Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-23 / 19. szám

1929 január 23. DÉL-MAGYARORSZÁG Egv 70 éves koldusasszony ^ borzalmas öngyilkossága a Kossuth Lafos-sugáruton Egy tehervonat kerekei közé vetette magát, — a kerekek darabokra tépték (A Délmagyarország munkatársától.) Az Uona.uccai villamosmegállónál az elmúlt évben halállal végződő vilIamoselgázoláTs történt. Kedden délben ez a szerencsétlenség megismétlődött azzal a különbséggel, hogy most nem a villamos, hanem a Futár tehermozdony gázolt. A Futár a Kókas-állomás felől közeledett u város fele. Négy vagon szenet hozott. A teherkocsikon fékezök és vörös zászlót lengető altiszt vigyázott arra, hogy a szexeivény zavartalanul haladhasson a város felé. Az Ilonaiiccai megállónál, amely a dohánygyár mellett fekszik, a vonat előtt egy idős nénike haladt a város felé. Kis kasarat szorongatott a kezében cs sietve igyekezett a dohánygyár aszfaltozott gyalogjáróján. A mozdony vezetője már messziről csengetett. Amikor az első teherkocsi a gyalogjárón haladóval egyvqnalba ért, az idős asszony hirtelen lefordult az aszfaltos járdáról és a teherkocsik közé vetette mayát A szerencsétlen asszonyon három teherkocsi haladt keresztül. A holttest azonban ekkor még nem volt látható. .1 holttest egyik darabja az úttest felőli sinen feküdt, a kettészelt törzs alsó része a sinek közé került. A szerencsétlen asszony arca felismerhetetlenségig össze volt csonkítva. A sinek mentén friss vér és húsdarabok. A szerencsétlenség után a helyszíni szemle befejeztéig a villamosközlekedés szünetelt és a forgalmat később is átszállással bonyolították le. Néhány perc múlva megérkeztek a mentők. Munkájukra azonban már nem volt szükség. Helyettük a Iiullaszállitókocsi jött ki, hogy. a szerencsétlen asszony holttestét a törvényszék orvostani intézetébe szállítsa. A rendőri bizottság részéről dr. Deák Ferenc rendőr fogalmazó, dr. Szűcs Andor titkár, a vizsgálóbíró helyettese, Rohonyi Gyula műszaki szakértő és dr. Ábrahám Gyula kerületi tiszti orvos szálltak ki a helvszinrcv hogy a szemlét megejtsék. A bizottság 'először a szerelvény személyzetét hallgatta ki. Mártis Sándor mozdonyvezető, Révész János fékező, Szilágyi Mihály és ördög István vonatkísérők egyértelmüleg kijelentették, hogy az asszony öngyilkossági szándékból ugrott a második teherkocsi kerekei közé. A mozdonyvezetője állandóan csengetett és a szerencsétlenség után azonnal fékezett, amit bizonyít az is, hogy a mozdony előirás szerint állt meg. Az öngyilkosságot közelből két dohánygyári munkás is végignézte. Ezek a szemtanuk elmondották, hogy az idős asszony, amikor az első teherkocsi odaért, lefordult a járdáról és nekiugrott a vonatna!:. A mozdony néhány pillanat múlva megállt, de ekkor már késő volt. A bizottság a dohánygyár járdáján megtalálta az öngyilkos asszony kis kosarát, amelyben két apró lábas volt. Az egyik lábasban zsebkendőbe kötve személyazonosságát igazoló ebédjegy, amelyből megállapították^ hogy az öngyilkost Szélpál Annának hívják, 70 éves koldusnő. Az életunt holttestét a törvényszék bonctani intézetébe szállították. A vizsgálat során minden kétséget kizáróan megállapították, hogy a szerelvény személyzetét az öngyilkosságért felelősség nem terheli. Egy ssekercéiét kereső munkás a Tisza legén Tűzoltók mentették kí a jéglábiák közfii (A Délmagyarország munkatársától.') Ked- j (len délután négy órakor jelentették a tüzör- « ségnek, hogy a közúti lúd alatt a Tisza jegén egy ember tartózkodik, aki nem mer megmozdulni a vékony jégen. A kivonult tüzorség létrákkal azonnal megjelent a helyszinen és hosszas munka után ki is vonszolta a partra az ismeretlen embert anélkül, hogy a jég beszakadt volna. A furcsa helyzetbe került ember elmondatta, hogy Kiss Istvánnak hivják. A hidon dolgozott, amikor szekercéje Ieeseft a jégre. Hogy szekercéjét megmentse, kőtélen leereszkedett a jégre, de arra már nem volt ereje, hogy a kafélen felhazódzkodjon. Amikor látta, hogy bajbakerült, segítségért kiáltozott. Jöttek a tüz. oltók és csak igy tudott a. jégről megszaba-, dúlni. A város nemes tanácsa vendégségbe ment ós déli tizenkét órakor bezáródtak a hivatalos szobák ajtajai (A Béimaggarország munkatársától.) Kedden dél- I gyed "gyre járt, mire a városháza hatalmas kapuben néhány ragyogó városi autó állt meg a város- ; ján keresztül beóvakodott. háza clött Néhány éles autókürtszó sivított bele a derült, de fagyos levegőbe, egy-két perc múlva pedig megjelent a kapuban a polgármester veze. tésévcl a város egész magisztrátusa. A szenátorok hatalmas utibundákba burkolóztak, beszálltak a csukott autókba, amelyek simán, nesztelenül nekilendültek az útnak és csakhamar eltűntek a Széchenvi-tér egyik sarkán. Ezzel az elsuhanással azért nem szűnt meg a fárosi adminisztráció működése. A hivatalok tisztviselőtömegc továbbra is n városházán és a bérházban maradt cs az ügyes-bajos emberek továbbra is rajzottak a kapuk körül. Messze tanyákról jött egyik-másik, rázós parasztszekércn tette meg a csontkeményre fagyott utat, amely hosszú órákig tartott. A hideg hajnal opálos szürkületében kászolódott fól a gazda és fogta be az álmos lovakat, hogy legalább déli harangszóra beérjen a városba. Be is ért szépen, de a kocsi beállításával, a lovak ellátásával cs az elgémberedett tagok fölmclcjitésével eltelt néhány perc cs neMások a messzi külvárosok odúiból jöttek clö. Otthagytak tűzhelyeket, műhelyeket, siró gyerekeket, mert a hivatalos ügyek elintézése nem tűr halasztást. Az egyik haladékot akart kérni az esedékessé vált adó befizetésére, a másiknak valami bizonyitvány-féle kellene sürgősen, mert holnap már lekéshet valamilyen szigorn terminust. A harmadik sürgős útbaigazítás után vágyik, amelyét csak a polgármester, vaev a helvettese adhat meg Az tón jöttek vidékről is. Kis urak és nagy urak vegyesen. A vonat csak délfelé érkezett meg, a villamos, a taxi is elvett a drága időből néhány percet. Ezek az emberek szerencsérc nem egyszerre jelentkeztek. Szórványosan, egyenkint, vagy ki^ RUM ~ LIKŐR KONYAK sebb csoportokban tűntek föl a városháza folyosóin és hittek a hivatalos órák ridcgscgcbcn. Hittek abban, hogy tizenkét órakor nincs vége a hivatalos üdvösségnek, hogy a légmentesen záródó ajtók mögött ül a közigazgatási gondviselés megszemélyesítője és fáradhatatlanul intézi tizenkettőtől kettőig is a hatáskörébe tartozó ügyeket, mint ahogyan nyolctól tizenkettőig intézte. Hirdetmény nem volt arról, hogy kedden tizenkettőkor lesz a záróra, a Budapesti Közlöny sem közölte ezt a hírt a közérdekű értesítőben, plakát sem jelent meg róla, tehát nem készülhetett fal erre az eshetőségre senkisem. Szerencse, hogy az ügyes-bajosok, a deli harangszó után érkező ügyes-bajosok néni egyszerre jöttek, hanem rendszertelenül egymásután, mert igy nem volt torlódás n városháza kapujában akkor sem, amikor tíz-tizenöt perc múlva egymásután távoztak rajta, — nem alakulhatott ki valamilyen tömcgszuggeszció, amely esetleg elolvastatta volna az összeverődőitekkel a kapu fölött reménytelenkedő, láthatatlan fölírást: •¡>Halandő, aki ide belépsz, hagyj föl minden reménnyel.* Az ügyes-bajosok szórványosan távozták és vitték magukkal ki Alsótanyára, ki Felsőtanyára, ki a külvárosokba, ki a vidékre a maga elkülórnitettnek vélt bosszúságát, méltallankodását. Mert a pompás, a ragyogóra pucolt városi autók elvitték délben az egcsz városi magisztrátust, a város tanácsi üggosztályainak vezetőit. Elvittek minden előzetes bejelentés nélkül. A hivatalfőnökök szobáinak ajtajában a déli harangszó megfordította a kulcsokat és a kopogtató polgárok, helybeliek és vidékiek zárt ajtókra találtak. Ha a szomszéd szobákban érdeklődtek, megtudhatták, hogy a nemes tanács vendégségbe ment. Alsótanyára suhantak ki a városi autók, az alsótanyai plébániára, ahol Barmos György apátplébános díszes ebédet adott. Erre az ebédre vitték a városi autók a nemes magis/.lráltust úgyis, mint a déli harangszó után érkező vidéki és helvbelL ügyesbajosok reménységét. íla a m. kir. államrendőrség titkos rendőrei kihallgatták volna azokat az elkeseredett kiszólásokat, amelyek a városházi kapuján távozó csalódottak ajakáról el-elröppentek, nagyon sok erkölcsreodészeti kihágási ellj arás megindításához gyűjthettek volna anyagot. A fontos az, hogy ízletes ebed volt Alsótanyáu és hogy szabályszerű közigazgatási, avagy mütanrendőri bejárással nyerhetett megállapítást, miszerint az alsótanyai butéliák is rejtegetnek aromát, tüzességet és egyéb lélekemelő, testmelegitő, kedélyszinesitö földi jókat. De azért, valahogy, mintha mégse lenne-egészen rendjén ez a dóig? Ar olvasó rovata A rokkantak adója Igen tisztelt Szerkesztő ur! A Déhnagyarorszá» a közigazgatási bizottság januári üléséről szóló tudósítása kereteben közölte dr. Kolb Árpád penzügyigazgató felszólalását is, amelynek lényege az volt, hogy furulyaszóval nem lehet adót behajtani. A péuzügyigazgató — mint emlékezetes — azujszegedi trafikos öngyilkosságával kapcsolatban tette ezt a kijelentését. Most levelet kaptunk egv shazafiasan és okosan gondolkozói hadirokkanttól, aki néhány érdekes és figyelemreméltó reflcksziót fűz a pénzűgyigazgató kijelentéséhez. — Arról akarok írni — mondja lóbbek között a levél —, hogy miért szed egyáltalában adót az állam a hadirokkan iáktól, még hu azoknak havi háromszáz pengő is a jövedelmük. Nem gondolják az adóügyek, a pénzügyek intézői és általában a magas kormány tagjai, hogy ez nem egészen méltányos eljárás. .Mert azt minden hazafiasan gondolkozó ember elismeri, hogy nem a rokkantak tartoznak az államnak, hanem az állam a rokkantaknak. Meri kérdem, ki adná oda egyik lábát, vagy egyik szemét, vagy akármelyik testrészét nem háromszáz, de akár hatszáz pengő havi jövedelemért. Tisztelettel: (Aláírás.) császár csókja *onrad és vaé9fiim,e csülo'r,ök,5| a Doiores Costeiió Selvárosiban 1