Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-10 / 106. szám

1928 május 10. DÉLMAGYARORSZÁG Egy 67 éves asszony belefojtotta magát a félméteres vízbe Megdöbbentő öngyilkosság a Boszorkány-szigetnél (A Délmagyar.or szág munkatársától) A belügyminiszter ismeretes »öngyilkossági rendeletéinek megjelenése óta a rendőrség, a kórház, a mentők és a klinikák minden felvilágosítást megtagadnak az öngyilkossági esetekről. A rendelet életbeléptetése óta Szegeden két öngyilkosság történt. Mint jelentettük, kedden délelőtt a Tisza ujszegedi oldalán egy fiatal fiu holttestét vetette ki a viz. A megállapítások szerint a fiatal fiu öngyilkossági szándékból ugrott bele a folyóba. Személyazonosságát még nem sikerült megállapítani. Szerdán délelőtt a Tisza boszorkányszigeti szakaszán Katona Jánosné 67 éves háztartásbeli aszszony öngyilkossági szándékból beleugrott egy kubikgödörbe, amelyben alig félméteres volt a viz. A parton álló szemtanuk elbeszélése szerint amikor az idősebb asszony beleugrott a vizbe, megbotlott, majd feltápászkodott. Percekig töprengett, hogy most mitévő legyen az aljg térdig érő vízben, majd szép lassan nekifeküdt a víznek, fejét a viz alá dugta míg meg nem fulladt. A parton állók megdöbbenésükben csak későn rohantak segítségére, amikor Katona Jánosnén már nem lehetett segíteni. Megfulladt az alig félméteres vizben. Katona Jánosnét gyógyíthatatlan betegsége kergette a halálba. Hozzátartozói előtt már régóta hangoztatta, hogy öngyilkos lesz. Holttestét a tőrvényszék bonctani intézetébe szállították. BELVÁROSI MOZI Ma premier! AZ ELSODORT EMBER. Bíró Lajos remeke. o . * u A íérfi Szereplők: \z asszony Az alkalom leánya Egy bűnös éjszaka történele 9 felvonásban. EMIL JANNINGS Belle Kennel Phyllls Haver Ezenkívül: \ newyorhi KOSSUTH SZOBOR leleplezése és e zarándoklatról készült eredeti felvételek. Előadások kezdete: 5, 7, 9, vcsér- és ünnepnap 3, 5, 7,9 órakor. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XLI Végre komoly állásban 1895 január végén elhatároztam, hogy újból fölmegyek Pestre és feltétlenül ott is maradok. Mikor megérkeztem a nyugati pályaudvarra, már várt reám egy jó barátom, Bartos Gyula, a szini akadémia II. éves növendéke. — Ne menj szállodába, mondotta, — addig, amíg lakást találsz, elférsz nálam. Bartos akkor egy kollégájának, Beregi Oszkárnak a családjánál volt koszton és kvártélyon. Bcrger bácsi, akinek a Török Császár' kávéház mellett, a Sütő- és Hajó-utca sarkán volt egy kis füszerüzlete, éppen nem volt elragadtatva attól a gondolattól, hogy Oszkár fiából majd színész lesz. Nagyobb fiát fogorvosnak szánta, — az is lett belőle. Oszkárnak pedig a VT. gimnázium elvégzése után be kellett iratkoznia az állatorvosi akadémiára. Hogy hogyan került azután Oszkár az állatorvosi akadémiáról a szini akadémiára, azt már nem tudom; de azt tudom, hogy ugyanannak a háznak a második emeletén laktak, ahol az üzletük volt. Két szobájuk volt, az egyik nagyon kicsiny; ebben aludtunk mi hárman, Bartos, Beregi és én. Egész éjjel nem lehetett aludni. Berger bácsi különben már félötkor fölkelt és ment le az üzletbe. Mire kivilágosodott, egy tapasztalattal megint gazdagabb voltam a tekintetben, hogy ha ,én takarékoskodom, az nekem nagyon sokba kerül; ugyanis vadonatúj kalapom a mosdótálban úszott, — leesett a mellette levő szukrény tetejéről. Siettem uj kalapot venni, — természetesen olcsót — és lakást keresni. A Nádor-utca 13. számú ház harmadik emeletén egy nagy udvari szobát vettem ki. Erről a szobáról néhány nap múlva sokat irtak az újságok, de természetesen nem velem kapcsolatban. Akkoriban nyomozták Párisban Dreyfus kapitánynak a bűnügyét s a budapesti rendőrség megállapította, hogy mikor pár évvel előbb Budapesten dolgozott a francia vezérkar száKORZO MOZI Máfus 10 én, csütörtökön Az éjszaka rózsája 3üiiügyi dráma 7 felvonásban. Főszereplő; Putty lya. Azunkivfll Íz ellesiállliatatiaii Harry Vigjáiék 6 felvonásban. FŐ3zerep;ö: Normann Kerry. í. őadáS'jK kezdete 5. 7. 9, vasár- és ttr.nfpr.gp 3, 5, 7, 9 6r8~. mára. abban a szobában dolgozott, amelyet 1895 február 1-én én béreibem ki. Újra beiratkoztam az egyetemre, de csak a Quaestúrában, a tanároknál már nem. Hogy miért nem, azt nem tudom. Délután egy órakor keltem fel, egész délután és egész esle kávéházakba jártam s reggel felé vetődtem haza. Az OffAon-kávéház volt a főhadiszállásom; az Eszterházy-utcai oldalon a negyedik vagy ötödik ablaknál ültem és minden létező újságot elolvastam, a Köztelekül éppenugy, mint a divatlapokat. Este betértem a Dohányutcában egy kis vendéglőbe, melyben Sánta bácsi, a Nemzeti Színház hires epizód-szinésze volt a korcsmáros. Itt lehetett akkoriban a legjutányosabban vacsorálni, tehát ide járt a szini akadémia ifjúságának egy része is; B artoson kívül még Bakó Lászlóra, Paulay Edére (az ifjabbra), Tóth Elekre és Heltai Nándorra emlékezem. Életemnek ez volt talán az egyetlen korszaka, .amelyben semmi konkrét tervem nem volt, hanem csak arra szorítkoztam, hogy vártam a jó szerencsét. S a szerencse el is látogatott hozzám. Egy reggel tizenegy óra tájon felvertek álmomból; valami szolgaféle ember levelet hozott. A levelet Claír Vilmos irta, a Hazánk segédszerkesztője, — hallotta, hogy feljöttem Pestre, ha dolgozni akarok nekik, látogassam meg. Clairt azelőtt nem ismertem és máig sem tudom, hogy hogyan szerzett tudomást a létezésemről és lakásom címéről. Aznap este már a Hazánk szerkesztőségében dolgoztam s egyelőre a hir-rovatot gyarapítottam. A Hazánk 1894 elején indult meg az agrárérdekek támogatására. Akkoriban ez volt a legnagyobb újság Magyarországon; kétszerakkora szerkesztősége volt, mint a Budapesti Hírlapnak és erősen utánozta a londoni nagy lapokat. Bernát István dr. volt a főszerkesztő, Károlyi Sándor grófnak, az agrár vezérnek ; legbizalmasabb embere és Baross Károly a felelős szerkesztő, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület volt titkára és a Borászati Lapok tulajdonosa. Bernát Amerikában is járt, Baross pedig, ha nem is volt ujságiró, nagyon nvilt eszű és hihetelenül energikus ember volt. Mivel a lap vezetői semmi újságírói gyakorlattal nem rendelkeztek, a szerkesztőség összeállításában nem voltak nagyon szerencsések. Például Tóth Béla éppen akko• ribau lépett ki egy személyi összetűzés miatt B «űr- - - Mtr rViMHíwrtr 'atkf a Budapesti Hírlaptól és a Hazánk irodalmi rovatának vezetését akarta átvenni. Ugyanerre az állásra pályázott Erdélyi Pál muzteumi könyvtárőr is. A lap vezetői abban állapodlak meg, hogy »a pályázó urak hozzák el a bizonyítványaikat«. Mivel Tóth Béla nem hozhatott semmi bizonyítványt, Erdélyi Pálnak pedig doktori oklevele volt a magyar irodalomból. Erdélyi lett az irodalmi rovat vezetője, Tóth Béla pedig a hírrovathoz került, — de csak rövid időre. Mert az volt a szokása, hogy délután ötkor bejött a szerkesztőségbe, felült az íróasztalára és érdekesnél érdekesebb dolgokat beszélt nekünk, a többi újságíróknak, egészen este nyolcig. — Demoralizálja a fiatalokat, mondták erre az öregek, — nem hagyja őket dolgozni! És Tóth Bélát elküldték a Hazánktól! > A lap különben csak addig ment jól. mig állást nem foglalt az egyházpolitikai reformok ellen. Amint ez a mágnások kívánságára megtörtént, kivonult a lapvállalattól minden kormánypárti érdekeltség, Miklós ödön államtitkárral az élén és megszűnt minden támogatás. 1895 elején, amikor én beléptem, már szegény volt a lap, a szerkesztőség és kiadóhivatal négy-öt kisszobában húzódott meg a Köztelek épület földszintjén, Bernát már csak névleg volt főszerkesztő egy pár hónapig, Baross nyakába szakadt az egész lap, melynek szerkesztőségét májusban át is költöztette az Üllői-ut 24. számú ház első emeletére a saját lakásába, amelyből egy nagy és két kis szobát szerkesztőséggé alakított át a Szentkirályi-utcai oldalon. Első fizetésem ötven forint volt s a hírrovathoz osztottak be, ahol Csoór Gáspár volt a főnököm. Clairnek, a segédszerkesztőnek már az első nap feltűnt, hogy kevés kéziratot kapott tőlem s emiatt kérdőre vont. Én elmondtam, hogy irtam én eleget, de ugy látszik, nem tudom kielégíteni Csoór Gáspár igényeit, aki többnyire összegyűri a kézirataimat és a papírkosárba dobja. — Holnap nekem add át a kézirataidat, mondotta Clair. Ugy is történt. Március 1-én Csoór kilépett a szerkesztőségből s én lettem a hírrovat vezetője ; a fizetésemet felemelték hatvan forintra, április elsején pedig hetvenre. Ebből arra következtettem, hogy a munkámmal meg vannak elégedve. Pedig nem sokat dolgoztam. Délután a kávéházban olvasgattam, este a szerkesztőségben dolgoztam, éjszaka pedig megint a kávéházban lebzseltem. A költségek redukálása céljából közös szobát béreltünk Bartossal a Lónyay-utca 18. számú házban egy Nyíregyházáról Pestre került özvegy asszonynál, akinek nagyobbik fia, dr. Andor Endre hires tornász volt és már segédtitkár a kereskedelmi minisztériumban, kisebb fia, Andor József negyedéves bölcsész, aki »Cyprián« névvel már tárcákat irt a Budapesti Hírlapba. Volt egy kosztosuk is: Bán Aladár, akiből szintén író és tanár lett, s aki mint finn és eszt filológus hírnévre is tett szert. Bartos révén megismerkedtem a szini akadémia csaknem minden növendékével, Bartossal egy évfolyamba járt a nők közül Vizváry Mariska, Schlenker (Lenkei) Hedvig, Hatala Györgyike, akit nagyon tehetségesnek tartottunk, Weichand Juliska. Ez utóbbiból fejlődött ki Ligeti Juliska, a Nemzeti Színház egykori naivája. Nagyon jő drámai színésznőnek ígérkezett, s a németországi színpadokon érvényesült is egy kis fekete nő, Husz Franciska. Április közepén le kellett mennem Szegedre a Sörház-kaszárnyába az első sorozásra. Katonai szolgálatra alkalmatlannak találtak, ami engem akkor végtelenül lehangolt. I

A polcol katonái (Roham) I Fanamel-tllm péntektől a Korxó Maxiban I I 878 Női és férfi UCHTMANN és BALIY ciDőkülSnlegenégek gyermek- Í3 rounkasc'nők a leeiebb kivitelben Belvárosi CipőüzletféSMM