Délmagyarország, 1929. március (5. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-13 / 60. szám

BSHH UELMAl.VAKOKN£AU iy2U Oiaxaus lá. vány a magas töltésről —Isteneknek való színjáték —. Pár óra a ít 4000 ház omlott össze, ingadozni kezdtek a tet6 és falak, pár percig recsepés hal­latszott, aztán egekig nyúló porfelhő szállt fel B mire eloszlott, eltűnt a ház, csak farészei úsz­tak a vízen. A látvány borzalmát növelte a víz tetején égő íüz, a gyufagyár, pálinkagyár, egy nagyobb s több kisebb magánház égett. — A vasúti töltés tömve volt menekülőkkel, bár folyton ujabb vonatok indultak Temesvár felé. Délfelé mi is elutaztunk. — A király 17-én érkezett Temesvár felől Sze­gedre, kíséretével csónakon tekintette meg a várost — Azt, amint a menekülőkkel szemben az ország, különösen Délvidék viselkedett, leirni nem lehet, elmondhatta Szeged Kossuth szavait: »Leborulok a uemzet nagysága előtt!« Társzekerekkel hozták az élelmiszereket, a vonat mentén a legkisebb • állomáson is kosarakban állt az ennivaló, tárt károkká! fogadták a károsultakat, lakással, éle­lemmel, ruhával ellátták, sőt pénzsegélyt is adtak. De dicséretesen viselte magát Szeged népe is, sehol rendzavarás nem fordult elő, mindenki igyeke­zett segíteni embertársán. — A menekültek lassankint visszaszivárogtak, uj -foglalkozás alakult ki, a romok között való keres­' élés. Magam is szereztem párevezős csónakot, azon mentem naponkint a házunkhoz, aminek az rlpje még soká állt csak a belső része omlott össze. — A Budai országúton, a mai Kossuth Lajos­sugáruton, aránylag kevés viz volt Egy élelmes magyar ezen a vonalon hordók tetején csárdát nvitoM bort mért, vizén usző háztető alatt lakott. — 'Azután megnyilatkozott az egész világ rész­véte, ugy, mint sohase azelőtt, se azután. Kép­zelhetetlen mennyiségű természetbeli adomány ér­kezett a világ minden részéből, 2,600.000 forint készpénzt osztott szét a kir. biztosság a lakosság segélyezésére — a felbecsült kár 12 millió forint volt Meghatóan kiemelkedik az adományozók so­rából Kossuth Lajos, ki a saját, fiai és Ihász ezre­des nevében 500 arany frankot küldött. Nincs jogom indítványt tenni, csak a pol­gármester ur figyelmét hívom fel, talán illő volna az adományozó államoknál most, 50 év után a város háláját és köszönetét újra tolmácsolni, egyben mostani súlyos helyzetünkre figyelmüket felhívni. (He­lyeslés.) — Négy év múlva, 1883 októberében látogatta meg a király az újraépült várost A vár helyén díszes palotasorok épültek, kész volt a városháza, a színház, posta, törvényszék, körtöltés, rakpart hid és már sok magánház. Négy év munkáját büszkéu mutathatta Tisza Lajos királyának. — A királyi napok után a királybiztosságot is feloszlatták. Tisza Lajos 1883 december 31-én búcsúzott a város társadalmától, tiszteletérc fé­nyes táncvigalmát rendeztek, az elsőt és utolsói a városházán, legszebb alkotásán. Gaál tanácsnok megemlékezése után a fő­ispán a Magyar Hiszekeggyel zárta be a dísz­közgyűlést és az ülés jegyzőkönyvének hitele­sítésére "dr. Kószó István, Bacíc Bernát, dr. Gerle Imre, Korom Mihály és Wlmmer Fülöp; bizottsági tagokat kérte föl. Peidl Gyula fel akart szólalni a díszközgyűlésen, de az ügyrendre való hivatkozással nem kapott engedélyt A díszközgyűlésen résztvett — mint fentebb adni a diszközgyü'.csen, mert rámutattam vol­kózöltük — Peidl Gyula Szeged országgyűlési képviselője is, aki délelőtt féltizenegykor ér­kezett Szegedre. A képviselő a közgyűlés előtt magjelent a polgármesternél és a főispán­nál, akinek bejelentette, hogy a díszközgyűlé­sen röviden fel óhajt szólalni. A főispán kö­zölte azonban Peidl Gyulával, hogy