Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-26 / 143. szám

a DÉLMAGYARORSZAG 1928 junius 26. Az Idény első kimondott nevető napfa! Óriási kacagtató miisorok! IfiflTTÓ 8 fel-vonásban és még Nam 3 drb. szenzációs 2 felv. amerikai burleszk. repríz! ] ságára emelem — mondotta Rákosi Jenő —, amely mindig feladata magaslatán volt, de fordulok a szegedi kollégákhoz is, akik voltaképen a fényt, a világosságot, a szárnyal adják a városi elöljáróság munkájához. Rákosi Jenőt a díszebéd egész közönsége felállva ünnepelte pohárköszöntője végeztével. Jlx újság h ók kór&á:z és szanatórium eyesUletének sxegedi osxíúlya A város diszebéde után Salasinszky Imre, az (Jjságirók Kórház- és Szanatórium-Egyesületének elnöke megbeszélésre hivta össze a szegedi újságírókat és frappáns hatású beszédben ismertette, hogy milyen előnyök származnak a dolgozó újságírók részére, ha belépnek a szanatórium-egyesületbe. Salusinszky főszerkesztő kifejtette, hogy az ujságiró jóléti intézmények megteremtik az újságírók annyira szükséges biztonságérzetéi. Néhány felszólalás után azonnal kimondták a szanatórium-egyesület szegedi osztályának megalakulását. Ez az első eset, hogy a legszebben működő ujságiró intézmény önálló szervet létesít a fővároson kivül dolgozó újságíróknak. A szegedi újságírók az alakulás után nagy lelkesedéssel állapították meg, hogy ezzel a ténnyel jelentős lépéssel haladt előre a szegedi újságírás kari ügye. ! A szegedi újságírók lakomája Este kilenc órakor a szegedi újságírók adtak diszes lakomát a Kass-szálló nagytermében. A kitűnően sikerült vacsorán, amelyet gyönyörű szervirozásban tálaltak fel, a pesti és a szegedi újságÍrókon kivül résztvett dr. Aigner Károly főispán, dr. Somogyi Szilveszter polgármester, dr. Szalay József kerületi főkapitány, Fodor Jenő polgármesterhelyettes, Bokor Pál ny. polgármesterhelyettes, dr. Turóczy Mihály tiszti főügyész, Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos, dr. Buócz Béla rendőrfőtanácsos. Az Ízletes vacsora elfogyasztása után az első pohárköszöntőt Juhász Gyula mondotta, aki kedves, közvetlen szavakkal emlékezett meg dr. Aigner Károly főispán diákkoráról, amikor együtt keresték Balassi Bálint lirájában a szerelem ékes virágait. Üdvözölte Rákosi Jenőt, aki bíztató jelként ragyog a magyar élet firmamentumán. Ezután általános figyelem közepette Móra Ferenc emelkedett szólásra és olyan gyönyörű beszédet tartott Rákosi Jenőről, amely mindenkit könnyekig meghatott. A frappáns hatású beszédet lapunk vezetőhelyén közöljük. Móra Ferenc beszéde mindenkire rendkivül nagy hatással volt. Néhány pillanatig ünnepélyes, mély csend borult a fehér asztalok fölé, de azután elementáris erővel zendült fel a lelkesedés. A vac.sor aköiönsége hosszú percekig ünnepelte Móra Ferenccel együtt Rákosi Jenőt; aki meghatva emelkedett fel helyéről és kőnyeivel küzködve mondott néhány köszönő mondatot Móra Ferencnek. * — Számomra ez a beszéd örökké felejthetetlen marad — mondotta — és gondolatban nagyon sokszor fogok visszaszállni hozzá, hogy elhlgyjem fiatalságomat. De engedje meg Mőra Ferenc, hogy én is mondjak neki valamit. Hontmegyében történt, hogy az urak összeültek és azon vitatkoztak, vájjon kl a legokosabb ember közöttük. A fróba a kővetkező kérdés volt: Télen van-e hidegnek hidegebb, vagy nyáron melegnek melegebb? A fogasnak látszó kérdésre nem tudott megfelelni senki az urak közül. Elibük kerül azonban egy ipolyságl paraszt, akinek szintén föladják a kérdést. A