Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-13 / 11. szám

1929 január 13. DÉLMAGVARORSZAG s K-aum 1 förwiüfszéii elrendelte z ¥aiédiság feizoiwiiásáf a Devich kontra Pásztor sajtóperben BIZTOS X& Délmagyarország munkatársától.') 1927 december 1-én lörlénl, hogy Nagy Sándor hírlapírónak, a Délmagyarország munkatársának afférja támadt a Kassban egyetemi polgárokkal, amelynek során Devich Sándor állami gimnáziumi tanár órával a kezében felszólítást intézett hozzá, hogy öt percen belül hagyja el a kávéházat Nagy Sándor a felszólításnak nem volt hajlandó eleget tenni és a kilátásba helyezett következményektől csak azért szabadult meg, mert közben Opré János értesítette a rendőrséget, ahonnan az ügyeletes tiszt nyomban embereket küldött a kávéházba Az esetet, amely hosszú ideig foglalkoztatta a közvéleményt, Pásztor József bejelentette Buócz rendőrfőkapitánynak, dr. Lippay tankerületi főigazgatónak, dr. Aigner Károly főispánnak és gróf Klebelsberg Kunó ¡kultuszminiszternek. Devich tanár a kultuszminiszterhez intézett bejelentés két passzusát Sértőnek találta, amiért meghatalmazást kért fölöttes hatóságától, hogy Pásztor szerkesztő ellen rágalmazásért a feljelentést megtehesse. A meghatalmazást Devich megkapta, az eljárás Pásztor ellen megindult és szombaton Belelőtt került az ügy Gömöry Andor tanácsa előtt a szegedi törvényszéken főtárgyai ásra. Pásztor Józsefet dr. Barta Dezső védte, a kőzvád képviseletében dr. Balázs Sándor ügyész jelent meg, a sértett főmagánvádlót dr. Szélt Gyula képviselte. A tárgyalás megnyílása után Gömöry elnök ismertette a vádiratot, amely szerint Pásztor József rágalmazást követett el azzal, hogy a Délmagyarország 1927 december 1-i számában közzétette a kultuszminiszterhez intézett bejelentését, amelyben többek között a következőket irta: sDevich Sándor tanár az első az országban, aki fölhevült egyetemi polgárok sétaterekre és kávéházakra kiszélesitett támadási frontját tovább épiti. El méltóztatik bizonyára képzelni, milyen nyugalommal bízzák gyermekeiket a más politikai meggyőződésű szülök az ilyen tanárra.« Pásztor József az elnök kérdésére kijelentette, hogy a kultuszminiszterhez, meg a többi hatóságokhoz intézett bejelentést, valamint a cikket ő irta és vállalja értük a sajtójogi felelősséget Bűnösnek nem érzi magát, még pedig jogi és erkölcsi okok miatt A vádírat tudvalevőleg a kultuszminiszterhez intézett bejelentésemnek két mondatát inkriminálja — folytatja Pásztor — és azt mondja, hogy azok olyan kijelentéseket tartalmaznak, amelyek Devich Sándor tanári hivatásának gyakorlására vonatkoznak. Ezzel szemben az egyik inkriminált állitásom ugy szól, hogy Devich Sándor az első az országban, aki túlhevült egyetemi polgárok sétaterekre és kávéházakra kiszélesített támadási frontját tovább épiti. Az ilyesmi — legjobb tudomásom és az eddig ismert gyakorlat szerint nem jelent egyet a tanári hivatás gyakorlásával. Másik inkriminált mondatom nem tényáHitás, hanem egyszerű véleménymondás, hiszen szórói-szóra ezt irom: nEl méltóztatik bizonyára képzelni, milyen nyugalommal bízzák gyermekeiket a más politikai meggyőződésű szülők az ilyen tanárra.« A véleménynyilvánítást pedig a sajtótörvény kifejezetten mentesiti a sajtójogi következmények alól. De nem érzem magamat bűnösnek tekintetes törvényszék — mint már említettem — erkölcsi okok miatt sem. Jóval több mint két évtizedes ujságiróskodás után és azután, hogy egy olyan sajtóorgánumnak vagyok a felelős szerkesztője, amely a viszonyok folytán gyakran kényszerült éles harcra, büntetlen előélettel állok itt, mert mindig alapos munkát végeztem és emberi meg újságírói vezérelvem az igazmondás volt. Ez vezetett itt is. Megtámadták a Délmagyarország egyik munkatársát, állásomból és politikai felfogásomból eredő kötelességem volt meleg szolidaritással a megtámadott mellé állni és őt mindabban a karlársi és közéleti védelemben részesíteni, amelyet abban a helyzetben nyújthattam ueki. Azzal, amit írtam, az igazságnak tartoztam és annak a politikai iránynak, amelyet tőrhetetlen erővel és hitlel szolgálok és fogok mindig szolgálni. Az einók kérdésére kijelenti még Pásztor, hogy kéri a valódiság bizonyításának elrende lését, amivel szemben dr. Széli Gyula mellőzni szeretné a valódiság bizonyítását, elrendelése esetén azonban ellenbizonyítást ajánl fel. Dr. Barta Dezső logikusan felépített érveléssel a már kellő időben bejelentett tanuk kihallgatásának elrendelését kéri közérdekből és bizonyos mértékig jogos magánérdekből is. Dr. Balázs Sándor ügyész kéri a valódiság bizonyításának mellőzését, mert szerinte a közérdek nem szenvedett sérelmet Pásztor József ismételt felszólalása és a bíróság rövid tanácskozása után Gömöry elnök kihirdette a végzést, amely szerint a törvényszék helyt ad a valódiság bizonyítása iránt | előterjesztett kérelemnek és nem zárkózik el az ellenbizonyítási kérelem elől sem. Ezután dr. Széli Gyula bejelentette tauuit. Kihallgatni kéri Berzenczey Domokost, Zahorán Gyulát, Hervay Kálmánt, és másokat, akik igazolnák, hogy Devich Sándor fellépése nem volt agreszsziv, dr. Bartha Dezső Nagy Sándort, Tarnay Ernőt, Wolff Mihályt, Doktor Jánost, Bihari Ernőt, Opré Jánost, Tyukász Jánost kéri tanuként kihallgatni. A bíróság elrendelte valamennyi bejelentett tanú kihallgatását és a legközelebbi tárgyalásra való megidézését X gazdasági élet érdeke Irta: Szivessy Lehel. Szerdán este pipacsos, muskátlis színpadon, elhunyt nagy magyar dalköltő életének utolsó alkotását játszotta a városi színjátszó társaság. Akkor a fővárosból idesereglettek az ország első dalszínházának igazgatója és még többen olyan férfiak, akik a magyar irodalomnak és zenei kulturánák a mai napon hivatott vezérei. Nem a darabról akarok irni, hanem arról a lelki együttesről, mely a szegedi közönséget a színházzal egybeforrasztotta és amely a vendégekben és bennünk szegediekben is felköltötte azt az érzést, hogy Nagy-Szegednek reprezentáns megnyilvánulását nyújtottak vendégeinknek. Azután eloltották a rivalda lámpáit, sötét lett a nézőtér, sötét lett az ucca is, a színházba járók hazabandukoltak a hideg éjszakában. A reménységeink is kialudtak, szines álomképeink elhagyták bennünket és jöttek újra a köznapoki Amikor a szegediek nem NagySzegedről, nem a kultura áldásairól, nem az alföldkutatásról s nem a hatalmas és évszázadokra kiható intézményekről álmodoznak 1 — hanem fájó érzéssel érzik, hogy törekvéseiknek és küzdelmeiknek határt szab az élei sivársága, a kevés kenyér és a gazdasági lehetőségeknek végtelen fogyatékossága. Már számtalanszor elmondottuk e lap hasábjain, de lassankint az illetékes körök is feleszmélnek arra, hogy ebben a városban a nemzeti kultura kiépítése és jövője csak akkor alapozható meg, ha a közgazdasági erők fejlődésének lehetőségeit is. megtaláljuk. A város közgazdasági helyzete rossz, y rosszabb, mint az országé. Pedig jól tudjuk, hogy az ország lefelé irányuló közgazdasági légkörben él. Igaz, hogy ebben él egész Európa is. Tízmillió halott és rokkant, annyi pusztulás, lendületében megtört férfiúi akarat nem lehet termő talaja a gazdasági fellendülésnek. Azok azonban, akik a város fejlődéséért felelősek, nem nyugodhatnak bele: a sors változhatatlanságába. Nem akarunk a pusztulásnak gyönyörűséges Velencéje lenni. Mi élni akarunk és azokat a városi kereteket, melyeket az újjáépítés korszaka lerakott, valóságos tartalommal óhajtjuk betölteni. Nem kesergünk azon, hogy a fővárost természetes és mesterséges eszközökkel naggyá fejlesztették. Hazafias érzéssel érezzük és tudjuk, hogy a főváros mindnyájunké, tehát a szegedi polgároké is. A főváros nagysága, szépsége a mi büszkeségünk is. Hanem mi is akarunk élni. Tudjuk, hogy a nagy városban a nagy nyomor mellett, a kulturánák, a haladásnak, a? irodalomnak, zenének végtelen lehetőségei mellett végtelen gazdasági lehetőségek is van' nak. Ez az oka annak", hogy már az ókorba» is a városok felé özönlött a tudni vágyó éi a tudó és érvényesülést kereső férfiú. Dé odavándorolt a népek salakja is, mert a nagj városban érvényesülni tud a kiváló tehetség! de érvényesülnek azok is, akiket s gazdasági élet örvényei már-már elnyeltekj Törekvésünk tehát az, hogy Szegedből iga zán nagy várost csináljunk, még pedig nem' csak az épitőmüvészeti remekek, a tudomá nyok, a könyvek, a színház és a nemzeti érzésnek nagy városát, hanem ide kívánjuk azt a lüktető gazdasáql életet, amelyben kenyeret, fejlődést és jövendőt talál a felnövekvő magyar ifjusáo, amely ezekben a nemzeti kultúrintézményekben tanult, buzgólkodott és Jobb magyar Jövendőről álmoJÍOW«. BELVÁROSI MOZI T lanuár 13-án Vasárnap | O^lores del S5Í© ragyogó ab*,«savai A moszkvai fásicotnő. H Egv WneosnS é« egy nagyherceg szne'mi OSM K regénye 10 felvonásban. Azonk'vfll niriluUa jg Elrtadisok kerde»e 5. 7. 9. vas4r- é» finnennap 3, 5. 7, 9 órakor KORZÓ MOZI Csak l® f™ feKUIekneki | » SZEüf SOMÉÉül ! filmen 8 <e vonásban. Főszereplő Grele Sosbelm. Azonkívül: í Hol bulkálsz. Töm? Vigjáiík S felvonásban. Főszerep! ^ TOM MOOEfc j Elfladá^ok kezdete 5, 7, 9. vasár- és ünnep-ap 3, 5 7. 9 órakor § BELVÁROSI MOZI lg Január 14, 15, J6 án Héttan, kedden, szerdin j LILLIAN GISH I GALAMB A VIHARBAN. 0 Dráma 9 Mv.-bar C Í(q m Á gmm Virfélék 6 I Azonk vül: E fi ¥ «S B B re íFln ¡elvonásban, [ § E'őadísoii kez'Vc 5, 7. 9, vár- *9 iiniepnan ' 5, 7. 9 ö-aW j KORZÓ MOZI I Január 14. és 15-én tiétfin *s kedden S Aac őrdíSgi f&t$2r*n<a. § NnevvSri'i erlíö csrafr 8 fevmssban. Fflsasereplí: BRIGITTA HBLM. _ Azonkívül: t Rakéiahalón a világűrben» $ Természeti fe vételek 5 felvonásnan. | F^adások kezd te 5, 7, 9, vasár- és finnepnap 3. 5 7, 9 ír'kor Jj