Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-10 / 34. szám

SZEGED: 5ierke$zi3s6q: Somogyi ucca 22. I. cm Telefon« 13—33. - Kladóhlvalal, kölcsOnltünyvlAr ís legylroda i Aradi ucca S. Telefon: 306. * Nyomda : Löw F.ipOI ncca 19. Telefon • 16-34. «•«»«» Vasárnap, 1929 február 10 V. évfolyam 33. szóm Ilii —ILIUIIHIIIWma——M MAKÓ : Szerkeizlfiteg 6» kiadóhivatal: üxl ucca 6. Telelőm 131. tzim.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY t Szerkesztőség; é» klndóhlvnlol: AndrAuy ucca 23. Telelőn: 49- *zém. «» « » «1» «» Uoiirctesi ara havonta 3-zo vldüken és a löv&rosban 3-6o, kUltaidOn Q-40 pengő. Egye* szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 Itllér M® politizáljunk! Valamelyik névtelen haza-bölcse azt kurjantotta bele tegnap egy ellenzéki szónok beszédjébe, hogy kenyér kell a népnek, nem politika. Ez a kurjantás különben benne van mostanában a hatalompártiak úgynevezett monumentális beszédeiben is, — néha egyéb sincs bennük. Minden reakciós nyilatkozatnak az a veleje, hogy aki ismeri a magyar népet, az tudja, hogy a magyar népnek esze agában sincs választójogot kívánni, nem is álmodik róla, csak a demagógok fogják azt rá, amikor más mondanivalójuk nincs. A magyar nép nem politizálni akar, hanem dolgozni, gyarapodni, gazdagodni, a politikáról pedig azt tartja, hogy az nem neki való, mert az urak huncutsága. Meg kell állapitanunk, hogy ezek a kurjongaíások nincsenek minden igazság nélkül. A magyar népet mi is ismerjük, bár clominiumunk lényegesen kisebb, mint akikre néhány száz, vagy ezer hold van telekkönyvezve a hazából s bár béresek és ispánok nélkül szántunk-vetünk a papirmézőkön. S a magyar népet valóban mi is ugy Ismerjük, elég közelről, hogy annak valóban nem sok hajaszála hullott ki az általános választójogért való küzdelemben s azt valóban inkább a politikusokra bízta rá, maga legföljebb csak egy-egy lelkes éljent harsogott bele az okiejtésükbe, míg meg nem szólalt a déli harangszó. Mert a levesnóta véget szokott vetni a legfenköllebb hazafias lelkesedésnek is, akár a négyvennyolcas, akár a hatvanhetes oldalon a múltban, meg a jelénben is. A magyar népnek valóban sok a sürgősebb kívánnivalója, különösen most, mikor adnivalója már nem igen van semmi se. A puszta élete, a kenyere, a szűre, a gyereke gúnyája, a malaca legelője s talán a pipadohánya is fontosabb és kívánatosabb neki, mint a választói jog, amin hébe-hóba összemarakodnak a nagy urak, — igaz, hogy nem törik bele csontjuk. Az ellenkező állitások, a glebae adstrktus nemzet elkeseredése, a miatt, hogy őt kirekesztették az alkotmány sáncaiból, a feszült várakozás a széleskörű jogkiterjesztésre, — ezek mind csak lelkes kitalálások, mi értelme volna vele ámítani magunkat? Az igazság az, hogy a parasztnak — mert ez értendő a nép alatt — nem fontos a választói jog, mert nem tudja, micsoda az. Nem tudja, hogy az élet, a kenyér, a szűr, a csizma, a legelő s a pipa-dohány, (le még a pakli masina is mind benne van a választói jogban, ő csak annyit tud, ha idősebb korosztálybeli ember, hogy azért minden őt esztendőben öt pengőt, vagy ötvenet lehetett kapni, sőt volt már olyan világ, hogy ötszázat is adtak érte az okos embernek, ha jól forgatta magát Ha még fiatalabb csigolyája a nemzet gerincének, akkor annyi fogalma van a választói jogról, hogy akinek mértek belőle, az egy tányérból ehet birkapaprikást, vagy egy pohárból ihat buckáit a nagyságos, méltóságos, vagy kegyelmes úrral, akit az Isten éltessen, mert rettentő jó ember, • akárkinek hívják és nagyon célirányosan szaval. Egy fene, hogy mit szaval, mert ugyi:> mind leszállítja az adót, mikor a hordó tetejérül beszél, de ha meg van választva szeretett képviselőnknek, mégis csak ugy viseli a bajunkat, hogy rá nem ismerünk benne magunkra. , . . A mi népünknek ennyi az egész politikai iskolázottsága — és sajnos, nemcsak a köznépé ilyen. Az intelligens emberben talán még több van, aki nem bánja, ha kihagyják a választók névjegyzékéből s ha már benne van, kelletlenül megy el szavazni, vagy el se megy, inkább vállalja a bírságot, amit különben is el szokás amnesztiázni. Nagyon sok intelligens polgár van, akinek az az egyetlen politikai krédója, hogy: ne politizáljunk s még büszke is rá, hogy ő ilyen fölénnyel nézi a dolgok folyását. Maga a sajtó is anynyit hangoztatta ezt, hogy szálóigévé lett és a sajtó jóhiszemű volt, mikor ezt a tanácsot adta a nemzetnek s azok a vezércikkírók, akik ezt tanácsolták, különösen jó hazafiaknak és mély gondolkodóknak érzik magukat. Éppúgy, mint az a történet professzor, aki azt igyekszik beláttatni a gyerekkel idejekorán az iskolában, hogy a magyarságnak a politizálás a megölő nyavalyája. Pedig ez mind nem igaz. A magyarságnak éppen az a baja, hogy nem politikus' nemzet Pár is, február 9. A Tcmps a Vatikán és a | Quirinál megegyezéséről igy ir: A konkordátum lényegéről a forgalomban lévő hirek a következőket mondják: A pápa abszolút jogot nyer a félsziget püspökeinek kinevezése körül. A fiatalság oktatása a Szentszék által- óhajtott irányban foa és még ma se értette meg, hogy minden perfígár élete a politikán fordul meg. Nem azon. hogy milyen szorgalmasan túrja a főidet és hogyan tudja gyűjteni a vagyont, hanem azon, hogy milyen politikával kormányozzák az országot s hogy meg tudja-e ez a politika őrzeni az ő összecsorgott verejtékét. Hiába mondja, hogy ő nem törődik a politikával és oktalanul is mondja: mert a politika törődik ővele és meg is találja, mikor szüksége van rá. Megtalálja és learatja, amit 6 vetett, elveszi a vagyonát és ha sor kerül rá — hiszen végelemzésben a háború se más, mint politika — elveszi az életét. Igaz, hogy az is kiszolgáltatottja a politikának, aki törődik vele, de ha mindenki törődnék, ha mindenkinek fontos volna az, hogy ki beszél és mit beszél az ő nevében, akkor kiderülne, hogy az országoknak nincs végzetük, az országoknak csak jő, vagy rossz politikájuk van. Igaz, némelyik ország még ennyire sincs, némelyik országnak még politikája sincs, csak politikusai vannak. •••aiMnBnnMaBBHBBBnnRanci | történni. Az egyházi házasságkötést kőtelezővé teszik. Ez utóbbi reform maga után vonja a polgári törvénykönyv módosítását is A szerződést holnap irjáJ: alá, még pedig az állam részéről Mussolini, továbbá Rocco pecsétőr és Grandi államtitkár, a Szenlszék részéről pedig Gasparri, Pacelli és Jüuca bíborosok. Még Kegyetlenebb &ideg? Orossoiszúg felől ujabb tagy&ullám Közclcdllc (Budapesti tudósitőnk telejonjelentése.) Nagykanizsáról jelenük: A Balaton környékén szombaton hatalmas hófúvás volt, amely olyan nagy erejűvé fajult, hogy a budapcst— nagykanizsai személyvonat is elakadt a hóban és csak igen nagy késéssel érkezett be Nagykanizsára. Székesfehérvárról jelentik: Az erős hideg és a nagy hófúvás a Dunánlalon ujabb forgalmi akadályokat okozott. Az egyik személyvonat Nagyigmándig jutott el, egy másik vonat Kisbérnél akadt el a hóban. Berlinből jelentik: A német meteorológiai intézetek közlik, hogy Oroszország és Finnország felől ujabb dermesztő hideg vonul Középeurópa felé. A legközelebbi napokban a hideg még keggetlenebb lesz. A Keleti tenger nagy részét jég borítja. Sok gőzös megakadt a jégben, amelyeket repülőgépekről látnak el élelmiszerekkel. MáRosi Budapest, február 9. Ma reggel gyászpompába öltöztették az Akadémia előcsarnokát és egy órakor átszállították ide az újságíró fejedelem bronzkoporsóját A temetés vasárnap délután 3 órakor lesz a kormány tagjainak jelenlétében. A gyászszertartást Nemes Antal c. püspök fogja végezni. A részvét az egész országból hatalmas méretek kőzött nyilvánul meg. A részvéttáviratok tömege érkezik Rákosi Jenő családjához, az összes intézmények, testületek, tőrvényhatóságok elküldték távirataikat és nincsen a ravatalon olyan magyar ujságiróegyesülés, amely ne kért vojna részt a gyászból. Meleg hangú táviratot intézett az Otthon Körhöz a bécsi, a berlini, a nagyváradi stb ujságirótestület. A temetés óriási méretű lesz. A küldöttségek száma megszámlálhatatlan. Bármilyen tá. gas az Akadémia csarnoka, a gyászoló tömeg legnagyobb rcsze az Akadémia előtti téren kénytelen elhelyezkedni. Rákosi Szidi Bécsből érkezett meg a halottas szobába. Virágait a koporsóba helyezték el a nagy halott mellett., Holnap írják alá Vatikán és a Quirinál megegyezését A pápa Jogai