Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-29 / 171. szám

1928 julius 29. DftLIVfAGYARORSZAG SZAKÁLLSZÁRITÓ írja: JUHÁ8Z GYULA Poéták Csokonai Vitéz Mihályt olvasom és nem luftok betelni azzal az édes, kedves újsággal és elevenséggel, amely e legszerencsétlenebb magyar költő csodálatos verseiből árad. Milyen modern és milyen fialni.' Egyik alkalmi szösszenetében a saját nagy orrát figurázza ki. Mindenféle mulatságos dolgot összehord jellemzésére e hatalmas ormánynak, amely Ovidius Nasónak is becsületére válnék. A remek önirónia önkénytelenül eszembe hozza a francia költő világhíres verses drámai monológját, amelyet száz évvel Csokonai után Cyrano de Bergemc szájába ád. ' ~J * " i Csokonai Vitéz Mihály ttogikumikus orrd külömben a zseni legfinomabb érzékszerve volt, a szagokról, illatokról még Baudelairenek sincsenek eredetibb kifejezései, mint a Lilla és a Dorottya költőjének< • Kevesen tudják, mennyire szerette és tisztelte ez a debreceni poéta a jeles szegedi írótársat, Dugonicsot. Hosszú verset irt Dugonics oszlopa cimmel, amelyben rendre fölsorolja Etelka szerzőjének múlhatatlan érdemeit. Pedig akkor még nem jelent meg az a könyv, amely Dugonics liaUnlathinságát leginkább biztosítja, a Példab-s :cd-k és jeles mondások. * Csokonai nem votl forradalmár. Megénekelt ő mindenféle császárt, királyt, herceget, grófot, bárót és még csak az éhbérét se tudta ezekkel a versezetekkel megkeresni. Rhédey Lajosné például ugy került bele az irodalomtörténetbe, hogy az ö temetésén elmondott verses búcsúztatója alkalmával szerezte Csokonai azt a tüdőgyulladást, amely harmincegy éves korából eh-ólitotba az élők sorábóL * úc közben még megírta Tüdőgyulladásomkor cimü versét, amely e betegségnek testi és lelki tünetek szempon t iából egyaránt tökéletes kévét adia. * Megint közeleg Petőfi rejtelmes eltűnésének évfordulója és a bécsi kamarillának küldött egykorú bizalmas jelentésekből hadd idézzük egy magyar spionnak róla szóló jellemzését: »Egész egyéniségéből ítélve veszélyesebbnek látszik, mint az ellenzéki rezonőrök nagyrésze. Izzó gyűlöletet árul el Ausztriával szemben. És azt a reményt is, hogy túlzó eszméi, amelyek a fönnálló rend teljes fölforgatására irányulnak, rövid idő múlva meg fognalr valósulni.« * Zólrmi Béta kitűnő szegedi folyóiratának, a Széphalomnak legújabb számában Ady Lajos irtogatni kezdi a mendemondákat és ferditéket Ady körül. Valóságos őserdő ez már, amely fiz év alatt nőtt ki a semmiből. De amikor A Holnap váradi megalakulásának történetéből a magyar Pléiade címének ismert keletkezéséi cáfolja, akkor Ady Lajos a valóság ellen lámád. Én ott voltam ennél a nevezetes eseménynél és Dutka Ákos meg Emőd Tamás is élő tanok még, hogy ugy esett, ahogy a •»legenda* mondja. Dénes Sándor lakásán gyűltünk össze, fiatal és bátor mordályégetők, Adg eggenesen Párisból érkezeit Nagyváradra, fáradt volt, álmos, csak nagy szemeiből tündökölt - mindnyájunk lelkébe az a ragyogás, amelg ma. már egy egész világra világol. PARÁDI VIZ a leghirnevesebb orvostanárok véleménye szerint kiváló gyógyszernek bizonyult idült tüdő-, gyomor-, bél- és hólyaghurutban szenvedőknél. EméSZíésl Kavarok, aranyér, máj- és lépdaganatek eseteiben. Csuz- és köszvénybajoknál. Klttlnő asztali é» borvíz. Mindenütt kapható. FőIeraJrat: Fniréstermék és ísványviz Kereskedelmi R». Budapest, VI., Király ucca 12. B36 Tudja minden ember fizz, lánya: A. rovar a Halál tanítványa. Os idők óla szenved az emberiség a bacillushordó rovaroktól, a betegség eme jól begyakorolt terjesztőitől. Az Elet és Tisztaság ellenségei: a legyek, smnyogok, darazsak, svábbogarak, poloskák és undok szövetségeseik beszennyezik eledelünket szennyes lábaikkal és megfertőznek bennünket a bacillusokkal. A tudomány kezünkbe adott ellenük egy állandó és holtbiztos fegyvert : a Fiit-ei. Flifelés percek alatt megtisztítja otthonunkat n körokozó legyek, szúnyogok, darazsak, poloskák, svábbogarak, hangyák, bolhák és telvek tömegétől- A Fiit kifürkészi azokat a legelrejtettebb zugokat, ahol a rovarok búvóhelyeiken tenyésznek és ott elpusztítja petéiket. Flitelés megöli a molyokal és lárváikai, amelyek lyukai rágnak a szövetekbe. Fiit megóvja a ruhanemüekel. Használata könnyű. Nem hagy foltot. Illata egészséges. Világhírű tudósok lökéleleslletlék a Fiit rovarirtót Biztos pusztulást hoz a rovarokra, de teljesen ártalmatlan emberre é* háziállatra, Mindenütt kapható. Elpusztulnak ¡egyek, szúnyogok, hangyák, poloskák, sváhboprak, molyok, Mák *«>. Óvakodjunk az utánzaloktól 1 Csak eredeti plombált Flit-kannát fogadjunk el! Magyarországi központ: P^MCEá Gy ógysxervegyéssell Rt., ftudapest, VI.. Figyeltt ucca 16. Telefon: í. 909—4S. B.50 SZABÓ LASZLO EMLERIRATAI LXXIX Hogyan lettem egyetemi magántanár? ii. 1917 április végen volt az ügyemben az < lső szavazás. A helyzet megértéséhez tudni kell. hogy egyetemi magántanári képesítésért a szabályzat értelmében csak az folyamodhalik, aki legalább három év óta az illető fakultáshoz tartozó tudományszak doktora és oly irodalmi működést fejt ki, melyből kitűnik, hogy önálló tudományos kulalásra képes. Ha ezek a kellékek megvannak, csak akkor kezdődik a képesítési eljárás első felvonása, a »személyi minősítés«. Ez abból áll, hogy a fakultás tanárai litkos szavazással felelnek erre a kérdésre: »a jelölt nem tudományosságánál fogva, melyet később fogunk elbírálni, hanem általánosságban az egyéniségénél fogva közénk való-e vagy sem?« A legtöbb folyamodó a képesítésnek már ebben a slá ¡¡urnában »megbukik«, mert megállapítják róla, hogy ?nem közénk való . A szabályzat előírja, hogy a személyi minősítési szavazás előtt senkinek sem 'szabad felszólalni; e tilalomnak az a célja, hogy a jelölt mellett vagy ellene ne kelthessenek hangulatot semminő' felszólalással. Az én esetemben dr. Domanovszky tanár ur előadta, hogy kérvényem az előirt alaki feltételeknek megfelel. Erre felkelt a Kar egyik veterán tagja és a következőket mondta: — .Szabad kérdeznem az előadó urat: mi M jelölt urnák a polgári foglalkozása'? — Az előttem levő kérvény szerint az állami ianárképző intézet tanára, válaszolta dr. Domanovszky. — Mellékelve van a jelölt ur életrajza, folytatta az illető lanár ur, nem tűnik ki abból, hogy valami más foglalkozása is van? — Újságíró, lelelle dr. Domanovszky. A kérdezősködő tanár ur lassú, higgadt, megfontolt hangon csak ennyit mondott még: — Tehát zsornaliszta . Köszönöm! Ami ezután következett, az »hivatalos titok*, de magánértesűlésein szerint a szavazásnál tüneményes kisebbségben maradiam. Erről a Kar sohasem értesített engem és mivel hivatalos tudomásom az ügyről nincsen, jogilag csak azt vélelmezhetem, hogy az ügyem »függőben van«. Miután a szavazás előtt lejátszódolt intermezzo minden értelmes ember véleménye szerint tipikus hangulatkeltés volt, ha az egyetem értesített volna engem a szavazás eredményéről, ez ellen azonnal fölebbeztem valna a miniszterhez. Ennek persze nem lett volna semmi célja, mert 1 az ülés »bizalmas« jellegű volt s nehéz lett volna bizonyítanom, hogy mi törlént és hogy történt és 2. ha a miniszter megsemmisítette volnaísaKar határozatát és itj szavazást rendelt volna el, —