Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-09 / 105. szám

DÉLMAGVAB0KS2AG tWHW.mfln.ij B5TE*S 1U28 május Megérkeztek a tavaszi férfi és női felöltőujdonságok. 'wmBTSTKSfrSmM 5* J 3 Szpijíi!. SnSc<'snvl fér 7. Kiüön mértéknsítálv. Négyévi dologházra ítélték a betörővezért, aki bandát szervezett és végig fosztogatta Szeged, Szentes, Vásárhely, Makó és Csongrád lakásait (A Délmagyarország munkatársától.) A1 szegedi törvényszék Gömörl-tanácsa kedden tárgyalta Bolba András és társainak betöré­ses lopási bűnügyét. A vádlottak padján Bolba András, Gyergyoden József, Kulcsár Ferenc, Zaláni Lajos Ültek, akik a vádirat szerint Í920 óla valósággal rettegésben tartották Szentes, Vásárhely, Csongrád, Makó és Szeged lakosságát. A vád szerint Bolbáék a lakásfosztogatások egész különös módját flzlék. A kiszemelt lakásokat Bolba társai se­gitségével teljesen kifosztotta, még a búto­rokat is elvitték a lakásból, A keddi főtárgyaláson Bólba beismerte a sorozatos betörések elkövetését. Elmondotta, hogy már többször volt büntetve. Leguto jára 1920 ban szabadult ki a Csillagbörtönből, Szegeden a kendergyárban kapott alkalma­zást. Itt ismerkedett meg Zaláni Lajossal, aki­nek rábeszélésére átmentek Gyulára, ahol egy betörést követtek el. A betörés azonban sovány zsákmányt hozott, mire Bolba vissza­jött Szegedre, hogy ismét állást vállaljon. Itt azonban már nem fogadták vissza, mert kitu­dódott róla, hogy mint rab a Slavonia bútor­gyárban dolgozott. Állás nélkül maradi, ismét a biln lejtőjére került. Betörőbandát a/aki­tolt és végig fosztogatta az alföldi városo­kat, Rossz szelleme Zaláni Lajos volt, aki a sikeres betörések után sem hagyta nyugton. Bűntársai kihallgatásuk alkalmával tagadták a bűncselekmények elkövetését. Előadták, hogy Bolba rosszakaratú ráfogása következ­tében kerüllek a vádlottak padjárd. Kulcsár Ferenc és Zaláni Lajos alibit is próbáltak igazolni, de a kihallgatott tanuk mindenben igazolták bűnösségüket. A vádlottak és a huszonkét orgazdasággal vádolt kihallgatása után a biróség a délutáni tárgyaláson a tanukat hallgatta ki. A bizonyí­tási eljárás befejezése után dr. Balázs Sán­dor ügyész az orgazdák ellen a vádat el­e/tette. A biróség este nyolc óra után hirdette ki Ítéletét. A törvényszék Bolba Andrást négy• évi dologházra, Gyergyoden Józsefet öthavi fogházra, Kulcsár Ferencet egyévi börtönre, Zaláni Lajost pedig háromévi fegyházra Ítélte. Az elitéltek az itélet ellen felebbezést Jelen­teitek be. A város kezelésében 144 alapítvány közül 136 elértéktelenedett — állapltja meg a népjóléti miniszter — (A Délmagyarország munkatársától.) Rend­kívül érdekes leirat érkezett kedden Vass Jó­zsef népjóléti minisztertől a városhoz. A nép­jóléti miniszter az Erdélyi Ignác-féle alapit­vény ügyében rendelkezik, de terjedelmes le­irata vonatkozik az összes városi kezelés alatt álló alapítványokra. Az Erdélyi-féle alapítvány ügyét az tette aktuálissá, hogy özvegy Erdélyi Ignácné, aki az alapítólevél értelmében az alapítványi há­zak jövedelméből évjáradékot kap, néhány évvel ezelőtt pört indított a város ellen évjá­radékának valorizálásáért. A bíróságok jog­erős itéletbel az alapító özvegyének eredeti­leg ötezer aranykoronára megállapított év­járadékát 2010 pengőre valorizálták és kö­telezték a várost, hogy ezt az összeget minden évben fizesse ki az alapítvány jövedelméből az özvegynek. A bíróság azért állapította meg ezt az összeget, mérL az alapítványi házak jövedelmezősége lényegesen csőkkent és az ötezerkoronás évjáradék fedezésére nem lett ,-olna már elegendő. Az alapítvány koelésc a városnak igeu nagy gondot okozott a háború óta, mert az alapít­ványhoz tartozó épületek, a Somogyi-uccai, a Bajza-uccai és a Nádor-uccai ház értéke és jövedelmezősége annyira csökkent, hogy jöve­delmükből aí évjáradékon kívül tatarozásra alig fordíthatott valamit a város. Ezért me­rült fel az a terv a városházán, hogy a város megvásárolja az alapítványhoz tartozó háza­kat, a vételárból kifizeti az alapítvány ter­helő adósságokat és a megmaradó összeg jö­vedelmét fordítja az alapító okiratban meg­jelölt célokra. így került fel az ügy a népjóléti minisz­tfcrhez, aki hét sürün telegépelt ivoldalnyi leiratában intézkedik most. Leiratában többek között megállapítja, hogy o: alapítványhoz tartozó három bérházat évek óta nem tata­rozták, minek következtében mindhárom ház pusztulásnak indult Az Erdélyi Ignác-féle alapítvány sorsa és alaposabb tatarozás nélkül mindhárom rö­videden lakhatatlanná válik. »A sürgős intéz­kedést az is indokolja — irja Vass miniszter - hogy Szeged város kezelésében lévő 1H alapítvány közül a világháborút kö­vető gazdasági leromlás folyamán 136 elértéktelenedett és mindössze nyolc alapítvány értékét sikerült átmenteni. E tény kétségtelenül hozzájárult ahoz, hogy a mgyonilag tehetősebb polgá­rokban az alapítvány-rendelés készsége meg­csökkent. Minél előbb tehát olyan légkört, olyan közhangulatot kell teremteni, amely al­kalmas arra, hogy a vagyonos polgárokat is­mét alapítvány-rendelésre ösztönözze.« Megállapítja ezután a miniszter, hogy or Erdélyi-féle alapítványnak 1926. év végén több, mint kilencvenhatmil­lió korona iadóssága volt, amely főleg az özvegynek kifizetett járadék emelkedéséből keletkezett. Ilyen körülmények között bekövetkezhet, hogy a járadák idővel teljesen fölemészti a törzsvagy ont, amikor a város pört indíthat az alapító, illet­ve jogutódjai ellert a jogviszony megszünte­téséért. Ezzel az eshetőséggel már csak azért is számolni kell, mert a viz előtt épült házak vagy a tatarozás hiánya miatt, vagy pedig az uccarendezés következtében ugy is lebontan­dók lesznek. Közérdek tehát, hogy os alapítvány vagyoni ügyeit mi­előbb rendezze a város. Erre a miniszter szerint két mód is kinálkozik. Az egyik az, ha a város az alapítvánnyal szem­ben fennálló követelését elengedné, az alapít­vány működését Erdélyi Ignáené haláláig szü­neteltetné és évjáradékát a városi költség­vetés terhére folyósítaná. Ezzel szemben az ingatlan jövedelmei is a várost illetnék meg. Szeseif. Széchenyi tér 2. Külön mértéfcosztály. ww .'-wí«'," mwmumjmbimw—•»•na A másik megoldási mód az lenne, ha a város az alapítványhoz tartozó ingatlanokat becsér­tékükért megvásárolná, ha ez városrendezési szempontból szükségesnek látszik. (Az Orosz­lán-uccai városi bérház terveinek elkészítése alkalmával a mérnöki hivatal számolt is az­zal a lehetőséggel, hogy a hatalmas épületet az Erdélyi-féle házak helyén tovább épitik, úgyhogy a palotának a Somogyi-ucca felé is frontja lesz.) Az alapítólevél értelmében a városnak joga van a házak megvásárlására. Ha a város az ingatlan vételárát egyszerre nem fizethetné ki, a miniszter ahoz is hozzá­járul, hogy azt tiz-tizenöt év alatt törlessze le. A miniszter szerint a házak értéke körülbelül százezer pengő. Felhívja a miniszter végül a polgármes­tert, hogy az ügyet a legrövidebb időn belül terjessze a közgyűlés elé és a közgyűlés ha­tározatát terjessze fel hozzá. Meg van győ­ződve róla, hogy a közgyűlés megtalálja a megfelelő megoldást, az alapítvány közérdekű rendeltetését megóvja és gondoskodik arról, hogy az alapítvány jelentős összegű va­gyona kellő időben a kitűzött célokra rendelkezésre álljon. A miniszter leiratával a tanács legközelebb foglalkozik és valószínűleg már a májusi köz-, gyűlés elé javaslatot is terjeszt. Az sem lehe­tetlen, hogy a város megvásárolja a házakat; és helyükre építteti fel azt a bérházat, ame­lyet eredetileg a Szentgyőrgy-uccában szán­dékozott felépíteni. A2 olvasó rovata A magántisztviselők munkaidele Mélyen tisztelt Szerkesztő ur / Az utóbbi időben néhány egyéni cégnél meghonosítot­ták ezt a rendszert, hogy a tisztviselőket ál­landóan esle 8—9 óráig, sőt néha azon tul is foglalkoztatják. (Előre kell bocsájtanom, hogy nem szezonmunkáról van szó, amely egyes üzletekben néhány hétig tartó erős munkát szokotl Jelenteni, ilyen esetet szóvá sem tennék.) A munkaidő tehát reggel 8—12-ig és délután 2-től 8-9 óráig tart. Nem kell részleteznem, hogy mit jeleni ez a nap-nap utáni túlfeszített munka, elég hacsak annyit emlitek meg, hogy az ilyen túlterhelt tisztvi­selőnek nem marad annyi szabad ideje sem, hogy a friss levegőn naponta 1—2 órát tölt­hessen, hacsak ezt oz időt az éjjeli pihenés idejéből nem lopja el. Családos ember alig le­het 1—2 órái együtt a családjával. Ami pedig a legtermészetesebb, ezért a nagyarányú túl­munkáért egy fillér díjazás sem jár. Intelli­gens embereket igy járomba fogni nem lehet, mert ez előbb-utóbb megbosszulja magát; az emberi agy nem birja a pihenés nélküli ro­botot, ilyen életmód mellett az ambició fel­őrlődik, az ilyen tisztviselők teljesítőképes­sége állandóan csökken, ami viszont az üzlet érdekelt nem szolgálja. Ez ellen felszólalni senki sem mer, mert az elégedetlenkedőnek azonnal felmondanák állásét, ami a mai viszonyok mellett katasztró­fát jelent. Az illetékesek ezt nem nézhetik tétlenül, bár a túlkapások még csak szórvá­nyosan jelentkeznek, mégis gyors intézke* ; désre van szükség. Az üzletek zárórájával a kereskedelmi alkalmazottak munkaidejét ugy­ahogy szabályozták már, állapitsákmeg a ma­gántisztviselők munkaidejének maximumát is. Szerintem a Kereskedők Szövetségének megértőbb tagjai között kellene a mozgalom­nak megindulnia. Jelen soraimnak közzétételét hálásan meg­köszönve, vagyok tisztelő hive: Egy magán­tisztviselő. LISZTIG IMRE kfitött és szöviiHáru üzletét áíhelyezte Széchenyi tér 2 alá, a 547 iY-MMK

Next

/
Oldalképek
Tartalom