Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-28 / 292. szám

/ 1928 december 2S. DÉLMAGYARORSZÁG SCurácí^üy ^iizsk^jáii i hídról belelöktel a Tiszába egy ittas gazdát Gyilkosság a csongrádi Tlsza-hidon (A Délmagyarország munkatársától.) Karácsony másodnapján jelentették a szegedi ügyészségnek, hogy a csongrádi hajóhidnál lévő komp mellett egy idősebb férfi holttestét fogták ki a Tiszából. A hidnál ruhájával egy vasrúdra felakadva találták meg a holttestet Később megállapították, hogy a vizböl kifogott férfi Tóth János csongrádi gazdálkodóval azonos. Tóth János tragédiája általános megdöbbenést keltett Csongrádon. A megindult rendőri nyomozás során megállapították, hogy Tóth nem öngyilkossági szándékból ugrott bele a folyóba. Tóth János karácsony első napjának estéjén borfejtéssel foglalatoskodott. A rokonság véleménye szerint Tóth a borfejtés alkalmával többet ivott a kellettnél és részeg állapotban került a Tiszába. Egyik vendég, aki résztvett a borfejtéssel járó vendégeskedésben, elmondotta azonban a rendörségen, hogy a borfejtés alkalmával Tóth János összeszólalkozott egy előtte ismeretlen egyénnel. Az öszszeszólalkozást parázs szóharc követte. — No majd megfizetek én neked! — fenyezott. Útközben azonban elvált a vendégcsoporltól azzal, hogy egy spriccerre még betér valahová. A további rendőri nyomozás megállapítása szerint Tóth Jáuos utja a tiszai fahidon vezetett keresztül és nem vette észre, hogy egy sötét alak bujkál a nyomában. A vámőrség látta a két alakot, amikor egymástői 30—10 méter távolságra haladtak. A fahidon történt azután, hogy az ismeretlen, akinek nevét még nem sikerült megállapítani, a dülöngélő Tóth Jánost h rtclen mozdulattal belelökte a Tiszába, azután elmenekült. A vámőrök néhány perc múlva arra lettek figyelmesek, hogy a hidról valaki kétségbeesett futással igyekszik a város felé. A vámörök azonban ekkor még nem gondoltak bűntényre és csak később, amikor Tóth János holtteste előkerült, jelentették észleleteiket. A rendőrség az ismeretlen egyén lakását mar megtalálta. Megállapították már azt is. hogy az ismeretlen csak néhány hete tartózkodik Csongrádon. Tóth Jánossal egyik kocsmaban kötött barátságot. Több néven ismergette meg haragosa Tóthot és azzal otthagyta, j ték cs a gyilkossá? óta nem tartózkodik a A borfejtésnek éjféltájbau lett vége és a városban, többi vendéggel együtt Tóth János is eltávo- | Elfogatására minden intézkedést megtettek. Gál Jenő védő hizonyilanl akarfa, hogy Forgács An.na iiikos kokainista szeánszokon veti részi Az Erdélyl-pör csüíöríöfsí tárgyalásinak izgalmas részielei Badapest, december 27. Az Erdélyi-por csütörtöki főtárgyalásán folytatták dr. Klár Zoltán kihallgatását. — Emlékszik-c doktor ur arra — teszi fel az első kérdést dr. Klárhoz az elnök —, hogy Erdélyi Bélának a Britannia-szálló portásfülkéje előtt egyizben veronáireceptet irt? — Kérem én sokszor voltam abban a szállodában és lehetséges, hogy irtam fel neki receptet. Most egy másik témakörre tér át kérdésével Schadl elnök. — Főorvos ur azt vallotta a mültkor előttünk, hogy amikor Forgács Annát a szállodában a májusi mérgezéskor meglátogatta, akkor nagyon jó állapotban találta őt. Utána néhány órával más orvosok mentek Forgács Annához, akik azután olyan rossz állapotban találták, hogy szanatóriumba kellett