óhajának nem tehet eleget, mert a közgyűlési ügyrend ezt nem engedi meg­A Délmaggarország munkatársának alkal­ma volt Peidl Gyulával beszélni, aki a kö­vetkezőket mondta: — Nagyon sajnálom, hogy nem volt al­kalmam a magam gondolatainak kifejezést na arra, hogy az egyébként nagyon szépen felépitett és több irányban nagyon elismerő beszédekben nyomát sem hallottam a mun­kánál; és a munkásnak kijáró elismerésnek. Már pedig bizonyára egyet ért abban velem mindenki, aki nem elfogult, hogy munka és munkás nélkül az újjáépítés a legjobb, aka­rat mellett sem sikerült volna. — 'A közeljövőben talán még lesz alkalmam bővebben is szólni erről az ügyről. Peidl Gyula a délutáni gyorsvonattal vissza­utazott Budapestre és igy nem vehetett részt a polgármester ebédjén. A Dugonics-Társaság emlékünnepélye Az árvizemlékürmepségek kiemelkedő ese­ménye a Dugonics-Társaság diszülése volt. Már jóval négy <5ra előtt a városháia közgyű­lési terme szorongásig megtelt ünneplő kö­zönséggel. A hatalmas terem szűknek bizo­nyult "az érdeklődők befogadására. A ven­dégek soraiban a város vezetői, polgári és katonai hatóságai foglaltak helyet, az elnöki emelvényen dr. Szalay Józseffel az élén a Dugonics-Társaság vezetősége, gróf Klebels­herg Kunő és dr. Glattfelder Gyula ültek. Dr. Szalay József nyitotta meg az emlékünnepélyt. — Az ember bukása — mondotta — még bem volt tragikus, mert nyomában egy világ részvéte fakadt és ott ragyogott a feltámadás Könnycseppje. A Dugonics-Társaság hálával idézi azok emlékét, akik szívvel és tettel, tanáccsal és kaláccsal siettek a bajbajutott város secitséeére. Dr. Glaiifelder Gyula csanádi püspök mondotta el ezután hatalmas beszédét az ár­víz országos vonatkozásairól. — Azt gondolom, a földrajz tudósai igazat fog­nak nakem adni, hogy nagy városi közület ki­alakulására alig van alkalmasabb hely, mint itt, ahol a Tisza és a Maros összefolyik. Mégis azt látjuk, hogy a város, amely itt alakult és itt nőtt fel, ugy a nemzetnek, mint az egész emberiségnek tudatára tulajdonképen csak akkor jutott, isme­retkörébe csak akkor kapcsolódott be> igazán, amikor az ár elsodorta. Azonban ha Szegeddel szemben az ő kiváltságos földrajzi helyzete da­cára. hosszú évszázadokon keresztül t eb" esi tett el­nyomással,'veszedelmekkel szemben való helyt­állása dacára sem nyilvánult meg ugy a nemzet elismerése és méltánylása, mint kellett volna. — Nem akarnám Szegedet díszítő jelzővéffel­ruház ni, hanem tényt akarok leszögezni s arra a tényre akarok rámutatni, hogy arra a nagy­jelentőségű befolyásra, amelyet Szeged az ország e részében kifejtett s amellyel a megsegített és 1.6 Ujabb fagyhullám köszöntött be. Ilyenkor egy csésze forrő, aromás len valóságos elixír. Ha kifo­gyott a készlete, siessen a MEINL-Dzletbe; Queen's blend a legfinomabb indiai uitermésil teafajták keve­réke, Jellegzetes Darjeeling aromával. A csészében gyö­nyörű, aranyszínű felön­tést ad. Vi kg. ára P 4-40­Meinl Gyula Rt. Szeged, Klauzál tér 2. sx. újra épített Szeged az egész magyar társadalommal szemben az ő háláját lerótta, s ez az, amit ez a város Délmagyarországnak az egységes nemzeti gondolatba való bekapcsolása terén, az egységes nemzeti lelkületnek, nemzeti felfogásra való össze­forrasztása terén tett — Azt hiszem, hogyha valaki hivatott élő bi­zonyságot tenni és szólani, akkor éppen én, aki annak az országrésznek vagyok még ma is jog­szerint püspöke, jó lehet hatásköröm kifejtésé­ben akadályozott püspöke, amely országrész ezt a befolyást legjobban érezte. Az, amit Szeged város Bánátnak és Bácskának megmagyarositása terén tett, az a magyar nemzet történelmében soha el nem évülő nagy jelentőségű áldás, a magyar nem­zeti gondolatnak, a magyar nemzeti érzésnek egy nagyszerű epochejája. Nemcsak iskolát végezni jöttek ide, nemcsak a magyar nyelvet megtanulni keresték fel a várost. Nem. Itt forrt össze lelkük Magyarországgal, a magyar nemzeti érzéssel. Sze­gednek ez volt a nagy jelentősége, a nemzet sor­sának irányításában nagyszerű történelmi hiva­tása. Ezzel viszonozta az országnak azt a gondos­kodását, amellyel az ország feléje fordult, amikor bajban és veszedelemben a feltámadásnak 6zinte reménye nélkül vergődött — kétségtelenül fontos az ország fővárosát naggyá tenni, de azt vélni, hogy egy ország fővá­rosát naggyá tenni annyit jelent, hogy az orszá­got is naggyá tenni, teljesen elhibázott politikai koncepció. Egy ország fővárosa legyen virágzó, dicső, de legyen minél több vidéki centruma is. Mert egy országot nem szabad annak a veszede­lemnek kitenni, hogy egy csapással, fejének le­ütésével az egész ország életerét átvághassák és az egész országot a pusztulás veszedelmének láte­gyék. Minél erősebb vidéki centrumokból árad ki arra a körzetre a kulturális, civilizatoris befo­lyás, amelyet egy értékes város jelent* annál ere­sebb lesz az ország. A püspök nagy hatást keltő beszéde utáp az ünnepi ülés emlékbeszédét gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter mondotta eL — Tragikus méreteket öltött, fenségest érintő szerencsétlenség volt a szegedi árvíz is, amely tényleg megkapta Európa népeinek a részvétét, — mondotta a miniszter. De én azt hiszem, hogy a mai nehéz időkben nekünk nem a katasztrófa nagyságával kell foglalkoznunk, hanem azzal a lelki nagysággal, amely az akkori magyar generá­ciót, szegedieket és általában a magyarokat el­töltötte, amely erőt adott nekik, hogy bátran hozzá fogjanak a felépítés munkájához. Nem jó sző az, amit rendesen használunk: Szeged rekonstrukciója. Tisza Lajos előtt nem egy egyszerű rekonstrukció lebegett, hanem Szegedből egy nagy várost, euró­pai várost akart teremteni. — Tisza Lajos memoranduma alapján megindult a nagy munka, egyik törvényjavaslatot a másik után terjeszti be a kormány, kinevezték a királyi biztost. Megadták a kisajátítási .jogot és az uj épít­kezésekre az adómentességet. Áz állam 40 millió forint kölcsönt vett fel a Tisza szabályozására és Szeged felsegélyezésére. Ebből 15 millió jutott mindenesetre kölcsön alakjában Szegednek 10 milliót ebből a lakosok kaptak házaik újjáépíté­sére, 5 milliót pedig a város fordított építkezéseire. Ebből létesült többek között a városháza és a színház. — De Tisza Lajosnak nagy koncepcióját leg­inkább az újjáépítési javaslat árulja el, amely sze­rint az állam építtette a tiszai rakpartokat, a tiszai hidat, a körtöltést és az állami hivatalok palotáit. Ezzel szemben Szeged költségéből fedezték a négy nagy sugárútnak, három kisebb sugárutnak, két körútnak, a köztelkeknek, a Mars-téri hatalmas laktanyáknak, két hatalmas gyűjtőcsatornának, a vár lebontásának és a kisajátításnak költségeit Valóban olyan terhek ezek, amelyeknek elviselésére szinte képtelennek tartanánk egy várost, amely akkorát szenvedett. Valóban megint csak a város nagy életképességének jelét kell látnunk abban, hogy negyven év alatt ezeket a terheket lassankint is képes volt kibírni­— Megint jött egy szerencsétlenség: Trianon. A városnak Trianon ellen való tiltakozását akar­juk összesűríteni ebben a szóban: Nigyszegod. — A in! demokratikus korunkban nekünk ki kell mennünk népiskoláinkkal a tanyára és a külváro­sokba szociális iskolákkal és ővódákkal. Nekünk fral&atatlan szelleme péntek a Korsóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom