Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)
1928-10-07 / 227. szám
DÉLMA GTAWOTPf TTff 1928 október 7. Miklós herceg — visszaérkezett Bukarestbe Bukarest, október 6. Ma délután érkezett haza Párisból Miklós román herceg, akiről azt a hirt terjesztették, hogy ugy mint Károly, Párisba szökött szerelmesével. A pályaudvaron a fogadtatására megjelent Mária királyné, Bratianu miniszterelnök, a kormány tagjai és több közéleti tényező. A herceg hazatérését azzal hozzák összefüggésbe, hogy ultimátumban szólították fel, hogy azonnali visszanemtérés esetén Károly extrónőrőkős sorsára kerül. Napy Emil vasárnap országos érdekesség!! beszédei mond Kállay Tibor nagygyűléséé cBudapesti tudósítónk teleionjelentése.') Nagykanizsáról jelentik: A Kállay-párt szombaton este nagy nőgyülést tartott, amelyen mintegy háromezer hölgy jelent meg. Szilágyi Lajos és Berki Gyula után Kállay mondott nagysikerű beszédet a mai nő problémáiról. Az egyíég spárli képviselők vasárnap délben érkeznek Kanizsára. Ugyanezzel a vonattal utazik Nagy Emil is, aki olyan beszédet fog vasárnap mondani, amely országos érdeklődésre tarthat számol. ifi (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Drezdából jelentik: Napok óta tartó megujjuló izgalmakban kirobbanó tárgyalás után az esküdtszék ma hozott Ítéletet az ismeretes TreiZw-pörben. Treifcert az ügyészség azzal vádolta, hogy feleségét a HeiÜgenblut egyik szik. Iájáról a mélységbe lökbe, hogy a nevére kötött nagyösszegü biztosítást megkapja. Az esküdtek felmentették Treíbert azzal az indokolással, hogy a tárgyalás adatai szerint nem látszik lehetetlennek, hogy mégis szerencsétlenség történt. lm francia jezsuita feSszélalása az eueteisztius kongresszus szombati ülésén Budapest, október 6. Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki pár nap óta lázas influenzában fekszik, orvosai tanácsára kénytelen néhány napig az ágyat őrizni. Br, Sszzi'hé Lússló Sséfcesfe&érvároií (Budapesti tudósilónk telefon jelentés e.) Székesfehérvárról jelentik: Dr. Szabó László egyetemi tanár, az országos hirü publicista szombaton este »Miért vagyunk és meddig leszünk szegények« cimmel a székesfehérvári Kereskedelmi Csarnok meghívására nagysikerű előadást tartott. Az előadás után bankett volt, ahol számos felkőszöntőben ünnepelték Szabó tanárt. Páris, október 6. Chcron francia kereskedelemügyi miniszter elhatározta, hogy Orleans felszabadításának 500 éves évfordulója alkalmából bélyegSorozatot fog kiadni, mely Jeanne d'Arc arcképét fogja ábrázolni. A bélyegsorozat helyettesíti a forgalomban lévő bélyeget és a forgalomban hat hónapig lesz. Budapest, október 6. Szombaton délután nyitotta meg a Vigadó nagytermében a nemzeü eucharisztikus kongresszus mai ülését Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás. A nagyszámú résztvevő közölt ott voltak gróf Zichy Aladár, gróf Zichy Ede. gróf Somsich János, Skerlecz Iván báró, őrgróf Pallavlcinl Edéné, báró Kray István. A megnyitó beszédet Serédi Jusztinián herceg2—4—6 «a SW áUandóan raktáron. B.96 üléses flySy^ Kedvező fizetési feltételek. Palatínus Bufóváüalai, Budapest, SüS5»7S!*4 primás mondotta, majd bejelentette, hogy Páter Delatte francia jezsuita apát óhajt felszólalni. A francia apát fejtegetései során azt bizonyította, hogy Magyarország védőbástyája volt a kereszténységnek. Beszédét a következő szavakkal végezte: — A magyar nemzet nem fog elveszni, nem, nem, soha! A nagy tapssal fogadott beszéd után dr. Marcell Mihály egyetemi magántanár, majd Huszár KáI roly a család válságáról tartott előadást. Az ülés ' Serédi JuszÜnián hercegprímás zárószavával és | utána a Himnusszal végződött. Gummik, aSkatrészek (Meglepő olcsón kaphatók kedvező részletfizetésre Javltásokal olcsón készít !iCariioslst¥án mliszerészj Szeged. Csekonics-ucca 3. Kóty Irta: Móra Ferenc. A hivatalos neve más ugyan, s a helységnévtárban csak ugy található meg, — de én már csak ugy mondon, ahogy a szomszéd pusztát csúfolják: Kóty. S akár igy, akár ugy, mindenkép furcsa hely ez, ahol én most az ősök csontjait szeretném háborgatni. Mindenfelé neves csontoktól fehérlik a földek teteje — de bent a földben nem találok semmit. Ehoí, öreg Taránéknál, a kótyi szőlőkben, ahol a dinnyeföldőn hasalgatva rovom ezeket a sorokat —, jaj de jó, hogy erre a szőnyegre akárhol ráejthetem a szivarhamut —, öreg Taránéknál olyan kis-bögrében tartják a zsiaroeskát, amiből talán István szent királyunk szürcsölgette valaha a bivalytejet, szentsége révén tilalmas lévén neki a pogány magyarok lótejből poszajtott részegítő itala. S lám a Zsigó Ágnes is olyan karperecet tartogat a sublótfiókban, ami valaha szőkehaju szláv rabasszonyok fehér kezén bolondithatta Attila valamelyik mord hunlegényét. Én pedig még egyebet nem tudtam kivallatni a földbSi egy kovás puskánál. Azzal se 'lehetne már németet lőni, ahogy frissen szerzett barátom, az utász mondja, mely nevezet alatt Kótyon nem katonát értenek, hanem utkaparó! Hát mondom, furcsa hely ez a Kóty. Térben három óra a városhoz kocsin, időben háromezer esztendő. Oltóhelyemben például — írni sehogy se csík jól ugyan, de igy mégis jobban — mindenféle apró cscngetyük muzsikáját hallom az apró házak közül — Sok bárány van itt — mondom. 1 — Bár az vóna — mondják az ásóemberck —, fle csak sok gyerek van. i Az ám csakugyan, ahogy fölágaskodom, látom, szerteszéjjel ölbeli kis magyarok mászkálnak a pimpimpimpórés fűben s mindnyájának apróka esengő a nyakában, kinek rézből, kinek cserépből. — Igy leginkább mindig ludi az anyja, hun mászkál a gyerök. Megüsmernik a csengője szaváról, j ki-ldé. Hát ez bronzkor. Mert alföldi bronzkori sírokban gyereknyakban találtam már ilyen csengetyüket. Persze nem minden kótyi gyereknek van azért csengő a nyakán. Olyat is láttam, oltárra való kis pultot — persze előbb ki kellene puoolni —, aki kövér kis lábára hurkolt zsineggel ( a zsineg alatt puha kendő) a kapufélfához van kikötve, hogy túlságosan ne emigrálhasson. Ez meg a cölőpépitmények korából való divat Akkor kellett kipányvázni a gyereket, hogy bele ne vigye az ördög a vízbe. Igaz, hogy itt viznek órákhosszányira se hire, se hamva, de hát ki tudja, hogy régen hogy s mint volt. Én nem tudom, de az öreg Bóka tudja, azt pedig a legbölcsebb embernek tartják Kótyon. Egyszer Tisza Kálmánnal is beszélt s olyan okosat ritkán mondtak Tisza Kálmánnak. Kőrvadászaton volt a gróféknál, de ugy volt kicsinálva, hogy megnézi a kótyi iskolát is s Bóka fogja ott meginstálni, hogy államosítsák az iskolát. — De ez nagy ur ám — oktatta Bókát a jegyző. Ez nem tekintetes ur, mint én vagyok. Nem is nagyságos ur, mint az esperes ur. Nem is méltóságos, mint a gróf ur. Ezt kegyelmes uraak kell szólilaní, érli-e kend? — Hát hogyne érteném. Üsmerem én azt a szót Szoktam én a kegyelmes istenit is cmligetni. Hát nem is felejtette el Bóka a szép szót. Mikor megjött Tisza Kálmán, odaállt a nagy ur elé és azt mondta neki: — Tés ur, a kegyelmes istenit neki, államosítani köllene mán ezt a rossz oskolát. Meg is lett, amit Bóka kivánt, mert ennek a szép beszédnek lehetetlen volt ellenállni. Hanem a vizről nem akar nyilatkozni Bóka, pedig bizonygatom neki, hogy itt is lehetett ám tenger valaha. — Arra nem emlékszök, — azt mondja —, hanem inkább azt mondja mán mög, csakugyan möghalt-e az a Rudol, akiről megint olyan sokat irkálnak az újságok. Én azt mondom, hogy az mán meg, de ö azt mondja, hogy nem lehet az. — Hát már mért ne lehetne? — Azért, mert Kótyon nem vót kiadva abban az időben a gyász. De ezt olyan diadalmasan mondja, körülnézvén a társaságon, hogy nem lehet ellene mondani semmit. Szégyenben maradnék, ha Jakab bácsi hullám-ot nem jelentene a gödör végéből. (Itt mifelénk az értelmes emberek a csontváz-at mondják h u 11 á m-nak.) Sajnos a hullám csak egy kutyahullámnak bizonyult. Amikor ezen busonganék, azt mondja nékem Retek Panni néni, aki segit nézni a munkát: hogy ugyan van-e csillag a mellemen? — Hát látja, hogy nincs — mutatom neki az ásató köntösöm, már gomb se igen van rajta. .¿i — Nem ott, lclkőm — azt mondja, — hanem a bal mejjin, az inge alatt, ottan van-e csillag? rrr Nem igen tudok róla. — Mán pedig, lelköm, addig föl nem vöheti a kincset, míg csillag nem formálódik a bal mejjin. Addig akár vissza se gyüjjön. Hát ebben maradtunk s most már nem tudom, mitévő legyek a jövő héten.