szállítani. Mivel magyarázza ezí meg nekünk? ' — Én most is azt állítom, amit annak idején állítottam és amit valamennyi orvos állított, hogy tudniillik valamilyen méregből ujabb adagot kellett Annának bevennie, ami után rosszabbul lett. Én rajta voltam, hogy a rejtélyes esetet kikutassák. Még ma sincs megállapítva, hoev tulajdonképpen milyen mérgezésről volt szó. — Mikor vehette be ezt az ujabb méregdózist forgács Anua? — Nem tudom. — Ki volt ott, amikor ön meglátogatta Forgács Annát a szanatóriumban? — Dr. Szász és dr. Bartha. — Kérem főorvos ur — csodálkozik Schadl elU5k —, a többi orvos, akit kihallgattunk, mind azt mondja, hogy szerdán amikor ön teljesen eszméleténél találta Forgács Annát és beszélgetett vele a szanatóriumban, nem lehetett beszélni Forgács Annával, mert nem volt eszméleténél. — Kérem, itt nem emlék áll emlékkel szemben . feleli határozottan Klár —, hanem a valóság áll emlékkel szemben. Én biztosan emlékszem,hogy *V>ro5<-K inna V7.prrián délután eszméleténél volt. — Mivel kezdődött az ön vizsgálata? — Rákiáltottam Annára. — Miért kiáltott rí. iriiniliírt látott valami feltűnőt? — Nem fogadta a köszöntésemet. Behunyt szemmel feküdt, mire rákiáltottam: -Kérlek, ha telefonálni tudtál, akkor válaszolni is tudsz a kérdéseimre.' — Mit rendelt főorvos ur Forgács innának? — Ugy emlékszem, hogy vagy karlsbadi sót, vagy keserüvizet. — Hát ön nem gondolt semmiféle mérgezésre, amikor először megvizsgálta Annát? Nem gondolt narkotikus mérgezésre? — De gondoltam rá. Gondoltam, hogy valami öngyilkosság féle történt. — Arra nem volt gyanúja, hogy mivel követte ci az öngyilkosságot Forgács Anna? — Erre nem volt gyanúm. — Kérem — kérdi most az ügyész —, nem tapasztalt ön valami feltűnő dolgot? Mégis egy orvos, aki elmegy egy beteget megvizsgálni, csak emlékszik arra, hogy mit tapasztalt a betegnél, mit rendelt neki és a vizsgálatnál mi mit követett. — Könnyű most, ennyi idő multán egyes dolgokat feltűnővé tenni, — válaszolja Klár Zoltán. — Kérem, főorvos ur — válaszolja éles hangon az ügyész — itt Ítélkeznek és önnek meg kell mondania mindent, amit tapasztalt. Itt nem tesz senki semmit feltűnővé. — Még ezen a napon sem gyanakodott narkotikus mérgezésre? — kérdezi az ügyész? — Nem, sőt akkor már egyáltalában semmire sem gyanakodtam. — És szerdán mégis azt mondta az orvosoknak5 hogy narkotikus mérgezésre gyanakszik? — Igen — válaszolja a tanú — * mert ekkor merült fel ez a bizonyos ismeretlen és ekkor bukkant fel ez a szinte tudatalatti gyanú. >bban a pillanatban történt ez, amikor telefonértesítést kaptam, hogy Forgács Annát mérgezéssel szanatóriumba szállították. — Ez a gyanú nem azzal kapcsolatban merült fel, hogy visszaemlékezett arra. hogy veronait irt fel Erdélyinek? — Nem tudom pontosan, — válaszolja Klár Zoltán. — Az ön felesége azt vallotta — mondja most az ügyész —, hogy már a második vizsgálat után kijelentette előtte, hogy itt veronálmérgezésröl van szó. — Ezt én teljesen kizártnak tartom. Dr. Klár Zoltán ezután a vizsgálóbíró előtt íeS ! a tanú, hogy Erdélyi és Forgács Anna a házasságtanúvallomásáról beszél, majd a vedö megkérdezi a tanutói, hogy attól az ismeretes revolverkérési jelenettől eltekintve, araikor Forgács Anna a borbélynál szólította fel Klár Zoltánt* hogy adjon neki revolvert, hogy agyonlöhesse magát, máskor is