Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-29 / 171. szám

OfrT TVf * fi V i niynKr in 1928 július 28. LIE6MANN Kclemen'Ucca,Ha-Ha mellett SZEMÜVEG SF KÜLÖNLEGESSÉGEK még kevesebben szavaztak volna reám. A jog azonban jog s a szabályzat szabályzat, lega­lább felhívtam volna a figyelmet arra. hogy formai hiba történt a dologban. Engem ez a dolog lehangolt, de le nem vert. Még aznap irtam Kolozsvárra az egyetem né­hány tanárának és a véleményüket kértem, arról, hogy a történtek után beadjam-e a folyamodványomat Kolozsvárra? Ketten ex­press levélben válaszoltak. Dr. Schneller Ist­ván, a pedagógia tanára ezt irta: »Azonnal küldd le a folyamodványodat.« Dr. Márki Sándor pedig részletesen megmagyarázta hogy mi a gyakorlat az ilyen ügyekben és végül abban foglalta össze a véleményét, hogy »meg lehet csinálni a dolgot, de nem nagyon gyor­san.« Két hét múlva »személyi minősül tségemet« egyhangúlag megszavazta a fakultás és mun­káimat tudomány elbírálás és jelentéstétel cél­jából kiadta dr. Márki Sándor és dr. Erdélyi László tanár uraknak. A szünidő alatt mind­két tanár elkészült terjedelmes jelentésével, melyet ki is nyomattak »bizalmas« tájékozta­tás céljából. Azt hallottam, hogy mindakét referens igen elismerőleg nyilatkozott rólam. 1917 október első napjaiban a Kar titkos szavazással egyhangúlag elfogadta a kél refe­rens jelentését. Ezek után meg kellett volna hivni engem a legközelebbi kari ülésre, hogy a magántanári vizsgát tegyem le. Az akkori dékán ur azonban ezt nem tette meg. Ismételt sürgetésemre a nov. 30-iki ülésre meghívtak. Délután négy órakor kezdődött a legmaga­sabb egzamináció: a magántanári vizsga, a Kar összes tagjainak jelenlétében. Márki, Sza­deczky és Erdélyi tanár urak intéztek hozzám szakbeli kérdéseket, majd a görög filológia ianára meg akart egzaminálni, hogy tudok-e görögül? Dr. Erdélyi tanár azonban ez ellen tiltakozott, mert a »jelölt görög nyelvtudását az érettségi vizsgán kellett elbírálni és nem a magántanári vizsgán«, s egyben a Kar újra behívtak és a dékán kihirdette előttem a kozás tartamára kiküldtek; negyedóra múlva határoza'át kérte ebben az űgvfcen. A tanács következőket: — A Kar egvhangulag ugy határozott, hogy a vizsga eddigi eredménye után minden to­vábbi kérdés feltételét feleslegesnek tartja s a jelölt urat próbaelőadásra bocsátja.. 1917 deoember 1-én tartottam meg pröba­előadásomat, »Tengerfehérvár« cimmel (Meg­jelent 1918-ban), a kiküldött egyetemi profesz­szorok és meglehetősen nagy közönség jelen­létében. A kiküldött bizottság a próbaelőa-lást elfogadta s a bizottság e hafározatát a Kar magáévá tette. Kct hét múlva az' egyetemi tanács elé került az ügyem, mely szintén hozzájárult a határozatokhoz s aktáimat fel­terjesztette a miniszterhez. A miniszter 1918 január 3-én képesítésemet »a TengernrTék és Dalmácia története, különös tekintettel a mű­vészettörténetre« c. tárgykörből jóváhagyólag tudomásul vette és engem egyetemi magán­tanári minőségemben megerősített- Az erre vonatkozó hivatalos közlés 1918 január 12-ikén jelent meg a Budapesti Közlönyben. Azt hiszem ez volt Magvaros/ágon az első és bizonyára hosszú időre az utolsó eset, hogy ¡•gy hivatásos újságíró a tudományos ranglét­rán az egvetemi magántanári fokozatot elérte. Vasisfs ersképes ff * {-.¿5 w^i jm I ti'nyktpészníi kéözü nek. •Oierme: Korió «91 r- - «W ITSS V 8 UOÍIV«! szemben. üerney-lLUtianJ tll '{lozolvánvba való ényHépcK Itg­csobban ,A szegedi kereskedők és a szegedi Iparosok legnagyobb része rászolgált a támogatásra" A vásárló közönségnek kötelessége! vannak a helyi kereskedelemmel és iparral szemben A Délmagyaroszág mai számában szokatla­nul hangzó, szokat'an terjedelmű és tartalmú hirdetést talál az olvasó. A legkülönbözőbb szakmák kiválóbbnál-kiválóbb képviselői tö­mörültek és hívják fel együttesen a vásárló közönséget, hogy mindenki mindennemű szükséq­lelét szegedi kereskedőnél vásá­rolja meg, szeaedi inarosnál ál­líttassa elő. A felhívással lapunk hasábjain augusztusban, tehát az őszi beszerzések előtt többhben fog majd találkozni, de a Délmagyarország a szegadj piacra1 szemben fennálló kötelességét nem látja elintézettnek a felhívás megjelen­tetésével s szükségesnek tartja egyes szem­pontokra nyoma'.ékosan váiránvi'ani Szeged egész vásárlóközönségének a figyelmét Felesleges, hogy ismert és szinte az una­lomig elcsépelt elvi j«a/ságok a ismé el ;essünk­Ma már az elemi iskolában is tudják, hogy az a város, amelynek kereskedelme és ipara nem fejlődik állandóan, nem izmosodik, nem kap alkalmat a folytonos és fokozatos terme­lésre, stagnál, elsenyved. A Délmagyarors-ág legutóbb is sürgette a hatósági munka kiter­jesztését olyan uj területekre, amelyeken közre lehet működni kereskedelmünk és iparunk fejlesztése érdekében. Ezen a téren minden kis intézkedésnek van jelentősége. Ezért állt őrt a Délmagyarország például akkor is, amikor annak a határozatnak realizálásáról volt sző, amely szerint az egyetemi építkezéseknél és berendezéseknél a szegedi munkásság és a szegedi ipar előnyben részesítendő. Szeged tudvalevőleg elvesztette hinterland-* jának több mint kilencven százalékát. Az ipar terén megindult leszerelési folvamat még min­dig tart és kereskedőink js psak nagynehezen tudnak megbirkózni a fennmaradás egyre job­ban tornyosuló nehézségeivel. Ilyen körülmé­nyek között fokozott kövességek állanak e'ő mindenkire . nézve a kereskedelemmel és az iparral szemben és nincs ennek a városnak egyetlenegy polgára, akinek jogosultsága len­ne kivonni magát e kötelességek teljesítése alól. Nincs üzletág és nincs iparág, amelyben szegedi cégek ne tudnának a legkényesebb igényt is kielésitő, versenyképes árut nyúj­tani. Akár a mindennapi élet elsőrendű szük­ségleteit nézzük, mint aminők háztartás, ru­házat. akár a gyermeknevelés, a szórakozás iparosoknál vagy kereskedőknél beszerezhető eszközeit, Szeged a legteljesebb mértékben ki tud elégíteni mindenkit, nem forog fenn tehát egyetlen egy komoly ok sem a helybeli kereskedők és iparosok meake~ rülésére, vagy mellőzésére. Autó és motorbicikli akkumulátor, bádogáru, benzin és olaj, cipő, fehérnemű, férfiruha, férfi divatcikkek, fűző- és ernyőkülönleges­ségek, illatszerek és gyógyáruk, Írógépek, kár­pitos- és kézinunkák, kötött-szövött- és ha­risnyaáruk, női ka a iok, női divat- és rövid­áruk, óra- és ékszeráru, párizsi és amerikai divatcikkek, rádió, szőnyeg, függöny, paplan, textil- és divatáruk, vjllamoscikkek egytől­egyig mind l>eszerezhetők szegedi cégeknél. Ezt a kérdést a Délmagyarország most majd állandóan felszínen fogja tartani. Az ismert, jól felszerelt, kiváló szakértelemmel vezetett szegedi üzleteket és ipartelepeket nem hagy­hatja magukra a sajtó. Elérkeztünk odáig, amikor a hirdetéseken messze tul vannak kötelességeink ós ezeket most derekasan tel­jesíteni kell. A szegedi kereskedők és szege­di iparosok legnagyobb része rászolgált a támogatásra. Ez a támogatás a mi részünkről a felvilágo­sító és agitációs munka magunkravállalásá­ban, fáradha'atlan lefolytaiásában fog meg­nyilvánulni Bízunk benne, hogv a lakosság megért és át fogja látni, hogy felesleges akár Budapesten, akár Bécsben vagy máshol ci­pőt, ruhát, speciális cikkeket, női vagy férfi divatárukat, rádiót, illatszereket, sőt autót és Írógépeket vásárolni, amikor ugyanazokat a cikkeket, ugyan­olyan minőségben, uayanazéri az árért meqveheti Szegeden Is. Nem kell a portékával cipekednie, nem kell a vámvizsgálat veszélyeinek és izgalmainak magát kitenni? s amellett megtette a szegedi iparral és kereskedelemmel szemben azt az egyetlen kötelességet, amellyel támogatói ag léphet fel. amely elől azonban kitérnie nem lehet. Ki ne emlékeznék a tulipán-mozgalomra? Hordtuk majd va'amennyien az olcsó jelvényt, szónokoltunk és fogadkoztunk a magyar ipar támogatása mellett, de bizony továbbra is kül­földi szövetből csináltattuk a ruhát. Mi nem gondolunk semmiféle mozga'omra. Arra sem, gondolunk természetesen, mintha Szeged áram lehetne az államban, mintha kinai fallal zár­hatnók körül magunkat, hogy ide azután senki se be, senki se ki. Olyan gver kes gondolataink sincsenek, hogv mostantól kezdve azután min­denki itt vegye meg még a két krajcár értékű medvecukrot is. Mi csak arra gondolunk és azt akarjuk elérni, hogy se félárujegy, se semmi más alkalom ne legyen annak Is al­kalma, hogy szükségleteinket máshol szerez­zük be. Mi csak arra gondolunk és azért agi­tálunk. hogy ruhát, cinőt csináltatni senki se menjen Pestre és általában ne a'ázza meg a fejlett szegedi ipart és a mindent nyújtani tudó szegedi kereskedelmet a^za', hogy elmegy innen bevásárolni. Itthon költsük el pénzün­ket, megerősödésünknek, megmaradásunknak, esetleges későbbi fejlődésünknek ez Is egvik feltétele. Ez még nem inar'ámoíra'ás, ez még nem támogatása a kereskedelemnek, ez egy­szerűen felismerése olyan elemi köte'ességeink­nek, amelyeknek teljesítésével tar'ózunk egy­másnak és tartozunk ennek a városnak. Ingatlanokat részén es környéken ugy eladásra, mini vételre tea-J el*n*Ssehben «lánl é« e'ad ré<j*fa fenlál'* DÁVID Ingatlanforgalmi Irodája Szegeden, Kossuth le|cá sugárul 9. telefon 10 4? 87Ü MOTORKERÉKPÁROK és lUTOMOBiLOK vezérképviseletét áthelyeztem Budapest, VI, flndrássy uf 62. szám alá, ahol es nagy­szert! márkák méltó ker retben megtekinthetők. Modern műhelyemet pedig Budapest, V., Váci ut 91. sz. alatt rendeztem be. B.72 Rotholcz Frigyes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom