Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-31 / 172. szám

1925 jnlfas 31 DÉLMAGYARORSZAG' Akció Indul! meg a Márer~maIom csődjének megszüntetésére A hiíelezőiinek adják ht a malmöi ? (A Délmagrj'CtrorsTdff munkatársától.") 'K Márer-malom csődügyében érdekes fordulatot várnak a hitelezők. Mint ismeretes, a fizetésképtelenség ügyében nem sikerüli a kényszeregyezség, a bíróság a Márer-malőm ellen elrendelte a cső döf. A legutóbbi napokban azután sorra járták a Márer-malom hitelezőit és aláírásukat kérik olyan akcióhoz, amely azt célozza, hogy a hitelezők a csőd• bíróságtól kérjék a csőd megszüntetését és különböző tervekkel világosítsák fel a hitelezőket, hogy csőd esetén sokkai kevesebbet kapnának, mintha a malommal kiegyeznének, mert ez esetben járandóságaik száz százalék« ban biztosítva lennének. A nyilatkozatban, amelyet aláírás végeit most köröznek, többek között azt is tartalmazza, hogy a csődtömeggondnok 545 000 pengőben állapította meg az aktívákat Ebből az összegből első helyen nyerne kielégítést a Szegedi Kereskedelmi és Iparbanknak 170.000 pengős követelése. A többi összes követelés kielégítésére tehát 370.000 pengő állna rendelkezésre és ha az ingatlanokat eladnák, a Kereskedelmi Banknak kifizetett összeg levonásba hozása után, a hitelezők járandóságainak még a fele sem térütne meg. Elmondja a nyilatkozat azufán azt is, hogyha a csőd megszűnne, ugy a hitelezők teljesen kártalanítva lennének. Erre vonatkozólag a következő ajánlatot teszik: A Márer-malomnak 400.000 pengő értékű részvénye van. Ezt a részvénykvantumot teljes összegében felaiánlják a hitelezőknek, akiknek Márerék átadnák a malmot, igy a csőd megszüntethető lenne, a hitelezők pedig követeléseik arányában tulajdonosai lennének a malomnak. Választanának igazgatóságot és felügyelőbizottságot és saját ellenőrzésük alatt menne tovább az üzem. A forgóiőkét a Márer-család adná, amely hajlandó volna fedezni az időközben felmerült költségeket és adókai is. Természetesen ehhez a megoldáshoz kivétel nélkül a/ összes hitelezők hozzájárulása szükséges. Érdekes kikötés még a forgótőke rendelkezésre bocsájtásával kapcsolatban, hogy a Márer-család a forgótőke fejében részt kér a malom vezetéséből. j A hitelezők az akciót nagy érdeklődéssel | fogadják és máris többen hozzájárultak. 'MMIMflMMMAMftMMWMMIMMMMMMIIMIA't'l'tWMMMM MMWMM SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LXXX A forradalom küszöbén Mire magántanár leltem, meghalt a PedaSogium igazgatója, dr. Vángel Jenő, aki nagyon pártolta azt az eszmémet, hogy az intézet rendes tanára legyek. Utódául dr. Imre Sándort, a pedagógia tanárát nevezték ki. Márüus közepén jelent míg ez a kinevezés a hivatalos lapban és én még aznap lemondjam óraadó tanári megbízatásomról. Dr. Imre ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy az intézet rendes tanára óhajtok lenni. Amikor tehát a kollega urak közölték velem dr. Imre Sándornak azt a nyilatkozatát, hogy a történelmi katedra számára kiváló erőt kellenne találni és ő legmegfelelőbbnek tarlaná dr. Madzsar ímre I. ker. gimnáziumi tanárt, — nem láttam többé semmi célját annak, hogy hatévi munka után még tovább dolgozzam egy oly llásért, melyet az intézet uj igazgatója másnak szánt. Neményi államtitkár, aki háromszor vagy négyszer Írásban megsürgette a habilitációmat, most, mikor bejelentettem neki, hogy magántanár lettem, — nem is válaszolt a levelemre; a dolog nem volt aktuális, noha elődöm már negyvenkilencedik éve működött az iskolai pályán és a Pedagogiumnál is rég kitelt már a szolgálati ideje. Lemondásom után azonban egy miniszteri leirat a legnagyobb elismeréssel méltatta »kiválóan i redményes« működésemet. A minisztérium rézéről ezzel le volt bonyolítva az ügy, de 'szemről nem, mert hallgatóim számára kinyomattam (s nekik ajándékoztam) első évolyambeli előadásaimnak a kivonatát s ennek a könyvnek nyomdaszámláját csak ezután iizettem ki. Általában — ráfizettem az állami zolgálatra. Ha kinevettek azért a »gyámolalanságomért*, amely miatt az állami szolgálatban nem tudtam érvényesülni, — fedetlenül megérdemeltem, hogy kinevessenek s >z én sorsom nem is jó példa az ifjúságnak, mely más úton-módon hamarabb megtalálhatja a maga érvényesülését. 1918 tavasza már izgalmas korszak volt. Budapesten már tudtunk a catlarói matrózlázadásról s az egész ország tudott a »zöld káderekről*. Ez igen rossz dolog volt, mert azt bizonyította, hogy nemcsak a csehek ellenségei a monarchiának, hanem már a horvátok is. Láttuk, hogy a magyarok teljesen magukra vannak hagyatva. Latluk, hojíy a király osztrák amnesztia-rendelete után tehetetlenné vált Ausztria fentartása. Pünkösdkor értesültünk a pécsi katonai zendülésről. Junius végén három napig általános sztrájk volt Budapesten, — az általános választójogért, mintha egy végsőt vonagló birodalomban ez lett volna a legsürgősebb kérdés. Ez a sztrájk már forradalmi dolog volt, mert ekkor már működött és irányított az első katona- és munkástanács, mely kissé még félt és nem Budapesten, hanem Gyömrőn tartotta üléseit. A hazatért hadifoglyok között nagyon sokan voltak már, akik a kommunizmus útját készítették elő. Augusztus elején a németek veresége a nyugati fronton befejezett dolog volt; a keleten is vissza kellett vonulni. És amikor szeptember közepén a bolgár front összeomlott és a bolgár forradalom kitört, minden épeszű embernek látnia kellett, hogy sorsunk meg van pecsételve. A bolgár forradalmat követő napon Esztergomban jártam. Német újságírók jártak Magyarországon s a németeket a primás Esztergomban fogadta. Nekem is ki kellett mennem egy személyes ügyben. Ugyanis Csernoch János hercegprímás, az egyetlen »nagy urc Schiauch bibornok óta, aki nekem igazán jóakaróm volt, engem egy egyéniségemhez képest igen nagy kitüntetésre ajánlott. Miután arról értesültem, hogy ehhez a minisztertanács hozzá is járult, a német újságírók látogatását, mint igen kitűnő alkalmat megragadtam és kimentem Esztergomba a primás jóakaratát és kezdeményezését megköszönni. À nagy tömegben csak egy percig beszélhettünk: — Wckerle értesített, hogy készen van a dolog. — mondta a primás. És még hozzátette: Üdvözlöm a feleségét, bizonyosan örülni fog neki és meg is érdemli, hogy eaekben a szomorú időkben legalább ennyi öröme legyenA kitüntetésből nem lett semmi, mert közbejött a forradalom s közzétételre már nem volt idő. IV. Károly meghalt, Csernoch meghalt, Wckerle meghalt, — hátha csak fantazmagória ez az egész dolog? Nem az. Mert még él dr. Gonda Henrik miniszteri lanácsos, az akkori sajtófőnök, ki az ügy írásbeli formalitásait iulézlc és cl JácuiiLz Fcrcnc h. államtitkár, Az elviselhetetlen hőség elviselhetővé vélik, ha vesf mogánafc 1 flv<feg valódi D I A N A sósborszeszt s azzal — esetleg fele vizzel higttra — lemossa magái. A valódi Diana sósborszesz hűsítő hatása óróklg érezhető és ellankad), tikkadt lestét az nfjászCletés üdHő érzésével tö'ti «1. Reggel felkelés után a Diana sósborszeszt« bedérzaőlés az egész napi friss munW bírást, a fáradtság nélkül való dolgozást btztoeitfa. Este lefekvés előtt a Diana sósborszeszes lemosás fldilő álmot, tökéiete* pihenési és víg ébredést jelent. BL70 ki Gondával együtt szintén kezelte a ránt vonatkozó iratokat. 1918 őszén az iskolai év a kolozsvári egye-; temen október közepén kezdődött. Én október 25 vagy 26-án tartottam első előadásomat^ amely után előbb Moldován Gergely tanárral, az akkori dékánnal politizáltam egy ki-i csit, majd dr. Erdélyi László tanárral. Mol-j dovánnal, ki az erdélyi dolgokat kitűnően is-i merte, közöltem, hogy számításom szerint Er-< dély egy részét pár hét alatt át kell engednünk; a románoknak. — Meddig? — kérdezte Moldován tanár. — Azt hiszem, — válaszoltam. — legalább^ a Küküllö folyóig. — És mást nem lehet tenni* — De igen, — feleltem, — ha én lennék1 miniszterelnök, az egész Erdélyt azonnal autonóm terűletté nyilvánítanám a magyar király« mint nagyfejedelem uralma alatt, külön par-j lamenltel. , _ _ ' — Ilyen őrült gondolatot nem lehet megváló-' sitani, — mondotta erre Moldován tanár. Az élet azután nagyon hamar egy még őrültebb gondolatot valósított meg. Dr. Erdélyinek elmondtam, hogy a monarchia már csak névleg áll fenn és hogy a nyilt és végleges bomlás már csak órák kérdése. — Ne hagyjátok. — az Istenéri, ne hagy«j játok! — mondta dr. Erdélyi, aki azt hitte,j hogy talán még lehetne tenni valamit a katasztrófa feltartóztatása érdekében. Mikor elváltunk —- s ez volt az utolsó» találkozásunk Erdélyben, még utáltam szólt — A kis királyt mindenesetre mentsétek! meg! Kolozsvárról este nyoic órakor indultam; Budapestre. Egy szakaszban utaztam Mihályi Tivadar és Vajda-Vojvoda Sándor román nem-; aetiségi képviselőkkel. Egyik genfi francia laphói felolvastak nekem egy cikket, amely sze-1 rint a románok decemberben veszik át Erdélyi és hogy nem csinálnak autonómiát, hanem? mindent egyszerűen bekebeleznek Romániába — Ebben az ügyben holnap országos érte* kezletet tartunk Nagyváradon. —• mondották.. .Naivon szé£ almái hozlak magukkal,