Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-05 / 126. szám

DKLilîÀïi ï A îiiiiiSZÂG Arra a kérdésünkre, hogy hogyan kelelkezheleit az egyiptomi legenda, kedvetlenül felelt Móra. — Nem szívesen beszélek róla, mert csak ait mondhatom, hogy megint nagy kárt okozott a tudománynak az az elképesztő tudatlanság és nemtörődömség, amellyel Szegeden régészeti dolgokban lépten-nyomon találkozunk, nem téve különbséget paraszt és ur közt. — Sőt — folytatta Móra elkeseredve — kénytelen vagyok azt mondani, hogy az url indolencia és ludatfanség többért felelős, mint a paraszt tanuiallansága, aki végre nem tehet róla, hogy nem tanították meg a mult megbecsülésére. Itt van ez a mostani eset is. Akárhol, akár kül', akár belterületen, ha tudomást veszünk róla, hogy va'ahol nagyobb földmunkát kezdenek, szaladozunk fü* höz-fához, mindenféle illetékes hivatalos fórumhoz, hogy tanítsák ki a munkásokat és rögtön telefonáljanak a muzeumnak, ha valahol régiségre bukkannak. Soha semmi eredmény nincs, a munkások oktalanul elpusztítanak mindent, mert mindenben aranyat keresnek. — Erről a leletről sem kapott hirt a muzeum ? — Dehogy kapott, Akárhányszor érdeklőd* 1328 június 5. tünk az építési irodában, a válasz mindig az volt, nincs semmi. A kubikos ugy adja elő a dolgot, hogy ő a leletet egy tanárnak mutatta meg, aki azt mondta neki, hoay az érem XIV. Ramses fáraónak a pénze, akt Krisztus előtt uralkodott és a munkás állítása szerint az érem hónapokig keringett a szegedi iskolákban ahol magyaráztak róla, anélkül, hogy bárkinek is eszébe fuíott volna a muzeumot értesíteni. — Ebben a formában lehetetlennek tartom a dolgot, — fejezte be a kulturkép vázolását Móra, — a fölháborltő valóság az, hogy a múzeum csak akkor kapott hirt a temetőről, mikor már ráépítették a klinikát s akkor is a munkás jóvoltából, aki, mint mondja, mingyárt ide szánta a leletet, de csak most birta vissza* kapni. A .fáraók kincsét" egyébként hamarosan megláthatta a közönség is, mert még e hónap folyamán újra megnyílik a régiségtár, amelyet az eddigi egy szoba helyett most négy szobában rendeznek be a kultúrpalota szuterénjében. Most kerülnek először a közönség elé a nagyszéksósi aranyleletek és a Ballagi-tói Kundombon feltárt népvándorléskori temető nagy tömegű és rendkívül becses régiségei, ahol ezideig 285 sirt ásott fel a szegedi muzeum. „Aki először kijön a kocsmából, azl lelövöm" Legény virtusért háromévi fegyház (A Délnnagyurország munkatársaié') A1 tábla Kovács Rókus-tan ácsa hétfőn tárgyalta Lippai Vince rókusi gazdálkodó bűnügyét, aki a mult év május havában a Zöldi-féle vendéglőben rálőtt régi haragosára, Tanács Szilveszterre. A golyó szerencsére nem ért nemesebb részeket és igy Tanács Szilveszter néhány hét múlva egészségesen hagyta el a kórházat Lippai Vinoe ellen szándékos emberölés kísérlete cimén indult meg az eljárás, \ vád szerint Lippai Vinoe egy Aignertelepi bálból hazajövet erősen italos állapotban betért a rókusi Zöldi-féle vendéglőbe. Itt néhány barátjával tovább italozott, a vendéglőben megpillantotta régi ellenségét. Tanács Szilvesztert. Lippai mái a vendéglőben le akart számolni haragosával, de barátai nem engedték elmózdulni az asztaltól Később Lippai mégis kiment az uccára és megállt a vendéglő ajtaja előtt. — Aki legelőször kijön a kocsmából, azt lelövöm — mondotta határozott hangon barátainak. akik azonban nem vették komolyan kijelentését. Lippai ezután elővette forgópisztolyát és várt. A kocsmából legelőször Tanács Szilveszter lépett ki. Amikor Lippai az ajtóban meglátta régi haragosát, fegyverét fel emelte és rálőtt. A kővetkező pillanatban Tanács már összeesett a vendéglő ajtajában. A golvó iobbvállát fúrta át A szegedi törvényszék annak idején Lippai Vincét bűnösnek mondotta ki és kétévi fegyházra ítélte Lippai az ítélet ellen felebbezést jelentett be és igy került ügye hétfőn a tábla elé, amely Lippai Vinoe büntetését háromévi fegyházra emelte fel Az ítélet ellen Linpai semmiségi panaszt jelentett be. II baktói kertgazdasági szövetkezet beadványa ás a szövetkezeti tagok ellenbeadványa a tanács elfttt (A Délmagyarország munkatársától.) Az elmúlt hetekben sok szó osett a Szegedi Tisztviselők Otthonának baktói kertgazdaságáról. A város tanácsa — mint ismeretes — ugy határozott. hogy a bérletet nem adja tovább közvetlenül bérbe az azt kezelő szövetkezetnek. hanem a bérletet a jelenlegi szövetkezeti tagok nverik el apró parcellákban. L.zt a tanácsi határozatot Szigyártó Albert tanár, a kertgazdasági szövetkezet elnöke most inegfclebbezte Beadványt intézett a város tanácsához és a határozat megváltoztatását kéri. Szigyártó Albert arra hivatkozik, hogy a szövetkezeti közgyűlés utasította az igazgatóságot, hogy kér je a várostól a szövetkezet beruházásainak megváltását, vagy váitoztassa meg a végzésnek a közös gazdaság területére vonatkozó részét akként, hogy a tanyák és az öntözögazdaság körül az oda tartozó 25—30 hold föld egy tagban árverés nélkül adassék szintén 25 évre olyan egyénnek, vagy csoportnak, aki, vagv amely kötelezettséget vállal Kérdezze meg togorvoUU. miért legjobb a FOGPÉP, SZÁJVÍZ, FOGPOR. m\ elé. A szövetkezet vezetősége és a tagok között fennálló háború arra késztette a tanácsot, hogy Fodor Jenő polgármesterhelyettes javaslatára bekérje a szövetkezet közgyűlési jegyzőkönyvét és csak azután beszélje meg a további teendőket. Köveípytilés arra, hogy a beruházások ériékél a szövetkezetnek méltányos egyesség szerint megtéríti. Ezzel a beadvánnyal csaknem egyidejűleg a kertgazdasági szövetkezet egyik tagja, Fonyó András szintén intézett egy beadványt a városhoz, amelyben, azt irja, hogy a szövetkezet közgyűlése ilyen határozatot nem hozott, sőt ellenkezőleg feloszlik, tehát nem is felebbezhet és arra kéri a tanácsot, hogy ne vegye tudomásul Szigyártó beadványát Fonyó azután élesen bírálja a szövetkezet működését és azt mondja, hogy ez a szövetkezet nem csinált eddig egyebet, mint adósságot, nem ért a fóldmiveléshez, az igazgatóság azokat a tagokat, akik vele szembeszálltak, egyszerűen törölte a tagok sorából, a vezetőség állandóan felemelt bérösszegeket szedett, nem pedig azt, amelyet a tanács megállapított. Fonyó végül arra kéri a várost, hogy 1928 október elsejétől egy talpalattnyi tőidet se adion tovább bérbe a szövetkezetnek. A két beadvány hétfőn került a tanács NEIGER Kóser éttermei Budapest, Teréz körút 4. Szegediek talá' IOZÓ helye 48 Budapest, junius 4. Pest vármegye székházában ma délután a trianoni békediktátum folytán Magyarországtól elszakított országrészek követei kftvelgvülésí tartottak, amelyet 5 órakor nyitott meg Tersav Ferenc. Urmánczy Nándor kifejtette, hogy; a követgyülés kéJszer akkora területet képvisel,, mint a parlament s a nprlamcntnefe nem volt Nagymagyarország sorsa felett döntsmt. Király Aladár indítványára a követgyülés átiratban üdvözölte lord Rothermerét, majd Lombos» Alfréd az elesettekről emlékezett meg. Nagy sikerrel zárult a Katolikus Nővédfi népünnepélye (A Délmagyarország munkatársától) A Katolikus Nővédő Egylet vasárnap a korzón, rendezte meg hagyományos népünnepélyét. A korzót a népünnepély alkalmából lezárták és csak huszfilléres belépőjeggyel lehetett a Széchenyitérre bejutni. Sátor-sátor mellett állt és cukrászda^ halászcsárda, jósnő, kávéház váltakoztak a korzón. A sátrakban mindenhol a legszebb szegedi aszszonyok és leányok szolgáltak fel. A délutáni órákban a honvédzenekar és a ttlzoltózenekar szórakoztatta a közönséget. Világposta és konfetticsata fejlődött ki a korzón és a késő esti órákig ember-ember hátán tolongott. Az alkalmi csárdákban egymásután ütötték csapra a. sőröshordókat. A cigányzene hangjai mellett vig énekszó hallatszott ki a sátrakból és olyan viig han-i gulal keletkezett, mint a békeévek régi, nagy népünnepélyein. Az időjárás azonban nem kedvezett az ünnepélynek. Ár esti órákban már nem lehetett kabát nélkül járni. A rendezőség véleménye szerint kedvező idő esetén még nagyobb tömegben kereste volna fel a közönség a Katolikus Nővédő hagyományos népünnepélyét. A népünnepély nemcsak erkölcsiekben zárult le fényes eredménnyel, hanem anyaglakban is. A nagysikerű ünnepély sikere dr. K ó s z ó Istvánné, özv. Aigner Nándorné. dr. Boros s Dezsőné^ dr. Papp Menyhértné dr. Regdon Károlyné és dr. H a i n i s s Elemérné és Gróf Dezsőné nevéhez fűződik a legerősebben, akik mellett a szép asszonyok és szép leányok egész légiója szorgoskodtak a siker érdekében. Harakiri a faipart szakosztályon Közvetlenül az ipartestületi választások előtt egy folyamat indult meg a szakosztályokban és ennek a folyamatnak a kimenetele egyelőre teljesen bizonytalan. Mint minden baj, ez is a jobboldalról indult ki Az iparoskőrők hangosai és a lipcsei ut zarándokai nem tudtak elhelyezkedni, tehát uj szakosztályokat alakítottak csak azért, hogy pozíciókhoz jussanak. így kiléptek a kerékgyártók a kocsigyártók szakosztályából, a vásári szabók a szabóiparosokéból. dc ami a legmulatságosabb, az asztalosok otthagylak a faipari szakosztályt és megalakították az asztalosok szakosztályát — asztalosok nélkül. Az alakuló gyűlést és magát a kilépést is rajtacsapásszcrüen rendezték meg és igy negyvenegy asztalosnak sikerült megválasztania Rainer Ferenc elnökkel az élén egy olyan tisztikart, amelyet 241 szegedi asztalosmester sohasem vállalhat el a magáénak. (Szeged területén 282 asztalosmester él.) Mi lesz ennek a vége jó urak? Megindították a szakosztályok bomlási folyamatát, amelyet az eddig szépen fejlődő ipartestületi élet szétzüllése követhet csak. Egy év múlva akkora lesz a szakosztályi elnökök száma, hogy csak népgyűlés keretében lehet őket összehívni. Azoknak az uraknak, akik állandóan a békét és az egységet hirdetik, most, hogy újra hatalmon vannak, az első dolguk ez a harikiri volt a faipari szakosztályon, amelyet — és ez a legcsunyább — tisztán politikai barátai® érdekében végeztek el. Egy fatnaros