Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)
1929-02-17 / 40. szám
li£ LSI AG Y AROHSZ AG 1329 féSruír 17: ságügyminiszter megnyugtatna abban az irányban, hogy az újságíróval, felelős szerkesztővel, kiadóval és nyomdatulajdonossal együtt nem lehet az újságolvasót is pörbe fogni, mert bizomj az előadói tervezet alapján ez sem látszik kizártnak... Foglalkozott a nov^J.crvezettel mai ülésén az OMKE is és egyhangúlag megállapította, hogy a sajtószabadság megvédése nemcsak . az újságok érdeke, hanem cppen ohjan mértékben a közönségé is, amelynek erkölcsi és anyagi boldogulása fűződik a véleménynyilvánítás szabadságához. A kereskedelem, az ország jólétének egyik erőforrása, nem nélkülözheti érvényesülésében j sajtószabadságot, amelyben a maga szabad ' mozgásának előfeltételét látja. A Magyar Újságírók Egyesületének választmánya szombatou délután tartott ülésén egyhangúlag tudomásul vette az elnöki tanács és a Lapkiadók Szindikátusának tegnapi határozatát, amely szerint <z hétfői ankéten a sajtó munfeásainak ez a kát szerve együttes 'deklarációban tiltakozik a javaslat ellen és pontról-pontra kifejti a javaslattal szembeui aggályait. Az ülésen több felszólalás hangzott el, amelyek mind azt hirdették, hogy a sajtótörvény módosításával kapcsolatban gondoskodás történjék az újságírók anyagi helyzetének törvényben leendő biztosítása tekintetében is. A' választmány hat tagját küldte ki a hétfői ankétre azzal az utasítással, hogy a legnagyobb határozottsággal képviseljék a.z újságírók álláspontját. Mára Ferenc napszabásii előadása a Régészeti Társaságban a szenei ásatások gazdag eredményért a teleteknek rendkívüli tudományos jelentőségük van - 1443 síri tárt tel a muzeumigaíBStó Budapest, február 16. Az Országos Magyar Régészeti Társulat szombaton délután az Iparmüvésieti Muzeum előadótermében felolvasó ülést tartott, amelyen Mdra Ferenc, a szegedi muzeium igazgatója a szakkörök előtt eddig még nem ismertetett ásatási munkálatokról számolt be, amelyeket az utolsó két cs félév alatt végeztetett. A muzeum 1443 sírt fedett fel ezalatt az ld& alatt vagyis tizenkettőször annyit, mint az alapitásától számított 49 év alatt. Szeged városa 18.000 pengőt áldozott erre a »ulturtn unkára. Előadásának további során részletesen ismertette a 183 sírból álló szőregi korabronzkori temetőből kikerült rendkívül gazdag, 4000 éves anyagot, amely feltétlenül érdeklődésre száraiihat a tudományos vüág részéről, mert a magyar bronzbor kezdetét egében uj megvilágításba helyezi. A szegedi vasúti állomás közelében lévő Kundombon 2S3 sírt ásatott fel Móra igazgató, amelyek a hun—saraata korból származnak és a férfi sírok páratlan gazdagságú ővgarniturákat adtak, tűig a női sírokból uj tipusu ékszerek kerültek ki. Még ennél is gazdagabb leletekben a kiszombori népvándorláskori temető, 42Q sírjában három nép temetkezett egymásra: a Krisztus utáni U. században a jazig, a VI- században a gepida és végűi a Szent László király idcjebeli magyar. Mind a három nép sírjaiban gazdag hagyaték maradt, több eddig máshonnan nem ismert lelet. Különösen figyelemreméltók a magyar sírokban nagyszámmal talált gyürük közül azok a pecsétgyűrűk, amelyeknek lemezében kiterjesztett szárnyú sas van bevésve. A pogányság cs kereszténység erős küzdelmének bizonysága, hogy még ezekben az időkben is voltak még pogány ritusu temetések, sőt Móra Szent I.aszio érmével dotált lovas.«irt is talált. Végül a hódmezővásárhelyi és nagyszéksősi ásatásokról számolt be Móra igazgató, aki kellemes és mindvégig nemcsak anyagánál fogva lebilincselő előadását vetített képekkel illusztrálta. A 108 darabból álló nagyszéksósi gazdag kincslektet pedig természetben mutatta be a közönségnek. Édesítjük lisztéit vevőinket, hoqy JceeEdlen, folyó &ó Í9'én 16 t«a-próbaf6iést tartunk, amelyre tisztelt vevőinkel és azok b. í hozzátartozóit, valamint ismerőseit szivesen látjuk. Ingyen izelitő próbát reggeltől estig adunk. MEIN GYULA RT. Szeged, Klauzál tér 2. sz. Az olvasé rovalöi Uszoda, vagy gyerme&Sáíszölér Dr. Regdon Károly főorvos, törvényhatóság^ bizottsági tag közli velünk a következőket: — A belvárosi szülők megdöbbenéssel olvasták a pénteki lapok azon közlését, hogy egy alkalmi bizottság a fedett uszoda céljaira a kis Stefánia helyét találja a legalkalmasabbnak. Ez a bizottság azonban megfeledkezett' arról, hogy a város közgyűlése a kis Stefánia helyét már régebben a gyermekeknek adta ál. Lévén cz a hely a Belvárosban az egyetlen, ahol gyermekjátszóhelyet lehet létesíteni. A' bizottság ugy látszik a közgyűlésnek ezen határozatáról nem tudott, mert különben a Belváros egyetlen játszóhelyet bizonyára nem akarná beépíteni. - - • íuráaovics Ferenc temetése. Szombaton temették cl nagy részvét mellett Juránovi cs Ferencet. A Deák Ferenc-uccai gyászbáznál nagy tömeg gyászoló jelent meg, akik elkísérték utolsó útjára az érdemes vendéglőst. A temetésre kivonult egy osztag tűzoltó, valamint a tűzoltók zenekara is. Az utolsó magyar sámán Irta: Móra Ferenc. I. Kálmány Lajosnak hivták öreg falusi pap volt, most küenc esztendeje jelentették róla a pesti lapok, hogy elhunyt Szegeden, amelynek társadalma nagy részvét mellett temette cl s hogy a legkiválóbb magyar folklorista halálhírét mély részvéttel fogadja az egész magyar tudományos vüág. Dehogy fogadta részvéttel... 1920 elejét írták akkor. Hol volt akkor az egész magyar tudományos világ? S ha volt, bizony egészen más dolga volt neki, mint halottakat megelevcniteni. Inkább az élőkből kellett halottakat csinálni, legalább ugy efiigie. Akkor folytak az igazoltatást eljárások a Tudományos Akadémiától kezdve a rőkabőgyösl paprikahasitó-lányok önképzőköréig. Istenem, hogy as ily«n szép vüág is elmúlik. .Aztán nem is akkor halt meg Kálmány Lajos, mikor a lapok eltemették, hanem vagy másfél hónappal azelőtt. Csakhogy ennyi időbe került, míg Szegedről Budapestre került a hir. Szeged akkor francia impérium alatt volt és éjszakánkint madagaszkári szerecsenek igazoltatták az uccán a népeket Nem is főihányásképpen mondom, hiszen ez is elmúlt s különben is ezek a malgassaok nagyon barátságos és jókcdélyü úriemberei voltak. Legföljebb azt mondták a riadt polgárnak: — Na mit félsz, fene pofadba? Van kell neked Jó ssigarettí Ingyen, barátságból adták, nem kértek érte aranyórát senkitől sc. A Kálmány Lajos temetéséhez is ilyen fekete uraság szolgáltatta a díszőrséget. Ott posztolt a ¡randa táboritok kapujában s mikor elhaladt mellette a gyászkocsi, szalutált a halottnak. Ez képviselte az úgynevezett társadalmi részvétet. A három kapa-kaszakerülö, aki a temetőig kísérte a néhai papot a kocsiút térdig felcsapó latyakjában, az nem számított. Az nem társadalom volt, csak három vidéki skríblifex. Szóval a nekrológnak csak a lényege volt igaz, dc az aztán csakugyan igaz volt. A legkiválóbb magyar folkrolista meghalt. II. Én sohase láttam sámáut, csak régi északi útleírások rézmetszetem, de mikor Kálmiuy Lajossal találkoztam, mindig olyan gyerekes hidegrázást éreztem: ilyenek lehettek őshitünk papjai ott az Obi cs a Káma körül a szent nyirligctekbcn. Oszlopokon járó uagy testű óriás, magarnformáju ember, pedig én is megütöm a mérteket, kihasadt volna belőle kettő. Példátlanul nagy gömbölyű koponya, violásba játszó tömpe orrú szokratcszi arccal, pillátlan kerek szemekkel, különös tüzes katlanokkal, amelyekhen egyszerre forrott fájdalom, gyűlölet, cinizmus cs fanatizmus. Az egyik karja szélütötten lógott, a másikkal műidig kefélgette a kizöldült, eltükrösödött hosszú papi civilkabát mellét s mentől inkább kefélgette, annál több lett azon a pehely, a kenyérmorzsa és as a mefitikus büzű dobánykaparék, amely belesül a pipa aljába s onnan csak furfangos vasszerkezeteikkel hozható napvilágra és mintha cz mind a kabátujból ömlött volna mint valami kifogyhatatlan bőségszaruból. Hiszen tudom én, hogy cz a leirás uem nagyon vág a sámánokra, de azért én Kálmány Lajosnak a nyakába mégis sokkal jobban oda tudtam képzelni a varázsdohot, mint a stólát s benne láttam az ősmagyar titkok tudóját üki egymaga tudja mejj a járást az ősmagyar oKmpusoiv undynek a lakói ezer esztendővel ezelőtt hol lesülyedtek a keresztény pokol fenekére, hol felmagasztosodtak a glóriatermő égi mezőkreIII. A »Boldogságos Szüzc-ct, a »Beala Vírgo«-t a magyar nép Boldogasszonynak hivja, amiről a többi európai keresztény nem tud. És oeküuk nem is egy Boldogasszouyunk van, hanem sok s azok közt is olyan, amit más keresztény népek nem ismernek. Nekünk nemcsak gyertyaszentelő, gyümölcsoltó, sarlós, havi Boldogasszonyunk vau, hanem: Nagy Boldogasszonyunk is, Kis Boldogasszonyunk is, akit röviden Kisasszonynak tisztelnek. Ilyen rangbéli megkülönböztetés a Máriakultuszban másfelé nincs. So más népek Beata Virgója pántlikát, kötőt, papucsot nem visel, mint a magyar Boldogasszony. Az is különös, hogy a szegedi menyecske Boldogasszony-ágyát fekszik s a keresztelő lakomán Boldogasszony-poharat iszuak. Csupa olyan ősiség, amelynek gyökerei a keresztény szent legendákban meg nem találhatók. Honnan valók liát, hol találta őket :i rn.agy.ir néphit? llozla az őshazából, Túrán füvcllő mezőiről, a nyárl'aligelckből, a szent források mellől, ahol a révületbe esett sámáuoknak megnyílt as cg. Mikor az uj hazában első király cllocsolla a szentelt vízzel u szentelt tüzet, a pogány oürnpus lakói, bukott istenek szokása szerint menekültek, ki hová tudott. Az egyik elbújt egy gycrckuiotí'dókába, a másik egy népmesébe, a harmadik clálarcolta magát egy dallal, a negyedik beállt tréfás szitoknak, figurás átoknak s aki ártó isten volt a Volgánál, abból a Tisza mentín lett országa vesztett < fene, noha még i?y is igea tekintetes és nagy j nem.'elsOgü állat Cs akit a sámánok talán még • dobveréssel tisztelek, abból itt mür csak a ka-