Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-05 / 126. szám

192» juntus 3. DÉLMAGYARORSZÁG s KT' FELTAÜ ADÁS KÄ péntektől a Belvárosiban Vasárnap megnyílt az A. M. E. első tárlata (A Délmagyarország munkatársától) Az Alföldi Művészek Egyesületének első tárlata, amelynek gazdag anyagával vasárnapi számunkban részletesen foglalkoztunk, vasárnap megnyilt. A megnyitás ünnepélyesnek tervezett aktusára szép kézönség gyűlt egybe, amelynek soraiban a legkülönbözőbb megítéléssel találkozott, hogy a megnyitásra felkért dr. Somogyi Szilveszter polgármester távolmaradt ettől a kétségtelenül nagyjelentőségű kulturális eseménytől. Ugy a közönség, mint az A. M. E. vezetősége és a képzőművészek természetesen szeretettel és elismeréssel méltányolták dr. Pálfy József szereplését, tehát nem az ő személyi értékeinek vagy jelentőségének kisebbítéséről van szó, mondották nekünk, «mikor tőlünk, a lakosság és a város minden irányú érdekeinek független szószólójától annak hangoztatását kérik, hogy Szegeden nagyon, de nagyon kevés kulturesemény zajlik le és ha ezek között nagynéha adódik egy olyan, mint aminő a vasárnapi volt, bizony megjelenhetne ott a polgármester is, aki külvárosrészi és egyéb népköri vacsorákra elég gyakran tud magának időt szakítani és aki ezzel kulturérzékről és kultiirlelkesedésről tett volna tanúságot. Tizenegy óra után tartotta meg dr. Pálfy rövid megnyitó beszédét, amelyben az Alföldi MűvészekEgyesületéről a következőket mondotta: — Rövid fennállása alatt már is eredményeket mutat fel a pártfogó nélküli magyar művészek ügyének felkarolásával, egyesületbe tömörítésével, az erők összefogásával, a tehetségek bemutalásával, aminek célját szolgálja a jelen kiállítás is. Ezérl a legnagyobb pártfogást és elismerést érdemli az ifjú egyesület agilis vezetősége, melyért a város hatóságának és közönségének köszönetét és elismerését fejeze ki. Dr. Pálfy beszédével a megnyitás aktusa véget ért. A tárlatot vasárnap is, hétfőn is nagyszámban látogatta a közönség. A Délmagyarországnak kötelessége a minden részletre kiterjedő gondosság. Meg kell tehát még írnunk, hogy a tárlat szervezése és előkészítése körül fáradhatatlanul és lelkesen buzgólkodtak Berzenczey Domokos, Juhász Gyula és Dorogi Imre. hogy a képek kiválogatásának munkáját ízléssel és tapintattal | végezték Lengyel Vilma, dr. L u g o s s y Döme j és Taussig Ármin és hogy az elrendezést hozí záértéssel végezte Parobek Alajos festőművész. E-I— —— SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LVILT líj állást kell keresnem Pollák ur, kinek bútorüzlete volt a Terézkórut 25. számú házban, 516 forintért nagykészséggel átengedett nekem egy hálószobát, egy ebédlőt és egy konyha-berendezést, noha csak száz forintot fizettem le neki; a fennmaradó 416 forintot havi 32 forintos részielekben kellett törleszfcenem. Rögtön be is hurcolkodtam első lakásunkba, a Rökk Szilárdulca 28. számú házba. Azonban az első napon, amikor a szerkesztőségben szolgálatra jelentkeztem és bejelentettem, hogy a bécsi estilapok feldolgozása után mindennap haza akarok menni, Schmit1elly szerkesztő ur csak hallgatott, de egy óra múlva Légrády Imre dr., ki körülbelül ioazgatói állást töltött be a lapnál, behivatott az irodájába és közölte velem, hogy minden éjjel -a lap elkészültéig«, azaz hajnali három óráig kell a szerkesztőségben maradnom Hiába hivatkozlam