paraszt megfelelt rá. Azt válaszolta, hogy télen van hidegnek hidegebb, mert akkor befagy az Ipoly, mig nyáron akármilyen meleg van, nem forr fel soha az Ipoly vize. Hát tisztelt társaság: ez a magyar paraszt. Tőle jön minden érték, minden erő. Éljen az a nép, amelynek olyan képviselői vannak, mint Móra Ferenc. Rákosi Jenő nagy tetszéssel fogadott pohárköszöntője után megismétlődött az ünneplés, majd Kóbor Tamás a polgármestert és Szalay József kerületi főkapitányt köszöntötte föl. Dr. Aigner Károly a magyar sajtóra emelte poharát, Tölgyes Gyula Márkus Miksát köszöntötte, utána Márkus Miksa mondott pohárköszöntőt a szegedi sajtóra. Arról a fokozatosan megváltozott szellemről beszélt, amely a magyar sajtó munkásságát kiséri az utóbbi időben, örömmel állapította meg, hogy a sajtóellenes hangulat megszűnt. Néha elhangzik azért még egy-egy támadás a sajtó ellen, de ezt nem annyira a rosszakarat, mint inkább a tájékozatlanság diktálja. Válaszolt arra a támadásra, amelyet dr. Juhász Andor, a Kúria elnöke intézett a sajtó ellen a felsőház ülésén. Juhász ekkor azt mondotta, hogy a sajtó jobban tenné, ha a rablógyilkosságok és hasonló ocsmányságok helyett inkább a magánjogi kódexet ismertetné. — Megállapitám — mondotta Márkus —, hqgy a magyar sajtó ezen a téren is híven teljesitetle i, mert a BMgfojgg} kódeset igenja »mertette olyan mértékben, amennyire az a napi sajtó hivatása lehet. De félreérti a sajtó hivatását az, aki a napi sajtót szaksajtóvá szeretné átváltoztatni. Mi lenne ,ha én azt mondanám, hogy a Kúria jobDan tenné, ha a rablógyilkosságok, lopások, rablások és csalások, meg hasonló ocsmányságok ügyének tárgyalása és elbírálása helyett például a világbéke problémájának megoldásával foglalkozna? Én csak egy ocsmányságot ismerek és azzal a magyar sajtó valóban napokon keresztül, kolumnás cikkek keretében foglalkozott Ez pedig az az ocsmányság, amelyet a Népszövetségnek az optánsügyben hozott legutóbbi genfi határozata jelent. Márkus Miksa nagy tetszéssel fogadott beszéde végén a szegedi sajtóra ürítette poharát< Ezután a szegedi ujságirók az ujságiró jóléti intézmények kiküldött képviselőit és a katolikus ujságirók Pázmány-egyesületének képviselőjét üdvözölték. Dr* Szalay József kerületi főkapitány kedves csevegés keretében Rákosit és Kóbor Tamást ünnepelte, végül Zimmer Ferenc az ujságiró jóléti intézmények nevében mondott az üdvözlésért rövid köszönetet. A szentesi revolveres betörők vasárnap Vásárhelyen dolgoztak és Szegedre szöktek (A Délmagyarország munkatársától,) Beszámolt a Délmagyarország arról, hogy Szentesen néhány nappal ezelőtt ismeretlen tettesek álkulccsal behatoltak a Munkásbiztositópénztár épületébe és megfúrták a Wertheimkasszát. Pénzt azonban nem tudtak elvinni, mivel a pénztár egyik tisztviselője munkájukban megzavarta a betörőket, akik elmenekültek. A betörők az üldözésükre indult tisztviselőre revolverlövést adtak le, a lövések azonban szerencsére nem találtak. A pénztári tisztviselőnek elég ideje volt a betörőket alaposan szemügyre venni. A személyleírás szerint az egyik betörő középtermetű, telt areu, kockás gumiköpenyt viselt, a másik magas termetű, vékony sportruhás. A szentesi rendőrség a betörők személyleirását megküldte a szegedi rendőrségnek, miután az a gyanú merült fel, hogy a betörők Szeged ielé menekültek. • Szombaton éjjel azután Vásárhelyen bs törők jártak. A betörők Kueser Gyula üzletébe hatoljak be, de a betörőket ott is megzavarták. Üldözés közben a betörők több lövést adtak le, majd elmenekültek. A vásárhelyi betörők személyleirása teljesen megegyezik a szentesi betörők személyleirásával. A jelek szerint a betörők Szegedre szöktek. Vasárnap a szegedi rendőrség a város területén többször razziát tartott, a betörőket azonban nem sikerült elfogni. Móra Ferenc a vásárhelyi gazdák közt Dlsihözüutties a hopáncs- hlshomohl gazdakörben (A Délmagyarország hódmezővásárhelyi tudósítójától.) Hódmezővásárhely gazdatársadalmának egészen szokatlan ünnepe volt vasárnap este. A Köpáncs-Kishomoki Gazdakör, amelynek vezetője és lelke Kovács Jenő klshomoki földbirtokos, a vásárhelyi mezőgazdasági bizottság elnöke, díszközgyűlés keretében leplezte le a néhai kisgazdaminiszter, nagyatádi Szabó István arcképét s erre az alkalomra meghívták Móra Ferencet is, a Hódmezővásárhelyen is legnépszerűbb magyar írót. A gazdakör nagytermét zsúfolásig megtöltötte Kopáncs és Kishomok intelligens gazdaközönsége, képviselve volt a földmunkások helyi szervezete is és sok érdeklődő jelent meg a városból Is, köztük tanácstagok is. Az elnöki megnyitót Kovács Jenő tartotta, aki melegen üdvözölte a gazdák nevében Móra Ferencet, a magyar nép íróját, lendületes szavakban emlékezett meg a kisgazdák halhatatlan érdemű vezéréről, aki u| ösvényt vágott a magyar kisgazdatársadalom számára, majd átnyújtotta Kun Bélának, a vásárhelyiek példátlanul népszerű országgyűlési képviselőjének a kör diszelnökévé való választásáról szóló oklevelet, Kun Béla zajos éljenzések közt köszöntötte Móra Ferencet, mint ugyanannak a csodálatos magyar talajnak és ugyanannak a kincsekkel teli lelkű magyar parasztságnak a nagy fiát, amely nagyatádi Szabó Istvánt adta a hazának. Azután kegyeletes szavakkal adózott nagyatádi Szabó István, a legpurltánabb magyar államférfi emlékének s a leleplezett kép előtt fogadalmat tett arról, hogy nyomdokát nem toaiák eUuunnU s (oktatni íoaiák az ő harcát a földbirtok igazságosabb elosztásáért, aminek legközelebbi etappja a latifundiumok reformja lesz. Móra Ferenc arra kért engedelmet, hogy az irót ez alkalommal kint hagyhassa a kocsiúton, a búzamezők szélében s mint múzeumigazgató beszélhessen, hiszen úgyis ebben a minőségében jött ide. Mint irót érdemén felfii megbecsülik őt az egész országban, valószínűleg valami kedves félreértés következtében, ellenben huszonötéves muzeumi praxisában ez az első eset, hogy régészeti előadás tartására kérték fel. ő élete egyik legnagyobb büszkeségének tartia ezt s dicsőségükre válik a vásárhelyi gazdáknak, hogy elsők voltak a magyar gazdatársadalomban, akik rákivántak erre a tudományra. Ezután hol derűs, hol megdöbbentő eseteket mond el arról, hogy ur és paraszt milyen barbár tudatlansággal és közönnyel pusztitja el a földből előkerülő régiségeket és előadását így végzi: — Nem bánom, ha bolondnak mondanak is és kinevetnek is a rossz cserepeimmel és ócska vasaimmal, csak szívleljék meg a szavaimat és segitsenek nekem a bolondságaimban, a tudománynak haszna lesz belőle és önöknek se válik szégyenükre, ha bebizonvitIák, hogy a tanyai parasztnak több érzéke van a kulturához, mint némelyik városi urnák. Mórának rövidre kellett fognia az előadását, mert autón jött érte Pávó Ferenc szegedi tanácsnok több újságíróval, hogy elvigyék az ujságiró-bankettre. — Sok ilyen ember kellene, — kiáltották felé a vásárhelyi gazdák és virápoikal elhalmozva kisérték az autóhoz az irót, aki felejthetetlen emléket hagyott maga után Vásárheb gazdatársadalmában.