Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-20 / 163. szám

1928 Julius 20-3ÉLMAGV A KOKSZ AG 3 Lépfane-fartözésban meghalt egy alsótanyai gazda csordásnéia Vesxtegxárt rendeltek el a tanyára (A Délmagyarország munkatársától.') A1 napokban borzalmas szerencsétlenség történt Alsőlanyén, az álokházi gazdaságban. Egy lépfenében elhullott állat nyuzása közben megsérült egy asszony és egy férfi. Az aszszony vasárnap meghalt, a férfit jelenleg súlyos betegségével a szegedi közkórhazban ápolják. Bokor Zoltán gazdálkodó álokházi lanyájan történt a halálos kimenetelű szerencsétlenség. Bokor Zoltánnak elég nagy állatállománya van. Egyik ökre a mult hét csütörtökién hirtelen megbetegedett és rövid kínlódás után kiszenvedett. Senki sem ludla, hogy ml okozta az állat gyors pusztulását, maga a gazda sem kutatta, hanem amikor jelentették nekf az ökör elhullását, meghagyta alkalmazottjainak, hogy nyúzzák le az ökör bőrét, amelynek értéke némi kárpótlást jelentett volna számára. A gazda parancsát a csordás hajlotta végre, aki feleségével együtt fogott hozzá a döglött állat megnyuzásához. A tanya szérűiében ugyanakkor csépellek és a nyuzást végignézte a cséplőgép gépésze is. Az asszony az állat bőrének nyuzása közben jelentéktelennek tátszó karcolást kapóit kezefején, de megsérült a gépész is, oki néhány pillanatig segédkezett a nehéz munkában. A könnyű sérülésekkel azonban egyikük sem törődött. A nehéz munka befejezése után az asszony hirtelen rosszul leit, az udvaron összeesett, ugy vitték be a házba, ahol lefektették. Orvost azonban nem hivtak hozzá, pedig állapola egyre súlyosabbá vált. Másnap, pénteken rosszal lett a gépész Is, de még ez sem keltette fel a gyanút senkiben sem a Bokor-tanyán. Az asszony szombaton elveszítette eszméletét, miután leírhatatlan kínokon ment keresztül és vasárnap reggel, anélkül, hogy orvost hivtak volna hozzá, meghalt. A gépész állapota szintén súlyosabbra fordu t, de hozzá sem hívtak volna orvosi, ha közben el nem hull Bokor Zoltán második ökre is. A gazda csak ekkor küldött állatorvosért, aki azonnal megállapította, hogy az állatok lépfenében pusztultak el és valószinü/eg lépfene-fertőzés okozta a csordásné hirtelen halálát ts. Erre már kihívták a kerületi tiszti orvost, aki azonnal intézkedett, hogy a nagybeteg gépészt beszállítsák a szegedi közkórházba és elrendelte a vesztegzárat az egész Bokor-tanyára. X tanyán található összes állatokat beoltották a lépfene elleni szérummal, a súlyos beteg gépész! még aznap beszállították a kórházba. ahol gondos ápolás alá vették. Szerencsére a gépész fertőzése kisebb mértékű és így valószínűleg sikerül megmenteni az életét. Az állatorvosi hivatal az eselről jelentést tett a város elől járósági hivatalának, amely közegészségügyi kihágás elmén megindította az eljárást Bokor Zoltán ellen, amiért elhullott ökrét nern jeles; leile be és állatorvosi vizsgálat nélkül nyúzatta le az ökör bőrét, íkn szüftsftHeftt is ifflit^eiiht fi€liil iparosi« és fseresfácn&iieg siereizc He SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LXXV, A háború küszdbén 1914 Péter-Pál napján délutáni kirándulásra készültünk s e miatt korán ebédeltünk. A kirándulás előtt természetesen még elmentein a Fiume-kávéházba és velem tartott a fiam is, aki már »nagy< volt, — kilenc éves! Egy óra tájon értünk a kávéházba, ahol Lajos, az újságos fái ezzel a hirrel fogadott: — Nagyságos ur, a trónörököst és trónőrökósnét Szerajevóban megölték. Más azt mondta volna neki, hogy »ne bolondozzék«. Én azonban már tapasztalatból tudtam, hogy Magyarországon nem a politikusok és államférfiak a legjobban informált emberek, hanem a kávéházi pincérek. Telefonon felhivtam tehát a félhivatalos Magyar Távirali Irodát és megkérdeztem, hogy mi igaz a szerajevói hírből? Kinevettek. Felhívtam a miniszterelnökséget, mely tudakozódásomra egy szóval válaszolt: »Kacsa«. — Fiam, ma nem lesz fagylalt, — mondtam a fiamnak. Sietve elvezettem a gyereket az Űllői-utig és hazaküldtem: — Menj haza és mondd meg a mamikának, hogy megölték a trónörököst, apa elszaladt a szerkesztőségbe és lehet, hogy csak holnap jön haza. Beültem egy konflisba és siettem a Miksautcai szerkesztőségbe. Szerencsémre útközben találkoztam lapunknak egy igen szimpatikus barátjával, Barabás Loránd úrral, aki akkoriban, azt hiszem, még bankhivatalnok volt és magammal vittem őt a szerkesztőségbe, hogy legyen segítségemre. Mivel ünnepnap volt, kihalt volt az egész épület. Legelőször is telefonáltunk Miklós Andornak és Salusinszky Imrének, akik akkor MáriarBesnyőu, illetve Gödöllőn nyaraltak. Azután egy lakatossal kinyittattam a nyomda lezárt vasajtaját, Barabás Loránd pedig autóra ült, egy fél óra alatt beszállított két vagy három gépíró hölgyet s azután kiment a futballmeccsre és a félidőben a hangszóróval kikiáltatta: »Az Est minden embere, de leggyorsabban a betűszedő és gépmester urak azonnal vonuljanak be, mert világszenzáció tőrtént és külön kiadás készül a lapbóle. öt és hat óra között érkezett Budapestre Miklós Andor és Salusinszky Imre; eleinte egyik sem akarta elhinni a rémhírt, de a nyomdában már szedték az eset előzményeit (hogy miért ment a trónörököspár Szerajevóba stb.) és estefelé már hivatalosan is jelentették a kalasztrófát, melyről a Fiume-kávéliáz pincérei órákkal előbb értesültek, mint Magyarország miniszterelnöke. A magánértesülés mindig megelőzi a hivatalos értesülést, mert a magánértesülés mögött mindig egy érdek áll, ellenben a hivatalos értesítéseket »hivatalból« érdeklődés és buzgalom nélkül, bürokratikus utcm továbbítják. Valakinek nagy érdebe lehetett, hogy Szerajevóból értesítést küldjön a nagy tragédiáról Budapestre, — talán éppen a Fiume kávéház vagy esetleg egy másik kávéház pincérének közvetítéséül; ellenben Poti orek altábornagynak nem volt érdeke gróf Tiszát minél gyorsabban informálni, vagy ami szintén valószínű, Potiorek a tragédia hatása, alatt annyira elvesztette a lélekjelenlétét, hogy többé meg sem találta. Este hat órakor már az utcán volt Az Est külön kiadása; jó vastag betűkkel nyomattuk az egész újságot. Este nyolckor készen volt a második kiadás, •— hazarohantam vacsorálni és azután vissza a szerkesztősé be, de harmadik kiadást már nem csináltunk, hanem készültünk másnapra. Engem Miklós hazaküldőtt, hogy másnap reggelig jól aludjam ki magamat. Tudósítóink ekkor már természetesen útban voltak Szerajevó felé; egy részüket Pestről, más részüket Abbáziából indítottuk útnak, ahol nyaraltak. Kéri és Pásztor bizonyosan részt vett ebben a munkában, a többiekre nem emlékszem. Nekem az a nézetem, hogy mióta sajtó létezik a világon, újságírók olyan nagy dolgot még soha nem müveitek, mint a mi szerajevói tudósítóink. Az egész Európa sajtójának legkiválóbb emberei rohantak Szerajevóba, de Az Est embereinek senki nyomába sem léphetett. Jelenvoltak a trónörökös pár boncolásánál, közölték a boncolási jegyzőkönyvet, azt is, hogy a trónörőkősné anyai örömöket várt, beszéltek az összes gyilkosokkal, közölték a vallomásaikat és mire a kormány napok múlva elhatározta, hogy cenzúrát fog alkalmazni, akkorra már mindent; tudtak Az Est olvasói. És hiába volt a cenzúra, mert akkor már lenn volt Tarján Vilmos, aki a telefonba pesti jassz-nyelven mindent belebeszélt s a cenzor, aki ott állt mellette, az egész beszélgetésből nem értett semmit. Tarján később, a háború alatt is alkalmazta ezt a nyelvet; például egy izben a cenzúra akadálytalanul továbbította ezt a táviratát: »Szigeten megvolt a lakodalom. Szép ruhát kaptunk«. A pesti Városligetben mindenki érti ezt a mondatot, melynek polgári értelme ez: »Máramarosszigetnél ütközet volt és nagyon megvertek bennünket«. Mindenki látta, hogy Az Est a szerajevói eseményekről mit produkált, s a lap példányszáma két hét alatt háromszázezerre emelkedett. Családom ezen a nyáron őszödön nyaralt Julius 1-én szálli'oHam le a családoma', minden gond nélkül, mert eszünkbe sem jutott, hogy háború is lehet a szerajevói eseményekből. Én" magam kikőltőzte1- Bákoshegyre a sógoromhoz, Kováts Edéhez, s onnan jöttem be a városba minden reggel háromnegyed hétkor. Az ultimátum meglepetésszerűen ért bennünket, de szentül hittük, hogy Szerbia az ultimátum követeléseit teljesiteni fogja. Az ultimátum lejártakor, hat óra felé már rettenetesen izgatottak voltunk a szerkesztőségben. Az utolsó negyedórában ösztönszerűen megéreztük, hogy »igen nagy baj van«. A budapesti közönséget az egész ügy nem is érdekelte. Igaz, hogy folyton telefonáltak, de nem azt kérdezte a közönség, hogy mi van BelgBELVÁROSI MOZI Péntel&tOl vasarnaptg, (ullui ZO-lól 22-)g öernitatlok az emberi elme csedéla'os «aMJmáovtt, a dr. Forrest-fóle beszélő filmet. lem ItreszlenH össze I Arem gramofon, nem fonográf, nem rádió 1 fi lilm maga beszél! Juilus 20 áti Ktaérö mOsrr : /ü'iut 21., 22-én Vérnász. M^dyTttsuaS». áranyország. D ¿ma hat kivonásban. ElAadAiak kezdete báromseayed S és hAramti egyed ÍO órattot a nyfurl helyiségben KORZO MOZI BELVÁROSI MOZI Ju'iu» 20., 21., 22 én, pénteken, szombaton, vasárnap A NOVÍCIA. Dráma 7 felvonásban. Fösjcrepben Wono Mor/enson. Atonttva. Az őrületed országa. Egy pióla vakmerő kaandjai 6 telvrnásban. jDlhu 22-én, vasárnap di után 5 és 7 órakor Vérnász. TOrténelmi dráma 8 felvban. Főierep'ö Mady Krlsttani. AsonkMI &rany©rSZág. Alaskai történet 6 felvonásban. Fötzerep 0 Éva Nóvák. EIOadások kezdete héikOznap 6 és 9, vajá'nap 5, 7 és y órakor EIOadások kezdete 3 és 7 órakor a téli helyiségben