Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-20 / 262. szám

1928 november 20. ÜÉLMAGYARQRSJÍAG HUHU И1Ц1Ш—1ИИИМИЧ1 ЧИ I I 3 99 Nagy-Sxegec! alaplcove Az Ipariesiüleí székházának alapkölelélell ünnepélye Érdekes beszédek Szeged Jövöféről az alapkőleíéíelnél, a rendkívüli előlfóróságl ülésen és a banketten (A Délmagyarország munkatársától.') A Horváth Mihály-uccában épülő ipartestületi székház alapkőletételi ünnépségére nagy közönség gyűlt össze. Az ipartestület vezetősége 'Körmendy Mátyás felsőházi tag, elnökkel az léién jelent meg az avatáson, ott volt a házbizottság, amely derekas munkát végzett, amig lerakhatták az uj iparosház alapjait. Eljött dr. 'Somogyi Szilveszter polgármester, dr. l'álfy József tanácsnok, Várhelyi József prelátus, dr. íKőszó István nyugalmazott államtitkár, Ber1isnczey Domokos műszaki főtanácsos és a város társadalmából még igen sokan. Fehér abrosszal leterített asztalon feküdt az alapkőletételi okmány, az épitő Erdélyi •András Margit leányának szép munkája, a nikkel kalapács, amellyel az első ütést kellett megtennie a kultuszminiszternek és az uj székház tervrajza. A kultuszminiszter dr. Aigner Károly főIspán kíséretében néhány perccel tiz óra után érkezett az épülő székházhoz. Körmendy Mátyás üdvözölte. — A szegedi ipartestület ősi székházát elTiagyni volt kénytelen, hogy helyet adjon a tudomány tárházának. Amilyen szomorúsággal tölt cl bennünket ősi székházunk elhagyása, éppen olyan örömünk az, hogy a régi hajlékunk helyén tudományegyetem épül. Azután Körmendy felkérte a kultuszminisztert, hogy tegye le az uj ipartestületi székház alapkövét. A kultuszminiszter Körmendy Mátyás üdvözlésére a következő beszédben válaszolt: — örömmel jöt'cm cl erre az alapkőletételi Íínnepélyre, mert ebben jelképét látom az ország ujjáépitési munkájának. Azt mondja a zsoltár: »A mélységből kiáltok Hozzád Uram...« és valóban mi magyarok a mélységből fordulunk a magyarok istenéhez, hogy adjon erőt nekünk a rombadölt haza újjáépítésére. És Isten ezt az erőt nekünk meg is adta. Országunk újjáépítéséhez hozzákezdtünk magyaros tetterővel, magyaros kitartással. A Templomtéren meg akarjuk épiteni a magyar feltámadás egyik legszebb szimbólumát, Európa egyik legszebb terét. Ebben mint munkatársak ál. lünk itt egymás mellett, mert munkatárs itt a legszegényebb napszámostól kezdve az iparosokon keresztül a tervező építészekig, egyetemi tanárokig mindenki, aki résztvesz Szeged és az ország újjáépítésében. — Dc nemcsak fizikai munkára van szükségünk, hanem erkölcsi erőre cs tudásra is. Ma magammal hoztam a minisztériumból azokat a munkatársaimat, akik a szakoktatással foglalkoznak, mert az a szándékom, hogy ki fogjuk cpiteni Szeged szakoktatását. — Az iparostanonciskola céljaira most utaltam ki í50.000 pengőt, a jövő évi költségvetésbe ugyanerre a célra 7.1.000 pengőt vétettem fel. — Ez a mai ünnepség több lesz, mint egyszerű alapkőletétel. Nagy követ teszünk ide le: Szeged Nagy-Szegcddc va'ó kiépítésének alapkövét. Zugó éljenzés követte a miniszter szavait, majd az asztalhoz lépett és aláirta az alapkőletételi okmányt, amit utána dr. Aigner Károly, majd dr. Somogyi Szilveszter is aláirtak. Amig a kőműves befalazta az alapkőletételi okmányt tartalmazó bádoghengert, érdekes beszélgetés folyt le a miniszter és a körülötte állók között. Körmendy Mátyás megmutatta a miniszternek az uj székház tervrajzát, amit Klebelsberg igen csinosnak mondott, majd behatóan érdeklődött a részletek iránt is, főleg az anyagi természetű dolgok iránt érdeklődött. Körmendy elmondotta a miniszternek, hogy 320.000 pengőbe kerül az építkezés, a régi székház azonban csák 210.000 Densőt hozott. — Nos és honnan veszik a többit? — kérdezte a miniszter. Körmendy elnök nagyon jelentőségteljesen nézett a miniszterre és csak annyit mondott, hogy »hát valahonnan majd csak megszerezzük«, mire az öreg Rubin kárpitos közbeszólt: — Majd ad a kegyelmes ur! Azután az iparoktatásról beszélgetett a miniszter és azt mondotta, hogy itt nagy feladatok várnak megoldásra. Nagyon érdekesen nyilatkozott a sajtóról is a miniszter. Azt mondotta, hogy a problémákat и sajtóban kell megtárgyalni. Az a nagy veszedelem, ha a publikum nem látja a problémákat. Nagyon fontos, hogy jó közvéleményt csináljanak a lapok — mondotta és hozzátette — persze nem a rezsim szempontjából. Közben az okmányt egy bádogdobozba helyezték néhány nikkel pénzdarabbal együtt, azután a pallér behelyezte egy üregbe, rátette a téglákat és bevakolta. Klebelsberg Kunó tette meg rá az első kalapácsütést ezekkel a szavakkal: - Legyen ez az alapkő, nemcsak ennek a háznak, hanem Nagy-Szegednek is az alapköve. Utána pedig dr. Somogyi Szilveszter a kővetkező mondattal ütött a kőre; — Ez az alapkő jelképezze a szorgalmat és a tanulást, ami a szegcdi iparosságot előre viszi. Dr. Aigner Károly ezeket mondta: — Hirdesse a ház az iparosság összetartását és legyen hazafiságának megdönthetetlen bástyája. Várhelyi József prelátus a következő mondat kíséretében ütött az alapkőre: — Isten áldja meg a tisztes iparosságot és e házat, mint a társadalmi rend megszilárdulására irányuló munká szimbólumát. A dalárda ezután eléneklte a Himnuszt és ezzel az ünnepség véget is ért. A kultuszminiszter kíséretével együtt bejárta az egész telket és elmagyaráztatta magának az építkezés terveit. A képkiállitáson A kultuszminiszter és kísérete tl órakor megtekintette a magyar-olasz kiállítást Itt a független képzőművészek részéről Kiss Farkas. Imre ügyvezető alelnök üdvözölte a kultuszminisztert. Az ipartestület rendkívüli elöljáróság! ülése Az ipartestület elöljárósága délelőtt 11 órakor a kereskedelmi cs iparkamarában rendkívüli előljárósági ülést tartott, amelyen Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is megjelent. Körmendy Mátyás, az ipartestület elnöke üdvözölte a minisztert: — A mi életünkben — mondotta Körmendy elnök — határkövet jelent ez a mai nap. Igaz, nagyon nagy feladatokra vállalkoztunk, amelyeket a jövőben kell elvégeznünk, de ha olyan támogatóink vannak, mint a kultuszminiszter, a főispán és a polgármester, ezeket a feladatokat cl is fogjuk végezni. Rácz Antal, az ipartestület alelnöke a kultuszminiszter áldozatkészségét köszönte meg, majd Klebelsberg Kunó emelkedett szólásra: — Amikor én először Szegedre jöttem — mondotta a kultuszminiszter —, nyomott hangulatot találtam itt, amit az*al indokolnak, hogy elveszett a Bácska, a Bánát, az, amit Hinterlandnak szoktak nevezni, amciv a szegedi ipart és kereskedelmet táplálta. Azt láttam, hogy mint valami nagy betegnek, Szegednek is egy kántor-injekcióra van szükség?, de meg voltam győződve, hogy az az életerő, amelv Szeged népében, iparában rejtőzik, mégis \ csak győzedelmeskedik. Minden okunk meg van : arra is, hogy bízzunk a saját erőnkben. A német j birodalom békebeli kis államainak legtöbbje ki- , sebb volt területben, kisebb volt lakosságban, mint I a mélyreható bedc'rzsölüSZúK megszüntetik a reumatikxis fajdalmukat. Minden Vógyszertárban kaphatók. Szeged és mégis eltartottak egy kormányt, vagy egy uralkodó herceget. Felteszem a kérdést, hogy ezen az áldott területen a munkás magyar nép ne tudna boldogulni óriási határaival, erőteljes városával? Meg kell szervezni a tanyavilágot és olt egy hatalmas vásárlópiacot kell teremteni Szeged ipara és kereskedelme szíimára. De meg kell védeni a városnak is a tanya érdekeit. Itt egy nagy gondolatban, a szolidaritás gondolatában találkozunk. Olyan mértékben kell Szegedet kulturális és gazdasági gócponttá fejleszteni, hogy az egész Alföld ido gravitáljon, mert akkor a kultúrán kivül a gazdagodás alapjait is megvetjük. — Mint építtető miniszter jöttem most Szegedre és ismerem a szegedi iparosokat arról n becsületes ;zép munkáról, amit itt végeztek. Mondhatom, hogy cz a munka nemcsak országos, dc európai perspektívából is becsületükre válhaük. Nem akarok disztingválni a szegedi iparágak között, de feltűnt a sz?gedi kőművesek és a szegedi asztalosipar tökéletes munkája. Az elöljáróság tagjai nagy éljenzéssel fogadták a miniszter beszédét, majd Körmendy Mátyás elnök szavaival az elöljáróság ülése véget ért. Ot pohárköszöntő az ünnepi banketten Az iparosság ünnepét délben 200 teritékes bankett fejezte be a Kassban. A banketten résztvett gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, Kornis államtitkár, dr. Aigner Károly főispán, dr. Somogyi Szilveszter polgármester, dr. Dézsi Lajos rektor, dr. Magyary Zoltán helyettes államtitkár, Várhelyi József prelátus, Wimmer Fülöp, Rerrich Bcla, dr. Tonelli Sándor, Vértes Miksa, Körmendy Mátyás, dr. Pálfy József és még mások, öt pohárköszöntő hangzott el az ebéden. Takács Béla, az ipartestület társelnöke megköszönte a miniszternek, hogy az iparosságot munkához juttatta az egyetemi építkezésekkel. A kormány ha tervbe vette a magángazdaság szanálását, akkor gondoljon elsősorban az iparosságra, amely nem alamizsnát kér, hanem azt, hogy iöbb munkaalkalomban részesítsék, mérsékeljék adóját, nyissanak részére hitelforrásokat. Utána Wimmer Fülöp állott fel szólásra. Üdvözölte az ipartestületet abból az alkalomból, hogy letehette a székház alapkövét. Szerencsének tartja, hogy az ünnepségre azt a férfiút nyerték meg, akinek munkáját mindannyian becsüljükj aki Magyarország Iegtisz-