Délmagyarország, 1928. december (4. évfolyam, 272-294. szám)

1928-12-02 / 273. szám

1928 "december 1. DÉI.MAKVARORSZAG •B IMII Hl IIIW 'lllllkHiUJIMi A mlvészelelí szegedi fd leheíne építeni a költségvetés állandó megterhelése nélkül áz utóbbi hetekben igen kiváló művészek részvételével. két nagysikerű hangverseny zajlott le. Az egyik Szigeti Józsefé, a világszerte is^irrt nagy hegedűművészé, a másik a nagyszerű Dohnányi és nagytehetségű Tclmáhyi együttese volt. Mindakét hangversenyt a Belvárosi Moziban kellett megtartani, mert a közönség tódult az elsőrendű művészi produkciókhoz és inert a Tisza nagyterme a megjelent hallgatók felének befogadására is szűknek bizonyult volna. Nem akarjuk se lekicsinyelni, se megbántam a Belvárosi Mozit, de h{,szén az o nézőterüket nem hangversenyek számára épitelték, meg fogják tehát érteni ann.'ik a művészeti követelménynek mindig nyomatékosabb hangoztatását, hogy végre épiteni fcíl Szegeden hangversenytermet, amelynek nemcsak a széksorai, a mérete, a csinossága, hanem az akusztikája is teljesen kielégítő. Sínnek a régi követelménynek az clodázhatat:lanságát soha annyira át nem éreztük, mint erekben a hetekben, amikor bebizonyítva láttak azt a régóta hangoztatott igazságunkat, hogy niuós produkcióknak Szegeden igenis san állandó közönségük és hogy a szegedi művészeti élet további fokozása, egészséges fejlődése érdekében közkötclesség és közérdek naéreteiben, berendezésében és megépítésében tehát minden tekintetben alkalmas hangversenyteremről gondoskodni. Fölmerül azonban az ismert és tagadhatatlanul némileg jogosult kérdés, hogy a mai nelréz viszonyok között honnan vegyen a város pénzt erre a célra? A válasz nagyon egyszerű. Ez a város elköltött és el fog költeni az egyetemre — ha csak a mai helyzetet vesszük alapul — közel 10 millió pengőt. Ennek az összégnek fedezetére egyetlen fillérje sincs és törlesztéséről költségvetésileg kellett gondoskodni. Ezzel szemben a hangversenyteremmel egyidejűleg gondoskodni lehetne az ezidöszerint teljesen hajléktalan valamennyi irodalmi és művészi megmozdulásról. Ugyanebben az épületben el lehetne helyezni a zeneiskolát és ezzel palotát emelne Szeged, amire e sorok irója már többizben rámutatott, a művészeteknek. Ebben a házban, a művészetek szegedi házában lehetne megtartani minden felolvasást, minden hangversenyt, minden képkiállitást. Itt szerepelnének természetesen a dalárdák és itt tanulhatnának és megfelelően képezhetnék magukat a zeneiskolások, a dalárdisták cs a filharmonikusok. Ebben a házban lehetne épiteni képzőművészek részére állandó kiállítási csarnokai. Költségvetésileg, azt hisszük, egyetlen fillér kiadási tételről se kellene gondoskodni, vagy ha igen, az oly csekély lenne a nagy célhoz és az elérhető eredményhez képest, hogy számításba se jöhet. Minden kötelezettség nélkül tegyen próbát a hatóság, hivja egyszer össze megbeszélésre Kőnig Pétert, a városi zeneiskola igazgatóját, dr. Kun Izidort, a Harmónia igazgatóját, Bárányi Jánost, az egyetlen szegedi űiagánzeneiskola igazgatóját, a filharmonikusok, a dalárdák és a képzőművészeti egyesületek vezetőségét, egy vázlatrajz és kalkuláció rizikóját pedig a mérnökség részé.'ől megérdemel ez az ügy. Többen, köztük Kő :ig Péter is, bebizonyította a Délmagyarország hasábjain, hogy az építkezés rentábilis lenne és amennyiben ez megdönthetetlennek bizonyul, nem látjuk be, miért zárkózzék el a város továbbra is művészi testületeknek és intézményeknek egy épületben való tömörítése elöl és az elől. ami ezzel kapcsolatos, hogy hangversenyek és képkiállitások a szó európai értelmében vett megfelelő környezetben és helyen játszódhassanak le. Számolni kell azonban azzal, ha nem is szívesen tesszük, hogy ez a terv, amely tagadhatatlanul igényel valamennyi koncepciót, belátható időn belül nem létesül, vagy esetleg évek kellenek majd a megvalósításához. Lehe7 letlen, hogy addig is valamire való kiállítási csarnok nélkül maradjunk, annyival inkább, mert hőven kínálkoznak olyan provizórikus megoldások, amelyekhez nem kell sok pénz és amelyekkel meg lehet keresni a befektetett össze- * get is, a kamatot is és a fentartási költséget is. A Dugonics-téren vagy esetleg más helyen is fából fel lehetne épiteni igen csinos kiállítási csarnokot, olyat, mint amilyen a bécsi Secessio. Ez aránylag olcsó, csinos és természetesen a célnak megfelelően épül. Kiadható, ha nincsen benne képkiállítás, esetleg ipari kiállításoknak vagy más hasonló célokra is. A bérösszegekből föltétlenül bevenne a város annyit, amennyi az említett kiadások fedezésére kell. Részletkérdések ismételgetésével nem szolgáltathatnánk az eddigieknél nyomósabb bizonyítékokat. A hatóságban is, a közgyűlésbe*» is meg kell lenni és nyilvánulni akkora adag kulturérzéknek, amekkora annak belátásához kell, hogy nem maradhatnak ebben a városban két év i el ala ozári munkájának na vnap után tapasztalt nagy eredményei után továbbra is hajléktalanok a művészetek. Helyiségről kell gondoskodni a városi zeneiskola részére is és képzelni se tudunk jobb megoldást, mint azt, hogy véletlen körülmények szerencsés öszszetalálkozása folytán a város most egyszerre és olcsón tudja leróni a régesrég esedékessé vált tömérdek kulturális kötelességét. Lengyel Vilma.. Nehézségek a német kereskedelmi szerződés megkötésénél A német gazdaságpolitika Iránya - Eseílsg sor kerülhet a legtöbb kedvezményi szerződés felmondására is Körülbelül négy hét óta vannak folyamatban | a német kereskedelmi szerződési tárgyalások,,, amelyek elé érthető érdeklődéssel tekint az egész magyar gazdasági közvélemény. Ennek a nagy érdeklődésnek kettős oka van. Az egvik, speciáüan magyar természetű ok, kercskede 'mi mérlegünk passzivitása, amely Németországgal szemben is állandó eltolódást mutat a mi rovásunkra. A másik általános természetű ok az, hogy Középeurópa kereskedelmi politikájának irányát Bismarck ideje óta Németország szabja meg. Ezen még Németország legyőzictésc sem változtatott. Németország fekvése annyira centrális és gazdasági teljesítőképessége olyan óriási, hogy róla és nélküle nem lehet Középeurópában vámpolitikát folytatni. Magyarországnak, amelynek exportja körülbelül 65 százalékig agrárius jellegű és a mezőgazdasággal van összefüggésben, természetszerűleg a legnagyobb érdekei fűződnek hozzá, hogy Németországgal olyan kereskedelmi szerződést tudjon kötni, amely az agrár termékek kivitelét erre a nagy fogyasztó piacra lehetővé teszi. Érdekelve van ebben az egész mezőgazdaság, az állattenyésztés, a terménykereskedelem, a malomipar, a húsfeldolgozó ipar és a különböző kapcsolatos iparok egész sorozata. A hirek azonban, amelyek ezekről a kereskedelmi szerződési tárgyalásokról kiszivárognak, nem kedvezőek. Az agrár termékek, főleg az állattenyésztés produktumai tekintetében, Németország az elzárkózás poliíikáfái követi i és ugy látszik, hogy ezen nem is hajlandó változtatni. Már a háború előtt is Németország állafy egészségügyi védekezés cimén mindennemű nehézségeket gördített a magyar marha- és sertéskivitel útjába. Az élő sertések bevitelét Németország egy nagyon csekély mennyiségben kontingentálta, az úgynevezett Fleischbeschauízngsgezelz alapján pedig a husgyártmányok bevitelét egészen lehetetlenné tette. 1925 szeptemberében Németország egyszerűen meglili