Délmagyarország, 1928. október (4. évfolyam, 222-247. szám)

1928-10-19 / 237. szám

Eioncetetl Ara Havonta 3-2U vldÉKen é» a (OvArosban 3-»»0. uUlftlldün 6-40 pengő. Egyes sz&ra 16, vasár- ea Ünnepnap 24 illlét SZEGED: szerkesztőség: Somogyi ucca 22. L cm Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, kölcsönkönyvldr és Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon: 306. -» Nyomda : Löw Lipót ucca 19. Telefon : 16—34. «»«»«» Péntek, 1928 október 19 IV. évfolyam 237. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kladóhlvalal: Url ucca 6. Telefon: ISI. szóm.« » « » « n HÓDMEZŰVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andróssy ucca 25. Telefon: 49- szám. « » « » « » «< » « » (Jlazás a Nobel-dij korul — Művész hazája széles e világ — énekelte a régi nagy magyai; költő és arra gondolt, hogy amig Liszt Ferenc »hírhedett zenésze e világnak«, addig az ő csodálatos és egyetlen szépségű magyar nyelvzenéjét csak e kis ország népe hallgatja és abból is olyan kevesen méltányolják Valóban vannak művészetek, amelyeket a világ babilonja minden tolmácsolás és magyarázat nélkül megért és ezek között is első helyen áll a zene. A magyar géniusz először muzsikájában szárnyalt diadalmasan világgá és ma már Liszt mellett egész sora a hazai zseniknek otthonos és ünnepelt a fold minden táján, a hangversenyek és operák műsorában. (Igaz, akadt egy drámaköltőnk, aki még zenészeinken is túltett internacionális sikerek és népszerűség dolgában, de itt meg a szinpad nemzetközi szerepe játszik közre.) Képzőművészeti téren is nagy hódításokkal dicsekedhetünk a külföldön, Munkácsy magyar utódai, ha nem is multák fölül, de megsokszorozták a mester dicsőségét. De a magyarság kulturális jelentősége, a magyar lélek ereje, a magyar szellem gazdagsága mégis leginkább és legközvetlenebbül az irodalomb {in, jelesen a költészetben nyilatkozik meg kezdet óta. És ezen a téren vagyunk legtávolabb az egyetemes megismeréstől, megértéstől és megbecsüléstől. Ennek nem csupán a dolog természetében kell keresni és találni a magyarázatát. Igaz, a magyar rokontalan nyelv Európa nyugatán, ami rokona Ázsia felé akad, az is csekély számú és jó részével egészen egyoldalúan tartjuk az atya. fiságot Igaz, a magyar nyelv, amely a legnemesebb és legzengőbb hangszere érzésnek, gondolatnak, mindenféle álomvillanásnak, a legnehezebben ültethető át a - müveit világ egyéb idiomáira, de ez még mindig nem lehetne akadályozója és késleltetője a magyar költői szépségek és igazságok világjáró diadalutjának. Itt más baj van, más gátlás, itt olyan mulasztások történtek, amelyekre éppen most kettős aktualitás révén igyekezünk rávilágítani. Most olvassuk a lapokban — a Daily Mailben és az Abádszalók és Vidékében egyaránt —, hogy a jövő évi irodalmi Nobeldijra kiket jelöltek a külömböző országok hivatalosai. Bergson, Gorkij, Sinclair Lewis, Me. reskovszkij, Unamuno, Palacio Valdés, Sigrid Undset, Thomas Maim és Olaf Darai neveit olvassuk a névsorban. Olvasunk itt francia és angol, skandináv és német nevet, orosz és spanyol forradalmár és emigráns hírességet, de magyart hiába keresünk. Az irodalmi Nobeldijat immár évtizedek óta .osztogatják a világ mindenféle nációjába tartozó íróknak, de magyarnak még sohase jutott belőle egyetlen svéd korona sem. Egyszer mégis meggondolta magát a magyar kultura hivatalos képviselete és hatalmi érdekeinek gondos és pontos szemmeltartásával jelölni méltóztatott egy elegáns és előkelő írót, aki azonban, minden kimerítő ajánlás dacára sem tudta megnyerni a tetszését a svéd akadémiának. Most, ugy látszik, a magyar akadémia haragszomrádot játszik a világ irodalmi közvéleményével és egyszerűen nem jelöl uj magyar írót Nobel Alfréd valóban rendkívül nobilis dijára. Már pedig ezt az eljárást nem szabad tovább tűrnie és hagynia a magyar irodalmi és művészeti világnak. Mert hiába beszélnek kulturíalányről eűvrészről, ha másrészről hal. kánizálnak bennünket azzal, hogy a román és szerb nívó látszatát keltik rólunk a világ szemében. Mert a román és a szerb valóban nem tud megfelelő és méltó jelöltet állítani az irodalmi Nobel-dijra, tehát akkor mi is kövessük e dicső példát és mi se állítsunk? Ez olyan kullurszegénységi bizonyítvány, amelyet igazán nem érdemel meg az a hazai irodalom és költészet, amelynek művelői között legalább tizenöt-husz külömb érték, kiválóbb egyéniség, eredetibb szellem akad, mint annak a névsornak négy-öt szereplője, akiket hazájuk hivatalosan terjesztett elő a nagy jutalomra. Nomina sunl odiosa — mi ezt a latin mondást ez i alkalommal igy módosítjuk mai irodalmunk | modern díszeire: nomina susit gloriosa! Nem kellene itt más, csak az, hogy a magyar kultura hivatalosai és hatalmasai egyszer már egy kissé megembereljék magukat és az egyetemes magyar érdekeket szem előtt tartva, európai, vagy ha ugy tetszik, világirodalmi mértéket alkalmazva keressék meg és válaszszák ki azokat, akik itt szóba jöhetnek. Persze, ezt meg kellett volna már előznie, jóval régebben egy áldozatos és okos hivatalos propagandának, amely a világ minden müveit nyelvén terjesztette volna a magyar géniusz valóban nagy és diadalmas értékeit, i természetesen nem a pekári mérce alá állitva | őket, hanem ellenkezőleg! MacDonald pilóta 85 lóerős gépével nekivágott az Óceánnak Londonból jelentik: MacDonald angol repülő, aki elindult az Ooeán átrepülésére, páratlan vakmerőséggel vágott neki az útnak. Gépe 85 lóerős, rádióállomása nincs, sőt a gép uszótalpakkal sincs felszerelve. Maximális 175 kilométeres óránkénti sebességet érhet el gépével és mindössze 450 liter benzint vitt magával és véleménye szerint ezzel a mennyiséggel 35 óra hosszat maradhat a levegőben, 165 kilométeres óránkénti sebesség mellett. MacDonald egyébként kezdő pilóta, aki eddig mindössze 85 órát repült. Egész életében tengerésztiszt volt. Egyetlen előnye, hogy nagyszerűen ismeri az ooeáni viszonyokat. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Londonból jelentik: Ma estig még nincsen semmiféle hír MacDonald pilótáról, aki tegnap délután az Atlanti Óceán átrepülésére indult Ujfundlandról. Az Atlanti Óceán felett kedvező az időjárás, bár egyes részeken esik az eső. MacDonaldnak csütörtökön délután i órakor már meg kel'elt volna érkezni Írországba. Remélik, hogy még megérkezik, mert annyi benzinje van, amennyi pénteken reggel öt óráig elég. Ausztriának semmi oka sincs^ hogy tilfakoison a bék^mmnét követelő politika ellen Bethlen István soproni beszéde miatt interpelláltak az osztrák nemzetgyűlésen (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.") Bécsből jelentik: A nemzeti tanács mai ülésén Miklas elnök az osztrák nép nevében örömének és együttérzésének adott kifejezést a Gráf Zeppelin diadala felett és szerencsekiválta tait fejezte ki a német nemzetnek. Az elnöki bejelentést percekig tartó tapsvihar fogadta. Seiler szociáldemokrata képviselő az ellenzék nevében interpellációt jegyzett be Bethlen István gróf magyar miniszterelnök soproni beszéde miatt, a többség részéről Fink, dr. Wottava és dr. Schönbauer képviselők terjesztettek be interpellációkat, amelyben Seipel kancellártól felvilágosításokat kérnek a magyar miniszterelnök soproni beszédével kapcsolatban. Seipel kancellár kijelentette, hogy nem is várta be az interpellációkat, hanem már jóval előbb felvilágosításokat kért a magyar kor. mánytól a soproni beszéd miatt. — A magyar kormány a budapesti osztrák követnek azt a felvilágosítást adta, hogy Bethlen István gróf miniszterelnöknek nem állóit szándékában Sopronban szőnyegre hozni a nyugatmagyarországi kérdést, csupán történelmi visszapillantást vetett a nyugatmagyarországi kérdés fejlődésére és a magyar kormánynak azt az ismeretes álláspontját juttatta kifeiezésre. amely szerint Magyarország nem mond le azokról a területekről, amelyeket a szomszéd államoknak kellett átadnia . A magyar miniszterelnöktől mindenesetre távol állott az a gondolat, hogy a nyugatmagyarországi kérdést aktuálisnak tüntesse fel. — A magyar kormánynak a nyugatmagyarországi kérdésben elfoglalt álláspontja és a magyar miniszterelnök nyilatkozata — folytatta Seipel kancellár — nem alkalmasak arra, hogy Ausztriában megnyugtatóan hassanak. Bethlen István miniszterelnök beszéde kifejezetten revizionista beszéd. Magyarország egész külpolitikája a békeszerződések jövő revíziójára irányul. Nekünk, akiket ugyanaz a sors ért, mint Magyarországot, semmi okunk sincs, hogy tiltakozzunk a békeszerződések revíziójára irányuló politika ellen. Ha e pillanatban nem is folytatunk ilyen politikát, bizonyos, hogy egyszer sor kerül a békeszerződések revíziójára és nemcsak a nyugatmagyarországi kérdés kerül revízió alá, hanem olyanok is, amelyeknek revízióját Magyarország protektorai nem nagyon óhajtják. A kancellárnak ez a kijelentése, amellyel Olaszországra és a dél tiroli kérdésre célzott. k