Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-07 / 227. szám

DÉLMA GTAWOTPf TTff 1928 október 7. Miklós herceg — visszaérkezett Bukarestbe Bukarest, október 6. Ma délután érkezett haza Párisból Miklós román herceg, akiről azt a hirt terjesztették, hogy ugy mint Károly, Párisba szökött szerelmesével. A pályaudva­ron a fogadtatására megjelent Mária királyné, Bratianu miniszterelnök, a kormány tagjai és több közéleti tényező. A herceg hazatérését azzal hozzák összefüg­gésbe, hogy ultimátumban szólították fel, hogy azonnali visszanemtérés esetén Károly ex­trónőrőkős sorsára kerül. Napy Emil vasárnap országos érdekesség!! beszédei mond Kállay Tibor nagygyűléséé cBudapesti tudósítónk teleionjelentése.') Nagykanizsáról jelentik: A Kállay-párt szom­baton este nagy nőgyülést tartott, amelyen mintegy háromezer hölgy jelent meg. Szilágyi Lajos és Berki Gyula után Kállay mondott nagysikerű beszédet a mai nő problémáiról. Az egyíég spárli képviselők vasárnap délben érkeznek Kanizsára. Ugyanezzel a vonattal utazik Nagy Emil is, aki olyan beszédet fog vasárnap mondani, amely országos érdeklő­désre tarthat számol. ifi (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Drezdából jelentik: Napok óta tartó megujjuló izgalmakban kirobbanó tárgyalás után az es­küdtszék ma hozott Ítéletet az ismeretes Trei­Zw-pörben. Treifcert az ügyészség azzal vá­dolta, hogy feleségét a HeiÜgenblut egyik szik. Iájáról a mélységbe lökbe, hogy a nevére kö­tött nagyösszegü biztosítást megkapja. Az esküdtek felmentették Treíbert azzal az indokolással, hogy a tárgyalás adatai szerint nem látszik lehetetlennek, hogy mégis szeren­csétlenség történt. lm francia jezsuita feSszélalása az eueteisztius kongresszus szombati ülésén Budapest, október 6. Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki pár nap óta lázas influenzában fekszik, orvosai tanácsára kénytelen néhány napig az ágyat őrizni. Br, Sszzi'hé Lússló Sséfcesfe&érvároií (Budapesti tudósilónk telefon jelentés e.) Székesfehérvárról jelentik: Dr. Szabó László egyetemi tanár, az országos hirü publicista szombaton este »Miért vagyunk és meddig leszünk szegények« cimmel a székesfehérvári Kereskedelmi Csarnok meghívására nagysi­kerű előadást tartott. Az előadás után bankett volt, ahol számos felkőszöntőben ünnepelték Szabó tanárt. Páris, október 6. Chcron francia kereskedelem­ügyi miniszter elhatározta, hogy Orleans felszaba­dításának 500 éves évfordulója alkalmából bélyeg­Sorozatot fog kiadni, mely Jeanne d'Arc arcképét fogja ábrázolni. A bélyegsorozat helyettesíti a for­galomban lévő bélyeget és a forgalomban hat hónapig lesz. Budapest, október 6. Szombaton délután nyi­totta meg a Vigadó nagytermében a nemzeü eucha­risztikus kongresszus mai ülését Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás. A nagyszámú résztvevő kö­zölt ott voltak gróf Zichy Aladár, gróf Zichy Ede. gróf Somsich János, Skerlecz Iván báró, őrgróf Pallavlcinl Edéné, báró Kray István. A megnyitó beszédet Serédi Jusztinián herceg­2—4—6 «a SW áUandóan raktáron. B.96 üléses flySy^ Kedvező fizetési feltételek. Palatínus Bufóváüalai, Budapest, SüS5»7S!*4 primás mondotta, majd bejelentette, hogy Páter Delatte francia jezsuita apát óhajt felszólalni. A francia apát fejtegetései során azt bizonyította, hogy Magyarország védőbástyája volt a keresz­ténységnek. Beszédét a következő szavakkal vé­gezte: — A magyar nemzet nem fog elveszni, nem, nem, soha! A nagy tapssal fogadott beszéd után dr. Marcell Mihály egyetemi magántanár, majd Huszár Ká­I roly a család válságáról tartott előadást. Az ülés ' Serédi JuszÜnián hercegprímás zárószavával és | utána a Himnusszal végződött. Gummik, aSkatrészek (Meglepő olcsón kaphatók kedvező részletfizetésre Javltásokal olcsón készít !iCariioslst¥án mliszerészj Szeged. Csekonics-ucca 3. Kóty Irta: Móra Ferenc. A hivatalos neve más ugyan, s a helységnév­tárban csak ugy található meg, — de én már csak ugy mondon, ahogy a szomszéd pusztát csúfolják: Kóty. S akár igy, akár ugy, mindenkép furcsa hely ez, ahol én most az ősök csontjait szeretném háborgatni. Mindenfelé neves csontok­tól fehérlik a földek teteje — de bent a földben nem találok semmit. Ehoí, öreg Taránéknál, a kó­tyi szőlőkben, ahol a dinnyeföldőn hasalgatva ro­vom ezeket a sorokat —, jaj de jó, hogy erre a szőnyegre akárhol ráejthetem a szivarhamut —, öreg Taránéknál olyan kis-bögrében tartják a zsi­aroeskát, amiből talán István szent királyunk szürcsölgette valaha a bivalytejet, szentsége ré­vén tilalmas lévén neki a pogány magyarok ló­tejből poszajtott részegítő itala. S lám a Zsigó Ág­nes is olyan karperecet tartogat a sublótfiók­ban, ami valaha szőkehaju szláv rabasszonyok fehér kezén bolondithatta Attila valamelyik mord hunlegényét. Én pedig még egyebet nem tudtam kivallatni a földbSi egy kovás puskánál. Azzal se 'lehetne már németet lőni, ahogy frissen szerzett ba­rátom, az utász mondja, mely nevezet alatt Kó­tyon nem katonát értenek, hanem utkaparó! Hát mondom, furcsa hely ez a Kóty. Térben három óra a városhoz kocsin, időben háromezer esztendő. Oltóhelyemben például — írni sehogy se csík jól ugyan, de igy mégis jobban — min­denféle apró cscngetyük muzsikáját hallom az apró házak közül — Sok bárány van itt — mondom. 1 — Bár az vóna — mondják az ásóemberck —, fle csak sok gyerek van. i Az ám csakugyan, ahogy fölágaskodom, látom, szerteszéjjel ölbeli kis magyarok mászkálnak a pimpimpimpórés fűben s mindnyájának apróka esengő a nyakában, kinek rézből, kinek cserépből. — Igy leginkább mindig ludi az anyja, hun mász­kál a gyerök. Megüsmernik a csengője szaváról, j ki-ldé. Hát ez bronzkor. Mert alföldi bronzkori sírok­ban gyereknyakban találtam már ilyen csenge­tyüket. Persze nem minden kótyi gyereknek van azért csengő a nyakán. Olyat is láttam, oltárra való kis pultot — persze előbb ki kellene puoolni —, aki kövér kis lábára hurkolt zsineggel ( a zsineg alatt puha kendő) a kapufélfához van kikötve, hogy túlságosan ne emigrálhasson. Ez meg a cölőpépitmények korából való divat Akkor kellett kipányvázni a gyereket, hogy bele ne vigye az ördög a vízbe. Igaz, hogy itt viznek órákhosszányira se hire, se hamva, de hát ki tudja, hogy régen hogy s mint volt. Én nem tudom, de az öreg Bóka tudja, azt pe­dig a legbölcsebb embernek tartják Kótyon. Egy­szer Tisza Kálmánnal is beszélt s olyan okosat ritkán mondtak Tisza Kálmánnak. Kőrvadászaton volt a gróféknál, de ugy volt ki­csinálva, hogy megnézi a kótyi iskolát is s Bóka fogja ott meginstálni, hogy államosítsák az is­kolát. — De ez nagy ur ám — oktatta Bókát a jegy­ző. Ez nem tekintetes ur, mint én vagyok. Nem is nagyságos ur, mint az esperes ur. Nem is mél­tóságos, mint a gróf ur. Ezt kegyelmes uraak kell szólilaní, érli-e kend? — Hát hogyne érteném. Üsmerem én azt a szót Szoktam én a kegyelmes istenit is cmligetni. Hát nem is felejtette el Bóka a szép szót. Mi­kor megjött Tisza Kálmán, odaállt a nagy ur elé és azt mondta neki: — Tés ur, a kegyelmes istenit neki, államosítani köllene mán ezt a rossz oskolát. Meg is lett, amit Bóka kivánt, mert ennek a szép beszédnek lehetetlen volt ellenállni. Hanem a vizről nem akar nyilatkozni Bóka, pedig bizonygatom neki, hogy itt is lehetett ám tenger valaha. — Arra nem emlékszök, — azt mondja —, ha­nem inkább azt mondja mán mög, csakugyan möghalt-e az a Rudol, akiről megint olyan so­kat irkálnak az újságok. Én azt mondom, hogy az mán meg, de ö azt mondja, hogy nem lehet az. — Hát már mért ne lehetne? — Azért, mert Kótyon nem vót kiadva abban az időben a gyász. De ezt olyan diadalmasan mondja, körülnéz­vén a társaságon, hogy nem lehet ellene mondani semmit. Szégyenben maradnék, ha Jakab bácsi hullám-ot nem jelentene a gödör végéből. (Itt mifelénk az értelmes emberek a csontváz-at mondják h u 11 á m-nak.) Sajnos a hullám csak egy kutyahullámnak bi­zonyult. Amikor ezen busonganék, azt mondja né­kem Retek Panni néni, aki segit nézni a munkát: hogy ugyan van-e csillag a mellemen? — Hát látja, hogy nincs — mutatom neki az ása­tó köntösöm, már gomb se igen van rajta. .¿i — Nem ott, lclkőm — azt mondja, — hanem a bal mejjin, az inge alatt, ottan van-e csillag? rrr Nem igen tudok róla. — Mán pedig, lelköm, addig föl nem vöheti a kincset, míg csillag nem formálódik a bal mejjin. Addig akár vissza se gyüjjön. Hát ebben maradtunk s most már nem tudom, mitévő legyek a jövő héten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom