Délmagyarország, 1928. november (4. évfolyam, 248-271. szám)

1928-11-20 / 262. szám

SZEGED: Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. I- cm. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, kOlcsünkOnyvlAi és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 306. - Nyomda: Löw Lipót ucca 19. Telefon: 16—34. «»«»«>• Kedd, 1928 november 20 IV. évfolyam 262. szám MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon: ISI. Szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefoi»: 49. szám. « >» « » « » « » « » Nem kötelező a frakk... Ez már igenezazötvenpercenbes kiegyezés a frakkos legitimizmus és az uccai ruhás legi­timizmus közt, — ez igazán megelégedéssel tölthet el minden magyar hazafit, faji és fele­kezeti különbség nélkül. Nem természetünk a túlzás és nem is lenne nz illő ilyen ünnepi alkalomkor, azért egy­szerűen annyit konstatálunk, hogy ez a ki­egyezés történelmi esemény. Még pedig olyan, amely fontosságban vetekszik a hatvanhetes kiegyezéssel, ha ugyan felül nem múlja. Mert mi történt volna, ha Königgrátz után, amikor a kedélyes bécsiek nagyon kedélytelenül haji­gálták meg a menekülésre készülő Ferenc Jó­zsef kocsiját, mi történt volna, ha mi ma­gyarok akkor nem állunk ugyan be hajigálódzni, de ölbe tesszük a kezünket és megnyugszunk az Isten akaratában, aki kiejtette a kegyel­méből a dinasztiát? Mi történik akkor, ha kiegyezés helyett az abszolutizmus álláspont­jára helyezkedünk és ellene fordítjuk a saját jelszavát, most már mi mondván% hogy »mi várhatunk«? Nem jó azt még találgatni se, hogy mi minden másképp történt volna, ha hatvanhétben Kossuth Lajosra hallgat a nem­zet ¿s nem Deák Ferencre, aki kétségtelenül éppen olyan jót akart, mint Wilson, csakhogy a kiegyezését éppen ugy nem valósították meg, mint a Wilsoni tiz pontot. Ila Magyarország nem menti meg a nejjyvennyolcat feláldozó hatvanhéttel a dinasztiát és Ausztriát, talán nincs világháború és nem lesz az ezeréves ország a világ prédájává. És mi lesz, ha a mostani maradék-haza bölcseinek nem sikerül ez az uj kiegyezés a frakk és a zakkó közt? Milyen fordulatot vesz e szerencsétlen ország sorsa, ha a magas arisztokrácia makacsul ki­tart azon állásponton, amely különben az ősi magyar tradíciókban gyökeredzik, — hogy kis király őfelségét tizenhatodik születése nap­ján csak frakkban szabad éltetni a haza üd­vére? A sors utjai ugyan közfelfogás szerint kiszámíthatatlanok, de mégis fel lehet tenni, hogy végzetes katasztrófától mentette meg Szent István zsugorított birodalmát Zichy János, ami­kor kiegyenlítette az ellentéteket és a frakk tekintélyének elvi fentartása mellett bizonyos engedményeket eszközölt ki a köz polgári ru­hának is, legyen az akár zsaket, akár császár­kabát. Igazán elismerés illeti meg a magas arisztokráciát, hogy majdnem akkora lemon­dást tanúsított, mint ezernyolcszáznegyven­nyolcban és igazán nem szép volna, ha ezt valaha js elfelejtenék az egyszerű polgári ka­báttulajdonosok, akik kabátjuk felszabadítá­sáért éppen olyan hálára vannak kötelezve, mint a misera plebs a jobbágy felszabadításért. Ez hát cl volna intézve s reméljük, hogy ¿ikerült kielégítő megoldást találni egy másik közjogi bonyodalomban is, amelyről egyelőre nem kerültek részletek a nyilvánosság elé. Csak annyit tudunk, hogy a menü-kérclés is erős megrázkódtatásnak tette ki a legitimizmus hatalmas táborát. Voltak, akik nem találták összeegyeztethetőnek a magyar nemzet méltó­ságával, hogy kopoltyunként tiz pengőnél ke­dvesebbe kerüljön a menü és a szárnyaló tósz­tok élvezete, de nagyon számottevő párt foglalt állást amellett is, hogy olcsóbban is lehessen clvezkední és lelkesedni. Talán nem hiu az a reményünk, hogy a rémhírek szokás szerint most is túlzottak voltak, komolv nyufitalan­ságra e tekintetben sincs ok, egyszóval sLem­be rg még a mienk«. Föltesszük, hogy a kis király diplomatái ebben a fogas kérdésben is találtak olyan megoldást, ami megnyugtathat bennünket a jövő felől, amikor ugyanez a diplomácia külpolitikai banketteket fog ren­dezni. Talán kikapcsolták a menüből a fogast, vagy esetleg tartár nélkül fogják vele magukat táplálni s ez már hét pengőért is lehetővé teszi a példátlan lelkesedést, amellyel a hol­naputáni beszámolókban fogunk találkozni. Akármilyen a döntés, fő az, hogy a legiti­mizmus egysége, bár a demokráciának tett nagy áldozatokkal, de meg van mentve s a hon egéről most már minden felhő elvonult s a magyar nemzet történetének nyugodt menete biztosítva van a kis király őfelsége tizenhe­tedik születésnapjáig. Örvendetes tudomásul szolgál. Talán azért lehetne egy-két kérdéssel alkalmatlankodni az ünneplő legitimizmus­nak. de van bennünk annyi lojalitás, hogy nem tesszük. Nem kérdezzük meg, hogy mi igaz a bécsi sajtónak minapi híreiből, ame­lyeket máig se cáfoltak meg s amelyek szerint I a lequeitói udvarban annyiban fentartják a | dualizmust, hogy a kis király egyik autóján magyar királyi cimcr van, a másikon osztrák császári, de már az udvari személyzet nem dualisztikus alapon van összeállítva, mert az udvari papon kivül csupa osztrákok teszik, leginkább csehek és morvák. Azt se kérdezzük meg, hogy hát azokat figyelembe vették-e a kiegyezés-nél, akik szintén magyar hazafiak, egynéhány milliónyian, de nemcsak frakkjuk nincsen, meg császárkabátjuk, hanem egyálta­lán nincsen ünneplő kabátjuk s husz ebéd­jük árát ki kell futni tiz pengőnek? Nem fe­szegetjük ezeket a hétköznapi kérdéseket, noha, sajnos, szintén igen aktuálisak s nin­csenek ugy kikapcsolva, mint a királykérdés, mert az komolyan kivan, mint a sürün meg­ismétlődő ábra mutatja. Csak egyet kérdezünk: gondolják-e a magyar legitimizmus vezérei, hogy ezekkel a pajzán játékokkal valóban népszerűsítik a legitimista eszmét s hogy az ország szivszakadásig sóvárogja azt a legi­timista rezsimet, amelynek a huszadik század vezéreszméi közül legtöbb érzéke a frakkhoz van, mint a Habsburg-restauráció alapgondo­latához? „A magyar revíziós mozgalom a békét szolgálja" Szeged wáros egész társadalma tiltakozott vasárnap a trianoni Igazságtalan« ság ellen — A magyarság meghallgatást, perújítást ts igazságot ker (A Dctmagyarország munkatársától.) Sze­ged népe vasárnap impozáns külsőségek kö­zött tett hitet a revizió gondolata mellett Megmozdult az egész társadalom, osztály, fele­kezeti különbség, társadalmi állásra való tekintet nélkül, hogy tüntessen a trianonibéke­diktátum igazságtalanságai ellen. A középü­letekre és a magánházakra kitűzték a fekete gyászlobogót, amely ott lengett a város fölött, a városháza tornyán is. Külön tüntetett, külön protestált minden sze­gedi egyesület, de délelőtt tizenegy órára kö­zös tüntetésre ültek össze a Belvárosi Mozi helyiségében a különböző egyesületek, alaku­latok, pártkőrök és intézmények képviselői. Már jóval tizenegy óra előtt sürü tömegek rajzottak a Belvárosi Mozi környékén. Sorra megjelentek a mozi épülete előtt az egyesületek küldöttségei és foglalták el helyeiket a mozi hatalmas nézőterén, amely csakhamar zsúfo­lásig megtelt. Itt volt, itt szorongott az egész város. A mozi színpadán foglalt helyet a Revíziós Liga dr. Kogutowicz Károly professzorral, a liga ügyvezető elnökével és dr. Tihanyi Béla piarista igazgatóval, a nagygyűlés szegedi szó­nokával. A nagygyűlés méltóságteljesen folyt le. Néhány perccel tizenegy óra után küldött­ség ment át a Tisza-szállóba báró Skerlccz \ Iván, volt horvát bánért, a nagygyűlés ünnepi szónokáért és dr. Ferenczy Sándorért, Tc­mesmegye utolsó magyar alispánjáért A nagy­gyűlést dr. Kogutowicz Károly nyitotta meg. — Az államok életében évszázadok és év­ezredek jelentik az időegységet — kezdte be­szédét Kogutowicz professzor — a körülöt­tünk alakult uj csecsemőállamok most mégis rendre megünneplik fennállásuk tizedik év­fordulóját. Ezt az ünneplést nem akarom le­kicsinyleni, mert ellenségeinket sohasem sza­bad lekicsinylenünk. A tízéves jubileumi ün­nepségekből is tanulnuk kell. A csehek pro­paganda-célokból jubilálnak, mert tudják na­gyon jól, hogy milyen értéke van számtikra a propagandának, hiszen államuk keletkezését is a sajtópropagandának köszönhetik, amely­lycl sikerült megtéveszteniük az egész világot. — Nem lehet közömbös az sem, hogy a mt akciónkat kiséri-e a népek szimpafiája. A genfi urak­nak meg kell érleniök, hogy a magyar revíziós mozgalom a bé­két szolgálja. Kogutowicz professzor ezután Rothermerc lord akciójáról beszélt. Valahányszor kimon­dotta a nemes angol főúr nevét, a nagygyűlés közönsége lelkesen ünnepelte Magyarország első barátját. Horvátország utolsó bánfa A professzor felkérte ezután báró Skerlecz J Iván volt horvát bánt az ünnepi beszéd meg­tartására. — Nagy, szent áhítattal ül ma össze az egész országban a magyar nép — mondotta Sker­lecz —, hogy felemelje szavát az igazságért, a trianoni sérelmek orvoslásáért. Tíz évvel ezelőtt roppant össze a monarchia,. így ala­kultak meg az úgynevezett utódállamok. A! világ közvéleménye azóta meggyőződhetett róla, hogy a trianoni szerződést rosszul, célszerűt­lenül, helytelenül csinálták meg, mert azok az uj államalakulatok, amelyek a széthullott osztrák-magyar monarchia alkatrészeiből ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom