Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-05 / 126. szám

1928 jufius 5. D^TM^CVARORSZAG 3 és fél órás kacagó műsor a Terézköruti Színpad és SALAMON BÉLA vendégjátékán szombat és vasárnap a Belvárosi Moziban. Az iparosbéke érdekében folytatott tárgyalások hlv közlésben A kormánylap vasárnapi számában cikket közöl azon közvetítésről, amelyet a legutóbb történt ipartestületi választás eredményének megfelelő helyreigazítása érdekében Körmendy ipartestületi elnöknél megkíséreltem. Ezen választáson két párt állott egymással szemben. A győztes párt 615 szavazattal megválasztotta az összes tisztségekre kizárólag a sa át pártbeli? ket, ugy. hogy az 554 szavazattal, tehát mindössze 61 szavazattal = 10 százalékkal kisebbségben maradt másik párt egyetlenegy képviselője a testület vezetőségében három éven át nem vehet részt Hogy ez a testület működése és az iparosság nyugodt, józan elemei által annyira hangoztatott béke szempontjából nem mondható kielégítőnek, még kevésbé megnyugtatónak, azt elfogulatlan embernek magyarázni nem kell. Emiatt tényleg és meggyőződésem szerint helyesen megkíséreltem egy oly megoldás létrehozását, amely mindkét, egymással szembenállott párt által kívánt békés együttműködésnek meg kellene hogy feleljen. Kiindulási pontom az volt, hogy az ország hét kereskedelmi és iparkamarája e hó 21-én választja azt a vidéki kézmüiparost, aki a budapesti kamara által választott kézmüiparossal együtt hivatott lesz a kézmüiparossag érdekeit a felsőházban képviselni. Nekem e tekintetben első perctől fogva az volt az álláspontom, hogy Pálfg Dániel elhunyta után újból a szegedi kamara küldje ki a felsőházba a vidéki kézmüiparost és mivel itt a szegedi, legnagyobb ipartestület elnöke természetesen elsősorban jöhet szóba, igenis beszéltem Körmendyvel oly irányban, hogy ezen választás alkalmával nem hozhatnánk-e létre az ipartestületben egy oly megegyezést amely a legutóbb lezajlott választás által kétségtelenül feldúlt és nyugvópontra éppenséggel nem jutott helyzetet kiegyenlítené és első lépésként az ő felsőházi taggá való választását biztosítaná. Nyilvánvaló volt, hogy elleneseiben már itt Szegeden a választandó elektor kérdésében feltétlenül meghasonlás állana be és ez»el a szegedi kamara könnyen, sőt valószínűleg elveszíthetné azt a sánszot, hogy az ő jelöltje választatnék meg felsőházi tagnak. Eddig az én nyilatkozatom és a kormánylapban megjelent pöffeszkedő, várakozáson felül elért »nagy« győzelemtől elkábított, kihívó cikke körülbelül fedik egymást. Az ezen tul történleket azonban a következőkben helyre kell igazitanom. Körmendy a lehető legnagyobb előzékenységgel és készséggel fogadta előadásomat, hangsúlyozta, hogy ő a békét a választási kampány folyamán is mindig kívánta és hogy már ennélfogva is szívesen megtesz mindent az ipartestületen belül létesítendő béke érdekében, amelyet ő is, éppen a választás eredménye folytán, szükségesnek tart. Rövid két órai meggondolást kért és azt ígérte, hogy ennek letelte után visszajön, sőt kérte, hogy ezen második megbeszélésünknél az ellenpárt vezetője, Gomobos István is ielen legyen. Ezen második, most már hármunk között lefolyt tárgyaláson Körmendy nemcsak ugyanilyen magatartást tanúsított, de már oly irányban folytak a megbeszélések, hogy a kívánt cél hogyan volna a legsimábban elérhető. Két módról volt szó. Az egyik, hogy talán közös eljárás folyamányaként az iparhatóság megsemmisítené a választást, amire a felebhezésben elég nyomós ok található és az uj választásnál az e célból már előre megállapított azon közös listára szavaznának mindannyian, amely közös lista a szákadás előtt már mintegy megállapítva volt. A másik3hogy Körmendy azon helyes felfogással, hogy a három tisztség, testületi elnökség, kamarai alelnökség és felsőházi tagság ne egy személyben legyen összpontosítva, visszalépne a testületi elnökségtől, ami okot adna egy uj közgyűlés összehívására, az elnöki tisztség betöltésére és ez alkalommal történne a fenti megállapodásszerű uj választás. Annyira közös megértéssel folytatódott és fejeződött be ez a tárgyalás, hogy arra kértek fel engem az urak, beszéljek a polgármester úrral és kérjem meg arra, hogy Körmendy és Gombos urakat, mint a két párt vezetőjét az ily béke létrejöttét célzó akció előterjesztése miatt fogadja Ez meg is történt. A polgármester ur szíves volt kijelenteni, hogy ő — mivel aznap közgyűlés volt — a két urat másnap reggel 9 órakor fogadja, amit a két urnák természetesen azonnal jeleztem. Gombos másnap reggel 9 órakor hiába várta a polgármester előszobájában Körmendyt. Nem jött el, hanem telefoni felhívásomra tudatta, hogy mégis szűkségesnek tartotta a dolgot pártjával megbeszélni, aminek eredményéről értesíteni fog. Ezt azonban csak délután újból történt felhívásomra azzal tette meg, hogy pártja az akciót nem helyesli, amit Gombosnak így továbbadva szerepem az egész ügyben be volt fejezve. A szegedi és a szegedi kamarai kerületnek kézmüiparosai érdekében nagyon sajnálom, hogy ez így történt. A béke érdekében történt eljárásom helyességéről annyira meg vagyok győződve, hogy a kudarc dacára holnap; hasonló körlümények között újból ezen eszme és cél szolgálatába állanék & óva intem a Körmendy mögött álló néhány annyira intranzigens vezetőt, hogy ne mélyítsék még inkább a helybeli iparosok kőzött előállott szakadást megittasodva oly győzelemtől, amelyet csak azzal értek el, hogy a Gombos-pártiak nem honorálták a szociáldemokrata párt követeléseit és ezzel egy oly eljárást követtek, amely, őket ia most győztes párt felfogásához tulaj« donképen közelebb hozta, ugy, hogy a kibékülés gondolata már emiatt is még inkább elfogadhatónak mutatkozik. Wimmer Fülöp, '•* A törvényszék felebbezési tanácsa is elutasitotta Márerék kényszeregyességi kérelmét A kényszeregyességi tárgyalás aktái a csődbíróság elé kerülnek (A Délmagyarország munkatársától) A Délmagyarország vasárnapi számában beszámolt arról, hogy a Márer-malom kényszeregyességi ügyében a törvényszék polgári felebbviteli tanácsa dr. Konczwald Endre kúriai biró elnökletével zárt ülést tartott, amelyen véglegesen döntöttek a fizetésképtelenség legújabb kérelme fölött. A Márer-oég — mint ismeretes — a kényszeregyességi tárgyalások meghiúsulása után magánegyezkedési tárgyalásokat kezdett hitelezőivel. A sikerrel kecsegtető magán egyezkedési tárgyalások után Márerék előterjesztést adtak be a törvényszék felebbezési tanácsához és bejelentették, hogy a korábban beadott kényszeregyességi kérelmüket visszavonják. Ugyancsak beadtak Márerék 150 hitelező aláírásával egy kérelmet, amelyben a hitelezők bejelentik, hogy a kényszeregyességi eljárás ' visszavonásához hozzájárulnak, mert magáturtou remélik követeléseik kiegyenlítését. A felebbezési tanács végzését Írásban hozza tudomására a feleknek. A végzést, értesülésünk szerint, csak kedden kapják meg az érdekeltek. A végzés szerint a törvényszék szintén elutasította a eég kényszeregyességi kérelmét, de aboz sem járult hozzá, hogy a fizetésképtelen cég a kényszeregyességi tárgyalásokat kikerülve, magán egyes ségi tárgyalásokat kezdjen hitelezőivel. A tőrvényszék rövid végzés indokolásában kimondotta, hogy a könyvszakértők véleménye szerint a cég törekvése arra irányult, hogy hitelezőit meg-' károsítsa, A törvényszék Ítéletével a Márer-ügy ak^j a csődbíróság elé kerülnek. Mese a fáraók szegedi kincséről Jazig temető nyomai a bőrgyógyászati klinika alatt (A Délmagyarország munkatársától.) Pár nap óta ismételten hallottuk azt a gazdátlan hírt hogy az őszön, mikor az uj egyetemi építkezéseket alapozták, nagy mélységben kincseket találtak azon a helyen, ahová a bőrgyógyászati klinikát építették. Beavatottak arról is tudtak, hogy a hatomszámra lelt aranypénz az egyioiomi fáraóktól, tehát Jóval a Krisztus előtti időkből származik s a városi muzeum, amely birtokába vette, csak azért tartja titokban, mert attól fél, hogy a Nemzeti Muzeum teszi rá a kezét. A mérnökségen, ahová először fordultunk, mint olyan helyre, ahol valószinfileg tudnak a dologról, nem hallottak semmit. Mivel értesültönk róla, hogy Móra Ferenc, a városi muzeum igazgatója vidéki ásatásairól hazaérkezett, hozzá fordultunk, mint legilletékesebb fórumhoz. A múzeumigazgató készséggel adott felvilágosítást s mindjárt meg is mutatta „a fáraók kincsét". Egy zöld patinával vastagon boritoit bronz karperec, egy törött kék üveggyöngy és egy régi ötkoronás nagyságú, kopott sárga bronzérem: ez az egész. — A muli vasárnap hozta be őket egy szegedi földmunkás, föl von ieaxezve a neve> | kívülről nem tudom, nagyon értelmes, Intel| ligens ember. Hat méter mélységben találta a holmikat az őszön, korhadt csontváz mellett, a bőrgyógyászati klinika alapozásánál. — Meg lehet állapítani a lelet korát? — Első látásra. Úgynevezett jazigkori sírból valók, a Krisztus utáni második századból. Az érem Hadrianus császár bronzérme, elég ritka tipusu, Hadrianus pedig a Ií. században uralkdeott, 117-től 138-ig. — Szóval római sírt találtak Szeged belterületén ? — No nem éppen. Itt akkor egy Jazig nevfl barbár nép lakott, amely sok nyomát hagyta ez Alföldön. Természetesen akár Pannónia, akár Dácia felől a barbárok közé is beszivárgottak a rómat kultura termékei s bekerült a római pénz is. Természetesen a Tiszaparton nemcsak az az egy sir volt, hanem bt• zonyára rendes soros temető, amire most ráépítették a bőrgyógyászati klinikát. Kétségtelen, hogy Szeged belterületén mosl találtuk volna az első őskori temetői s ennek föltárása helytörténeti szempontból tontosaiib lett volna, mint a »fáraók kincse".