát, a büszke város urai naogon elszéggelnék magukat,