kért-c tőle olyan szereket, eszközöket, amelyekkel öngyilkosságot lehet elkövetni? — Minden egyes nézeteltérésnél — válaszolta Klár Zoltán —, különösen akkor, amikor férjével volt nézeteltérése, mindig azt mondotta, Iiogv majd meglátják, hogy mi lesz és ilvenkor mindig az öngyilkosságra célzott. Többször mondotta^ hogy jó volna olyan szer, amitől az ember örökre elmúlik. — Öntől kért olyan szereket, amikkel öngyilkosságot lehet elkövetni? — Nem kért — igazítja ki a tanti —, inkább félig viccesen beszélt arról, milyen ió volna ilyen szert bevenni. — Nem emlékszik arra, hogy amikor ilyesmiket mondott, egyúttal a férjére is panaszkodott, vagy a színházra? — Csak azt tudom — válaszolja a tanú —, hogy örökös lelki harcban clt. — Ismeri ön Verő Endrét? — teszi fel váratlanul a kérdést a védő és senki sem tudja, mire céloz ezzel a kérdésével. — Igen, ismerem. — Ismeri ön Papp Lászlót? — teszi fel a másik kérdést a védő és uiból egv ui nevet dob be a tárgyalásba. — Igen, ismerem és tudom is, hogy a védff ur mire céloz ezzel a két kérdéssel. — Nekem van egy értesülésem — mondja a védő —j hogy ugyanakkor, amikor itt azt vitatják, hogy Forgács Anna még az aszpirin bevételétől is féli, kokaint szedett. Mit mondott önnek erre vonatkozólag Verő Endre? — Tiz nappal ezelőtt — feleli most Klár Zoltán a terem feszült érdeklődése közben — beszeltem Verő Endre autógarázstulajdonossaL aki R következőket mondotta nekem: jAmikor az újságokban megjelent, hogy For-, gács Anna még az aszpirintől is irtózott, egy Papp László nevü barátja megszólította őt egy, társaságban és azt mondotta: kérem, én tudom, hogy Anna ugyan írtózott az aszpirintől, de amikor az én társaságomban és X. ur társaságában volt,akkor állandóan kokaint szedett. Az aszpirintől ugyan irtózott, de a kokaintól annál kevésbé.« — A veronaira vonatkozólag őnagysága emlitette-e önnek — kérdezi a védő —• , hogy a vizsgálóbíró ur a veronáiszedésekre vonatkozólag valami egészen különös kifejezést használt? — Igen. A feleségem itt is vaná meg is lehetne tőle kérdezni. De én is jelen voltam, amikor a vizsgálóbíró ur kihallgatta. — Jelen volt? — csodálkozik a védő. — Igen, határozottan emlékszem, hogy jelen voltam. Nekem valamilyen lovagias jegyzőkönyv aláírása miatt kellett ott lennem* közben már megkezdte a vizsgálóbíró feleségem kihallgatását. Emlékszem, hogy a Bellevue-beli jelenetről volt sző és a vizsgálóbiró ur csak legyintett a kezével: >Ugy etette Erdélyi veronállal Forgács Annát, mint ahogy öní a férje ctell bonbonnal.: Forgács Anna hallatlanul eszes nő volt. Sokszorosan felülmulta férje szellemi nívóját. Ebben a pillanatban a vádlottak padja jelöl elnyújtott panaszos hang hallalszik. Erdélyi, aki eddig nyugodtan, mosolyogva ült a helyén, most elfintorította arcát, mint egy kisgyerek. Úgyszólván úr árra torzul az arca és ugy ismétli meg mégegyszer elnyújtva: — Rosszul vagyok. Schadl elnök előrehajolva kérdi: — Mit mond? — Rosszul vagyok —- feleli most már egészen halkau Erdélyi Béla. Az arca vérvörös, a fejét lehajtja. Az elnök most hozzáfordul: — Rosszul van? Erdélyi már csak' szótlanul bólogat. — Akkor felfüggesztem a tárgr/alást — mondja az elnök. Szünet után a védő kérdéseire elmondja ezután es Ha a J&álóMupé mesélni íu&na szombaton éjjeli előadásban a Belvárosi Moziban "fi 11 órai kezdettel.