Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-29 / 194. szám

BBBBHHBi SZEGED: Szerkesztőség: Somogyi uccu 22.1. em Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, KölcSönltönyTtAr és Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 30». - Nyomda : UJw Itpdf ucca 19. Telefon - 10-34. «»«»«» ••B ElOIlsetatl Ara havonlo 3-2Ü vidéken é* a ftív&rosban 3-60, Szerda, 1928 augusztus 29 IV. évfolyam 194. szám MAKÓ: Szerkesztőség ét kladóhlvolal: Irl ucca e. Telefon: 151. tzAm.« >»«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kladóhlvolal: Andróssy ucca 25. Telefon: 49. srém. « >* « » «» « » « » szAm 16. vatAr- és Ünnepnap 24 (Ulér. kUlljtldiín 6-4() pengő. Eg es iflHBHra&sR A számvevők uralma Olvassuk, hogy az üzemek problémájának j megoldása küszöbön áll — Budapesten. A bel­ügyminiszter, miután többször eredménytele­nül szólította már fel a fővárost, hogy a feles­leges üzemeit szüntesse meg, most a főváros vezetőségétől minden hónapban kimutatást és jelentést követel arról, hogy milyen haladást tettek az üaemek likvidálása terén. A belügyminisztériumnak az üzemekkel szemben elfoglalt álláspontja bizonyára nem­csak Budapestre nézve érvényes. Hogy a leg­főbb felügyeleti hatóság megelégelte azt az üzemgazdálkodást, mely Budapesten filmgyá­rat, ácstelepet, pótkávégyárat állított fel és tart fenn, azt természetesnek kell tartani. De természetesnek kell tartani azt is, hogy a vi­déki városokra is érvényesülni fog a közel­jövőben az a felfogás, mely Budapestre nézve végre határozott és erélyes intézkedésekben nyilatkozik meg. Ne tagadjuk, a nri üzemi gazdálkodásunk rendszere is a budapesti példát követi. A vá­rosi üzemek megszervezésének nem az volt nálunk sem az indoka, hogy a köznek szükség­leteit maga a köz elégítse ki, hogy ne engedjük magánvállalat kezében s ne szolgáltassuk ki egyedül a nyerészkedés s haszonszerzés cél­jára a közszükséglet kielégítésének feladatait. Ne legyen félreértés: mi nem vagyunk a vá­rosi üzemek ellenségei, de ellenségei vagyunk a válogatás nélküli szocializálásnak. Kór­üzem csak kőzszükségle'et kielégítő vállalat le­het s ezért meggyőződés "ink szerint az ipari és kereskedelmi közérdeket sérti az az üzem­politika, mely ácstelepcket, téglagyárakat, ha­lászatot, pótkávégyárakat vásároltat meg és tart fenn a közvagyonból. Éppen ezért nem lehet komoly tervszerűsé­gét és végiggondolt programos«ágot látni ab­ban, hogy amig a gázszolgáltatás, a villamos­áram előállítása, a közúti vasúti forgalom magánvállalat kezében van, addig a városnak téglagyára, halászata és zálogháza van. Bécs­nek, Berlinnek nincsen annyi városi üzeme, mint amennyi Szegednek van. Bécs a háború befejezése óta a legnagvobbszerü épitési prog­ramot valósította meg — városi téglagyár nél­kül. Szegednek van téglagyára, de ez a vá­rosi üzem csak konkurrál a magánkézben lévő gyárakkal, még senki nem vette észre ársza­bályozó hatását s amikor az építőmunkát, ha áldozatokkal is, de meg kellett kezdeni, a vá­rosi téglagyárat nem látta senki feladatának magaslatán. A szegedi üzemek közül a legtöbb mintfia csak arra lenne alkalmas, hogy a mnnlát­nélküli számvevőknek munkaalkalmat adjon. A számvevőktől megkövetelik az államszámvi­teli vizsgát, de a városi üzemek vezetése nem szerepel az államszámviteli vizsga tantárgyai között. Szegeden azonban ugy osztják ki az üzemeket a számvevők között, mintha mind­egyik egy egy ipari vállalat burkában született volna s tarsolyában hordaná a stinmesi és rathenaui marsallbotot A számvevők tagjai lévén a közgyűlésnek, előállt az a furcsa s a legélesebb kritikát indokolttá lévő helyzet, hogy az üzeme V iezelői hivatalba tagjaivá vál­tak a legfőbb ellenőrzésre hivatott törvényha­tósági bizottságnak A városi tanács törvény­magyarázata hozta be a számvevőket a köz­gyűlésbe A városi tanács minden javaslata többséghez jut a csonka ^¿¿vüléseo a városi és a városi Üzemek tisztviselők szavazatai segítségével, a városi tisztviselők közül pedig a számvevők reprezen­tálják a legtöbb szavazatot A helyzet grotcszk­ségét eléggé jellemzi az, hogy több számvevő szavaz a közgyűlésen, mint ahány tanácsnok­A számvevők természetesen megszavaznak min­den tanácsi előterjesztést s a tanácsi javas­latok a törvényhatósági bizottság megválasz­tott tagjainak szavazataival szemben sokszor a számvevők támogatásával válnak az önkor­mányzati testület határozatává. A közgyűlés csalamezején a számvevők Somogyi Szulejmán" nak a leghívebb janicsárjai- A legtávolabbról sem szeretnénk azt a látszatot kelteni, hogy a számvevőknek ez a közgyűlési uralma az űzemigazgatással a legcsekélyebb összefüggés­ben van. Csak a közéleti esztetika nevében ki­fogásoljuk ezt az állapotot De talán kevesebb számvevő is elég lenne s talán a hivatalnok szavazatok számának resl-ingálása is egész­ségesebb közszellemet teremtene, ha egyszer belátnák, hogy nem szükségképen számvevő ért a legjobban a téglagyárhoz, a gőzfürdőhöz, az autóbuszüzemhez, a köztisztasághoz s a vá­rosi picészethez. A városi üzemek rentabilitását a költség­vetési javaslat — természetesen szintén szám­vevők munkája, — azzal kívánja indokolni, hogy bizonyos feleslegeket tüntet elő. melyeket a városi pénztár jövedelmeiként állit be. Az elfogulatlan bírálatot természetesen nem za­varhatják meg az ilyen könyvelési technikai bűvészkedések. S nem zavarhatják meg annál kevésbé, mert a végleges számadás stílya el­len a részleteredmények nem védik meg az üzemi gazdálkodást. A városi üzemek finan­ciális haszna összesen csak egy tizedét teszik ki a kisvasul évi deficitjének. Megéri-e a vá­ros polgárságának ez a horribilis veszteség azt az eredményt, hogy munkaalkalmat tudott teremteni a munkanélküli számvevői részére? A budapesti amerikai követ fels£ÓUI©lía a magyar kormányt, ltogy írja alá a IíeIlogg~paMumot Budapestről jelentik: Euttler Wright, az Északamerikai Egyesült Államok budapesti kö­vete kormánya megbízásából ma délben jegy­zéket adott át a külügyminisztériumban és a jegyzékben felhívja az amerikai állam a ma­gyar kormányt a Kellogg-paktum aláírására'J Buttler Wright jegyzéke a következőket tartal­mazza: Miniszter Ur! Van szerencsém Nagyra éltóságod­nak tudomására hozni, hogy Ausztrália, Belgium, Kanada, Csehszlovákia, Franciaország, Németor­szág, Nagybrittania, India, Ir szabad állam, Olasz­ország, Japán, Ujzéland, Lengyelország, Délafrika és az Egyesült Államok kormányai a mai napon Párisban szerződést irtak alá, amely kötelezi őket, hogy egymáshoz való viSTwnvtrktwtn m háboraról, mint a nemzeti politika eszközéről lemondjanak és bogv csakis békés eszközökkel keressék min­den vita elintézéséi, vagy megtldárfi, amely eset­leg körtük keletkezetne. E szerződés, mint N^vtnéllösá^od előtt ISIIK-­retes, az 1927. évi junius 20-án kezdődött tárgya­lások eredménye. Az az elhatározás, hogy az eredeti aláírók csakis a fentneveaett hatalmak legyenek, tisztán gyakorlati szempottiokon alap­szik. Az Egyesült Államok mindazonáltal kezdet­től fogva kívánta, hogy egy állam sem érezze magát megfosztva attól a lehetőségi51, hogy mi­előbb résrtvegyen a paktumban és így nemcsak formálisan és ünnepélyesen csatlakozzék c népek óhajának ez nj megnyilvánulásához a világbéke érdekében, hanem ugyanazon előnyt élvezze, mint az eredeti aláírók. Arra való tekintettel van szerencsém Nagyméla lóságodnak a fent említett szerződést azon for­mában, amint azt ma Párisban aláírták, kihagyva belőle a bevezetésnek az egyes meghatalmazottak megnevezésére vonatkozó részt, megfontolva és amennyiben ezzel egyeiért, kormányának elfoga­dás végett formálisan megküldeni. A szerződés szövege a kővetkező: »A német birodalom elnöke, az Egyesült Álla­mok elnöke, őfelsége a belgák királya, a francia köztársaság elnöke, őfelsége Nagybrittania, Íror­szág és a tengerentúli brit területek királya, India császára, őfelsége az olasz király, őfelsége Japán császára, a lengyel köztársaság elnöke, a cseh köztársaság elnöke, meggyőződve arról, hogy el­jött a pillanat, amidőn őszintén le ketl mondani a háborúról, mint nemzeti poötjka eszközéről, hogy a népek körött most fennálló békés és ba­rátságos kapcsolatokat maradandókká lehessen tenni, aaon meggyőződésben, hogy kölcsönös vi­szonyukban minden változást csak békés eszkö­zökkel kell keresniök és hogy ezeket a változáso­kat rendben is békében kell megvalósítani, elha­tározták, hogy szerződést kötnek és a kővetkező cikkelyekban egyeztek meg: 1. A magas szerződő felek ünnepélyesen ki­jelentik népeik nevében, hogy elítélik a háboni eszközének a felhasználását a nemzetközi eüen­léiek megoldására és lemondanak róla egymás­hoz való viszonyukban, mint a nemzeti politika eszközéről. 2. A magas szerződő felek megállapodnak abbau, hogy minden esetleg közlük felmerülő nézetelté­résnek, vagy konfliktusnak rendezése, vagy meg­oldása, bármilyen természetű, bármilyen eredetű legyen is az, esafc békés eszközökkel kereshető. 3. A jelen szerződést a bevezetésben megneve­zett magas szerződő felek alkotmányainak rendel­kezései szerint ratifikálni fogják, a szerződés pe­dig érvénybe tép köztük, mihelv a ratifikálás minden kellékét Washingtonban letétbe helyezték. A jelen szerződés, mihelyt az az előző bekezdés­ben előirt módon érvénybe lép, nyitva marad mindaddig, amtg szükségre, hogy a világ vala­mennyi más hatalma rsaHokwzhassék. Minden kel­léket, mely egy nagyhatalom csatlakozását állapítja meg, Washingtonban letétbe fognak helyezni és a szerződés nyomban a letétbe helyezés a tán ér­vénybe lép, az igy csatlakozást bejelentő hatalom és. a többi szerződő hatatom között.< A ratifikációra és az elfogadásra, vonatkozó ren­delkezések a 3-ik és utolsó cikkelyben foglaltat­nak. E cikk gondoskodik arról is, hogy a szerző­dés azonnal életbe lép, mihelyt a bevezetésben megnevezett valamennyi hatálom ratifikációit Washingtonban letétbe helyezték és hogy a szerző­dés elfogadásának lehetősége a világ valamennyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom