Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-25 / 291. szám

1928 december 25. DÉLMAGY AKOB SZAG 31 Harc az elnevezés körül Lényeg, vagy cim: kamara, vagy testölet A megcsonkított ország megnövekedett szá­fau iparosai az utóbbi időkben állandóan napirenden tartják egy központi szerv létesí­tésének szükséges voltát. Két táborra szakadt a kézmüiparosság. Egyik része a kézműves kamara mellett fog­lal állást, mig a másik része a kézműves testület megvalósításáért küzd, de mindkét csoport annyi energiapazarlással, mintha a kézmüvesiparosság boldogulása a létesítendő szervnek adandó cimtől volna függővé téve. Valóságos szélmalomharc keletkezett az ipa­rosvezérek között a cimért és a — pozícióért. Pedig már mindegyik vezérnek annyi a cime, állása, hivatala, méltósága, hogy még ha ko­moly szándékkal qs az ügyhöz méltó akarás­sal óhajtaná a helyét mindenütt betölteni, arra képes sem lehetne, mert ideje sem volna egy embernek annyi ténykedés ellátására. Ha az iparosság választott, de nem hiva­tott vezérei csak a kézmüiparosság érdekét tartanák szem előtt, akkor nekik már régen uyilt őszinteséggel ki kellett volna jelenteniük, hogy mi mellett foglalnak állást és nem civa­kodnának az iparosság akaratlau assziszten­ciája mellett afölött, hogy mi legyen a neve a létesítendő központi szervnek, hanem igye­keznének körvonalazni azt, ami annál fon­tosabb, mi legyen annak a lényege, mi a hatásköre. De talán még annál is fontosabb a mai súlyos és állandóan súlyosbodó gaz­dasági viszonyunk között — nem egy uj in­tézmény létesítése, hanem a jrégi, talán ke­vésbbé bevált intézmény hibáinak korrigálása, annak tökéletesítése. Itt van az ipartestület, amely már régen rászorult az idők uj követelményeinek meg­felélő átalakításra, hogy a kézmüvesiparosok ügyét, különösen a vidéken ne a szoígabirák intézzék, hanem maga az iparosság. Hatáskört kell adni az ipartestületnek, ne csak admi­nistrativ intézménye legyen az iparosságnak. A másik meglévő és sürgős reformokra szo­ruló szerv, amely körül most áll a harc, a ke­reskedelmi és iparkamara. Egyesek szerint uék. széjjeltépni ezt az intézményt, mig má­sok teljesen kifogástalannak tartják működé­sét. Én nem Idvánom a szétválasztást, an­nak dacára sem, hogy nem vagyok 100 szá­zalékban megelégedve működésével, hanem szükségét látom annak, hogy ezt a testületet, amely már hosszú évtizedek óta szolgálja a kereskedelem és az ipar érdekeit, amely in­tézmény talán a multbau, mindaddig, amig a kereskedelemnek és az iparnak az érdekei ugyanazok voltak, meg is felelt hivatásának, amely azonban ma, amikor sok esetben ennek a két gazdasági tényezőnek érdekei össze nem egyeztethetők, a régi berendezkedésével szin­tén sürgős reformra szorul. Ezeket az ellen­téteket azonban meg lehetne szüntetni, közös jóakarattal ugy, hogy a meglévő kamara re­formálva közmegelégedésre működhetne, szét­választás nélkül is. A kamarán bejül működő osztályoknak ma ís meg van a joguk ahoz, hogy az ő érdekei­ket külön is megvédhessék, de nincs aki csi­nálja. Kiváltképen ha azt a hivatását nem ugy láná el, mint ahogy ma ellátja, jelesen, hogy életbevágó fontosságú kérdéseket az el­nökség, vagy a titkárság, az érdekelt égek meg­halgatása nélkül, gyakran azok intencióinak elenére intézi el, aktaszerüen. Olyan eset, amikor a kereskedelemnek és ar iparnak az érdekei nem teljesen azonosak, a közelmúltban volt a szegedi kamara szín­helyén, az iparosok érdekeit szolgálni hiva­tott állandó kiállítási csarnok létesítésének ügye. Én ugy érzem és ennek azidőben kom­petens helyen kifejezést is adtam, hogy eb­ben a kérdésben az iparosok joggal elvár­hattak volna, már a kölcsönösségre való elv­nél fogva is, a kereskedők jóakaratú megér­tését és állásfoglalását. Nagyon szeretném, hogy az adminisztratív vezetéssel megbízott titkárság nem csak az iktatott ü£ydarabok számával bizonyítaná, hogy mennyit végzett el a kamara az iparosság érdekében, hanem az iparosság javára kifejtett ténykedésével iga­zolná állításának helyes voltát. Sajnos, en­nek az ellenkezője a valóság. Vannak észrevételek, panaszok, indokolt kifogá­sok a közös kamara ellen, amit azonban orvo­solni lehet és amit orvosolni kell is. És én egyetlen módját látom annak, hogy szétválasztás nélkül hogyan működhetne a kamara: mindkét osztályt önállósítani kellene, a két kamara keretein belül, olyanformán, hogy azok a saját érdekeik felett önállóan dönthessenek, míg olyan esetekben, ame­lyekben a kereskedelem és az ipar érdekei fedik egymást, közös üléseken történne az állásfoglalás és döntés. Én nem vagyok hive, de a saját érdekeivel komolyan foglalkozó iparos nem is lehet hive egy fővárosi központi szervnek, nevez­zék azt akár kamarának, akár testületnek, amely­nek vidéki kapcsolata nincs, mert nyilvánvaló, hogy a vidéki iparos számára az nehezebben lesz csak megközelíthető és elérhető, mig a fővárosiak ügyes-bajos dolgaikat személyesen, gyorsan, igy eredményesen intézhetik el, talán sokszor a vidék hátrányára. Nagyon megfontolandó tehát a köz­pontig szerv felállításának szükségességének for­mája! mert hiszen a fővárosi iparosnak az érdekei majd minden alkalommal mások, mint a vidéké, azok, mert a központ székhelyén vannak, köny­nyebben megsüthetik, a közős pénzen táplált tű­zön a saját gesztenyéjüket mig a vidéknek majd csak a kihűlt hamu marad meg. így még a fő­város kizárásával is legcélirányosabb volna, esafc a vidéki iparosság érdekelt szolgáló központi szerv létesítése. Legelsősorban azonban az volna szükséges, a közös kamarák ügyrendjét és alapszabályait, a ma követelményeinek megfelelően modernizálni és két önállóan működő osztályt létesíteni. Csak másod­sorban a központi szerv megvalósítása, már csak költségkímélés szempontjából is. Ha majd annak létesítése aktuálissá válik, akkor igazán mindegy lesz, hogy milyen néven fog működni, csak az iparosság érdekeit szolgálja, elsősorban azáltal, hogy ne legyen borzalmasan nagy költségvetéssel működő adminisztratív szerv, aktagyár legyen. Szomorú az, hogy ma, amikor a kézműiparos ezer sebből vérzik, akkor az iparosság vezérei nem összefogva, harmonikusan működnek együtt az iparosság érdekében, hanem a szerv elnevezésén lovagolnak, anélkül, hogy csak egyetlen alkalom­mal is megkísérelték volna magyarázatát adni, van-e különbség a kamara és B testület között, ha igen, ugy miben áll az. Szomorú az a tény, amikor as iparosság vezére kijelenti, hogy neki mindegy, kamara vagy testület, bevárja amig az ors7ríg iparossága szavazásával állást foglal ebben a kérdésben, akkor majd ő is odaáll, ahol a többség vau. így nem lehet játszani az »Iparosvezérc-t! Kényelmes álláspont, mert nem kell véleményt mondani, mert nem kell szint vallani, oda állni, ahová a falu. Kényelmes, de nem vezérhez méltó, akinek nem sereghajtóként kellene a többséget követni, de annak utat mutatni. Nem követni, hanem vezetni hivatása a vezérnek. Amióta orzsággyülési képviselők is bekapcsolód­tak obbe a jelszótól hangos tülekedésbe, azóta rnajinem kizáróan politikai szempont szerint ke­zelik ezt a kérdést. Tehát oda is behurcolták a politika fertőző bacillusait, ahonnan, ha lett volna in ^m^ÉSmÉBSsmmk ktilöflleg€§c£$an!f: HRCIENDR JUAN MURILLO Klauzál íér 2. 74 kg. ára P 3.50 5=5 I. № is, ki kellett volna irtani. A kézműves iparosságnál-; egy a célja, egy az érdeke, tehát egy politikai fronton is kellene állnia. Természetes, hogy a mai jelszavas idők hangulatában erre gondolni kissé nehéz, éppen azért eminens fontosságú minden az iparosság közös sorsát érintő kérdésből a napi politikát teljesen kizárni. E tekintetben azonban éppen az iparosvezérek nem járnak elő jó pél­dával. Támogatja őket ebben az olvasó közön­séget helytelenül befolyásoló sajtó is. Ennek igen érdekes példáját szolgáltatta a december 13-án megtartott kamara ülésére vonatkozó sajtótudó­sitás. Az egyik szegedi napilap nagy címmel közli: >A kereskedelmi és iparkamara mindent elkövet a kézmüveskamara felállítása ellen.i Majd az al­címben, hogy Körmendy Mátyás is hive egy köz­ponti iparosszerv létesítésének. A valóság az, hogy éppen Körmendy Mátyás javaslata robbantotta ki a meg nem értést és az ezt követő megoszlást a kereskedelmi és Iparkamara teljes ülésén. Majd ha azok az iparosvezérek, akik hivatva volnának az iparosok érdekeit minden tudásukkal és minden igyekezetükkel szolgálni, nevezetesen az iparosság főrendje és az iparosok országos szövetségének elnöke végre megértik egymást és válvetett iparkodással küzdenek az iparosság ér­dekeiért, megmutatják a boldogulás felé vezető utat, nem pedig azt vitatják a kamara teljes ülé­sén, hogy ki kereste és ki nem kereste a felsőbb­házi tagságot, ki adta fel érte az elvét és ki nem adná fel érte őket (amiről még lehetne beszélni1:, ha megkeresik és megtalálják azt a plattformoi, amelyen együtt működhetnek a közös érdekért, akkor osztatlan lelkesedéssel maguk mögött ta­lálják majd az ország kézmüvesíparosságának azt a többségét, amelynek sohasem volt még annyira szüksége az együttmüködérse mint most, a létért való küzdelem fojtogató atmoszférájában. Akkor végre beteljesül a karácsonyi ige is a szeretet nagy ünnepén, mert akkor lesz maid: békesség a földön a jóakaratú embereknek! Gombos István, az Iparospárt elnöke. SCarácsonyi vásár keretében rendkívül olcsó árban eladatnak: Legújabb női modell kabátok Női és leány télikabátok Ruhák, blúzok síb. 894 Mérték utáni rendelések is salát, avagy hozott keiméül elsőrangú kivitelben legolcsóbban készíttetnek REMÉNYINÉ FELDMANN SÁRI női felöltő áruházában Szegedi, Széchenyi tétr 2. Főposta melleit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom