Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-20 / 262. szám

letkeztek, nem biztosithatják Európa békéjét, sőt az állandó háborús veszedelem csiráját hordják magukban. A trianoni nagy tévedést .Olaszország és Anglia közvéleménye már belátta, sőt Franciaországban is egyre gyakrabhan hallani már olyan hangokat, amelyek a trianoni szerződés tarthatatlanságát bizonyítják, pedig Franciaország a leghűbb szövetségese az utódállamoknak. Az utódállamokban az egyenetlenség uralkodik, amely az állandósuló belső harcok magvait veti el. Részletesen foglalkozik ezután Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia belső helyzetével "és megállapítja, hogy a kisebbségi sorsra kárhoztatott magyarságnak ezekben az uj államokban sokhal keservesebb sorsuk van, mint volta nemzetségeknek a magyar uralom ideién. 'Hosszasan ismerteti Horvátország mostani közjogi helyzetét és összehasonlítja azt a horvát nép háború előtti helyzetével, kimutatja, hogy PÉLMAGYARORSZAG a szerb és a horvát nép között áthidalhatatlan ellentétek vannak és a horvátok egyre jobban belátják, hogy ennek az uj államalakulatnak a keretében nem boldogulhatnak, számukra a boldogulásnak egyetlen utja van, a függetlenség és a Magyarországgal való szoros szövetkezés esetleg perszonális unió formájában. — Tiz évvel ezelőtt összetörve, letiporva állott a magyar nép, fejezte be hatásos beszédét Horvátország volt bánja —, de hála a nemzet mindinkább megnyilatkozó akaraterejének, szívósságának és önmérsékletének, ma oár. elmondhatjuk, hogy talpraálltunk és bizalommal tekinthetünk a jövőnk felé. Nem hiszem, hogy a Trianonban kimondott ítélet megmásíthatatlan lenne, ez csak a megpróbáltatások ideje a magyarság számára. Már dereng a hajnal és én hittel, meggyőződéssel bízom a feltámadásban. Hiszem, hogy fesz meg Magyarország nagy, boldog és hatalmas. A nagy élje nzéssel fogadott beszédet a szegedi közönség nevében Kogutowicz profeszszor köszönte meg, majd felkérte dr. Ferenczy Sándort beszédje megtartására. Temesmegye utolsó alispánja Temesmegye utolsó magyar alispánja azao.1 kezdte beszédét, hogy Magyarország teTületének megrablói nem érdemlik meg a lovagias revansöt, mert nem lovagias mérkőzésen szerezték zsákmányukat. Bottal kellőket 'kiverni az ország területéről. A legfőbb törekvés az legyen, hogy eloszlassuk azt a ködöt, amelyet az ország ellenségei terjesztettek a külföldön a magyar kérdés körüL Bizonyos eredmények már mutatkoznak. Recseg-ropog az az alkotmány, amelyet drága «építőmesterek hamis téglákból építettek Trianonban. A rutének beadták már válókeresetütei a csehek ellen, a tótok is hasonló elhatározás előtt állanak. Az erdélyi románok megelégelték a regátbeüek garázdálkodásait. A revízió ma már nem utópia. Mi ragaszkodunl: <a revízióhoz. A nagy éljenzéssel és lelkes tapssal fogadott beszéd után dr. Tihanyi Béla, a kegyesrendi főgimnázium igazgatója tartott költői lendületű. képekben gazdag, lelkes, tüzes beszédet. — Ez a népes gyűlés azt bizonyítja — mondotta —, hogy végre derengeni kezd a magyar igazság. Nem a külföldön, nem Genfben, hanem a magyar szivekben. A fájdalom még ott vonaglik az arcok körül, de kemény J vonást rajzol már a szájak köré és a homlokokra az elhatározás is. Ez az elhatározás ezt jelenti, hogy Magyarország talpra akar állni lesujtottságából, élni akar. (Taps.) Az elmúlt tiz esztendő alatt nagyon sokszor hivatkoztak arra, hogy Franciaország sohasem beszélt a revízióról, a revánsról, hanem mindig gondolt rá. Ránk ez nem vonatkozhatik, mert mi nem hallgathatunk, nekünk beszéljünk Icell, kiáltásunkkal fel kell ébresztenünk 'Európa lelkiismeretét. Nekünk nem kell a csend, nekflnk a történelem ad Jogot arra, hogy beszéljünk. (Ezt az országot a magyar nép kiérdemelte, tnert megszolgált érte czjer év alatt. Magyarország sohasem nyomta el a nemzetiségeket. lErre ezer bizonyítékunk van. Álljanak elö azok a magyar grófok és bárók, akiknek idegen vér van az ereikben és legyenek tanúvallomást, hogy ilt minden idegen elérhette a legnagyobb méltóságot is, amíg a magyar nép jobbágysorban sínylődött. ¡Mi mindig engedtük érvényesülni az idegent 'és ma is olyanok töltik be a minisztériumokai •és a legnagyobb pozíciókat, akiknek bölcsője fölött nem magyar dal zengett. Bennünket ímein vádolhat mc2 senki sem türelmetlenségül— A magyar nép jogot szerzel! erre a földre, mélló rá. ezért foggal követeljük Trianon pusztulását. Tihanyi beszéde leírhatatlan lelkesedést keltett a nagygyűlés hatalmas közönsége körében. A taps, az éljenzés percekig tartott. Utána Kuncz Henrik lelkész szavalta el alkalmi költeményét, majd Kogutowicz Károly professzor terjesztette elö a következő határozati javaslatot, amelyet a nagygyűlés egyhangúlag elfogadott: A !*aÉár©2Ka*ÉI Javaslat 1920-ban a Páris melletti Trianonban szörnyű, súlyos feltétellel elmarasztaltak egy ősi népet, az ezeréves magyar nemzetet. Elvették országa kétharmad földjét, lakosságának több mint felét megkérdezés nélkül idegen járomba, újonnan alapított országok fönn- j hatósága alá hajtva, megfosztották hazájától. Tette ezt egy bíróság, mely a nemzetek önrendelkezési jogát szentnek deklarálta, de amely bíróság a birói emelvényre a fegyverek hatalmával lépett és a vádlott nemzetet még csak mqg sem hallgatta, az érdekelt népeket meg sem kérdezte. A nyolcmilliónyi Csonkamagyarországon élő magyarság, mint egy ember, ezt igy tudja, igy látja. De látja azt is, hogy sokan azok közül, akik 1920-ban a birói emelvényen ültek, azóta nyíltan bevallották a világ szine előtt, hogy hibáztak, mert félrevezettettek. ítélkeztek, anélkül. hogy a magyar problémát ösmerték volna. Az összeomlás tizéves fordnlóján, szörnyű rzeevedések, megaláztatások e deoenniuma után ez a letiport nemzet kiáll a Népek Szövetsége elé és ezt mondja: hite az igazában, a jövőjében mégsem rendűit meg! Ez a nemzet ezalatt a szörnyű idő alatt felemelkedett a porból, eltakarította a forradalmak és a kommunizmus irtózatos rombolásaiÍ928 november 20. nak romjait s a maga erejéből megkezdte az újraépítés keserves munkáját. De mi történik a trianoni határokon tul teremtett uj országokban? Nem szólunk most arról, hogy minő pusztulás állott be amodaát ugyanez alatt az idő alatt kulturjavakban. Csupán az elszakított ma. gyarság ügyével foglalkozunk. De tesszük ezt azért is, mert ha ezt, mint a magyarságnak magyar kormányzat alatt, — legalább nemzeti téren szabad életet élő része, nem cselekednők, a történelem valamikor a leghitványabb gyávaság vádjával illethetne. Ezért a magyarság felhívja a világ figyelmét az uj keleteurópai államok területén végbemenő, minden emberiességet megcsúfoló eseményekre. Ott nincs a nemzeti kisebbségeknek önrendelkezési joguk, sőt semmi emberi joguk. Ott a lelkek tömcggyilbolása folyik és a -XX. ízázad kulturnépei szemethunyva asszisztálnak. Ott rendre zárják be a színtiszta magyar vidékeknek magyar pénzen épült magyar iskoláit. Ott nem engedik meg a magyar gyermekek százezreinek, hogy anyanyelvüket használják. Ott nem tűrik meg a magyar könyvet, újságot. Ott a magyarság tervszerű elpusztításán és anyagi tönkretételén dolgoznak. Az ezeresztendős kulturáju magyarság soha abba beletörődni nem fog, hogy a magyarok milliói idegen rabságba hajtassanak és alacso. nyabb kulturáju, még csak a jelenben fejlődésnek indult balkáni népek által kormányoztassanak. A magyarság azt a kötelezettséget nem vállalhatja, hogy szótlanul nézze magyar lakosságú országrészeknek a legsötétebb középkori mesterkedéssel való elcsehesitését, eloláhositását, elszerbesítését és ezért újból halltaja tiltakozó szavát. A magyarság meghallgatást, perújítást és igazságot kér! Az ifjúság tüntetése Az eredeti programtól eltérőleg az egyetemi ifjúság nem a Belvárosi Moziban tartott revíziós gyűlés után, hanem délben 12 órakor a Klauzál-téren tartotta meg tiltakozó nagygyűlését Az ifjúság zárt és fegyelmezett sorokban vonult fel a szobor elé. A gyűlést dr. Gyurky Gyula, a Turul ifjúsági szövetség vezére nyitotta meg, majd Kiss Zoltán orvostanhallgató vázolta a trianoni béke igazságtalanságait. A tiltakozó javaslatot Deák Géza joghallgató olvasta fel, amelyet az ifjúság egyhangú lelkesedéssel fogadott el. A gyűlés végeztével Varga Zsigmond megkoszorúzta a szobrot. Az impozáns tiltakozó gyűlés, amelynek igen nagy közönsége volt, a Himnusz eléneklésével ért véget A Revíziós Nagybizottság nevében felkérjük az összes társadalmi egyesületeket, hogy kedden este hat óráig közöljék a Délmagyarország szerkesztőségével, hol és mikor tartották meg a revíziós ülésüket és milyen volí annak lefolyása. Kedden megszűnik Erdélyben a Hadiállapot és a (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bukarestből jelentik: A régenstanács ma hosszabb kihallgatáson fogadta Maniui, aki beterjesztette a régenstanácsnak a hadiállapot és a eeozura felfüggesztéséről szálé rendelet szövíget. A lapok bizonyosra veszik, hogy a rendelet a hivatalos lap holnapi számában már megjelenik, annak ellenére, hogy a hadsereg vezérkara a mai állapotot 10 kilóméteres zónában továbbra is fenn akarja tartani, amivel szemben Maniu az ostromállapot minden kikötés nélküli felfüggesztése mellett foglalt állást. Halipa besszarábiai miniszter újságírók előtt ugy nyilatkozott, hogy a határmentí városokban semmiesetre sem lehet fentartani a hadiállapotot, még akkor sem, ha a tizkilóméieres határzónában «¡Oébként is érvényben maradnának a kivételes rendelkezések. Halipa meg is nevezett több ilyen várost, többek között Nagyváradot és Szatmárnémetit. A nemzeti parasztpárt és a román szociáldemokrata párt közi)'! létrejött a választási paktum. A nemzeti parasztpárt összesen 7 mandátumot biztosított a szociáldemokratáknak, 3-at Bukovinában, 2-őt Erdélyben és 2-őt a Bánátban. Az erdélyi magyar nemzeti párt ugy határozott, hogy egyelőre nem valósilla meg a széltelyudvartielyi pártkongresszus határozatát és nem küldi meg a Népsz3vctségnc& a magyar kisebbség panaszait tartalmazó memorandumot. A párt ezt a határozatát abban a reményben hozta, hogy Maniu be l'ogja váltani azt az ígéretét, hogy a kisebbségi kérdést a gyulafehérvári határozatok alapján rendezni foaia.