rá, hogy én nem ezzel a feltétellel szerződtem a laphoz, és hogy három ét, fél éven át csak a magam jószántából dolgoztam reggel háromig, dr. Légrády megmarad! amellett, hogy egész éjszaka kell dolgoznom Mikor kijelentettem, hogy ezt nem l'ogom tenni, dr. Légrády igy felelt: - Akkor szolgálata lapunknál október 31ikén véget fog érni. Másnap beszéltem erről a dologról Zilahy Dezsővel, aki azt mondta, hogy mosL nem iehet csinálni semmit, mert Rákosi Balatonföldváron van. Csajthay pedig szabadságon van. Majd ha hazajönnek... Miután nekem még csengett a fülemben az a beszélgetés, melynek során Rákosi Jenő azt jövendölte, hogy belőlem még kiváló publicista lesz és hogy fogok én még az ő lapja kötelékébe larlozni, (sőt egy erre vonatkozó levele még ma is megvan,) engem nem nagyon izgatott az a kérdés, hogy mi lesz velem, ha majd kilépek a Pesti Hírlaptól? Egyelőre a Kincses Kalendárium átformálásán fáradoztam. Ezt a vállalatot a Budapesti Hírlap egy évvel előbb alapította, az Almanach Hackette mintájára. Az első évfolyamnak az volt a hibája, hogy ennek a kitűnő francia évkönyvnek nemcsak a szerkezetét és formáját utánozták, hanem csaknem az egész szövegét franciából fordították. Igy a Kincses Kalendárium első kötetének gazdasági tanácsai egy francia kisbirtokon hasznavehclőek lettek volna, de Magyarországon nem; a könyv ismeretterjesztő anyaga érdekelte a franciákat, de a magyarokat nem; s a konyha-receptek oly franciásak voltak, hogy a magyar asszonyok nem vehették semmi hasznukat. Emlékezem rá, hogy az egyik recept ígv kezdődött: »Vedd tizenőt csirkének a máját...« stb. Az Almanach Hachette szerkezetét lehetőleg megtartva, a Kincses Kalendáriomnak én adtam magyar tartalmat, s amig én csináltam ezt a könyvet, 1901-től 1914-ig, addig a Kincses Kalendáriom kiadása üzletnek ís nagyon jó volt. Egyedül Zilahy Dezsővel kellett a Kincses Kalendáriom ügyében érintkeznem és ő sohasem szólt bele a dolgaimba, a legteljesebb felhatalmazással és önállósággal dolgozhattam-, s azt hiszem, ez egyik hatalmas tényezője volt a sikernek. Elérkezett azonban október harmincegyedike anélkül, hogy további elhelyezésem ügyében bármi is tőrtént volna. A Pesti Hírlaptól már elbúcsúztam, de Csajthay Ferenc, a Budapesti Hirlap felelős szerkesztője e napon azzal fogadott, hogy »igen, igen, önnel nekünk terveink vannak, de most nincs üresedés a szerkesztőségben«. Zilahy bácsi, akinek elmondtam, hogy ez nem jól van, mert nekem hely kell, azt felelte, hogy holnap reggel tizenegykor nézzen fel hozzám, addig majd meglátom, lehet-e tenni valamit?« Másnap reggel azután létrejött közöttünk a kővetkező megállapodás: az Esti Ujsdg.nak mindennap dolgozom tiztől tizenkettőig és egytől háromig, de már tiz óra előtt mindennap megirom a Világ folyása cimü rovatot; ez utóbbi roval mindennap kötelező, a szerkesztőségi belső munka alól azonban pénteken és szombaton fel vagyok mentve, ha e napokon országgyűlés van, mert ez esetben pénteken és szombaton én irom az országgyűlési tudósítást, ugy az Esti Ujsáy, mint a Budapesti Hirlap számára egymagam. Mindezeknek a fejében kapni fogok hetven forint havi fizetést- Egyéb hiányában loeleegyeztem mindenbe, a hetven forintos állásba is én, akii Kaas Ivor báró leendő utódaként emlegettek, s aki már annyi vezércikket irtam a Budapesti Hir. lapnak. Uj helyzetemnek jellemzéséül megemlítem, hogy ugyanakkor a legkisebb riporternek nyolcvan forint volt a fizetése: Egyik-másik »kis bolyhos«, akinek egy félév múlva már a nevét is elfelejtették a Budapesti Hírlapnál, mert el kellett távoznia, na. gyon fölényesen akart engem kezelni és mindenáron »javítani« akarta a kézirataimat. Azonban mindezzel nem sokat törődtem, mert akkor már nagyon jól tudtam, hogy nem sokan versenyezhetnek velem a munkában és bíztam benne, hogy majd fel fog emelkedni a fizetésem. Egyelőre kértem és kaptam százharminc forint előlegel, kiűzettem a novemberi házbért, a bútorra a havi harminc, két forint fizetést, tizenhat forintot a banknak, nyolc forintot a cselédnek, s a megmaradt harminchégy forinttal a zsebemben körülbelül olyan nagy urnák képzeltem magam, mint a vvallesi herceg. Miután most máe rendes lakásunk volt, a feleségem egyre komolyabban foglalkozott ügyeimnek a rendezésével. November elsején régi szabómnak a pénzbeszedőjét, ki éve. ken át minden elsején eljött hozzám a tiz forint havi részletért, a feleségem ridegen elutasította: — Necsak nyugtát hozzon, hanem számlát is; látni akarom, hogy még mivel tartozunk. Az asszonyka azonnal átkutatta irataimnak halmazát, s a nyugtákat, melyeken a szabónak a cége rajta volt, egyik sarkuknál összevarrta. Pár nap múlva, mikor jött a pénzbeszedő, hogy még száznyolcvanhárom forinttal tartozunk, a feleségem a nyugtákat felmutatva igazolta, hogy már harminc forinttal többet fizettünk, mint amennyivel tar toztunk, s azután a pénzbeszedőt kiutasította, nekem pedig minden szemrehányás nélkül csak ezt mondta: — Amig én élek, maga addig nem fog többé ruhát részletre csináltatni! November közepén megjelent a Kincses Kalendárium. Egy este azt mondja Zilahy Dezső: — Számoljuk el a honoráriumot... Megnéztük a könyvet: negyvenkét oldalt irtam bele. Vártam igy körülbelül ötven forint honoráriumot és el voltam rá készülve, hogy ezt a pénztár előlegem törlesztésére könyvelik el. Zilahy . Dezső azonban másként kalkulált: — Negyvenkét oldalért járt kétszáztiz forint; ebből százharminc forinttal visszafizeti az egész előlegét, a többit, nyolcvan forintot szíveskedjék fölvenni a pénztárnál... Aznap este vacsora után hanyag előkelőséggel letettem a feleségem elé a nyolcvan forintot: — Itt van fiam, nyolcvan forint, egy kis alkalmi munkáért kaptam... Hja, igaz, majd el is felejtettem megmondani, hogy a százharminc forint előleget visszafizettem a lapnak... — Ez nagyszerű dolog, mondotta a feleségem. Spórolni kell! Meglátja, még házat veszünk valahol Budán t Ez a jövendölés még eddig nem teljesedett be, de ez a körülmény nem is bántott bennünket sohasem. Hallatlanul örültünk minden krajcárnak, amit váratlanul keresl.lem, minden pohárnak, melylyel háztartásunBELVÁROSI MOZI KORZO MOZI Junius 5., 6., 7-én, keddtől csütöttöíig NORMA TALMADGE ezidei egyetlen filmje: Az éjszaka lilioma. Regényes történet 9 felvonásban. — Azonkivöl: Buster udvari bolond. Családi auló. Amerkaí burleszk 2 felvonásban. Kacagtató vígjáték 2 felv. Junlus 5-én, kedden Csak 16 éven feKUIeknek! MARY PREVOST brlllláns filmje: Jaj! A &arisnyaJcöíöm. Bohózat 7 fe: vonásban. — Az mkivfll: Fridolin enni való. Ferkó világgá megy. Amerikai burleszk 2 felv.-ban. Kacagtató vígjáték 2 felv.-ban. Előadások kezdete 5,7, 9, vasár- és ünnepnap 3,5, 7 és 9 órakor. Előadások kezdete 5, 7, 9, vasár- és ünnepnap 3, 5, 7, 9 órakor.