Délmagyarország, 1929. február (5. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

OELMAGYAr.-^SZAG meg, hogy az elnök mikor és mely ténykedéseivel járt el házszabályellenesen. Farkas István felszólalása után Pukg Endre elnök megállapítja, hogy az interpellációs jog 1929 február 1. elkobzásáról nincs sző, mert a legközelebbi interpellációs napon elmondhatják a hátramaradt interpellációkat. Az ülés 3 óra előtt néhány perccel ért veget. Â berlini Disconío bank beiméi után eredménytelenül nyomoz a rendőrség A bank kára hárommillió márka (Budapesti tudósítónk- telefonjelentésc.) Berlinből jelentik: A rendőrség az elmúlt éjszaka is általános razziát tartott, hogy esetleg fényt derítsenek a Disconto bank fiókjának kirablására. A rendőrség fáradozásai azonban hiábavalónak bizonyultak. A megejtett helyszíni szemle és az alagút tüzetes átvizsgálása után a rendőrség arra a meg- j győződésre jutott, hogy a betörést a legna- | gijobb és legalaposabb szakértelemmel hajtottál! végre. A betörők között még értékpapir szakértők is voltak, akik kiválogatták a sok ezer darab értékpapir közül a legkönnyebben értékesithetőket. A bank az okozott kárt hárommillió márkára becsüli és a betörők nyomravezetőjének tízezer márka jutalmat tűzött ki. Jü fámáéi katedrán lőtte fSfee magát egy megbuktatott diák (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Pozsonyból jelentik: A pozsonyi kereskedelmi iskolán véres diáktragédia játszódott le az iskolai bizonyítványok szétosztása közben. Német István 15 éves diák, aki több íárggból megbukott, a bizonyitványt darabokra tépte, felugrott a katedrára és ott föbelőlte magái. Azonnal meghalL Back lemét előadása a szegedi Rotary Klubban ,Amerika és a szocializmus" Bcgavári Back Bernát felsőházi tag a szegedi Rotary Klub tegnapi összejövetelén nagy érdeklődéssel kisért előadást tartott »Amerika és a szocializmus« cimmel. Előadásában többek kötött ezeket mondotta: — Közismert tény — mondotta előadásában —, hogy az Egyesült-Államokban a szocializmus nem tudott lábrakapni. Ennek magyarázata az EgyesültÁllamokban uralkodó gazdasági és termelési viszonyokban keresendő. Amerika alatt mindig az Egyesült-Államokat értve, a gazdasági életnek legfeltűnőbb jelensége az, hogy Amerika annak dacára, hogy a legmagasabb munkabéreket fizeti, mégis olcsón és versenyképesen termel. A staliszÜkai adatok azt mutatják, hogy az Egyesült-Államokban a bérek 4—3-szflr olyan magasak, mint nálunk, viszont ezekkel a berekkel csak 2—3-szor annyit lehet vásárolni, mint nálunk. A reálbérek ilyenformán körülbelül 2—3-szor oly magasak, mint a kontinensen. — Ha tehát ennek dacára Amerika Európával szemben versenyképes, ugy feltétlenül oly körülmények működnek közre, melyek a magas munkabéreket paralizálják. Ily körülmények kutatásánál gondolhatnánk az árak dumpingjára, mely nézet eléggé elterjedt azonban dumpingárakat ily óriási méretű exportnál nem lehet tartani. Lehetséges, sőt biztosra vehető, hogy egyes cikkek kivitelénél dumpingárukat alkalmaznak, azonban az is bizonyos, hogy az export túlnyomó része normális árak mellett történik. Egy körülmény, mely kedvezően befolyásolja Amerikának versenyképességét, kétségen kivül Amerika gazdag természeti kincseiben és általános gazdagságában keresendő. — Az Egyesült-Államoknak, melyeknek lakossága az egész világ népességének csak együzenötöd része, birtokában van az egész világ aranykészletének fele, a szénnek kétötöd része, a petróleumnak háromnegyed része, a réznek több mint a fele, a kukoricának háromnegyed része, az összes vasutaknak egyharmad része, azonkívül Amerika oly gazdag, hogy háromszor annyi autója és négyszer anynyi telefonja van, mint az egész világnak. a lakosságnak fejenként, a csecsemőket is beleszámítva, 2400 márka jövedelme van, például Németországgal szemben, hol csak .SCO márka jövedelem csík egy fejre. — Ezen kedvező viszonyok dacára a megejtett számítások azt mutatják, hogy az amerikai többtermelésnek, vagy a nagyobb produktivitásnak csak kétötöd része áll elő a természeü kincsek adományaként, háromötöd része azonban a munka nagyobb produktivitásának köszönhető. Ezt a nagyobb produktivitást kizárólagosan a munka tökéletes kihasználása folytán érik el. — Az általános óriási munkáshiány és különösen a kiképzett munkásokban mutatkozó hiánynak kényszerhatása alalt az Egyesült-Államokban minden munkát a gépekre ruháztak és a munkást csak a gépek kezelésére, a gépek szolgálatára alkalmazták. Azonban éppen az emiitett óriási munkáshiány kényszeri tette a munkaszervezőket arra, hogy az emberi munkát a végletekig kihasználják, hogy az embert állandóan és szakadatlanul foglalkoztassák és így bevezették a taylorizmust és a conveyert, vagy a folyószalagot. — A folyószalag, vagy conveyer Ford találmánya. Kezdetben az autók összeállítása ugy történt, hogy voltak munkáscsapatok, melyek az egyes alkatrészeket a műhelyekben összeszedték és a szerelőmunkásokig vitték. A másik stádiium pedig az volt, hogy aZ alkatrészeket rakásokra kirakták és a szerelés alatt álló autókat húzták oda mindaddig míg For^ a folyószalagot, később a végnélküli szalagot ki nem találta. Most minden munkás az általa elkészített alkatrészt felrakja a végnélküli szalagra, mely körülszalad és minden munkás azt veszi le róla, amire szüksége van. — Csodálatos annak a propagandának az eredménye, melyet a gazdasági erők pocsékolásának »waste in industry« meggátlása érdekében kifejtenek. Ez a propaganda meggyőzte az egész országot afelől, hogy az ország legnagyobb gazdagsága a legna-' gyobb produktivitásban rejlik, hogy mindennemű energiapocsékolás az általános jólétnek árt és végül a munkást meggyőzte arról, hogy állandó emelkedő reálbérek kizárólagosan csak növekvő produktivitás által érhetők el. Statisztikai adatokkal lehet például bizonyítani, hogy 1914. óta elért nagyobb produktivitás folytán az amerikai munka-reálbérek 30 százalékkal emelkedtek, szóval a munkás ma a bérével 30 százalékkal több árut vásárolhat, mint 1914-ben. — Ezen munkáskörőkben mindjobban és jobban elfogadott ténynek felismerése, hogy tudniillik a munkás jóléte, a munkás gazdasági boldogulása kizárólagosan csak a munka intenzivitásával és a munka nagyobb produktivitásával áll összefüggésben és az a meggyőződés, hogy emelkedő reálbérek emelkedő produktivitás nélkül sohasem érhetők cl, meggátolta Amerikában a szocializmusnak térhódítását. Az amerikai munkás a munkaadót nem tekinti kizsákmányolójának, hanem barátjának cs támogatójának, annál is inkább, mert mindig fokozottabb mértékben részesitik a munkásokat a vállalatok jövedelmében. így minden munkás maga előtt látja a haladásnak, az önállóságnak, a gazdagodásnak a lehetőségét, vagy — ahogy azt Hugó Stinnes kifejezte — Amerikában minden munkásember az élet alkonyán a szabadság derengését látja. — A propaganda eredménye még az ls, hogy általában elismerték és elfogadták a »Scxvicec-t, a szolgálat ideáját, hogy tudniillik minden munka egy »service«, egy szolgálati kötelezettség a közzel és a fogyasztóval 6zemben és mindenkinek kötelessége a legjobb »servicc<-t teljesíteni. — Az Egyesült-Államokban a munkásoknak az a meggyőződése, hogy a magasabb reálbérek kizárólag a nagyobb produktivitástól függnek, akadályozta meg, hogy a szocializmus Amerikában elterjedjen olyannyira, hogy a szakszervezetek kongresszusa, mely 1923-ben Allanticcityben gyűlésezett, az európai delegátusok tiltakozása dacára a kővetkező határozatot hozta: »Ugy a munkások, mint a kőz érdekét a legjobban a produkció növe. lésével szolgáljuk, ugy minőség, mint mennyiség tekintetében, mely magas bérnivót, magasabb vásárlóerőt és magasabb életstandardot biztosit.« Ezzel az amerikai munkáskongresszus elfogadta azt az álláspontot, hogy a munka produktivitásának emelése nélkül a reálbérek nem emelkedhetnek. Növekvő produküvitás, emelkedő reálbérek, emelkedő életstandard Csőkkenő produktivitás, sfllyedő reálbérek, sülyedő életstandard. —• A produktivitás emelése uj munkaalkalmat teremt, azonban az államnak, vagy a köznek volna kötelessége a haladás átmeneti áldozatalt addig támogatni, mig másutt elhelyezést és kenyeret találnak. - Befejezésül arra akarok rámutatni, bogv sajnos a munkaadók sem értik még meg a produktivitás jelentőségét. Mig hidniilíik Amerikában a munkabérek általános emelkedését szerencsének tartják, mert a megnövekcűelt produktivitásból takad, nálunk sajnos az a hiedelem, hogy a munkabéreket Iebetőieg alacsonyan kell tartani, hogy versenyképességünket el no veszítsük. Hiba az is, ha kartellszerü megállapodásokat kötnek az árak emelése céljából ahelyett, hogy a termelést olcsóbbá tennék. Mindig szem előtt kell tartani ugy a munkásnak, mint a gyárosnak és gazdának, hogy • nagyobb produktivitás az, melyből magasabb bér, magasabb fizetés és magasabb jólét fakad. A ^ég^ohiUibafnoUság Ausztria—Magyarország 3:0, nyakkendők, kezlyflk stb "eqfobb kivitelben Tesívérel&ir&él Csekonicaurca é» Síéchenyltér rf es if és A Kőbányai Polgári Serfőző világhírű SZENT ISTVÁN az alanti Üzletekben állandóan frissen csapolva kapható: SZEGEDEN i 48 Knapp a Jti nos éttermeiben Vár ucci Z KaU'UdlIoda íí/enn«tten Snnház tér 1. Makón: Lúgost sxdlloda élfennelSen Széc-cnyi lír 17. Hódmezővásárhelyen: „Fekciesas" szálloda éttermeiben Módi Pál ucca 1. Bandala Sándor vendéglőiében Hzentes! ut 27. Orosházán: „Központi" sxdlloda éttermeiben Siíchenvl Miklós tér 3. Klskunféleg yházán : „Korona" szálloda éttermeiben Városház lír 2.