Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

ÜÉLMAGYARORSZAG Kariellen kívüli 16 amerikai gummigyár iermése $ Record Autótechnikai PNEUMATIK szenzációs árban a legkiválóbb minőségben, 10.000 kilométer garancia mellett kapható Békés—Csanád—Csongrád megyék részére kizárólag Vállalatnál, Szeged, Tisza Lajos körűi 54. szám. Telefon 20-15Halálos éjszakai bicska~pár!baj a kél vetélytárs közölt: hogy kié legyen a tanyák szépe Nagy legénytársaság biztatása melleit rontott egymásra két nagyszéksósi legény Német Antal meghalt, Pintér Szilveszter haidohlih (A Délmagyarország munkatársát 6'.") 'A' tanyai vetélkedések tömegéből messze kiválik az a bicska-párbaj, amelyet két nagyszéksósi legény vivott Péter-Pál napján. Az ünnepnapon bál volt Fekete György nagyszéksósi vendéglőjében. A vendéglő udvarán sátrat vertek és a tanyai szokások szerint már délután három órakor rákezdtek a dudások. A tanyai fiatalság teljes számban kivonult a bálra. A sátor alatt keringőztek, az öregek a söntésben tárgyalták le a napi politikái. A fiatalok között volt Németh Antal és Pintér Szilveszter is. ők azonban nem táncoltak. Hol a söntésben ittak, hol egymást méregették ellenséges tekintetekkel. A bálban mindenki tudott a két haragos ellenségeskedésének okáról. Egy leányt szerettek mind a ketten és az eladó leány nem tudott választani ' közöttük. Félt, hogy ha az egyikkel kedvesebb lesz, a másik halálosan megharagszik. Ezért a bálban inkább nem táncolt egyikkel sem. Aztán tiz órakor el is távozott a bálból, de a két legény ott maradt, hogy végleg leszámoljon egymássál. A barátok tudták, hogy a két legény milyen sötét tervet határozott el. Az egyik odavetette: — Legjobb lesz Tóni, h>a párbajban döntitek el, hogy kié legyen a Maris! A két haragos kapott az ötleten. A legények két táborra szakadtak és ugy beszélték meg a párbaj feltételeit. Kardok hiányában bicska-párbajban állapodtak meg. A feltételek szerint a párbaj addig tart, imig valamelyik fél ott nem marad a porondon. — Szúrni azonban nem szabad halálosan, aondották a legények. — Csak egy kicsit, hogy meg ne sántuljon, — vicoelődtek. — Aki győz, azé a Maris. A megfelelő alapos megbeszélés után a két lábor két sarokban foglalt helyet és nagy izgalommal tárgyalták az eshetőségeket. A tanyai bajvívóknak azonban csak mértékletesen volt szabad inni, mert a »segédek« féltették a pái'baj komolyságát. Záráskor azután felkerekedett a két tábor. A vendéglő előtt alkalmatos tisztást kerestek és azután megfelelő távolságban felálltak a felek. Mig a rajlm is elhangzott Ilyen komolyan csinálták végig a tanyai párbajt. Holdvilágnál megkezdődött a bicskás összecsapás. Az első szúrást Pintér Szilveszter kaota. Hangos jajkiáltással esett össze. Németh Antal rárohant és még egyszer brleszurt« bicskáját. Eközben már egy gomolyagban fetrengtek a földön. A hangos biztatásokra Pintér Szilveszter magához tért és fájdalmában vaktában szurkálta rajta fekvő társát. Már mindkettőjüknek arcát elborította a vér, amikor tizpercnyi tusakodás után Németh Antal kezéből kies tf a bicska és élettelenül maradi a porondon. Egyik szúrás a szivét érte és azonnal meghalt. Pintér Szilveszterben még volt élet. Sérüléseivel azonnal kocsira tették és beszállították a közkórházba. A megindult rendőri nyomozás során kihallgatták a párbaj szemlélőit, akik egyértelmüleg azt vallották, hogy a kél ellenfelet nem merték leszedni egymásról, oly bőszen hadakoztak, hogy közelükbe sem lehetett jutni. A legények ellen azonban bűnrészesség cimén eljárás indul meg. Pintér Szilvesztert a rendőrség még nem tudta kihallgatni, mert állapota életveszélyes' mwm Mit tehet ott az iskola, ahol nincs ut, nincs orvos, nincs szülésznő, nincs patika, posta, telefon, közigazgatás Megdttbbentö adatok a tanyák Szaharájából (A Délmagyarország munkatársától.) Amikor a finn vendégek Szegeden jártak, a város körülvitte őket a tanyavilágban. A ringó buza- és rozstáblák, a pirosló meggy- és cseresznyefák között, a bogárhátú kis házikókban csak a kacagó életet látták. És akkor ott a rétek és mezők között, ahol egy főmérnök önérzetes hangon magyarázta, hogy mennyi mindent tettek a lanya kultúrájáért, eszünkbe jutott egy márciusi délután az egyetem könyvtártermében, ahol egy ur másfél órán keresztül a tanyavilág ezer bajáról, elhagyatottságáról, szörnyű állapotáról beszélt. A Délmagyarország számolt be egyedül erről — a pusztai rémmeséről és néhány mondata országos visszhangot kellett. A fővárosi és vidéki sajtó pertraktálta a tanyavilág döbbenetes állapotait. Most itt fekszik előttünk a szegedi Bethlen Gábor Kör kiadványa dr. Gcsztelyi Nagy Lászlónak a tanyakérdésben elhangzott előadásáról. Ez a füzet vádirat a magyar hatóságok, a magyar közigazgatás ellen, de magunk magyarok ellen is. »Londonban pár évvel ezelőtt találkoztam egy magyar tanárnőnél, aki már másodszor utazta körül Európát, de még nem látta a Balatont.« Ez Gesztenyi Nagy László tanyai elésiájának introdukciója. A tónus azonban továbbra is borongós és szomorú, aminthogy nincs itt egyetlen vidám momentum sem. Kemény szavakkal mondja Nagy László, hogy nálunk igen sokan nem tartják tudománynak, értéknek, ha valaki az Alföld problémájával foglalkozik. A tanyai magyarság sorsával senki sem törődik. Kit izgat az, hogy az alföldi magyarság szaporodási aránya állandóan csökken, a tuberkulózis halálozásnak arányszáma pedig állandóan emelkedik. Nem-e a tennivalók dandárja az alföldi magyarság telepítési, gazdasági, szociális, közegészségügyi, kulturális bajai, nyomorúsága, a magyar föld eladósodása. Pedig az Alföld, amely ma kétharmad része a csonka hazának, ma döntő tényező a gazdasági politikában. Erről a nagy Alföldről mondotta Bavasz László, hogy egyszer ugy tűnik fel ez neki, mint egy halotthamvasztó, melyben virágzó falvak, városok, tervek, remények omlottak össze és lettek porrá, de máskor ugy tűnik fel az előtte, mint egy nagy bölcső, melyben ring sok magyar vágy, sok magyar reménység és a magyar jövendő. Geszlelyi Nagy László statisztikus. Nem mond ki mondatot, hogy a száraz, de elrémítő százalékszámokat ne tűzze mondanivalói mellé.Csonkamagyarország lakosságának 19 százaléka, tehát másfél millió ember él a tanyákon és él a legtöbb helyen emberhez alig illő helyzetben, elzárva a kulturális, közegészségügyi, közigazgatási lehetőségektől és él ugy, hogy évtizedek óta alig látja saját helyzetének javulásában befizetett adójának ellenértékét. Pécsen, Győrön, Miskolcon, Szombathelyen kívül a magyar városok lakosságának negyed, sőt felerésze a tanyákon lakik. Az analfabéták megdöbbentő tömegére bukkanunk itten. Az 1920. évi népszámlálás adatai szerint Kiskunfélegyháza lakosai között 33.5 az analfabéta. Kecskeméten 22.8, Kiskunhalason 24.6, Csongrádon 23.1, Jászberényben 24.3, Szegeden ti.5, Orosházán 11.3 százalék. Ma a helyzet jobb. Épül a sok tanyai iskola, a legközelebbi statisztika sok helyen már kedvezőbb képet fog nyújtani. A fejlődő iskolapolitika azonban nem elég a tanyán, * ahol nincs ut, nincs orvos, nincs szülésznő, nincs patika, nincs posta, telefon, anyakönyvvezetés, közigazgatás. Legfontosabb probléma az ut. Nincsenek utak a tanyán. Csongrád tanyáinak tiszántúli részén lakók szomorúan panaszolták, hogy amikor télen a Tiszán a komp mozdulatlanul áll és megszűnik a közlekedés, messzebb van. nak a várostól, mint a budapesti ember Páristói A magyar tanyávílág szomorú tükörképe ez. Tele panasszal, siránkozással, kétségbe eséssel és elkeseredéssel. Ut nélkül nem lehel termelni. 32 év óta fizeti az útadót a tanyai ember, vájjon mit kapott belőle vissza? közegészségügy a legelszomorítóbb része az egész tanyakérdésnek. Gesztelyi Nagy László e téren a legborzalma 1 Reginald Denny mint Konflisgróf \ i „ Llane Hald „ aranykakas l^T^&^n,™ | Neveda hőse Buck JohnesTT] A divatkiráiynő ^ Virginia Vally:SÄWiban f I Buster Kealon Tibb'mint generális| 1 ÉS SldrCOS Eovas ^Seívárosl Moziban, f Amerika fia f Richard Dsx ä J $ féífékcnyséfl SFIÍÖQG »níhüdc1^ Kor^^zlbmi1 1