Délmagyarország, 1929. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

SZEGED: sjtcrkesziöség: Somogyi ucta ¿2. L cm Teleion: 13-33,^Klndóhlvoínl. kOIcsOnkünyvíAr éí Jegyiroda : Aradi iicco 8. Telefon: 30Ö. ^ Nyomda: U$w Upói acco 19. Telefon: 16-34. •<»«»«» Kedd, 1929 Január í <s®& V. évfolyam 1. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Irl ucca 6. Telelőn: 151* szám.« » « » « >» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és klodóhivntol: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. tzám. «» « » « » « » « » EJOIiBelésl ara invonlo >29 vldéicen és a lövöroíban 3-00. ullKHIdQn Ö-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- éa Ünnepnap 24 fillér Nem mink találtuk ki ezt a metaforát. Egy halhatatlan magyar paraszt köszöntötte így a Bach-korszak valamelyik ujesztendejét: Új­esztendő? Manóba aj, — mindössze is csal; fejelés. A halhatatlan magyar parasztnak, aki Arany János néven állócsillaga a magyar firmamentumnak, ez a szentenciája minden ujesztendőre ráillik. Nincs újesztendő, csak fejelése a réginek. Ahogy a Szilveszter-éjszaka belehajlik a január elsőbe, ugy kanyarodik bele az élet tavalyi folyama az uj mederbe. Az illúziók, amelyekkel az emberek ünneppé teszik maguknak az uj partszakasz kezdetéi, nem változtatják meg a természetszerüség törvényét. S tulajdonkép nem is az újév hozza ezeket az illúziókat, hanem a régi hagyja itt. Nem annak őrülünk, hogy megint kezdődik valami, amit nem ismerüuk, hanem annak, hogy elmúlt valami, ami csúfot űzött belőlünk. Azt tartják, hogy esztendő szombatján nincs távolság, városhatár, országsorompó, mert egy pillanatra, ha gondolatban is, minden jószán­déku ember egymásra talál a jókívánságban. Ez igaz lehet, csak hogy ez a kicsit nagyon tudatos mütestvériesülés nem az ujesztendő­nek szóL Ezzel az utólagos szolidaritással az óesztendőt tapossuk meg, a zárószámadás közös deficitjét, az elherdált napokat és hó­napokat, a hitvány vetést és sovány aratást Nemcsak az, aki személy szerint is bűnös benne, hogy rosszul ütött ki az évvég: szá­raadása. Az övénél még keserűbb a szája ize annak, aki ugy érzi, hogy nem ő maga ron­totta el az esztendejét. Aki tudja, hogy nem henyélt, nem tékozolt, mindent jól csinált, mégis kárvallottnak maradt itt az esztendő végén. Ki a bűnös benne? A magyar sors. Ki a felelős, kit lehet számadásra vonni érte? Kényelmes, de hazug álláspont, hogy a sorsért nem felelős senki. Bizonyos, hogy a sors viszi emberéletek és nemzetélelek hajóját, de a kor­mánylapát emberek és nemzetek kezében van. Ugyanaz az antik világ, amelyik isteni rangra emelte a fátumot, azt a közmondást is rá­hagyta a világra, hogy kiki maga kovácsolja a szerencséjét. És itt a magyarázata annak, hogy a magyar ember nem láthat mást a boldog ujesztendő­ben a régi rossz megfelelésénél. Az újév uj nekilendüléseket, uj erőket s talán uj célokat is jelentene. Hol van itt csak valami is mind­ezekből'? Mi nem is kívánnánk egyszerre ilyen sokat a magyar sors uraitól. Mi sokkal keve­sebbel is beérnénk e szegény föld hatalma­saitól viszonzásául annak, amit egész eszten­dőben át tőlünk kaptak: tekintélyt, hatalmat, bennük való hitet, toleranciát. Ha eszükbe jutna nekik a magyar politikából rég kiveszett uri gesztus, a gavallér viszonzás, mi csak egy garanciáját kérnénk tőlük a boldog uj­esztendőnek: a magukbaszállást. Ez jelentené a kiszakadást abból a képzelt horizontból, amely azt hiteti el velük, hogy csak az a jő és csak ugy jó, amit és ahogy eddig csinálták. Ez jelentené sekélyes politikai dog­mák revízióját. Ez jelentené kurta lélckzetü koncepciók átcsoportosítását egy olyan te­remtő berendezkedésre, amely nyugalommal termékenyítené meg a lelkeket, nem pedig félelemmel tenné hisztériássá. Ez jelentené emberi és polgári megbecsülésünknek legalább •>? illúzióját. — aminél kevesebbel már ¡ás­zán nem kívánhat ez az ország, amely ujabb­kori történetének nagyrészében úgyis csak az illúziók kenyerén tengődik. Legalább annyit adnának belőle vissza, amennyi a háború előtt ki volt porciózva a számunkra. Leg­alább annyit, amennyi az önámitásra elég. Sehol semmi nyoma itt annak, hogy a rnult esztendőből előre mosolyogna valami jó. Sö­téten, ködbe borult kietlenséggel semmit se váró magyar éjszakába csavarodik be a ha­talom virágos, muzsikás autója, de. sóhajtások és fohászkodások sorfala közt. Boldog ujesx­tendőt kívánnak egymásnak az emberek, dc elszorul a szivük és fáradtság terhesiti a hang­jukat. Boldog újesztendő itt csak azoknak nyit kaput a szép napokra, az elégedett életre, a címekre, a rangokra, a jövedelmek­re, akik tapsolva és kalaplengetve köszöntik a virágos, muzsikás gépkocsit. A töb­biek, a kitagadottak, az illuziótlanul ha­gyottak ököllel verhetik a kaput, mint eddig s csak magukat törik rajta véresre, vagy min­denbe belefáradva, erőtlenül még a kétségbe­esésre is, teljes elfásultsággal várják, hogy eltemesse őket a magyar sivatag homokja. A krimi félsadcjei egyik része a íenge^l A lezuhanó földrétegek Halókat sülyesztelíek efi Eddig harminc halottja van a borzalmas szerencsétlenségnek (Budapesti tudósítónk telefonjelenícse.) London- j gerbe zuhanó földrétegek bárom hajót elsü­ti! jelentik: Moszkvai jelentés szerint a Krimi- • Ijesztettek. Az első jelentések 30 haloilrol tesz* ból jelentik: Moszkvai jelentes félsziget egyik nyugati része, az IÍja-félsziget föld rengés következtében elmerült a tengerbe. A ten nek említési. •-oincaré lemondott, de lemondását azonnal visszavonta (Budapesti tndóftitőnk telefon jelen­té sa^Párisból jelenük: A pénzügyminisztérium­ban kspmbaton Poincaré elnöklete alatt minisz­lertanátífr volt. P^ipoíré beszámolt a politikai helyzetröV^uájd fejjíflmtette, hogy az uj kormányt azért alakitoTfa, hogy a költségvetést minél előbb elfogadtassa. A kormány ezt a kitűzött célját elérte. kötelessége tehát lemondani. Poincarc minisztertársai azonban rámutattak arra, hogy ugy bel-j mint külpolitikai szempontból igen fontos feladatok várnak a kormányra és chez Poincaré személyes közreműködése szükséges. Poincaré engedve minisztertársai kérésének lemondási szándékától elállott. Politikai gyilkosság Délszerbiában (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.') Belgrádból jelentik: Délszerbia lakosságát nagy izgalomban tartja egy politikai gyilkos­ság. Prisztinábau a nyílt uccán ismeretlen tettesek több revolverlövéssel megölték az ot­tani demokrata párt vezérét, Juszuf Achmed városi tanácsnokot. A szerb király beíegsége miatt nem tudják megoldani a kormányválságéi (Budapesti tudósitónl: telefonjelentése.") | Korosec lemondását, különösen arra való le­Belgrádból jelentik: A király betegsége követ- kintettel, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, a keztében a politikai helyzet változatlan. Még I Radics-párt a válság megoldásánál nem kiván az sem bizonyos, hogy a király elfogadja-c f szerepet játszani. JárváüYszeríien terjed a spanyolnáfiia Berlinben Berlin, december 31. A spanyolnátha most már Berlinben is járványszerüen terjed. Az fnfluezás­betegek száma naponta többszáz beteggel növek­szik. A betegség lefolyása a legtöbb esetben nem életveszélyes, mindamellett azonban olyan súlyos, hogy a betegek nagyrészét kórházba kell szállí­tani. A berlini közkórházak és szanatóriumok zsú­folva vonnak sr>anyolbetecekkcl. A szükséizkórhá­zakat is igénybe kellett venni. A berlini mentő­egyesület csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudj ellátni szolgálatát. 1919. óta, a nagy spanyoljár­vány napjai óta, a menlöknek sohasem volt any­nyi dolguk, mint most. A mentökocsik a nap min­den órájában állandóan uton vannak s egyre­másra szállítják a spanyolnáthás betegeket a kór­házakba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom