Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

1928 december 25. A világháború, amilyennek én láttam DELMAfiYA RORSZAG LEGSZEBB KARÁCSONYI mmsmKrms Mennyből az angyal .,. Részlet József főherceg könyvének harmadik kötetéből Kobila Gláva, 1916 november 22. Alig tudom elhinni, alig tudom magamnak ösz­szcszedni! A mi jó és szeretett legfelsőbb Urunk, királyunk örökro elhagyott bennünket. Mily na­gyon igazságos lett volna, hogy egy szép boldog békét láthasson mégl Vagy talán éppen abban rejlik az igazságosság — amitől remegő sziwel félek —, hogy ő ezen rettenetes háború végét nem érhette meg, nem volt szabad azt látnia?... Bizo­nyosan csendesen, fájdalom nélkül és könnyen aludt el örökre és most jobb és könnyebb dol­ga van, mint idelent volt. De halála a legsúlyo­sabb csapás ilyen nehéz időkben. Mit fog a teljesen tapasztalatlan fiatal Károly csinálni, akit Ferenc Ferdinánd Brandeiss-ba és Kolomea-ba zárt be, hogy a világért se lásson és az élet nagy könyvéből nc tanulhasson semmit. Meg Icsz-c az ereje, hogy a széjjelhullástól megóvjon mindent, amit a nagy halottunk tekintélye és eré­lye összetartott? Telefonon kérek engedélyt Boroevictől, hogy Bécsbe mehessek, ő azt feleli, hogy nem enged­heli meg, hogy utazzak, hogyha a fiatal ural­kodó nem rendeli el; várjak egy ottani parancsra. Ez magától ugyan nem fog megjönni. Felhívom Le Bcau-t telefonon, és általa kéretem Boroevi­cct, hogy legalább kérdezze meg a hadsereg­főparancsnokságot, különben még ugy fogok itt állani, mintha nem akarnék menni. Hiszen nin­csen csata és annak első jelénél 12 óra alatt itt vagyok. Szeretnék gyermekeim ős-nagyapjának koporsó­jánál imádkozni! Megköszönni szeretetét és jósá­gát, mielőtt a fagyos sírboltba leviszik. Szeretném hűséges, múlhatatlan hálámról biztosítani, még mielőtt koporsóját lezárják. Szörnyű volna az rámnézve, ha ez tiltott dolog maradna nekem. Emléke énbennem clmoshatatlan marad, mint szent kép az oltáron... Az osztrák és magyar mo­narchiának legnagyobb uralkodója halt meg ő benne, kiről a történelem csak a legnagyobb tisz­telettel emlékezhetik meg. Nekem pedig egy sze­rető atya volt, aki mindig meghallgatott cs őszin­teségemet soha rossznéven nem vette, ha néze­temet távolról sem osztotta is. Most Magyarországnak fel kell szabadulnia az osztrák iga alól, mert az egyetlen utolsó kapocs és kötelék elszakadt, önállóvá kell lennie perso­nál unióban! Délután 1 órakor parancsot kapok a hadsereg­főparancsnokságtól, hogy azonnal legyek készen, hogy egy más parancsnokságot átvegyek. Ugy sej­tem, hogy az erdélyi hadseregek arcvonalának parancsnoksága lesz ez! Erdélybe kell mennem, milyen máskép reméltem leghőbb vágyam telje­sülését. Míg közelebbi parancs érkezik, automobilra ülők és lesietek Beifenberg-re, hogy legalább is szere­tett 46-osaimtóI búcsúzzak. Minden akarásom da­cára az összegyűlt tisztikar előtt képtelen vagyok búcsúbeszédemet elmondani, mert sírva fakadnék. Mindenkinek szeme könnyekkel tele és zsebkendők az arcok előtt, szeretett, sokszor kitüntetett acé­los hősök arca előtt. A legénységhez is pár szót préselek ki keservesen összeszorult torkomon. Ek­kor egy vitézem zokogva borul elém: »Isten ve­led szeretett jő Apánk!« Mind csendesen, dagadt szívvel integetnek, kezeiket lengetve felem. Én nem tudok beszélni, gégém fájdalmasan össze­szorult cs a sírással küzdök, mig az autó gyorsan elrobog velem... Vége van!... VII. hadtest, az én hős, dicső hadtestem. .. Isten veled tán őrökre, az Isten áldjon meg szeretett gyermekeim... Megha­tó búcsúzás törzsemtől. Scharitzer altábornagy átveszi a hadlestparancsnokságot. Isten veled véres Karszt, szeretett bajtársaim­nak és hőseimnek rettenetes tömegsírja te! Ádelsberg-ben búcsúzás Boroevictől és Le Beau-tól, azután indulás. Hova?... A bizonytalanba... A komor jövőnek sö­tétségébe... Az Isten legyen vezérünk! állandó ahkumutóiorUiltés tlinsmóval! „STARTER" afckumu'átorlSHö üzem Szeged, Boldogasszony sugárul 1. 8n Keztytl^ sérvkölő, haskötő szaküzlet Iff. Orth Pál Gróf Apponyl Albert ucca 11. 63 Olcsó és pontos klszolaálás. Apró gyerekek járják most a csatakos uccákat, fejükön szines papirsüveg, állukon hosszú kóc­szakáll, kezükben játékistálló, miniatűr színpad cs gyerektorkukból, gyerekszivükből csilingelőn száll ég felé az édesbús ének: Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok... Hallgatom a dalt, hallgatom és közben las­san megelevenedik előttem a francia középkor messzetünt tarka világa. Karácsony van. A kated­rális méltóságos falai között szorong az ájtatos sokaság. Az oltár mellett jászol, Szűz Mária ké­pe alatt. A jászol mellett két előkelő pap áll ara­nyos dalmalikában. Ezek a bábaasszonyokat jel­képezik. Most megjelenik egy angyalnak öltözött gyermek, magasra emelt helyen és valami külö­nös, csudálatos esemény megtörténtét jelzi. Mi­re tunikába öltözött pásztorok jönnek be és meg­állnak a jászol előtt. És ekkor fölcsendül az ének, latinul, mintha a szertartás szerves része volna: Quem queritis in praesaepe, pastorts, dicite? A pásztorok pedig karban ezt felelik: Salvatorem Chrislum Dominum. Ebből a két sorból fejlődött ki a mai dráma. Ezt a rövid és egyszerű énekelt dialógust egy­re bővítették és igy keletkezett a pásztordráma. A jászol elölt most már nemcsak a pásztorok je­lennek meg, hanem megelevenednek az Uj Tes­tamentom példabeszédei, majd fölvonulnak mind­azok a próféták, akik megjövendölték a Megváltó születését, kőztük a pogány Vergilius is. Később ezek az epizódok önálló drámákká bővültek, ame­lyeket más ünnepekkor is játszottak. Igy tűnnek föl a pásztordrámák mellett a balga és a bölcs szüzek példabeszédéből formált drámák és a pró­fétadrámák. Ezeket a kis színdarabokat papok állították össze, papok játszották, latinul, az ol­tár tövében, az egyházi ünnepek napjain. A latin nyelvet azonban lassan kiszorítja a fran­cia és ezzel együtt az egyéni költészet kitalálá­sai is becsúsznak a biblia soraiból összeállított szövegbe. A nép nyelvével együtt a népi mulat­ságok szelleme is belopódzik a kaledrálisokba. Derűs jelenetek kezdik tarkítani a szent történe­teket. A pogánykor maradványai, a farsangi mu­latságok, nem őrizték ugyan meg az antik drá­mát, de megőrizték a népi színjáték pogány for­máit. És ez a népi színjáték, a szamárünnep meg a bolondok ünnepe a fejlődés folyamán egye­sült a katedrálisokban kibontakozó vallásos drá­mával. Csakhogy ez az egyesülés nem ment simán. Az egyház ragaszkodott a liturgikus hagyományok­hoz és védekezett a profán formák betörései el­len. A nép viszont ragaszkodott az uccai mulatsá­gok kedvelt jeleneteihez. A küzdelem vége az lett, hogy a színjáték kivonult az oltár mellől a katedrális előtti térre. Az uccai mulatság nem profanizálhatta a templomi színjátékot. De a templom szelleme kilépett az uccára és mcgncmc­silette. vallásos áhítattal telítette » néo mulat­ságát. A vallásos dráma és a népi színjáték egye­süléséből egy uj műfaj keletkezett, csudálatosan gazdag és sokszínű, grandiózus műfaj: a miszté­rium. A misztérium elnevezés a latin minisztérium = szolgálat szóból ered. És ezeken az előadáso­kon, amelyek napokig, hetekig, sőt hónapokig tartoltak, valóban Istent szolgálták őszinte lelkes hittel játszók és közönség egyaránt. Különböző ma­gasságu óriási emelvényeket ácsoltak, amelyekre fölépítették egymás mellé és egymás fölé az ősz­szes jelenetek színhelyeit. És minthogy minden jelenet másutt játszódott, gyakran megesett, hogy egy ilyen misztériumszinpadon negyven, ötven, sőt több színhely állott. A szereplők azután ván­doroltak egyik színhelyről a másikra és ugy foly­tatták a cselekményt. De az is megtörtént, hogy a különböző színhelyeken párhuzamosan folyt a játék, épen ugy, mint a modern szimultán szín­padi kísérletekben. A misztériumokban földolgozták az egész bib­liát és az összes legendákat. A cselekmény rend­szerint az égből indult. A színpad legkimagaslóbb pontja volt az ég, az emelvény jobboldalán pe­dig egy óriási förtelmes száj tátongott, a pokol be­járata. E két véglet között pedig a legváltozato­sabb színhelyekben gyönyörködhetett a szem. Ott volt az égi paradicsom mellett a földi: az Éden kertje, azután a purgatórium, Salamon templo­ma, Lucifer vára és Betlehem. Ott volt Heródes palotája, ahol Salome levágatta Keresztelő Szent János fejét és láthatták a viharzó tengert is, amint az Ember Fia jár a hullámokon. Látványosság, csuda, ének, tánc, zene, ez mind keveredett, pompázott a misztériumban, amely addig tündökölt, amig a katolikus vallás egysége meg nem ingott. Azután a vallásos hit egyre job­ban háttérbe szorult és csupán a látványosság és a misztériumforma maradt meg. Majd az is lehanyatlott, átadta helyét a színház mai formá­jának és vele együtt eltűnt a színjátékból a meg­győződés, a kollektív hit. A misztérium, ez a csudálatos tünemény elmerült messze az időben, csak egy édesbús karácsonyi ének maradt meg belőle. De ez megmaradt és ki tudja, hátha élet­re kel még az apró gyerekek betlehemes éneké­ből az a színjáték, amelyben egyesül a nép mu­latsága és az alkotók hite. Hont Ferenc. Ne rendeljem «addig refelámnaptárakat, mig mintagyüjteményemet meg nem nézi. Cegsaebb kivitel! Rendkívül olcsó árak 1 játékkártya eladás. Karácsonyi díszek és mindennemű papírárak nagyban és kicsinyben. BC©VáSS Henrid könyv- és papírkereskedő Tftleion JO-4& SZEGED KBJcsev u. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom